Jézustársasági Pécsi Pius Gimnázium Évkönyve az 1941/42. tanévről (Pécs, 1942)
XII. Pius püspökké szentelésének negyedszázados jubileuma (1917-42.) e soha nem látott méretű világháború rikító keretében: természetfölötti csendélet, a világbéke szimbóluma és ígérete, , az idegekre menő elsötétítések nyomasztó reménytelenségében: tenyérnyi kék ég, bíztató csillagfény arról az egészen más világról. A lélek mélyéből fakadt az a bensőséges, hódolatteljes szeretet a világkereszténység Szentatyja iránt, amely a szintén Pius nevet viselő Gimnáziumunk színkatolikus tanári testületét és egész növendékseregét teljesen áthatotta. Hódolt a diplomata előtt a politika világa, szerencsekívánatok virágcsokrai hullotak feléje világnézetünk ellentétes pólusairól is. Legendákat hallunk az élő aszkéta kimagasló szikár alakjáról máris. Rendkívüli személyiségének varázsa alól senki sem vonhatta ki magát. Legkevésbbé mi, magyarok, mióta a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus pápai legátusában a legelőnyösebben megismerhettük. S mi mégsem a rendkívül rokonszenves személyiségét, sem a történelmi keresztény magyar lélek értékelőjét és nyílt megvallóját, sem az aszkétát, vagy éppen a diplomatát, hanem mindezek mellett és ezeken lényegesen felül: a papi szentség egész teljességét 25 év óta krisztusi mandátuma szerint hordozó főpapot ünnepeljük. A többit — egyáltalán mindazt, ami emberi, — rábízhatjuk akár a relativitások veszélyétől sohasem ment történelem értékelésére; emez azonban sem eredetében, sem létrendi valóságában, sem rendeltetésében „nem e világról valót", egészen isteni. Erről pedig a Krisztusország láthatatlan királya mondott ítéletet, amikor őt e földön személyes képviselőjévé rendelte. Milyen fölemelő tudat, hogy ebben a pontban bizonyosan egy véleményen vagyunk magával az Istennel! Nem csinálhatunk belőle titkot, hogy mi, a Krisztusország polgárai, Szentatyánkat ebben az isteni képviseletben minden más személyi nagyság és elgondolható kiválóság maximumán túlmenően többre becsüljük, minden földi szeretetreméltóságnál jobban szeretjük; legőszintébb jókívánatainkat Szentatyánknak tartogattuk! V. B.