Pécsi Figyelő, 1877 (5. évfolyam, 19-41. szám)
1877-05-12 / 19. szám
vendéglátó bizottság bucsueszélye a „Hungáriában", mely tartott reggel az elindulásig. — Természetes, hogy az egy heti ünnepélyek alatt előfordult érdekesnél érdekesebb mozzanatokat, beszédeket, alkalmi költeményeket sat. csak vázlatban sem adhatjuk, azok tüzetes ismertetése egy vaskos kötetet fogna képezni, azért befejezésül csak annyit említünk, hogy a déli vaspálya mentén minden állomásnál megújultak az üdvözlések a vidékről oda sereglett küldöttségek részéről. A határon történt megható búcsúzás alkalmával Szulejraan sejk ezen Csáktornyáról megtáviratozott francia búcsú iratot nyújtotta át: „Nemes magyarok! Mióta magyar földre léptünk, mely második hazánkbá lön, barátokat, testvéreket találtunk, fejedelmi fogadtatásban részesültünk, köszönjük, nagyon háláljuk. Kedves testvérek! elhagyjuk nemes hazátokat, de itt hagyjuk sziveinket, lelkünket. A barátság és meleg testvériség, mely irányunkban tanusitatott, hozzátok és honotokhoz csatolnak bennünket, de nekünk kötelességünk hazánkba visszatérni és mi a drága kötelékeket megszakítani tartozunk. Isten önökkel kedves testvéreink! Isten veled szép Magyarország! könnyes szemekkel távozunk tőletek! Elbúcsúzva, köszönetünket küldjük a meleg fogadtatásért, az egész magyar nemzetnek, különösen pedig fővárosának és polgárainak, a képviselőház tagjainak, íróinak, ifjúságának, Temesvár, Kanizsa, Szeged városoknak és mindazon városoknak és községeknek, testületeknek, intézeteknek és küldöttségeknek, melyek bennünket üdvözöltek, és végre minden testvérünknek, ki látogatásával megtisztelt. Testvérek, emlékezzetek meg rólunk és tudjátok, hogy az ozmaulik szivébe vagytok foglalva. Isten, a nagy Isten oltalmazza ezen testvérnemzetet, királyát, királynéját, kormányát, jövendőjét! Isten vejetek kedves testvéreink! Isten hozzátok magyarok! A viszontlátásra! Csáktornyán, 1294. esztendő, Rebud Agher hónap 20-ik napján. Seik Szulejman effendi, Hodzsa Mehemed effendi, Haszni bej képviselő, Mehemed effendi, Fazil effendi, Raghib bej, Riza effendi, Baki bej, Raif bej, Eszad bej, Haszan effendi, Zsevad effendi, Semsz-Edim effendi, Terfek effendi szerkesztő, Resad bej. ORSZÁGGYÜLÉS. A képviselőház május 3-án tartott ülésében a gyámügyi tvjavaslat folytatólag tárgyaltatván, általánosságban elfogadtatott és a részletes tárgyalás megkezdetett. Május 4-én folytattatott a gyámügyi javaslat részletes tárgyalása. Ezután Tisza Kálmán felel együttesen Simonyi Ernő, Chorin Ferenc, és Somsich Pál interpellációjára a keleti bonyodalmakra vonatkozólag ; — azonban Somsich Pálnak a dunai gőzhajózási kérdésére a feleletet máskorra ígéri megadni. Feleletének lényege az , hogy a külügyi kormány mindent megtesz, hogy a háború következménye európai bonyodalom ne legyen és hogy érvényre kívánja emelni azon befolyást, mely az osztrák-magyar monarchia érdekeinek és helyzetének megfelel. És ezért a semlegesség mellett is fentartja a cselekvés szabadságát. — Május 5. Trefort A. a „Népzászlója“ érdekében Simonyi Ernő által beadott interpellációra felel. Perczel Béla igazságügyminiszter a Miletics ügyben Polytnak válaszol. Május 7. A múlt ülés alkalmával a bankügyi bizottság tagjába megejtett szavazás eredménye kihirdettetik. Legtöbb szavazatot nyertek: Horvát Lajos, Pejácsevics László, Zsedényi Ede, Bujánovits Sándor, Ernuszt Kelemen, Wahrmann Mór, Chorin Ferenc, Fáik Miksa, Márkus István, Bánó József, Heify Ignác, Lichtenstein József, Váradi Gábor, Kerkápolyi Károly és Horvát Gyula. KÜLFÖLD. A harctérről érkező hírek majdnem mindenütt a törökök