Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-27 / 39. szám

VII. évfolyam. Pécs, 1879. szeptember 1­7-én­. Előfizetési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre 5 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda:­­ Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet.­­ Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 39-ik szám. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért. 11 kr. 3-szori 5 kr., 10-szerrnért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg dij fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdái alján Majláth-tér 2. szám alatt. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdái alján Majláth-tér 2. szám alatt. Bécs és Bismarck. Az igaz, hogy könnyűvérű az a bécsi nép. Panem et circenses, egyéb sem kell neki, a kalácsot és sültet, a könnyű megélhetés módját megszerzi a róluk a mi bőrünkre atyailag gon­­doskodó kormányuk, a mulatságos spectakulumokra pedig szinte marad elegendő pénzmag abból, mit évente és három­száz nehéz év alatt már édes hazánk kiizzadott a kétfejű bagó kihizlalására. Ők vidáman mulathatnak, hisz a mulatságnak mi adjuk meg az árát. Most is azt gondolják, hogy olyasmi van készülőben, a­mi a né­met hegemóniának az egész keletre kiterjesztésére, Magyarországban pe­dig megszilárdítására czéloz és en­nek természetesen Bécs venné leg­nagyobb hasznát. Hozam­ával üdvözlik Bismarckot, ki alig tizenhárom év előtt Ausztriát megcsalta, — azután fegyverrel le­alázta és megrabolta, mert Bismarck most megint mézes szájú lett, bizto­sítani ígéri a „monarchia“ területi épséget, a panszlavismus és nihilis­­mus rémének egyesült erőveli le­küzdésével hiteget és mert a leg­rosszabb esetben is Bismarck barát­sága módot nyújt a szipolyozás rend­szerét még néhány évig — a Bis­­marck-barátság elpárolgásáig foly­tathatni. Elfelejtvék az osztrák-porosz év­százados súrlódások, csupa testvéri érzés vonul végig az uralkodók, mi­niszterek és a nép ezrein, de azért ez ujjongást egykor és pedig már nem igen nagy időtávolban keser­vesen fogja megsiratni a könnyűvérű és rövidlátó Bécs, mert megvan írva róla a sors könyvében, hogy az oly sok népek verejtékén emelt birodalmi és császárváros le fog süllyedni egy elfelejtett határváros sorsára, hogy az ott emelt számtalan paloták la­katlan romba dölendnek éppen úgy, mint Velencze márványpalotái érték­telenek és düledeznek, mióta a ha­talom központja lenni megszűnt. Maga Bismarck is sokalja már az általa meg nem érdemlett bécsi Sympathia eme túlságos kifejezé­sét, — sokalja, mert azokat kiér­demelni éppen semmi kedve nincsen, ő csak meg akarná kötni a monarchia kezét, hogy a franczia-német háború idejében hála biztosságban legyen, de soha sem fogja feladni az általa megkezdett mű — Németország egye­sítésének — befejezését. A német és osztrák lapok eddig egyhangúlag őszintének veszik a német-osztrák barátságot, a német­orosz versengést, a félhivatalosok utasításszerűen folyton szítják a tüzet és ámítják a jámbor olvasót, az angol és franczia lapok egyné­­melyike azonban már nem hisz az ámításnak, sőt az is hírlik, hogy a franczia kormány mit sem akar tudni az oly igen kínált orosz szövetség­ről, jó is lesz óvakodni egy ily ter­mészetellenes, sőt mondhatni erkölcs­telen szövetségtől, mely