Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)

1919-11-19 / 201. szám

2. oldal miért tűnt el Vázsonyi Budapestről Budapesti tudósítások után a Pécsi Est közölte, hogy Vázsonyi Vilmos a zsidó Budapest volt vezetője a nemzeti magyar hadsereg bevonulása előtt eltűnt Budapestről. A dolog annál feltűnőbb volt, mert a liberális block lapjai csak kevéssel előbb közöltek egy beszélgetést, amely állítólag Vázsonyi és társai, valamint Horthy fővezér között folyt le. Ezek a lapok Horthynak olyféle nyilatkozatot tulajdonítottak, mintha Horthy a magyar kormánytól elidegenedett s a liberálisok előtt „kapitulált“ volna A dolog a magyar minisztertanács elé került. Ezen megjelent Horthy is s a következő kijelentést tette : „őhozzá kérdést intéztek, hogy katonai diktatúra lesz-e, ha a nemzeti hadsereg bevonul Budapestre. Feletele az volt, hogy nem lesz. A másik kérdés az volt, hogy támogatni fogja-e azt a kormányt, amely esetleg az áriránt közbejöttével jönne létre. Azt felelte erre, hogy igen. A fővezérnek ugyanis az az álláspontja, hogy a hadsereg nem politizál, hanem támogatja a hatalom gyakorlásában a kormányt A hadsereg tehát támogatja a jelenlegi kormányt és támogatni fogja azt is, amelyik esetleg a jelenlegi kormánynak és egyéb tényezőknek megegyezése alapján kiegészítés útján létesül. Ez volt az értelme a második kérdésre adott válaszának s aki ebbe mást magyaráz, az politikai játékért űz és inszinuál. Azonban ennél a hivatalos megnyilatkozásnál is jobban jellemzi Horthy kapitulációját Vázsonyi és társai előtt a következő, történeti hűséggel előadott drámai jelenet: Mikor Horthy Kaplony utcai lakásán megjelent Vázsonyi Vilmos és Lovászy Márton (Garami, Nagyatádi Szabó és Varjassy Lajos későbben érkezett oda). Vázsonyi, régi és akaratlanul, vagy szándékosan, de mindenesetre illetlen szokása szerint szivarral a szájában kezdett el neki szavalni, mint vendég, hogy: —. Fővezér ur„ így ... de fővezér ur így — meg amúgy ... Erre Horthy, aki már alig hinta türtőztetni magát, hogy mikor kapitulálhat már a jeles demagógnak, hirtelen, mint a mennydörgős menykő közbedörgött, mondván: — Vázsonyi úr! Ha velem akar beszélni, hát először is vegye ki a szivart a szájából. Mely barátságos figyelmeztetésre a Terézváros hőse természetesen megrökönyödve kapta ki a szivart a szájából, és .. . . semmi és! És — „Horthy kapitulált." — Ebből aztán az is sejthető, azért tűnt el Vázsonyi Budapestről éppen akkor, mikor Horthy bevonult. Éhínség Lengyelországban — A Pécsi Est értesülése — Nauen, nov. 18. Galicia azon részeiben, ahol a petróleum fonások vannak nagy tüntetésekre került a sor az éhínség miatt. A munkások követelik, Hortv' rögtön kezdjék meg a cukor, liszt és szénosztást. Másrészről jelentik, hogy Varsó már érzi a kenyér hiányát.. Jelenics csapatokat hív be PÉCSI EST A piaci kofák és a láncosok nevetnek Till rendőrkapitány — Drága a tojás — Díszoklevél helyett ítélet Be kell zárni a boltot. — A rosszul alkalmazott méltányosság A városháza jogászai Nem irigylésreméltó a rendőr dolga.. Ha rendet csinál és utánra nincs dolga. Mihasznának titulálják, ha eréllyel „dolgozik“ barbárnak, durvának kiáltják ki. Ha igazságot osztogat, vagy mint kihágási bíró büntet és megtorol az Istennel büntettetik azok, akik a törvény érdeme szerint kell, hogy itt bűnhődjenek. Ilyen rendőr a pécsi városházán Till József rendőrkapitány is. Igazságos, törekvő, fiatal, ambiciózus jogász, aki akkor is vagy ezer