Pius-Alapitványi Kath. Főgimnázium Értesítője az 1915-1916-iki iskolai évről (Pécs, 1916)
Iskolai közlemények az 1915/16. tanévről. I. A Pius-alapitványi r. t. kath. főgimnázium negyedik esztendeje. Az intézet felavató ünnepe. 1915. Dec. 22.-én . . . Nagy nap, ünnepnap. Ekkor ültük intézetünk felavató ünnepét. Felejthetetlen emléket vésett e nap sokak szívébe. Felejthetetlen emlék marad és fog maradni e nap annak a gyermekseregnek lelkében, mely komoly férfiakká fejlődve, évtizedek múlva büszkén fogja emlegetni, hogy a Pius-alapítványi főgimnázium és a Pius-internátus keresztelőnapján jelen volt, büszkén fogja mondani, hogy e két ikergyermek boldog szülőjének jóságos szemét láthatta és gyönyörködhetett azon a napon e boldogságot sugárzó szempár örömkönnyeinek csillogásában. Emlékezetes nap marad 1915. dec. 22.-e Pécs város annálesetben, hisz egy oly kulturális intézménnyel gazdagodott meg, amely Pécs város határain túl, messze az egész magyar nemzetre löveli fényének sugarait. Örök hálára kötelező nap volt, marad, és lesz mindig e nap Jézus-társasága magyar rendtartománya szemében, hisz családi tűzhelyet, ifjúságot, mindent nyert, ami alapítójától, loyolai szent Ignáctól örökölt lélekmentési munkájában, de különösen a gyermeknevelés, Krisztus példáján megalapozott kedvenc foglalkozásában elősegíthette és e fáradságos munkáját megkönnyíthette. Felejthetetlen, örök, boldogító örömet fakasztó nap marad e nap intézetünk Alapítójának, Méltóságos és Főtisztelendő Gróf Zichy Gyula pécsi megyés-püspök nemes, jóságos szivének; egy boldogító emlék, mely életén túl is követni fogja kiérdemelt mennyei glóriájában és annak főlényforrását képezendi . . . hisz ma vált valóra ama régi andalító álma, mely szivét annyi áldozatra képesítette, ma látta megtestesülve eszméit, vágyait; előtte állt nem többé csak egy óriási méretű palota pazar berendezésével, hanem benne látott egy édesdeden mosolygó, a hála érzelmeitől sugárzó ifjúságot, a keresztény paedagogia nagy művében fáradozó tanárokat, — nevelőket, — boldog !*