Jézustársasága Pécsi Pius-Gimnáziumának Értesítője az 1937/1938. iskolai évről (Pécs, 1938)
Kettős szentév. Magyarországról még nem beszéltek soha annyit és oly érdeklődéssel a nagyvilágban, mint az idén, amikor Őszentsége különös kedvezéséből hazánk rendezhette meg az Oltáriszentségben közöttünk élő Krisztus Király diadalünnepét az egész világ számára. Több éve már, hogy nem Európában tartották az eucharisztikus világkongreszust. Most ismét Európa jött sorra és a szóbajöhető európai államok között őszentsége választása ránk esett. Nem csalódott bennünk. Hazánk vezetői, karöltve a társadalmi élet minden rétegével, egy éven át lelkesen és áldozatkészen dologztak, hogy Krisztus Király diadalünnepe minél fönségesebb legyen és annak bensőséges áhítatát ne zavarja lehetőleg semmi.— Szerte a világon a kongresszus előtt, előadások hangzottak el hazánkról, rádióban, sajtóban. A külföldiek fülébe csengett ezeréves múltúnk, szt. István, szt. Imre, szt. László, szt. Erzsébet neve. — Megismerték a magyar kultúrát, a magyar szellemiséget s a magyar nemzet elhivatottságát arra, hogy Középeurópa mostani kialakulásában jelentős tényezőként szerepeljen. A jó Istennek kétségkívül nagy kegyelme volt a világkongresszus édes hazánkra nézve. Még inkább azzá tette egy egész évi lelki előkészület, mely által a magyar katolikus társadalom minden rétegéhez hozzáférkőzve, igyekeztek lelkipásztoraink mindenkit érintkezésbe hozni a legm. Oltáriszentséggel és annak csodálatos hatásával a lelkeket megújítani és átformálni. Méltán fejezte ki a Szentatya, hogy ennyire előkészített kongresszus még nem volt. A lelki előkészületben a Pius is kivette részét.• Az elmúlt iskolai évben, az első módszeres értekezleten tett határozatnak megfelelően, a szó igazi értelmében minden az Eucharisztia jegyében történt. Részt vettünk az Actio Catholica eucharisztikus mozgalmaiban. Az ifjúsági hitszónok beszédsorozatot tartott a szt. miséről és sztáldozásról. A beszédekben részletesen tárgyalta az újszövetség nagy áldozatát, szertartásait, az Oltáriszentségnek mint lelkünk táplálékának értelmét és jelentőségét. Az ifjúságnak alkalma volt azt, amit a szt. beszédekben hallott, a gyakorlatban is megvalósítani. A szentmisehallgatás változatosabbá tételére liturgikus miséket tartottunk, különböző alakban. A közös szentáldozási misén a szentmise egyes részeit közösen énekeltük a Missa de Angelisből, más részeit közösen imádkoztuk. A változó részek felolvasását hallgattuk. — Az osztályok többször mentek fél-fél órai szentségimádásra a belvárosi templomba és a rendes havi közös áldozások mellett megszervezték az osztály közös áldozásokat. A