darab akta környezetében dolgozott, midőn legutolján hivatalában találkoztunk vele. Till rendőrkapitány hozza a kihágási ügyekben az ítéleteket. Az utóbbi időben elég sűrűn bünteti az árdrágítókat. Elég sűrűn, de nem szigorúan. Nem szigorúan pedig azért, mert az árdrágítás nemcsak, hogy nem szűnik, ellenkezőleg növekszik. A rendőri sajtóiroda nap-nap után „intő például“ közzéteszi, hogy Iksz Jakabot a táncoskodásért, Ipszilon Jánosnét pedig piszkos mérlegért 50—100 koronával büntették meg. Nem kételkedünk Till József jogérzékében. A kihágási bíróság ítélete előtt köteles tisztelettel meghajlunk, — de nem tudunk belenyugodni. Nem pedig azért, mert a kiróni szokott pár koronás büntetést nem tartjuk arányban <7 mások becsapásából, megszorult, helyzetének kihasználásából eredő sokszor százezrekre menő anyagi előnyökkel. Pécs várja szabadon, önállóan ítélkezik ilyen gyanús üzelmek felett. Szakítson az eddigi szokással és jogszokással. Ha megbüntet valakit a kihágási bíróság, az ítéletet ragasszák ki végzésileg hozott időtartamra a bolt ajtajára Az üzlethetységet I bírókat, a boltosokat, a piaci ársokat, — ha ke ! — rövidebb, hosszabb időre tiltsák el az elárusítástól, magyarosan mondva „zárják be a boltot.“ Mert, ha egy gazembert megfosztanak bizonyos időre politikai jogai gyakorlásától, ha egy footballistát valami sport szabálytalanság miatt büntetésből egy bizonyos időre kitiltanak a pályáról, — ésszerű és okszerű volna, ha olyan pimaszokat, akik a fentebb említettek között helyezkednek el, bizonyos időre eltiltanának kenyérkeresetüktől. Kezeskedünk, hogy ha a láncosok boltjaikban a dicsérő oklevelek helyett, a kihágási bíróság ítéleteit kellene kifüggeszteni, ha tekintélyes summával marasztalnák el őket és még egy időre a rendes kenyérkereset folytatásától is eltiltanák, — azoknak lenne cukor, kávé, rizs és más hasonló .„dugott ” u áru. Pécs város rendőrkapitányságának képzett, értelmes jogászai üljenek össze. Tanácskozzák meg ezt a tervet, meglássák, hogy bölcs elhatározásukat sok, igen sok földhözragadt, máról-holnapra tengődő hálával és köszönettel fogja fogadni. Eddig úgyis csak a piaci, kofák és a láncosok nevettek, hadd derüljön föl végre az arca és a napja szegény proletárnak. Kiskunsági.. Beszélgetés Romanelli alezredessel Stróbl Alajos műtermében Strobl mester mintázza a Budapestről búcsúzó Romanelli alezredest. Itt, áll előttem Kun Béla megzabolázója. Gondosan ügyelve mondja Romanelli a következőket: „Rendkívül jól esett a magyar főváros megtisztelő elismerése és a sajtó megemlékezése távozásom alkalmából, de különösen meghat az a nobilis figyelem, amely eme a magyar művészetnek ilyen nemes értékeivel örvendeztet meg. A római parancs, igaz, hazámba szóld ,és valószínűen még e héten el kell utaznom, de amint a szolgálat lehetővé teszi, mindig módját ejtem, hogy Budapestet viszontláthassam.*' ' Amikor az Uj Nemzedék-et említjük neki, nyomban ráemlékszik egyes szerkesztőségi társunkra, aki sokszor volt vele a bolsevizmus idején. De már vége a modellülésnek és az alezredes elbúcsúzik. A diszkard, melyet Budapest Boroanellinek fog ajándékozni, már készen van. Magyar stílben készült, görbe pengéjű szabivá, kosaras markolatán magyar címerrel. A hüvelye antik vörös bársony. A szobor és a kard átadása, körülbelül ötrhat hét mulva fog megtörténni. Bécsi lap Magyarország új határairól A Neues Wiener Journal feltűnő helyen közli értesülését a magyar békeszerződés hozzávetőleges