A Pécsi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Reáliskola 1925-26. Tanévi Értesítője
Szent László a magyar nyelvű énekköltészetben
lett ki, míg az 1875/6. tanévben a reáliskolák új szervezetének megfelelőleg, amely az eddigi hat osztályt nyolc osztályúvá bővíti ki s behozza az érettségi vizsgálatot, megnyílt a VII. s a következő évben a VIII. osztály is. Az első érettségi vizsgálatot az intézet az 1875/76. tanév végén tartotta. Az intézet, mint a többi reáliskolák is ez időben, nem kapott külön, céljainak megfelelő épületet, hanem ideiglenesen a városi elemi iskolában helyezkedett el. Az 1869/70. tanévben már a Hunyady utcai régi apácakolostorban nyert otthont, amely addig katonai fogdául szolgált. Az 1870/71. tanévben az osztályok megszaporodása következtében a Hunyady-utcától 12 időpercnyi távolságban levő Malom-utca egyik bérházában talált elhelyezést az osztályok egy része. Ezen a tarthatatlan állapoton 1871.-ben a reáliskola törzsépületének tőszomszédságában levő izr. népiskola egyemeletes épületének megvételével s a két épület összekapcsolásával segítettek. Az 1882/83. tanévben pedig a régi apácakolostorra emeletet építettek s a régi épület ily módon kiegészítve szolgált az intézet céljaira az 1913/14. tanév végéig. Az 1914/15. tanévben az Irányi Dániel-téren épült 2 emeletes modernül felszerelt monumentális palota fogadta be ifjúságunkat azon hitben és reményben, hogy intézetünk oly sok hányattatás után örökös hajlékhoz jutott. Csalódtunk, mert rövid 8 év után, 1922-ben a Pozsonyból menekült Erzsébet-egyetemnek kellett örökösnek vélt otthonunkat átengedni és intézetünk a pécsi püspöki joglyceum épületében kapott ideiglenes otthont. Az intézet életrevalóságát és szükségszerű rendeltetését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1869/70. tanévben a tanulók oly nagy számmal keresték fel az akkor még 3 osztályú alreáltanodát, hogy az első osztályt párhuzamosítani kellett. Az 1870/71. iskolai évben a négy osztályú reáliskolában 325, 1872/73-ban a hat osztályúban 523 volt a tanulók száma. Legnépesebb volt intézetünk az 1917/18. tanévben, amikor 12 osztályban 712 növendék látogatta az intézetet. Jelenlegi otthonunkban a tanulók és osztályok számát az iskolai épület befogadó képességéhez mérten csökkentenünk kellett. Az intézet az 1870/71. tanévtől kezdve a pécsi m. kir. állami főreáliskola néven szerepelt, míg 1925. április 1-től a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye alapján pécsi állami gróf Széchenyi István reáliskola nevet vette fel. Iskolánk a folyó 1925/26. iskolai évben fennállásának 68. évét töltötte be. Az intézet volt igazgatói, tanárai és hitoktatói a jelenleg is működők kihagyásával a következők: Igazgatók: Dr. Dobszay Antal (1857—1860), Szauter Antal (1860—1874), Vész Albert (1874 — 1882), Dischka Győző (1882 — 1901), Gallovich János (1901-1920). Tanárok: Felsmann József, Wessely Ferenc, Fuchs Pál, Pfill Máté, Hagmann Lipót, Trampich Károly, dr. Mocsáry Antal, Soóstó Gyula, Skoff Ferenc, Szecsődy József, Tirczka Antal, Körmendy József, Bokor Ferenc, Rimák Győző, Pflanczer Gábor, Raisz Ferenc, Ambrus Lajos, Láng János, Deésy Károly, Bermüller Ferenc, Péter János, Grimm Rezső, Nagy Iván, Gutmann Joachim, Csizmazia Vilmos, Földváry Ákos, dr. Darvai Mór, Kosztka György, Asztalos József, Kálosi Lipót, Vajda Viktor, Cséfay Flórián Bodányi Károly, Martelet Ágost, Irinyi Sándor, dr. Gerecze Péter, Imrei János, Requinyi Géza, Maksay Zsigmond, dr. Szemák Antal, Kiss József, Hekinger István, Csemez József, Lichtenegger Győző, Mike Géza, Zsámár Lajos, dr. Katona Lajos, dr. Kálnai Adolf, dr. Kálmán Miksa, Körösi Henrik.