győzelmét tudatják a világgal. Egy török hajó a Emi melletti orosz tábort bombázta s lángba borította. A sogharli irányában a hegyszorost birtokba keríteni akaró 12,000 főnyi, úgy a karsi fellegvárat két ízben megtámadó orosz hadsereg jelentékeny vesztességgel visszavezetett s 8 mértfölddel hátrább nyomatott. Angliának Gorcsakoff jegyzékére adott nyilatkozata, úgy a teheráni angol követ közvetítésével a sahnak tett azon nyilatkozata, hogyha Persia megtámadja Törökországot, az angol hajóraj azonnal megszállja a perzsa öblöt, valamint Görögországhoz intézett eszélyes fenyegetése nagy fontossággal birnak s bizonyára nem mutatnak muszkabarátságra. — Derby lord a Gorcsakof-féle körjegyzékre a többek között ezeket mondja: A kormány mély sajnálatára nem fogadhatja el igazolásul Gorcsakoff herceg nyilatkozatait és következtetéseit, Oroszország lépése Európa érzelmeivel és érdekeivel össze nem egyeztethető. Midőn a cár saját kezére járt el, elvált az európai egyetértéstől, valamint azon szabálytól is, melyet ünnepélyesen helyeselt. Ennek következményei beláthatlanok s a brit kormány nem helyeselheti Gorcsakoff herceg azon nyilatkozatát, hogy Anglia és a többi hatalmak érdekében cselekszik. Hobart pasa a háborúról. Városunk fia Schulhof Károly ur, ki jelenleg Angolországban tartózkodik, a „Times“-ben Hobart aláírással megjelent következő levelet küldi be nekünk, melybén érdekesen tükrözi vissza a jelenlegi háború indokaira vonatkozó török közvéleményt. „A népámító diplomatiai komédiának vége, — így kezdi Hobart pasa levelét — a diplomaták visszavonultak, az északi medve pedig kibújik barlangjából, hogy majd megmutatja ő Európának, mikép kell Törökországot megtanítani a keresztény alattvalókkal való emberséges bánásmódra Ily határtalan szemtelenséget nem mutat fel a történelem. Mi törökök alig ígértük meg a reformokat s máris komolyan és erélyesen hozzáláttunk az alkotmányos intézmények behozatalára. Sok új és üdvös intézkedéseket tettünk az ellenségeskedések megszüntetésére. A kormányzásra képtelen két szultánt megfosztottunk trónjuktól. Alakítottunk parlamentet, hova az ország minden részéből vallás különbség nélkül küldetnek követek. A magas hivatalokra kipróbált becsületességű és képzett férfiakat neveztünk ki stb. stb. Szóval mindent megtettünk, ami Európát megnyugtatta is. És most ránk tör az északi medve! Miért? Azért, mert fél, hogy ha így folytatjuk a reformmunkálatokat, ma holnap nem lesz semmi oka belénk köthetni. Azt mondja most az orosz: „Megáll török! Majd én előbb népedet kérdezem meg, hogy milyen alkotmányt akar s csak aztán folytathatod az újításokat, de akkor is csak úgy, amint majd nekem tetszeni fog. Ha nem akarod, jó lesz háború, azt a kevés pénzedet, amit az újítások keresztülvitelére akartál fordítani, hadd eméssze fel a háború. Koldus állammal majd könnyen bánunk el. A háborúval olyan helyzetbe juttatunk, hogy önkényt bocsájtod magadat rendelkezésünk alá.“ Valóban így gondolkodik Oroszország. És Európa tétlenül nézi az északi zsarnok gyürkőzését. Nem tudok háborút, mely ily gyalázatos után indíttatott volna, mint a jelenlegi ; nem ismerek hadi proclamatiót, mely annyira telve volna szemtelen hazugsággal s a gazemberség körmönfont fogásaival mint az orosz cáré. Jótállást akar az orosz arra nézve, hogy mi a reformokat keresztülvisszük. Már most kérdem adhatunk-e mi más és megnyugtatóbb jótállást, minthogy azonnal hozzáfogtunk a reformmunkálatokhoz ? Jól tudja az orosz, hogy mi ennyi jó szándék és akarattal eltelve a békében átélt csak egy néhány év alatt, országunkat teljesen az európai alkotmányos államok