Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1868

A t. szülőknek és azok helyetteseinek Elismert igazság az, hogy a tanintézetek csak akkor felelhetnek meg magasztos czéljaiknak, ha a szülők és azok helyettesei az ifjúság nevelésében az igazgatónak és a tanároknak segédkezet nyújtanak. A szülők természetes nevelői gyermekeiknek. Ha a szülők az élet gondjaitól annyira igénybe nem vol­nának véve, továbbá ha képesek volnának gyermekeiket a szükséges tudományokra oktatni, ekkor nem volna szükség tanintézetekre. Végeznék a nevelést és oktatást kizárólag maguk a szülők. Mert ezt a szülők a fent említett okoknál fogva maguk nem tehetik, azért keletkeztek a tanintézetek. A tanintézetek tehát tulajdonképen csak pótintézmények, úgymint melyek a nevelésben és oktatásban pótolják azt, a­mit a házi nevelés eszközölni nem képes. Ha ez így van, ha a tanintézetek csak kiegészítői a házi nevelésnek, önkényt következik, hogy a szülők nem szűntek meg nevelői és oktatói lenni gyermekeiknek akkor sem, midőn azok már iskolába járnak, minthogy az iskola maga nem tehet meg mindent, hanem inkább csak azt pótolja a nevelésben, a­mit a szülő maga tenni nem képes. Hogy pedig az iskola maga nem tehet meg mindent, annak bebizonyítására egyebek mellőztével szol­gáljanak a következők. A tanuló ifjak a tíz hónapos tanfolyam alatt naponkint csak néhány órát töltenek a tanintézetben; vannak a tanévben napok, melyeken az ifjak meg sem jelennek a tanintézetben, a szünnapokat pedig egészen a tanintézet falain kívül töltik. Már habár az iskolai törvények kötelező erővel bírnak a tanulóra nézve a tanintézet falain kívül is, ámde hogy mit tesznek vagy mulasztanak az ifjak, midőn az iskolából haza mennek, nem mivelnek-e olyasmit, mi által önmagukat s jövendőjüket részben vagy egészen megrontják, mind­ennek nem természetes ellenőrei-e a szülők vagy azok helyettesei? Nevelői maradnak tehát a szülők gyermekeiknek akkor is, midőn azok már iskolába járnak, mely nevelői tisztet és kötelességet akkor töltenek be ők kellőleg, ha mint fent mondottam, az ifjúság nevelésében az igazgató­nak és tanároknak segédkezet nyújtanak. Ha voltak idők, midőn az iskolák az ifjak nevelésében a szülői közreműködést kevésbbé látszottak igénybe venni, mert az iskolai törvények vajmi szűk korlátokat vontak a tanuló ifjak körül, és e korlátok áthágását szigorúan megtorolták, úgy ezen idők most már elmúltának. Az idő halad, vele együtt az ember is változik. Tekint­sünk vissza és vizsgáljuk meg, minő rendszerek dívtak csak 25 év előtt akár a katonai akár egyéb pályán és bámulni fogunk a változásokon. A­mit az előbbi kor elengedhetlenül szükségesnek tartott, azt nem bízná meg a jelenkor. Az pedig egyik fő diadala a polgárisodásnak, hogy a vasvesszőt emberséges bánásmóddal cseréli fel mindenütt. Csak egyet ne téveszszünk szem elől. Magyarhon átmeneti korszakban van. A­mire más országok évtizedek folytán értek meg, oda Magyarhon csaknem egy ugrással eljutott. Ily ugrások veszélyesek lehetnek. A tanuló ifjúság fegyelmi törvényei a lefolyt tanév alatt nagyban változtak. Ha a szülőknek elengedhetlen kötelességek minden időben közremunkálni az iskolával, úgy e kötelesség az új fegyelmi törvények kihirdetése óta megkettőztetett és súlyosbult. Az új fegyelmi törvények a szülők beleegyezésének kikötése mellett sokat megengednek az ifjúnak, a­mik pedig az előbbi iskolai törvények által tiltva voltak.­­ Míg tehát ezen új fegyelmi törvények a felelősséget sok tekintetben leveszik a tanári kar vállairól, ugyanekkor átteszik azt a szülői vállakra; szóval, nagyobb közremunkálását veszik a szülőknek igénybe. Hogy ezen rögtöni átmenet veszélyessé ne váljék, az igazgatóság múlhatlan kötelességének tartotta az új fegyelmi törvények néhány pontját egyéb az iskolai életre fontossággal bíró pontokkal ide iktatni. Jó tájékozásul fognak ezek szolgálni minden, de főleg a vidéki szülőknek. A „Gymnásiumi rendtartási és fegyelem“ a következőket rendeli:

Next