Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1861
k voltak. Kiknek munkálatai az e czélra kinevezett választmány által megbizáltatván — a bírálók közmegegyezése folytán — fennkitett jutalomra a „Nápolyi Johanna“ czimű beszély találtatott méltónak. Erre a jeligés levélre felbontatván, szerzőül Zittl Róbert 8-ik oszt. tanuló tűnt fel. A pályanyertes műven kívül ezen czimű beszély : „Történelmi kép II Endre korából“ főleg Králya tekintetéből dicséretet aratott. Ez utóbbi szerzőjének Széhl Sándor szintén 8-ik osztályú tanuló buzdítása és jutalmazására. Delimanich István úr, a casino elnöke 1 darab aranyat adományozott. A jutalmazandók a haza nagy halottjának évfordulati napján f. évapril 8-án a bíráló bizottmány elnöke. Scitovszky Péter ur buzdító szavai között s annak kezéből vették a felsőbb osztályú ifjúság jelenlétében a kiérdemlett pályabért. — Szolgáljon e jutalom az illetőknek egyrészről arra, hogy szorgalmas önképzés által az irodalmi téren is az egyház és haza javát előmozdítani törekedjenek, másrészről pedig serkentse őket a Széchenyiek nagy nevéhez kötött eme kitüntetés azok nemes példáinak utánzására. Hisz ki nem ismeri az egykori dicső emlékű Széchenyi országunk prímása önzetlen hazafiságát — egyháza iránti lángbuzgalmát? Ki nem tudja az áldozatok nagyságát, melyekkel a legközelebb elköltözött Széchenyi hazája anyagi és szellemi jólétét eszközölni, honát s nemzetét a műveltség színvonalára felküzdeni segéllé? Miért is bátran mondhatom el nem csak a jutalmazottak vagy az ifjúságnak, hanem a haza minden polgárainak is: tanuljatok Széchenyiek lenni. Nem kevésbbé följegyzésre méltó eseményként üdvözöljük a „Pécsi lyceumi irodalmi kör“ megalapítását, mely ifjúságunk törekvése nyomán az igazgatóság részéről azon czélból jön szervezve , hogy az elvonassék a testet és lelket egyiránt elölő henye tétlenségtől, hogy szabadabb perczeit hasznos foglalkozásra szentelni tanulja, hogy végre a jelesebbek, kiknek hivatása egykor az irodalom terén is megkísérteni erejöket, némi előgyakorlatok által előkészíttessenek e pályára. Sohasem voltam azon meggyőződésben, hogy az ilyetén vállalat valami tökéleteset hozhat létre, mert igen jól tudom, miszerint maguk a jelesek is csak hosszabb ideig tartó fáradalmak után vívhatták ki ama dicsőséget, mely által az írói névre méltókká lehettek; de másrészről azt is tudom, hogy minden e pályára vállalkozónak a kezdet nehézségeivel meg kell küzdenie, és épen azért minél korábban kezdeményezett valaki, annál hamarabb juthat el a czélhoz, ha mégis erre hivatva vagyon. Azután ki nem tudja, hogy gyakran jeles elmék, hivatott egyének csak azért, mivel e téren erejöket megkísérteni elmulaszták, elméjök gyümölcseit az egyház és haza oltárára lerakni nem bírnak elég bátorsággal, míg mások hívatlanul tolakodnak fel azok sorába, kik közé számláltatni legkevésbbé méltók. Részemről legalább elmondhatom, távol volt tőlem a gondolat, hogy az ilyenek számát szaporítani akarjam, mert a fennebb említett indokok mellett azon tapasztalás irányzó szándékomat, melynél fogva az efféle iskolákból, minő : a pesti növendékpapoké, vagy győri papnövelde tagjaié, kik munkásságuk eredményét minden évben bemutatják az olvasóközönségnek, kerültek és kerülnek ki az egyház és hazai irodalom egyes bajnokai. Ifjaink ez évben, ha nem is első, de mindenesetre a nm. helytartótanács által megerősített kör alapszabályai értelmében először mutatják be zsenge elmeszüleményeket. Őszintén be kell vallanunk, hogy a napvilágot látott 1. évi „Emlényben“ csaknem mindegyik mű a kezdet gyengeségeit hordja magán; de hisz a szerzők nem mint írók szerepelni, hanem kísérleteik első eredményét akarták szerény áldozat gyanánt a hon oltárán bemutatni. Legyen azért a kegyes olvasó irányukban némi elnézéssel s üdvözölje eme vállalatukat , mint a tavasz első világát. A tanári kart ez évben kettős veszteség érte. Ugyanis nt. Gauzer János a görög és latin nyelv megvizsgált tanára még a múlt év végén bonyhádi plébánossá neveztetvén ki, az isk. év első felének befejezése után e pályáról lelépett; helyébe dt. Petrovich Ferencz pécsmegyei áldozat lön kinevezve, ki mint tanárjelölt a bécsi egyetemnél harmadfél évet töltött el. A másik veszteség valószinőségre