megadná a franczia köztársaságnak a halálos döfést. Az angol és franczia lapok út­­m­utatása után végre néhány hazai lap vezérczikkezője is jónak látta azon álláspontból szemlélni a ké­szülő szövetkezések bonyodalmait, miről mi már megelőzve minden la­pot tizennégy nappal ezelőtt „Ta­lány“ feliratú czikkünkben néztük, ezen késedelmet azonban könnyen megmagyarázhatjuk magunknak, ha tekintetbe vesszük, hogy a főváro­siak Bismarck szerint is sokkal ke­vésbé praktikusak, mint a vidékiek, kik a tényleges viszonyokhoz alkal­mazott természetes ítéletet formálnak maguknak, holott a fővárosiak íté­lete mindig befolyásolva lesz a más emberekkel­ sűrű érintkezés által.­ ­­á e 61 A: Felesküdtem . . . Fölesküdtem katonának ! Nem is nevelt anyám másnak, Fölesküdtem, hadfi vagyok, Dolmányomon rézgomb ragyog. A nagy kedvtől, nagy örömtől , Majd ki­bújok a bőrömből, A szivem úgy meg telt vérrel, Bordám alatt alig fér el. Hejd i­de oda a csizmaszár, Baka lettem és nem huszár ; Hanem azért emigy is jó, Ha nincsen pej, van kék csikó. Szép kék csikó a két lábom, Nem vezetem kantárszáron, Azt se mondom: gyí, vagy hóba — fa Ki lépeget a dobszóra I­­f Ifj. Várady Ferencz. Nem mondom én . . . Nem mondom én, minek mondjam, S ’ Hogy a leány ilyen-olyan, n Úgy is tudják mind egy fajta, Mind hamis az Istenadta.­ Szerettem már barnát, szőkét, Meg amilyen magam félét; De mi haszna, ha mind hamis, Megcsalt ez is, megcsalt az is. Deiszen a sor máskép lészen, Nem csal meg több leány engem, Nem hiszek én nékik többet — Én csalom meg eztán őket! Ifj.Várady Ferencz. Köszönet és kérelem. A pécsbelvárosi plébánia templom s­z. Alajos kápolnája nagy költséggel egé­szen kijavíttatott és fényes díszben tün­­döklik egy magán jótevőnek áldozat­kézsége által. Az ottlevő múlt századi történeti neve­zetességű képek az ódonságból kiemeltet­tek és az enyészettől megmentettek, az egész kápolna ujra kifestetett, az oltár megaranyoztatott, a rothadt padló elegáns parkettekkel kirakatott és minden föl­­frissitetett. Habár a nagylelkű jótevő eltiltotta meg­nevezését, mégis az irás azon szavai­­sze­rint : a gyertyát nem kell a véka alá tenni hanem a gyertyatartóra, hogy másoknak is világítson, annál is inkább megnevezem, hogy a szép példa utánzókra találjon. Lelkes városunk 10 ezer forinttal styl­szerűen renoválta e régi nevezetes templo­mot, többet egyelőre alig lehet kívánni, rajtunk a sor, hogy a kik a templom jóté­teményeiben részesülünk hozzák áldoza­ Azt beszélted .. . Azt beszélted, hogy nem bánod, Ha orczámat nem is látod, Elszánhatok merre a szél, Azt se mondod, hogy ismertél. Bezzeg most, hogy útra készen Itt állok a küszöb­szélen, A szemed, szád siróra áll, Halaványabb vagy a falnál. Látod lelkem gyöngyvirágom, Nem bánomból lesz a bánom ; De az egyszer könnyelmű lány Megbocsátok, — borulj reám ! Ifj. Várady Ferencz. Kérdés meg felelet... A hol az ég olyan, mint még hajdan volt, Azúr boltján nincsen semmi sötét folt; Hol a költő csak boldogságról dalol, Ki mondja meg, van-e oly hely valahol? Képzeletem, ne szállj messze oly nagyon, Mert e kettő Kecskeméten meg vagyon : Édes rózsám kék szeme a derült ég, A boldogság költője meg én volnék. _____ Berkesi Ernő: Színészet. Előleges színi­ jelentés. Nekem jutott a szerencse osztályré­szemül, hogy