tartalmáról. A lap nem nevezi meg pontosan forrását és így közlésének hitelessége nem állapítható meg, érdekes azonban, hogy a nyugatmagyarországi terület Magyarországhoz való jövendő tartozását tiltakozás nélkül veszi tudomásul. A tudósítás ezen része így hangzik: A vasutakra nézve az lesz a megállapítás, hogy Magyarország szabad közlekedési utat kap az Adriához, szabad utat kap mindazokon a területeken, és mindazokhoz a kikötőkhöz, amelyeket az egykori magyar királyságtól elvesznek. Magyarország el fogja ismerni a cseh-szlovák államnak azt a jogát, hogy vasútalt Pozsonyból Fiuméba Sopronon, tehát Német-Nyugatmagyarországon, továbbá Szombathely és Murakeresztúr magyar városokon át vezesse. A cseh-szlovák állam kérésére Magyarország köteles lesz magyar területen tranzitó-távíróvonalakat építeni és fenntartani. Ezeknek a vonalaknak a fenntartásáért azonban a cseh-Szlovák állam évi bérösszeget tartozik fizetni. Szerda, 1919. november 19. Hágj ErikaÉ és Oroszország Pécs, nov. 18. A két nagy versenytárs: a német és az angol újabban Oroszország felé néz és minden útonmódon saját érdekszférájába akarja vonni. Mindkét állam ugyanis tisztában van azzal, hogy Oroszország ismét nagyhatalmi tényező lesz és annak támogatásával dőlhet el a verseny egyik vagy másik fél oldalára. Az angolok elhatározták, hogy most már továbbra is folyósítják a 15 millió kölcsönt Oroszország részére. A napokban volt éppen az angol háznak pénzügyi vitája. Hatalmas vita fejlődött ki, amelynek során két embernek a felszólalása különösen figyelmet keltő. Az egyik Ward ezredes, a munkáspárt egyik képviselője, aki most tért haza Oroszországból, a másik Curchill, miniszter. A beszédből élesen megviláglik a jövendő angol politika. Ward többek közt a következőket mondotta: Anglia kihasználta Oroszországot a háború alatt. Most elhagyni sem hozzánk méltó, sem tisztességes dolog nem lenne. Minden, ami Nagy Oroszországban demokratizmusra hajlik, szükséges neketartja, hogy segítse Kolcsakot, Denyikint és Judenicset. Mindnyájan tudjuk Németország terveit és kísérleteit, hogy a mostani helyzetet kihasználják önmaguk részére és saját jövőjük biztosítására. Ezért nekünk Oroszországot semmi körülmények közt magára hagynunk nem szabad. Churchill hadügyminiszter kijelentette, hogy a mostani Oroszországot nem szabad úgy tekinteni, mint a régi és hű szövetségest. A mostani szovjet kormány nem is képviselheti valójában az orosz népet. Eddig a bolsevikiek elleni akcióra 45 millió líla sterlinget adtak ki. Készpénzben 28 milliót, a többit hadi anyagban. Beszédjét így fejezte be: „Anglia mindent megtesz, hogy megmentse Oroszországot a bolsevizmustól. De nemcsak ettől, hanem a németektől is . . . Nagy Britania nem ismerheti el a szovjet Oroszországot. Minden erőnkkel támogatnunk kell Judenicset, Denyikint és Kolcsakot, mert ha nem, úgy fegyverekké válnak Németország kezében ellenünk. Ezek igazi oroszok és hazájok megmentésén dolgoznak. Nekünk sohasem szabad elfelejtenünk, hogy azért az Oroszországért dolgozunk, mert ezek segítsége nélkül nem lettünk volna soha győztesek . . .“ A két beszédnek olyan hatása volt, hogy rögtön megszavazták a joornfooooo Szovjetoroszország és a béke — Pécsi Est értesülése — Berlin, nov. 18. Az „Abend“nak jelentik Kopenhágából, hogy a Dorpat melletti konferencián, ahol Estland, Livland, Finnország, Lengyelország és Ukrajna, követei voltak jelen, elhatározták, hogy békét kötnek Oroszországban.