mintájára alakítjuk át. Ezt akarja ő megakadályozni s nem a keresztények sorsát javítani. Rabszolgáit akarja szaporítani. S Europa — az alkotmányos, a civilizált Europa — mindezt tétlenül nézi és nem riseatcozik. De mi e sajnos körülmények dacára sem csüggedünk. Hadseregünk jól van szervezve s mindennel ellátva. Minden katonánk a fanatismussal határos lelkesültséggel ragadja meg a fegyvert, mert át van hatva a tudattól, hogy nemzetének léte van megtámadva. Sok vér, nagyon sok vér fog folyni igaz ügyünkért. Mi készen vagyunk. Rőszünk irtózatos legyen. Aligha fog az orosznak sikerülni Katarina álmát megvalósítani és Péter cár gaz végrendeletét végrehajtani. Erőnk végmegfeszítésekor sem csüggedünk, mert bízunk barátainkba, hogy tiltakozni fognak egy nemzet megölése ellen. Van elég okunk hinni és remélni, hogy veszély idején nem feledkeznek meg rólunk a lengyelek, circassok, georgiaiak és a mi vitéz testvéreink, a derék magyarok, mert hisz mindannyiuknak nagy számadásuk van az orosszal a rajtuk elkövetett gazságok miatt. Rajta hát vad északi horda, csak jöjjetek, ágyaink és szuronyaink majd illően fogadnak! polgári leányiskola alig számíthatna többre, mint pár tucat tanulóra és azok is oly szülők gyermekei, kik a szükséges költséget nem sajnálják. Részünkről feltétlenül egyik nézethez sem járulhatunk; nem az elsőhöz, mert a polgári leánytanoda felállításának égető szüksége csakugyan még nem igen érezhető, de főkép azért, mert a miniszter jobb időkben tett ígéretét tudja az ég,amikor lesz képes beváltani, a városi közönség pedig valódi ostromállapotba van helyezve minden oldalról szaporítatni célzott tanügyi kiadásokkal, nagyon ki kell tehát válogatni azokat, melyek valóban szükségeseknek mutatkoznak és mellőzni a kevésbé égetőket. Ha azonban a városnak lesz erre rendelkezhető költsége és az állami segély is hozzájáruland, akkor azt hisszük, nem kell félrendszabályokhoz nyúlnunk, hanem gyökeres orvoslást adni a leánynevelésnek és pedig egy rendes a törvény kellékeinek megfelelő belvárosi elemi és polgári leánytanoda felállításával. — elemi tanoda szükséges itt, mert a fenálló zárdás tanodával csak kevesen vannak megelégedve, polgári tanoda pedig azért, mert a leánynövendékek további oktatását nem hagyhatjuk mindenkorra egy magánintézet fenállásától függőben, biztosítani kell azt akkor is, ha a városunkban birt Werner-féle jeles tanoda mint hisszük és kívánjuk, hosszú életű lesz is, mert a kevésbé vagyonos szülők gyermekeitől sem vonhatjuk meg a további kiképeztetés lehetőségét, amennyiben tehetségeik és szorgalmuk arra érdemesekké tették. Ajánljuk mindkét tanügybarátnak a békességei a türelmet ott, hol csak újabb költekezéssel lehet a tanügyön lendíteni, mert biztosíthatjuk őket, hogy ha szemeiket használják, találnak elég alkalmat, az ügyet jobban szolgálni, ha arra néznek, hogy a város által a tanügyre megszavazott áldozatok ne maradjanak oly mag, mely a sziklára esvén, az égi madarak által felemésztetik, de temést nem hoz. — Működjünk közre, hogy az eddig nem fukaron hozott áldozatoknak minden meglevő városi tanodában megfelelő eredményét szemléljük, mellőzzük az egyéni érdekek legyőzését, csak a tanujjjá haladása legyen szemünk előtt és akkor közelebb hoztuk azon időt is, midőn a város választott atyái és nagyadófizetői övörtiest fognak újra áldozni tanszervezetünk kiegészítésére. Tanügy. A „Néptanoda“ szerkesztősége lapjában megjelent nyílt levél alakjában emlékezteti a vallás és közoktatási minisztert a pécsi iskolaszék és a pécsi nőegylet küldöttei előtt egyidőben a pécsi polgári leánytanoda felállítása iránt tett