Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)

1919-09-19 / 150. szám

&!!S$ éfffolyam — 150. az. Előfizetési árak: %gy írre ... . . 96 K ! Negyedévre . 24 K Pwévre..........................48 K I Egy hónapra . . 8K Péntek Szerkesztő: Szerkesztésért felel­ j HORVÁTH KÁZMÉR PARR VIKTOR ________________________ SzerfccastSstg: KlailéWvaMili Munkácsy Mihály-utcaft, Lyceum­ utca 4 njánb Telefon­szám 54. Telefon­szám 222 jová. A­­ komm­ün ideje alatt a sajtó kü­lönös gondot fordított, hogy meg­magyarázza, miszerint Magyaror­szágon visszatérni a kapitalista termelési rendszerhez, lehetetlen, igaz, hogy mikor a legjobban tü­zelt a vörös sajtó, az u. n. „kom­munista termelési rend" mellett, ugyanakkor Oroszországban az inkább nemzeti, mint internaciona­lista szocialisták, a mensevikiek ha­talmas győzelmet arattak ellenfor­radalmukkal, melynek jelszava: Vissza a kapitalizmushoz és újjá­építeni az orosz­­oroszországot. Míg a pesti vörös sajtó puffogó frázisokkal igyekezett mindenkit meggyőzni egy tucat kalandor kom­munizmusának megváltó tenden­ciáiról, addig a Kautsky, a német szocialista párt legnagyobb elméje, küözdött a kommunizmus ellen, mely a munkásnak nem jólétet, nem felszabadulást, hanem rabsá­got és robotot jelent, az emberiség haladását, civilizációját veszedel­­m­ezteti és évez­redek kulturmunká­­ját semmisíti meg. A vörös sajtónak azonban vala­miben mégis igaza volt. És pedig abban, hogy Magyarországon újból visszatérni a kapitalista termelési rendhez minden zökkenés nélkül lehetetlenség. A kommunisták olyan alaposan végezték dolgukat, hogy valamennyi hatalmas gyárvál­lalat, ipari üzem attól koldul és tőke és munka nélkül áll. S ez most, a legnehezebb időkben, a munkások ezreinek kenyerébe ke­rült. A minden arányokat felülmúló munkanélküliséget a „kommunista" garázdálkodás számlájára kell el­könyvelnünk. A mindenkori kormánynak a legfontosabb feladata az ipar meg­szervezése. Ez azonban csupán be­lülről, épp azután, hogy a kommu­nisták a magyar nemzet törzsva­gyonát a legtökéletesebben elpusz­tították, nem lehetséges. Külső se­gítségre van szükség. Ezt a külső segítséget azonban csak akkor kap­hatja meg Magyarország, ha a helyzet belül valamikép konszoli­dálódik. És itt vár a leghatalma­sabb hivatás a munkásra és az egész társadalomra. Most kell valóban öntudatosan megállnia a helyét és támogatnia az oly politikát, amely vissza akar­ja szerezni a kultúrvilág előtt az elkótyavetélt nemzeti hitelét. Elő­ször a többi nemzetnek bizalmát kell megszerezni. A magyar társadalom soha el­­határozóbb lépés előtt nem­ állt, mint most. Azonban nagyon-na­­gyom meg kell fontolnia, hogy min­de­n attól függ, hogy a nemzetek között miliő nemzeti értéket tud reprezentálni, tehát éppen most igen furcsa volna holmi internacio­­nális szólamok hangoztatása. Elő­ször és mindenekelőtt a házat kell felépíteni és csak azután lehet ar­ról szó, hogy a kész házban min­denki gusztusa szerint rendezhesse be lakását! K. Sz. Az olaszok önkényeskedése Fiúméban. A renitenskedő katonák. Pécs, szeptember 17. Tudvalevő, hogy az olasz lakos­ság Fiúméban júniusban magával az antanttal is összeütközésbe ke­rült. Megtörtént az, hogy az olasz önkéntes csapatok Fiúméban a franciákkal összeverekedtek. Egy antant misszió azután valahogy el­simította a dolgot. Ennek követ­­kezményekép több olasz ezred el­hagyta Fiumét. E hó 10-én és 11-én több zászló­alj bersaglieri és egy ezred lovas­ságnak egy ezred tüzérséggal kel­lett elhagyni a várost. Az elmene­tel kisebb osztagokban történt, úgy, hogy a fiumei olaszok nem ta­láltak alkalmat a tüntetésre. 11-én az olasz hadihajók egy ré­szének így „Dante Alighieri‘”-nek, „Emanuelle Filiberto‘‘-nak, ennek a két hatalmas hadihajónak is el kellett volna hagyni a kikötőt. Az olasz lakosság, az olasz hazafias egyesületek óriási propagandát­­ fejtettek ki, hogy a katonák ne engedelmeskedejenek a parancs­nak, hanem maradjanak vissza. A múlt pénteken több száz olasz de­zertált és a hadihajók szirénéinek­­ adására sem tértek vissza. Pettaluga tábornok erre pénte­ken reggel megtiltott mindenféle gyülekezést, tüntetést, utcai lár­mát. Hatása nem volt. A diákok ennek dacára bejárták az utcákat és követelték az üzletek lezárását. Ugyanerre az időre vártak újabb isztriai csapatokat. Ezeket