Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1852
kívánt módban menjen véghez, a lemásolandó tárgynak képe akként fogatik fel, hogy ez annak hátulsó — homályosra köszörült üvegből álló — falán lehető szabatossággal mutatkozzék. Ha most ez üvegfal elmozdittatik, és helyébe a farámába foglalt jódozott lemez teljesen azon helyre tétetik, mellyen előbb a kép mutatkozott: a lemásolandó tárgyról jövő világsugarak ép a jódozott lemez színére esnek, és azon a jódezüstnek vegytani felbomlását, a jódnak az ezüsttőli elválását eszközük. E felbomlási eredmény a lemezre esett fénymennyiség szerint történik: hová teljesebb fény esett, ott a jód elválása is nagyobb mértékben történik, — a középvilágossággal bíró tárgyak fényerejükhöz képest kisebb vagy nagyobb mértékben eszközük e változást, a fénytől nem érintett helyek pedig teljesen változatlanul maradnak. Az eddigi műtéteteken keresztül ment lemez még semmi nyomát sem mutatja egy létesült képnek; szine most is az, mellyel birt közvetlenül a jódozás után, szükséges azért a kép előjöttét egy más kezelés által eszközölni, melly abban áll, hogy a lemez sötét szekrénybe zárva, borszeszlámpa által élesztett higany (kéneső) gőzöknek tétetik ki, mellyek végetlen finom golyócskák alakjában felemelkedve, a lemez azon helyein, mellyekre a lemásolandó tárgyról világsugarak estek, leverődnek. Legtöbb higanygőz verődik le a fénytől leginkább érintett helyeken, kevesebb a csekélyebben világítottakon, épen semmi a világosság hatásától menten maradtakon. A higany előbbi hévmérsékélet visszajöttével a lemez a sötét szekrényből kivétetik, s rajta a — sikerült — kép utánozhatlan hűségben, a legkisebb részek visszatükrözésében szemléltethetik. E szerint a Dagnerreféle kép nem egyéb, mint higanyrészecskék halmaza — világos helyek, és ezüstfelület, — sötét helyek. — Noha az ennyire hozott kép teljesen szemlélhető, és a sikerülés, vagy nem sikerülés minden jeleit magán viseli, elkészült műnek mégsem mondható. A jódgőzök az egész lemezt befogták, a jód pedig az ezüsttől csak azon helyeken vált el kisebb nagyobb mértékben, mellyekre fény hatott, a többieken változatlan maradt. Ha tehát a kép a világosság hatásának tovább is kitétetnék, az a jódot az ezüsttől tovább is elválasztaná, és a képet idővel teljesen elzavarná. Hogy ez ne történjék, a lemez alkénecssavas szikéleg (Unterschwengsaures Nation) vízbeni oldatába mártatik, mi a jódot a lemezről teljesen eltávolítja. E műtétei után a kép a világ hatására többé változást nem szenved, habár a legerősb napfény felé tartatnék is. Az előhozott műtételekben áll elvileg azon módszer, mellyet Daguerre adott elő. E módszer, mint látható, igen egyszerű, s megjegyzése kevés fáradságba kerül. Csalatkoznék mindazáltal ki azt hinné, hogy a Daguere féle sikerült képek készítése ép olly mértékben könnyű, mint a relebánás egyszerűnek mutatkozik. Azon számtalan, és hatásukra nézve még nem mind ismert körülmények, mellyek alap tisztításánál, a jódozás műtételénél, kiválólag pedig a fényhatás idejének szabatos meghatározásánál a kép sikerülését döntőleg határozzák el, olly befolyásnak, mellyek közt a mű sikerülését minden esetben biztosítani a legügyesb s gyakorlottabb művésznek sincs mindenkor hatalmában. E körülményeknek hosszú, sok türelmet kívánó gyakorlaton át szerzett helyes megítélése, — egy bizonyos és sokszoros tévedés után szerzett benső ösztön vagy érzelem az egyedüli irányadó, melly a műkedvelő fáradozásait kívánt sikerrel jutalmazza. A fényképek feltalálásuknak első korában még nevezetes tökéletlenségeket viselnek magukon. E hiányok legfeltűnőbbei közé tartozott azon körülmény, miszerint a jódozott lemeznek hosszabb ideig kellő igen erős fényben kinmaradni a világosság hatásán, hogy kép létesüljön, s melly körülmény élő tárgyak leképzését egyáltalán gátoló. Legalább egy óranegyedig kellett a lemásolandó személynek teljes napfény felé nézni, mi a szemeknek enykéntelen behunyását, és az arcz eltorzulását voná maga után. A leképzendőnek minden öröködése, az arczvonalaknak leggondosabb elrendezése sem eszközlött egyebet, mint torz