ígéretére. Indokolva egy ily tanoda felállításának szükségét kéri a minisztert, hogy Pécs városa közönségének e részbeni felterjesztését előnyösen intézze el. (Azaz hogy a kért állami segélyt adja meg.) — Ennek ellenében egy „pécsi tanügybarát“-tól oly tartalmú sorokat veszünk, hogy Pécsett egy polgári leánytanoda felállításának égető szüksége még nem forog fen, mert a külvárosi a törvény értelmében felállított és berendezett elemi leánytanodákon kívül meg van a notre-dame-i apácák leányiskolája és ezeken kívül a mind a tanerők, mind felszerelése tekintetében jeles Wernerféle hat osztályú nyilvánossági joggal felruházott magán leánytanoda, ahol a német és francia nyelvre, női kézimunkákra, ének, rajz és kertészetre is oktatatnak a leánynövendékek. Beküldő úgy tudja, hogy a jobb módú szülők csak kivételesen járatják leányaikat tovább az iskolába mint 12—14 éves korukig. A polgári leánytanoda négy évfolyamból áll és növendékeit veszi a 4-ik elemi osztályból, így 14 éves koráig bevégzi a leány tanulmányait. Az a kérdés hol tanul többet ? Ez pedig a tantervtől és a tanerőktől függ, azért elvben a polgári iskolának nincsen előnye a 6 osztályú elemi tanoda felett. Pénzszak korunkban pedig kevesebb költségbe kerülne a Wernerféle iskolának két osztállyal való kibővítése 8 osztályra, amúgy is a felállítandó A kir. tanfelügyelőség jelentése Baranyamegye népoktatásügyi állásáról az 1876. évb. (Vége.) Vannak tanitók, kik a felvett, hogy magukat szakmájukban képeznék, egyéb könyvet sem látnak, mint tanítványaik kézikönyveit, maguk részére szakkönyvet nem szereznek, szaklapokat nem járatnak, sőt a kormány által ingyen küldött „Népt. Lapjá“-t sem olvassák. Igaz, anyagi ellátásuk nem valami fényes, de azért évenként egy-egy jó szakkönyvet és szaklapot szerezhetnének. S igy történik, hogy nem ritkán kötelességeikkel sincsenek tisztában. Igen sok iskolában a tanító a beszéd- és értelemgyakorlatot nem tanítja, mert tudomásával sem bir avval, mi az, vagy mert neki nem tetszik s igy tesz egyéb tárgygyal is. — Erre a mentséget is megtalálja, azt mondja ugyanis, hogy rendetlenül járnak a növendékek, vagy nincsenek meg a kellő tanszerek, vagy a szülők ellenzik stb., melyek mindegyikében van némi igazság. A helyi hatóságok pedig — nehogy zsarnokoknak tűnjenek fel ily esetekben, nem lépnek fel a kellő erélylyel s hatósággal. Némely dolgok gyakorlása, mint: tornászat és kertészeti gyakorlatok a nép előítélete, ellenzése, a tanító öregsége, járatlansága, tornahelyiségek s kertek hiányán szenvednek hajótörést. Mindezen kedvezőtlen viszonyok dacára is haladás észlelhető általában. Iskola volt 1875-ben 403 s most 1876- ban van 404, tehát szaporodott 1-gyel, így mig 1875-ben a lakosság 12.86-ba járt iskolába, addig 1876-ban már 13.2°/a járt. Iskolába járt 1876. évben a tankötelesek 85.08°/a. Tanító volt 1875-ben 467, 1876-ban pedig 476, — tehát szaporodott 9-cel. Szaporodás észlelhető a faiskoláknál 7-tel, iskolakerteknél 10-zel, testgyakorló térben 2-vel, irótáblában 7-tel, fali térképekben 11-gyel, földgömbben 1-gyel, természettrajzi eszközökben 4-gyel, könyvtárakban 3-mal, testgyakorlati készletekben igyel. A fönnebb ,előadott s minden a jövőben észlelendő hiányok orvoslására az újabban hozott 1875. évi XXVIII. és 1876. évi VI. t. c. erélyes végrehajtása van hivatva. Én részemről, mint e megye kir tanfelügyelője most már átvevén a megye népoktatásügye önálló vezetését s felügyelését, úgy a felekezetek egyházi hatóságai, mint a közigazgatási és helyi hatóságok erélyes támogatása mellett minden rendelkezésemre álló törvényes eszközt