A Mi Asszonyunkról Nevezett Női Kanonok Szerzetesrend Pécsi Róm. Kat. Polgári és Elemi Leányiskoláinak Értesítője az 1936-37. iskolai tanévről

Jellemnevelés A közelmúltban lezajlott nagy emberi katasztrófák után alig akad nemzeti életünknek aggasztóbb jelensége az egyre terjeszkedő pesszimizmusnál. Mindenütt a kishitűség, a lelki erő és lelki ruganyos­ság, az erkölcsi ellentálló erők teljes hiányának sivár képe látható. Ez a veszedelmes lelki betegség kezdi már magát nemzeti veszede­lemmé kinőni. Vájjon hol lehet a baj forrása? A hitetlenségben. A hitetlen a sors ellen zúgolódik, a csapások alatt összeroskad, lemond a küzde­lemről és kétségbe esik. Vissza kell tehát adni az emberiségnek azt, ami az életnek tar­talmat, kedvet, lelkesedést adhat és ez nem más, mint a hit, remény és szeretet. Vissza kell adni az egyénnek és a társadalomnak az egészséges életörömet, a tettvágyat és a tetterőt, a bizalmat, a hitet és a jövőbe vetett reményt. Erre a nemes és Isten előtt kedves munkára elsősorban a neve­lők és szülőknek kell vállalkozniok. „Kik gyermekeket nevelnek — mondja Kölcsey — azok a hon iránt szent kötelességet teljesítenek.“ Akik az ifjúságot az erény útján vezetik, azok tulajdonképen a béke és a boldogság útját egyengetik. Ez nem könnyű feladat, különösen az ifjúság nevelésében nem. Amint tudjuk, a nevelés célja az ész fejlesztése és a jellem kialakítása, mert az egyén, a társadalom és a nemzet szempontjából legnagyobb jelen­tősége a helyes jellemnevelést támogató ész kiművelése, hiszen az ember értékét jelleme határozza meg. Az ész csak akkor lehet szá­munkra igazán drága kincs, ha azt az egész életen át a jellem irá­nyítja. Az ész kiművelése nem hanyagolható el, mert a kicsiszolt ész képes az embert méltóságához illően hajlandóvá tenni a jóra és ne­mesre. Az ész fejlesztése, tehát a tulajdonképeni tanítás mégis csak

Next