Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

lantja a világító tornyot, s íme rögtön tájékozva van és biztos irányban tereli hajóját az óhajtott révpartba. A hajó és kormányos az ember, a tengeren való utazás az ember földi élete. A zátony és szirtek az élet veszélyei, melyekbe végzetes ballépések folytán már­sok ember belekerült és hajótörést szenvedett. Az éj sötétsége azon homály, mely az elmét boritja s melyben az ember az igazság világító tornya által nyer kellő tá­jékozást. A révpart, hová szerencsésen eljutni mindnyá­jan törekszünk, az emberi életfeladat helyes megoldása, t. i. a megismert igazság alapján a jónak gyakorlása, a nemesnek a szívbe beoltása, a tökéletesedés. Fel van-e szerelve az ember oly képen, hogy jóa­karó törekvéssel a kitűzött révpartba szerencsésen el­juthasson? Fogadjuk el Sokrates tanácsát, térjünk bel­sőnkbe és vizsgáljuk meg a nemes érczbányát, melynek kiaknázásában oly becses kincsekre utalt minket a po­gány bölcs. Az ember öt érzéke segítségével felfogja a jelent­kező tárgyakat, lát, hall, szagol, süt, szóval, szemlélő­dik és észrevesz. Az állat érzékeinél fogva ugyanezt teszi azon különbséggel, hogy míg az állat a szemlélés által nyert képeknél, a külsőnél megmarad, az ember itt meg nem állapodik, hanem gondolkozás útján a szemlélt tüneményeket elemzi, azokba behatol, oknyo­moz, következtet, elveket alapít, törvényeket állít fel; szóval, hatalmába keríti, világosságra hozza, megala­pítja a szemlélt tüneményeket. S mert az ész szintén szemlélő tehetség, az ember az ész ereje által behatol az igaz, jó, szép eszmék világába, szemlélődik, kutat, vizsgálódása tárgyául tűzvén ki nem csak a magasabb czélokat, hanem az azokkal foglalkozó szellemet is, meg­alapítani, hatalmába keríteni, szóval megismerni töre­kedvén az igazat, a valót. Íme az állatnak a sötétségben vagy félhomályban való tapogatódzása és tétovázása ellenében az ember világossága! Az embernek nem csak világossága van, de me­legsége is. A lelki tehetségek gépezete olyképen van szervezve, hogy midőn az ember szemlélődik és gondol­kozik, ugyanakkor hurok pendülnek meg keblében, a lélek hangulatba jön és megindul, eltelvén kedves vagy nem kedves érzelemmel, vágygyal vagy undorral, indu­lattal vagy szenvedélylyel. Hogy még a legelvontabb tárgyak felett való gondolkozás is minő hangulatba hoz­hatja az embert, mutatja Pythagoras példája, ki, midőn a nevéről czímzett hires tantételt kitalálta, annyira el­ragadtatott, hogy örömében az isteneknek száz ökröt áldozott; nem különben Archimedes, kiről mondják, hogy midőn az archimedesi elvet fölfedezte, annyira elra­gadtatott, hogy fürdői öltözetében Syrakuza utczáin át haza futott. Hogy a magasabb czélok iránt való lelke­sedés mily nagy tetteket képes létre­hozni nem csak egyeseknél, de a nagy tömegnél is, azt a történettan eléggé tanusítja. íme az ember melegsége! E lelki hangulat tehetsége a kedély, melynek köz­pontja a szív. Hogy a szív az elmétől külön világot képez, azt bizonyítja azon tapasztalás, hogy sok tanult és tudós ember kebelre és szívre nézve durva, azaz mű­veletlen marad. íme a kedély- vagy szivvilágnak önál­lósága ! Midőn X­ ik Károly Francziaországból száműze­tett, nagy fenyegetések közt követelte vissza elrablott trónját. Az akkori franczia kormány a fenyegető levélre egy fehér lappal válaszolt, melynek közepére egy vak szem volt festve e jelentéssel: Vana sine viribus ira. Ez állna az emberről is, ha a világosság és melegség­­ mellett nem volna ereje, azaz akarata, melynél fogva az ember magát a cselekvésre szabadon elhatározván, a határozat végrehajtására tett erejét megindítja. Habár pedig az ember rendesen az ész belátása és a kedély közreműködése mellett szokott cselekedni, de, hogy mind a mellett az akarat önálló tehetség, kitetszik onnét, hogy az akarat képes az érzelmek, indulatok, vágyak és szenvedélyek, nem különben az ész legjobb belátása ellenében is cselekedni. Íme az ember ereje ! Az ész-, kedély- és akaratban áll tehát az ember szellemi tehetségeinek gépezete, mely három tehetség, minthogy azon egy szellemből fakad és arra vitetik vissza, következik, hogy minden öntudatos mozzanat, legyen az gondolati vagy kedélyi, mindig az egész ember szellemi mozzanatát teszi ki olyképen, hogy az ész működésében — gondolkozom, mert akarok — az egész ember; a kedély működésében — érzelmeket s vágyakat táplálok, mert akarok — szintén az egész ember nyilatkozik azaz cselekszik. Íme ezek azon tehetségek, melyekkel fel van ru­házva az ember az igazság megismerésére nézve! Ész által képes az ember megismerni az igazat, jót, szépet és nemest; a kedély által buzdíttatik az igazra, jóra, szépre és nemesre ; akarat által képes az igaz-, jó-, szép-és nemesre tettlegesen törekedni. Egy híres egyháztudor mondotta, hogy minden, a­mi rendkívüli és csodaszerű, meglepi és bámulatba ejti az embert, midőn másrészt a legnagyobb tények, pél­­­dául a világ kormányzása, a földbe vetett szemmagnók

Next