A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1930-31. Tanévi Értesítője
Iskolánk múltja
Iskolánk múltja. A pécsi állami főreáliskola létesítésére a kezdeményező lépést pécsi származású Haas Mihály prépost és iskolatanácsnok, később szatmári püspök tette meg. 1854. szeptember 3-án Budáról Obadich József pécsi kereskedő és iskolafelügyelőhöz intézett levelében ugyanis arra kéri őt, hogy a községi hatóságnál tegyen indítványt egy felállítandó reáliskola érdekében. „A jelszó legyen — úgymond — reáliskolát Pécsnek, ha gyermekei nem akarnak elmaradni. Magyarország nyitva áll most mindenkinek: Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, és jaj neki, ha gyermekei nem fognak valami derekast tanulni.“ A levélnek megvolt a kellő hatása. A pécsi községtanács ugyanis 1855. április havában elhatározta egy, az elemi iskolával kapcsolatos alreáliskola alapítását. Ehhez a helytartótanács 1857. júliusában hozzájárulván, az intézet ugyanazon év október 1-én mint „Szab. kir. Pécsvárosi alreáltanoda" meg is nyílt. Az intézet községi jellege mellett mégis szigorúan katholikus szellemű volt, amit az is tanúsít, hogy első igazgatója a pécsbelvárosi plébános volt. Az akkori viszonyoknak megfelelően a tanítás 1859. október 23-ig német nyelven folyt. 1870. július 14-én befejezte a reáliskola életének első, községi alreáliskolai korszakát, s az 1870/71. tanévvel mint 4 osztályú állami főreáliskola kezdte meg működését. Két év alatt négy osztályból teljessé, azaz hat osztályúvá fejlett ki, míg az 1875/6. tanévben a reáliskolák új szervezetének megfelelőleg, amely az eddigi hat osztályt nyolc osztályúvá bővíti ki s behozza az érettségi vizsgálatot, megnyílt a VII., s a következő évben a VIII. osztály is. Az intézet, mint a többi reáliskola is ez időben, nem kapott külön céljainak megfelelő épületet, hanem ideiglenesen a városi elemi iskolában helyezkedett el. Az 1869/70. tanévben már a Hunyady-utcai régi apácakolostorban nyert otthont, amely addig katonai fogdául szolgált. Az 1870/71. tanévben az osztályok megszaporodása következtében a Hunyady-utcától 12 időpercnyi távolságban levő Malom-utca egyik bérházában talált elhelyezést az osztályok egy része. Ezen a tarthatatlan állapoton 1871-ben a reáliskola törzsépületének tőszomszédságában levő izr. népiskola egyemeletes épületének megvételével s a két épület összekapcsolásával segítettek. Az 1882/83. tanévben pedig az ősi apácakolostorra emeletet építettek, s a régi épület ily módon kiegészítve szolgált az intézet céljaira az 1913/14. tanév végéig. Az 1914/15. tanévben az Irányi Dániel-téren épült 2 emeletes modernül felszerelt monumentális palota fogadta be ifjúságunkat azon hitben és reményben, hogy intézetünk oly sok hányattatás után örökös hajlékhoz jutott. Csalódtunk, mert rövid 8 év után, 1922-ben, a Pozsonyból menekült Erzsébet-egyetemnek kellett örökösnek vélt otthonunkat átengedni, és intézetünk a pécsi püspöki joglíceum épületében nyert ideiglenes elhelyezést.!