Jézustársasága Pécsi Pius-Gimnáziumának Értesítője az 1937/1938. iskolai évről (Pécs, 1938)

Kettős szentév. Magyarországról még nem beszéltek soha annyit és oly érdeklő­déssel a nagyvilágban, mint az idén, amikor Őszentsége különös ked­vezéséből hazánk rendezhette meg az Oltáriszentségben közöttünk élő Krisztus Király diadalünnepét az egész világ számára. Több éve már, hogy nem Európában tartották az eucharisztikus világkongreszust. Most ismét Európa jött sorra és a szóbajöhető európai államok között őszentsége választása ránk esett. Nem csaló­dott bennünk. Hazánk vezetői, karöltve a társadalmi élet minden ré­tegével, egy éven át lelkesen és áldozatkészen dologztak, hogy Krisz­tus Király diadalünnepe minél fönségesebb legyen és annak bensősé­ges áhítatát ne zavarja lehetőleg semmi.— Szerte a világon a kong­resszus előtt, előadások hangzottak el hazánkról, rádióban, sajtóban. A külföldiek fülébe csengett ezeréves múltúnk, szt. István, szt. Imre, szt. László, szt. Erzsébet neve. — Megismerték a magyar kultúrát, a magyar szellemiséget s a magyar nemzet elhivatottságát arra, hogy Középeurópa mostani kialakulásában jelentős tényezőként szerepel­jen. A jó Istennek kétségkívül nagy kegyelme volt a világkongresszus édes hazánkra nézve. Még inkább azzá tette egy egész évi lelki előkészület, mely által a magyar katolikus társadalom minden rétegéhez hozzáférkőzve, igye­keztek lelkipásztoraink mindenkit érintkezésbe hozni a legm. Oltári­­szentséggel és annak csodálatos hatásával a lelkeket megújítani és átformálni. Méltán fejezte ki a Szentatya, hogy ennyire előkészített kongresszus még nem volt. A lelki előkészületben a Pius is kivette részét.­­• Az elmúlt is­kolai évben, az első módszeres értekezleten tett határozatnak meg­felelően, a szó igazi értelmében minden az Eucharisztia jegyében tör­tént. Részt vettünk az Actio Catholica eucharisztikus mozgalmaiban. Az ifjúsági hitszónok beszédsorozatot tartott a szt. miséről és szt­áldozásról. A beszédekben részletesen tárgyalta az újszövetség nagy áldozatát, szertartásait, az Oltáriszentségnek mint lelkünk táplálé­kának értelmét és jelentőségét. Az ifjúságnak alkalma volt azt, amit a szt. beszédekben hallott, a gyakorlatban is megvalósítani. A szentmisehallgatás változatosabbá tételére liturgikus miséket tartottunk, különböző alakban. A közös szentáldozási misén a szentmise egyes részeit közösen énekeltük a Missa de Angelisből, más részeit közösen imádkoztuk. A változó ré­szek felolvasását hallgattuk. — Az osztályok többször mentek fél-fél órai szentségimádásra a belvárosi templomba és a rendes havi közös áldozások mellett megszervezték az osztály közös áldozásokat. A

Next