Jézus Társasága Pécsi Pius-Gimnáziumának Évkönyve az 1938/1939. iskolai évről (Pécs, 1939)
A fényelnyelés a töménységnek és a rétegvastagságnak függvénye. Ezt fejezi ki összefoglalóan a Lambert—Beer-féle törvény. Elog 100 100-A °/C k. c. r ahol E az extinkciót, v. i. azon rétegvastagság reciprokértékét jelenik amelyen áthaladva a fényintenzitás 1/10 részére csökken. A % az elnyelési (absorpció) %-ot, c a töménységet (koncentrációt) és r a rétegvastagságot jelzi; ρ pedig az illető oldatra jellemző állandó (konstans).5 A Lambert—Beer törvény azt mondja, hogy az extrakció arányos a rétegvastagsággal és a töménységgel. Ezt az arányosságot az abszolút színmérés alapjának tekinthetjük. Ha tehát ismerjük valamely anyag fajlagos extrakció együtthatóját (e-t), akkor adott rétegvastagság mellett bármely oldatának ismeretlen töménysége az extrakció lemérése után egyszerű számítással megállapítható. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Lambert—Beer törvény nem alkalmazható minden esetben. Mert vagy nincs teljesen kielégítő egyszínű (monochromatikus) fényforrásunk, hanem csak többé-kevésbé jól meghatározott fényszűrőink, vagy az anyag erősen fényelnyelő természetű, vagy pedig a töménység igen nagy. Ezért a gyakorlatban nem egyetlen méréssel megállapított fajlagos extinkcióból határozunk meg bármilyen töménységű oldatot, hanem a kérdéses anyag különböző ismert töménységű oldatánál megfigyeljük az extinkciót, a mért értékeket grafikonra visszük vagy táblázatba foglaljuk. Ez a grafikon egyenes vonal akkor, ha megfelelő rétegvastagság és fényszűrő mellett bizonyos töménységig kielégíti a Lambert—Beer törvény követelményeit. Ez az interpoláció szempontjából jelentős. Lehet, hogy a grafikon csak közelítőleg egyenes. Ha azonban egyszer megállapítottuk a kalibrációs görbét, a mért extinkcióhoz tartozó töménységet a Lambert Beer törvény érvényességétől függetlenül leolvashatjuk. A kalibrációs görbe meghatározásához fontos, hogy helyesen válasszuk meg a színszűrőt és az oldatot tartalmazó edény (küvetta) rétegvastagságát. U. i. ezáltal lesz a grafikon egyenes vagy közel egyenes és a módszer érzékenységét, azaz a kalibrációs görbe meredekebb emelkedését is leginkább ezáltal biztosítjuk. A vizsgálandó színes oldatokhoz a kiegészítő színeket használjuk, tehát a kékhez a sárga színszűrőt, a vöröshöz a zöldet és fordítva, így lesz a fényelnyelés a legnagyobb és a grafikon a legmeredekebb. Más szóval: az a színszűrő a legalkalmasabb, melynek fényelnyelő minimuma egybeesik a mérendő folyadék fényelnyelő maximumával. A küvetta-rétegvastagság lehetőleg olyan legyen, hogy a legerősebb színeződésnek megfelelő fényelnyelés ne haladja túl a 75%-ot, illetőleg a 0.6 extinkciót. Ezért célszerű, ha előbb a legtöményebb oldatot mérjük meg, hogy így az említett feltételeknek megfelelő rétegvastagságot válasszuk. U. i. magasabb értékeknél az 5 La m b e r t, Photometría síve de mensura et gradibus luminis colorum et umbrae, Augsburg, 1760. Beer törvényről: Pogg. Ann. d. Phys, 86 (1852) 78. L. még: Benson és Roscoe: Pogg. Ann. d. Phys. 101 (1857) 235.