virá­gokkal fogadták. Kivonultak az ott levő önkéntes csapatok is, kiknek fegyverzetét az olaszok az antant parancsa dacára meghagyták. Ugyancsak megjelentek az utcán felfegyverzett páncél automobilok, melyeken olasz katonák ültek. Visszatértek a 201., 202. gyalogez­red katonái. A tüntetők a kor­mányzóság palotája elé siettek és Fiuménak Olaszországhoz való csa­tolását proklamálták. A jugoszláv határ felé eső vona­lat katonailag megszállták. Senki sem lépheti át a határt. Az antant többi hatalmasságai felháborodással vették tudomásul ezen újabb eseményeket melyek a békekonferencia tekintélyét kez­dik ki és arra jók, hogy az ellenté­teket kiélesítsék az egyes hatal­mak között. Rövidesen angol csa­patok érkeztek Fiuméba, hogy a rendet helyreállítsák. Ki szöktette meg Kun Béláékat? Peyer Károly cáfolni próbál. Megírtuk, hogy a Peidl-kormány a népbiztosok szökését a hivatalos hatalom minden erejével elősegítet­te. A „Reggeli Hírek*" után erre vonatkozólag egy táviratot tettünk közzé. A közleményre Peyer Ká­roly az alábbi nyilatkozatot írta: „A közölt táviratot nem én küld­tem. Ha van ilyen távirat, az kö­zönséges hamisítvány." Peyer Ká­roly: Ez a cáfolat meglehetősen kör­mönfont. Peyer Károly ugyanis azt mondja, hogy: „a táviratot nem én küldtem, azt én alá nem irtom."' Szinigazság mert Peyer úr a távira­tot augusztus 2-án, hajnali 1 óra­kor, telefonon diktálta le a főpos­tán szolgálatot teljesítő Lohász Gé­za távirótisztviselőnek. Ellenje­gyezte és hitelesítette a sürgönyt sajátkezű aláírásával Rózsa Jó­zsef, a szocialista párt tagja, akit ugyanezen az éjszakán Peyer Ká­roly a belügyminisztérium megbí­zottjaként küldött a főpostára, a táviratok ellenőrzésére. Rózsa Jó­zsefet „Új kormány" jelszóval en­gedték be a főpostára, miután eb­ben a jelszóban Lohász Géza a belügyminiszterrel előzőleg már megállapodott. A gondolkodó emberek ítéletére bízzuk azt, hogy véleményt mond­janak Peyer Károly cáfolatáról. Wilson a békeszerződésről Hága, szept. 12. A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelentése szerint Wilson elnök ki­jelentette, hogy a békeszerződésről szóló tanácskozásokon a háború vagy a béke kérdése dől el. A béke­­tárgyalás meghiúsulása nagy két­ségbeesést okozna és zavart tá­masztana. szávú ára 411 fillér 1919. siprJpmfcpp 19. I ® M pécsi papot is megöltek a vörösök. Pécs, szept. 17. Úgy látszik kifogyhatatlan a vö­rösök bűn­l­j­stroma. Ismét pécsi ál­dozatokról kell beszámolnunk. Ez Vermes Gyula, előbb kalocsa egyházmegyei lelkész, ké­sőbb budapesti hitoktató, aki a nemrég elhunyt Vanicsek József pécsi nyugalmazott postafőtiszt neje fia. Agilis, tehetséges, fiatal pap volt, ak­i élénk részt vett a szociá­lis mozgalmakban és a radikálisabb iránynak volt a képviselője. Átszenvedte a budapesti szovjet­uralmat egészen július közepéig. Ek­kor haza akart jönni özvegy édesanyjához és testvéreihez Pécs­re. Vele indult egy Mátéfi nevű detektív és Hollósi 26 év körüli új­ságíró, az „Alk­otmány“ munka­társa. Eljutottak már egészen ide a Mecsek túlsó oldalára. Az erdőben bujdostak előre. Mátéfi száz lépést mindig előtte járt a másik kettő­nek. Egyszer csak megállítja Má­tééit két vörös, kik a fákon lesel­kedtek. A három bujdosónál nem lévén fegyver, Mátéfit a vörösök megkötözik, Vermes és Hollósi pe­dig be­menekül az erdőbe. Mátéit elhurcolták a vörösök, de később elengedték. Vermesről és Hollósiról nem lehetett semmit tudni egészen a közelmúlt napokig, amikor Vermes Jenő városi adó­­tiszt értesítést kapott, hogy bátyjéi­nak, Gyulának és egy 24—28 éves fiatalembernek oszlásnak induló holtteste künn fekszik Petőcz-pusz­­ta környékén az erdőben. Megtalál­ták mellettük Vanicsek József ha­láláról szóló gyászjelentést. Egye­büket, úgy látszik­, a kommunisták elvették. A mélyen megrendült család iránt, amely szerető fiút és testvért veszített Vermes Gyulában, általá­nos a részvét. A rokonok kísérletet tesznek a holttest hazaszállítására. Di ÉÉWíiiinli­ed­ S­á­s­d, szeptember 18. A sásdi állomáspara­ncsnoksá­­got e napokban L­ó­k­a­y szá­zados vette át. Az eddigi állomáspa­­rancsnok Lovass százados a propaganda ügyek vezetésével lett megbízva. A propaganda bizott­ság azzal a tervvel is foglalkozik, hogy lapot indít meg. Erre a célra most igyekeznek papirost szerezni.

Next