felhasználandók, hogy megyénk népoktatásügye a kor kívonata s a törvény követelményének megfelelő színvonalra emelkedjék, s kecsegtet a remény, hogy miután már a közs. iskolákat illetőleg a nm. vall. és közokt. m. kir. minisztérium a r. és gör. kath. egyházhatóságok az iskolaügynek a törvény követelte eredményes intézése s vezetésére a kellő lépések megtétettek, a többi hitfelekezetek sem fognak hátramaradni a nemes tevékenységben versenyezni. Minthogy azonban jó akaratom s a rendelkezésemre álló eszközök nem állnak arányban ama követelményekkel, melyeket tőlem Mohács, 1877. május 1-én. A „Pécsi Figyelő“ 17-ik számában Mohácsról Szebényi úr a mohácsi úrbéri bizottság tagjait , illetőleg azok eljárását akként tünteti elő, mintha csakis ezeknek bölcs -előrelátó intézkedései folytán juthatunk majdan el Izrael népeként végre az ígéret földjére. Hogy valaki ne lehessen egy jó barát fogadott vagy fogadatlan prókátora, ahoz senkinek semmi beszólása, de hogy Mohács város lakói részéről önnek képzeletében szülemlett elismerést csak nem kivétel nélkül általánossan mindenkiről nyilatkoztathasson, — erre úgy hiszem felhatalmazást nem nyert. Nem szándékom az úrbéri rendezés megkezdése óta lefolyt minden egyes tételt cenzura alá venni, mert ekkor a „Pécsi Figyelőt“ kellenék egy negyed évre kibérelnem, csakis Szebényi úr boldogabb létet látó sóhajaira válaszolok: azt állítja. 1- ször Hogy a bizottság működését hírlapilag közzé nem bocsájtotta, ez nem is kötelessége, mert eljárása nyitott könyv, ami az utókor számára is fennmarad. — a bizottságnak pedig nem egyes hanem annak összes tagjai ellen intéztessenek a támadások. Ha a bizottság népi köteles is hirlapilag eljárásait közzé, tenni, de mégis a mennyiben bizalommal ruházhatott fel, időszakonként a főbb megálapodása tervezetét az érdekletteknek tudomására juttatni bizonyára nem lett volna felesleges, és ezt meg várhattuk volna. 2- szor Hogy az ön által tökéletessen ismert szigeti közös birtokból telkenként 30 hold legelő és erdő illetőséget nyerünk, (amennyiben majdan minden egyes tulajdonosnak illetősége kiméretni fog), nincs pedig eset széles Magyarországon, hogy telkenként ennyit ítélt volna a törvényszék, és ezt az uradalom saját költségén köteles minden egyesnek kihasíttatni, lesz tehát e szerint az összes lakók tulajdona 26 ezer hold, az uradalom az összes 32 ezer holdból csak 5 ezer holdat nyert, és ha ezt vízmentesíteni akarja, többe kerül mint az egész birtoknak jelenlegi értéke, melynek holdját ma is 30—40 forinton lehet vásárolni. Levelező úr akként nyilatkozik, mintha csakis ő ismerné a szigetnek kiterjedését — fekvését — és annak evilgi viszonyait, — én gyermekségemtől fogva a mohácsi szigetnek minden egyes részét vadászat-mulatság-hivatalos teendő — és egyéb foglalkozás között összejártam, és mégis azt mondhatom, hogy csak résben ismerem, kár is azt hozni fel, hogy széles Magyarországon nincs eset, hogy telkenként 30 holdat nyertek volna, de talán széles Magyarországon nincs is eset, hogy ily sok veszedelem és munkaerőt kívánó legelő és erdő területet kaptak volna az úrbéresek, hisz levelező úr maga is bizonyítja azt, amidőn azt mondja, hogy holdja csak 30 forintot ért, továbbá azt mondja, hogy a 32 ezer holdból az uradalom 5, Mohács városa 26 ezer holdnak jut birtokába, így tehát a mohácsi sziget nem 32, hanem csakis 31 ezer hold, talán az felmérés óta az egyezer holdat a Duna nyelte el? 3- szor Ennyi földnek tulajdonosává válik minden egyes birtokos, a Duna vizái ellen tervezett védgát (amely már bizonyos) elkészülte után Mohács város lesz a leggazdagabb Baranya megyében. Hogy