A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője

A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása

dem földrajz tanárának már kezdetben ismernie és alkalmaznia kell, hogy tanításával biztosabban elérhesse a tanterv által kitűzött célt. A földrajz térben elhelyezett tárgyakat, térben és időben végbe­menő jelenségeket, összefüggéseket, törvényszerűségeket, életet is­mertet. Tanítása ezért szemléletek gyűjtése, vagy ezek hiányában legalább szemléltető eszközök használata nélkül meg nem valósítható. Szemléltető eszközeink kétfélék. Olyanok, amelyek a földrajzi való­ságokat szemléltetik (képek, fényképek, diapozitívek, filmtekercsek), és olyanok, amelyek a földrajzi tüneményeket szimbólumokban, jelek­ben mutatják be. Szimbolikus szemléltető eszközeink a térképek, gló­busok, reliefek, modellek, a magunk és tanulóink készítette térkép­­vázlatok, grafikonok és diagrammok. A szemléltető eszközöket, mint a tanítás segédeszközeit, didakti­kai gyakorlat szempontjából szokták értékelni. A térképet leggyak­rabban a tankönyvvel vetik össze, egyiknek vagy másiknak adva első­séget. Az igazság azonban az, hogy mindegyik segédeszköz a maga helyén a legértékesebb. A tankönyvvel szemben például határozottan előnyben van a térkép akkor, amikor topográfiai megállapításokat közöl, amikor méreteket, arányokat tár elénk, vagy amikor a jelen­ségek térbeli megoszlását szemlélteti egyszerre áttekinthető módon, amit a tankönyv csak egymásután elmondva tud elérni. Az időben végbemenő jelenségeket, növény-, állat- és emberföldrajzi tényeket viszont a könyv sokszor jobban adhatja, mert ezek a középiskolai ok­tatásban használatos térképeken nem ábrázolhatók. A könyvet be lehet „vágni“ a sajtóhibákkal együtt, a térképről csak tanulni lehet. A könyvből tanult ismeretek hamarosan feledésbe mehetnek, a térkép­ről tanultak maradandóbbak. A térkép megóvja a tanárt az elkalan­dozástól, a nem földrajzi anyag tanításától és a földrajz rovására annyiszor felpanaszolt túlterhelés bűnétől. A tankönyv magán viseli írója egyéniségét és azt mintegy rákényszeríti a tanulóra, míg a tér­képről a szimbólumokat maga a tanuló ülteti át a valóság talajába, maga dolgozik, feltörekvő egyénisége gátlás nélkül fejlődhetik. Ezért a munkaiskola hívei szükségtelennek is tartják a tankönyv használa­tát a földrajz tanításában. Természetesen túlzott felfogás ez, ami a tanügyi átalakulásoknak is velejárója. Fogalmak alkotásánál azonban már nem a térképé, sem a tan­könyvé az elsőség, hanem a szemléleteké, modelleké, képeké. Tiszta fogalmak alkotását csak ezek segítségével érhetjük el. A legnehezeb­ben szemléltethető és megértethető fejezetek tanításunkban a szerke­zeti problémák, a mozgás és térbeliség, a kölcsönhatások kérdései. Ezek megértésénél a filmnek kell adnunk az elsőséget. Süllyedéseket, vetődés-gyűrődéseket, feltöltéseket, a gazdasági és népélet jelensé­geit a filmnél jobban semmi sem szemléltetheti. Szárazföldek és ten­gerek megoszlását, fokhálózatot, klímaövek zonális elhelyezkedését stb. pedig a glóbus mutatja be a legjobban. Mindegyik szemléltető eszköz tehát első a maga helyén. Annyira értékelem mindegyiket, amennyire célomat szolgálja, s annyiban veszem igénybe, amennyi­ben célom elérésében szükséges. A térkép. A topográfiai ismeretnyújtás és térszemlélet fejlesztése mellett az ismeretek földhöz való rögzítését, az emlékezetbe való be­vésést szolgálja. Minthogy minden tanítási óra célja a megemésztett ismereteknek maradandóvá tétele, természetes, hogy a térképet hasz-

Next