A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1929-30. Tanévi Értesítője

Szent Imre herceg

Szent Imre herceg. Az intézet kath. tanulóinak Szent Imre ünnepén elmondotta Gálos László dr. hittaná.". Az evangéliumbeli földbe ásott kincsnek, elrejtett drágagyöngy­nek egy-két csodálatos ragyogású darabja magyar földbe van elrejtve: ezek a magyar szentek. A drága magyar múltból előlépnek honalapító hős vezérek, ősz püspökök, szent királyok és tiszta csendes szüzek. Elénk merednek lovagvárak és kolostorok, feltárulnak előttünk öreg törvénytárak és foszlós levelű misekönyvek, idáig hangzanak virág­énekek és halotti beszédek, felénk integetnek tépett lobogók, törött tárogatók. Ebből a dicsőségesen fájdalmas magyar múltból a jelen eszten­dőben elénk lép 900 év távolából az első szent magyar fiú: Szent Imre herceg. Fején a földi és az égi korona fénye, ajkain a boldog Mórnak adott tiszta csókok méze, vállain szent nevelőjének, Szent Gellért püspöknek keze, szemei a legtisztább anyának, a boldogságos Szűz Má­riának arcán. Nem a földnek élt, keveset is tud róla az idők króni­kása, a történelem. Egyetlen ereklyéje az aacheni székesegyház kincse. A veszprémi Gizella kápolna, ahol csodálatos látomása volt, e rég földbe süllyedt. A székesfehérvári Szent István korabeli koronázó templom egy-két cifrafaragású kőtöredéke élte csak át a múltat. Egyedül a pannonhalmi kolostor áll, ahol egy látogatása alkalmával boldog Mór későbbi pécsi püspök egyéniségén megérezte a szentség illatát és hét csókkal üdvözölte. Az esztergomi királyi palotának pedig, melyben Szent Imre lakhatott, nyoma sincs többé, sőt még a helye is ismeret­len. Egy régi krónika írja, hogy a királyi palota fából volt. Szent Imre herceg éjszakákon át kandelábereket gyújtott a kápolnában, és térdenállva hangosan énekelt, zsolozsmázott. Atyja pedig, Szent István király, a deszkafalak hasadékain át nézte őt. Most mi úgy teszünk, mint Szent István király, a történelem és a legenda szűkös résén, szálkás hasadékán át belenézünk a 900 év előtti magyar múlt kápol­nájába, azt mennyei fényben úszni látjuk, ahol hervadatlan liliomok között, el nem fogyatkozó gyertyák fényében térdepel az első magyar szent fiú, Szent Imre herceg. Látásán ott felejtődik az emlékezés szeme, mert eltölti környezetét az ifjúság illata, alakján elömlik az életszentség fénye, ajkain pedig magyarul cseng az imádságos ének. Igen, Szent Imre ifjú volt, szent volt és magyar volt. Szent Imre ifjú volt. Világi viszonylatban az ifjúság a befejezet­­lenség, az előkészület állapota; az ifjúság Ígéret, melyet beteljesít a férfikor, tavasz, melynek virágaiból csak az élet őszén jelennek meg a gyümölcsök. És valóban, nagy eredményekre visszatekintő tudósok, nagy sikerekkel, alkotásokkal dicsekvő művészek nincsenek a gyer­mekek között. Néha akadnak csodagyermekek, de azok nem a tudó-

Next