mily gazdaggá válik ezen elkülönítéssel városunk, azt majd a jövő fogja megmutatni. Tekintetbe kell venni, hogy köztünk és birtokunk közt a Duna folyó van, ez magában véve valóságos vámadózás. — Mennyibe kerül, még azt végre szánta, vagy kaszálónak kiirtjuk, — mennyi költségbe fog kerülni a védgát (ha lesz) vagy annak felárkolása és kisebb vizek elleni megvédése, — elkerülhetlenül szükség lesz bármi kisszerű épület-lakházra, hol van az úrbéri költségek illetőleg felvett tőkék törlesztése, — és végre az adó? 4- szer. Azt mondja levelező úr, hogy csodálatos e nagy per ily hamar lefolyt (talán ezt is nekik köszönhetjük?) és hogy Mohács városának ezen úrbéri peres ügyek lefolyása csak bagatell néhány ezer forintjába került, hisz e csekélység majd kikerül a paradicsomkertnek okvetlenül elmaradhatlan jövedelméből. Bizonyára csodálatra méltó az, hogy az uradalom az úrbéri per megkezdésével megelégedett volna 3500 holddal, egyik legjövedelmezőbb rihai halastavát a város birtokába akarta engedni, a Dunán inneni vasút és gőzhajójai kikötő térségekből is csak nem hajlandó lett volna átengedni. 1892 szavazójegy kibocsátatott 1665 a kiegyezés mellett szavazott és mindennek dacára a per mégis megkezdetett, és ime az elvesztett per ráadásául levelezőként bagatell, az én tudomásom szerint eddig 16 ezer forint úrbéri költséget vont maga után. Végre az ítélet kihirdetése után a kihasításra az uradalom és város közt törvényszékileg bizonyos transactió léptetett életbe, levelező erre is hivatkozik anynyiban, amennyiben ezen transactió értelme szerint az uradalom által bár jogosan letarolható fának tulajdonába engedtek minden egyes birtokosnak a rajta levő fát. Hogy levelező úr ezen transactiót nem a feladat nagysága s a törvények által kiszabott kötelességek teljesítése megvár, — nehéz feladatom megoldására a tek. közig. bizottság támogatását kérem. Pécsett, 1876. dec. 31. Salamon József, kir. tanfelügyelő, olvasta, arról meg vagyok győződve, a ki pedig önt erről felvilágosította, mondja meg neki, hogy figyelemmel olvassa el még egyszer, és bizonyára fog abban fellelni olyast, mire elsavanyodik a víg és megelégedettséget kifejező arca. Bubreg, Berkesd, 1877. évi május 8-án. Ha valaki az országházában az egybegyült honatyák nagyszabású szónoklataikat figyelemmel olvassa, melyeket a népnevelésügynek szőnyegre kerültekor a lelkesedéstől áthatottan elmondanak; ha elfogulatlanul tekintjük a közoktatásügyi miniszternek szép és nemes jószándékát feltüntető rendeleteit, melyeket a nevelés felvirágoztatása érdekében saját közegei és az egyházmegyei hatóságokhoz intéz, ha a budget törvényjavaslatoknak száraz számaival foglalkozó és a törlésre mindenkor készen tartó piros plajbászos (pénzügyi) bizottságnak a népnevelés célokra előirányzott összegeknek teljes meghagyásakor tanúsított nagylelkűsége iránt nem vagyunk érzéketlenek; ha tekintetbe vesszük, hogy a kath. clerus élén álló érsekek és püspökök mindinkább nagyobb és nagyobb érdekeltséget tanúsítanak a népnevelés iránt és hogy az egyház mint anya elidegenített édes leányát a leggyengédebben fogadja anyai gondjába és siet minden tekintetben versenyre kelni az állammal, kire a leány (nevelés és ennek bajnokai) oly szeretetreméltósággal kacsingatott ; — ha nem vagyunk süketek a társadalomból mindig jobban és jobban fölhangzó ama szólamok iránt, melyek a népnevelést az államnak legfontosabb ügyeként szerepeltetik és elismeréssel és tisztelettel adóznak ezen ügyet elősegítő fáradhatlan vitézeknek; ha még végre a sajtót sem hagyjuk figyelmen kívül, mely a népnevelés előbbrevitele szükségességének