Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1853
A magyar, mint anyanyelv állásáról az als felgymnasiumokban. A nyelv az emberi nemigen nevezetes tulajdona, és mintegy külső záloga azon méltóságának, melylyel bir a teremtmények milliói között; ez által ember embernek jótevőjévé lesz, s gondolatunk a nyelv segélyével fölcserélése s továbbadása azaz, minek minden tehetségünk kimiveltetését köszönhetjük; a nyelv magában foglalván az egyes személyek, sőt egész nemzetek miveltsége visszalenylését azon jel, mely által ember embertől, és a nemzet nemzettől különböz, ugyanis, midőn akár mely vad népcsoport anyanyelvét a szükség által kényszerítve alkotta, úgyszólván lelki életét öntötte be, s igy lett a nemzeti nyelv szelleme, s innen ez, és a nemzet lelke között, tökéletes hasonlóság találtatván, a nyelv természetes ábrázolója a nemzeti léleknek, s mint egy festett képe a nemzet arczképének. Ezen szempontból kiindulván könnyen általlátható, hogy nyelv, beszéd és írás a legnagyobb és legkomolyabb figyelmünket érdemlik, úgy is tapasztaljuk minden nemzetnél, kibontakozván a barbárság bilincseiből, némi gondot látszanak fordítni a kifejezések csinosságára és hatályára, melyekkel másokra hatni, vagy másokat meggyőzni akarónak. A miveltebb nemzetek pedig kezdettől, a tudomány egy ágát sem mivelték, s ápolták nagyobb gonddal, mint a nyelv s mindennemű írásbeli előadás tudományát, ez azon pont, melyet hatalmasan felkarolván Roma és Athene az összes világot miveltségben túlszárnyalák, ugyanis nyelvüket mivelvén, vele ízlésüket, értelmüket, magasb régióba emelék, a nyelvben lelvén fel azon eszközt, erőt, hatalmat, mely a sziveket gyengíteni, az észt felnyitni annyira képes vola, hogy teremtő szellemüket a történelem hasábjain bámulattal szemléljük; ezen elmélkedés nyomán érthetjük eléggé, miért vala Cicero képes rosetusi beszédét majd minden készültség nélkül tartani ? miért kevés nap után catilinai és philippicai beszédeit harsogtatni ? miért irhatá három hónál rövidebb ideig három könyvét az Istenek természetéről, kettőt a Divinafioról és Laeliusatot? miért irhatá nem egész három év alatt, minden bölcsészeti és ékesszólástani munkáit és pedig a köztársaság legborultabb napjaiban; nem különben a nyelv növelése eszközölte Sophocles SO és egynéhány darab szomorú játékát, Homer, Demosthenes és Plato műveit. Ezt találjuk az őshajdan korban. A gondolatok közlése ezen mesterséges módját pedig mai napon a tökély legfőbb pontján szemléljük. A nyelv oly eszközzé lett, mely által a legfinomabb s leggyengédebb érzéseket is egyik lélek a másiknak általadhatja, vagy ugy szólván beleöntheti. Nemcsak minden körülöttünk találtató tárgyaknak vagynak nevek adva, melyek által az élet szükségei iránt magunkat másokkal könnyen és hamar a) Helyesen jegyzi meg; Dr. Schott „Die Theorie der Beredsamkeit rzimű munkájában1': So ist das Sprechen ein DarstcIIeii menschlicher Vorstellungen durch artikulirte , bedeutende Laute , und wir betreten mit der Entwickelung dieses Begriffs das höhere Gebiet, in welchem der Mensch , als vernünftig-sinnliches und freies Wesen, wirkt und waltet. Mit il e in Ausdruck: d a r s t e 1 1 e u bezeichnen wir überhaupt das absichtliche Hervor bringen einer Anschauung von etwas Innerem. Der Darstellende will (mit deutlichem Bewußtsein) und arbeitet daraufhin, dass seine Vorstellungen von anderen Wesen seiner Gattung (für welche er darstellt) durch gewisse sinnliche Zeichen , welche er für jenen Endzwek wählte , bestimmt aufgefasst, dass sie in jenen sinnlichen Abdrücken und Bildern gleichsam angeschaut , und zu ihren eigenen Vorstellungen werden sollen. So liefert die Musik in den Tönen der Instrumente und ihrer Aufeinanderfolge, so die Mimik in körperlichen Bewegungen, so die bildende Kunst in Umrissen , Figuren und Formen absichtlich eine Anschauung von den inneren Schöpfungen der bildenden Phantasie des Künstlers. Den Zweck des Darsteliens , welchen diese Künste durch die ihnen eigenlhümlicheu und zu Gebote stehenden sinnlichen Zeichen zu verwiirklichen suchen , erreicht die Sprache, indem sie artikulirte Töne gebraucht.