teremt közvéleményt s a nevelést a társadalom oszlopainak ismerteti; ha mindezeket és még egyéb intézkedéseket tekintetbe vesszük, azt kellene hinnünk, hogy hazai népnevelésünk fölvirágoztatása komoly szándéka közoktatásügyi minisztereőnknek. Pedig dehogy! Mi, kik a nevelés terén előforduló napi eseményeket figyelemmel kísérjük, a legjobb akarattal sem hihetjük. Mert ott, hol az égető szükség oly szigrehatóan kiált segélyért, hol nem a haladás, de az egyensúly fentartásáért kell és lehet csak küzdve munkálkodni, ott süket fülekre találunk, ott nincs segítség, ha lehetne is. És most mondja meg valaki: nem-e viszás helyzet az, midőn az 1868., XXXVIII. t. c. 35. §-a határozottan kimondja: egy tanító 80 növendéknél többet rendesen s nem taníthat s rendkívülien, hatósági és igeneiylyel saónal többet nem és mégis, hány iskola van még, hol e számnak kétszerese szoríttatik egy — inkább csapszéknek mint iskolának nevezhető — terembe! Képzelhető-e ily viszás állapotoknál haladás? Nem-e irónia az mind, mit annyira hangoztatnak, a nevelés tárgyában ? ! Azt mondják erre, hogy „szűk világot élünk“, „nemzetünket s igy hazánkat egyik csapás a másik után éri“, „jobb időkre kell várni“, „népünk alig győzi mindennapi szükségleteinek fedezésére a költséget előteremteni, hát még egy ily nagy, rendkívüli kiadást, mit az új iskola követel?“ stb. stb. Sok igaz van mindebben. Láttuk, hogy mennyire volt szűkmarkú a magyar országgyűlés, midőn a műegyetem kiépíttetése volt napirenden. Takarékoskodnak, hol nem volna szabad, ellenben pazarul szórják a pénzt szükségtelen dolgokra.A sok közül csak egy példát hozok föl és állításom igazsága elég világosan leend bebizonyítva. A m. k. alapítványi uradalom pécsváradi főtisztséghez tartozó Berkesd községben egy tanító vezetése alatt (ki mellesleg legyen mondva, kántor is, és mint ilyen tanítási napokon a délelőtti tanóráknak felét sokszor kénytelen kántori funktiókra fordítani) egy tanteremben 150—180 gyermek van. E terem is egészségtelen és sötét; világosságát délről és nyugatról kapván, hol mindenütt épületek vannak és igy nem is direkt, hanem az épületek viszszaverte világosságát nyeri, ami kétszerre ártalmas. De eltekintve ettől, az épület inkább akárminek való, mint iskolának. Sem udvara, sem tornászati helyisége nincs. És minden mégis jól van! (?) Képzelhető-e ilyen körülmények között haladás? Vagy: általában lehet-e itt szó helyes nevelésről, ha a megyés püspök és miniszter a legjobb rendeleteket is bocsátja ki és ha még a plébános úr is fölébred tétlensége lethargiájából és kezd a főpásztor nemes intenziójától jött szigorú rendeleteknek engedni ? — No de ily „szlk esztendőkben nem is lehet ám kívánni, hogy a község ily nagy áldozatot hozzon!“ — Igazat adnánk az imigyen szólóknak, ha nem volna okunk, ellene bizonyítani. A plébániaház még jó karban volt és hibája csak az, hogy a plébános uram ízlésének nem felelt meg. És mi történt? Az épület egészen leromboltatott és helyébe új, a plébános úr ízlésének megfelelő, épület építtetik. Honnét a költség ily luxusra? A közoktatásügyi miniszter urnak kegyes helybenhagyásával az alapítványi uradalom pénztárából. Nem viszás állapot ez gazdálkodásunk és népnevelésünk terén? Épen olyan az, mint rongyos Ung fedte testrepaszomántos mente. Nem azt rosszaljuk, hogy uj plébániaház építtetik, hanem azt, hogy a magas közoktatási miniszter úr, mint a közoktatás őre s mint e község iskolájának pátronusa a nyomorult iskolaépületet, mely semmi tekintetben céljának meg nem felelhet, hagyja, miáltal a község nevelésügye legalább megint két évtizedre visszavettetik