a szinikerületek beosztásá­val az 187­8/80-ik évi téli évadra Pécs anya­várossal a pécsi szinikerület igazgatójává tul filléreinket is. E templomban keresz­­teltettünk, eskettettünk, bűneink bocsána­tát nyertük, menyei mannával tápláltat­­tunk, a sz. mise áldásaiban részesülünk, az istenigéjével erősítettünk sat. sat, a hála hí fel bennünket e jótéteményekért áldozatkészségünket viszonozni. Csak min­den hivő valamit tegyen. Sok kevés sokat létesít. Ha végrendeletébe mindenki csak valamit hagyna, ha egyes családok jó ter­méseik után az Isten házáról nem felejt­keznének meg, ha a szegény is szívesen adná filléreit és egyesek úgy mint töme­gek törekednének az említett czélra, köny­­nyen sikert aratnánk. Jövő évre plébániánk 100 éves évfor­dulóját üljük, lehetne-e ezt méltóképen megörökíteni mint ha e nevezetes templo­mot belsőkép is fényes díszbe öltöztetnénk. Olaszországban a fényes templomokat mind a hívek diszesitik és pedig úgy hogy: egy utcza lakói egy oltárt a másikét az orgonát, harmadikét a képeket készíttetik és igy büszkén versenyeznek, és ha elké­szült örömtől áradozva körmenetileg zarán­dokolnak bevégzett művek felszentelésé­hez és mindenki jó tettének öntudatában elmondhatja : ez az én munkám is. Sz. Ágoston arany szavaival mondom: si potue­­rent hi et hae cur non et nos? Imádkozni fogok a jó Istenhez hogy e lelkületetet élessze híveimben. Most pedig köszönetet szavazok magam részéről a nagylelkű jótevőnek, ki nem más mint városunkban hosszú évek során dicsteljesen működő főgymnásiumi igaz­gató Főtisztelendő Dr. Sz­a­lay Alfréd úr, ki hogy szerény szavaival éljek, azon városnak, mely második hazája, melynek régóta lakója melynek gyermekeit gon­dozza szeretete zálogául ezen áldozatot igyekezett hozni, annál is inkább mert e kápolna sz. Alajos védnöksége alatt áll ki a tanuló ifjúság védszentje, akik neki is szemefényei. Éljen a buzgó Maecenas! Az Ur Isten fizesse meg neki! A Pécs Belvárosi plébánia történeté­nek évkönyvei egy ténnyel gazdagabbak. Mendlik Ágoston, az. apát, pécs belvárosi esperes plébános. — Bismarck és Andrássy há­rom óra hosszat értekeztek. Megbeszélték az európai kérdéseket s a lehető jövendő kérdéseket. Konstatálták, hogy az európai béke egyoldaliból sínes akként veszélyez­tetve, hogy az osztrák-magyar német együt­tes fellépés válnék szükségessé. Bismarck és Andrássy azzal a meggyőződéssel vál­tak el, hogy az osztrák-magyar-német benső viszony a lehető legtartósabb. Az officiózus hírlapok értesülése pedig, a Bis­marck herczeg és Andrássy gróf között tegnap tartott értekezésről igy hangzik : a két államférfi beható vizsgálat alá vette az európai helyzetet és meggyőződtek, hogy Ausztria-Magyarország és Németor­szág érdekei minden függő európai kér­déssel szemben közösek, és hogy kétséget nem szenved, hogy európai konstelláció folytán békés úton fogják érvényesíteni ezeket az érdekeket. lehettem, mit leginkább a pécsi m. t. szintü­­gyi bizottság bennem helyzet bizalmának köszönhetek, melylyel viszaélnem a legfe­ketébb hálátlanság volna. Szerencsémnek tartom ezt, s a leg­szebb remény biztat mosolyogva, hogy örömöm nem alaptalan. A legközelebb múlt telet Pécsett töltvén, nyugodt önér­zettel mondhatom el, hogy amennyiben szerény igyekezetemtől kitelhetett, ipar­kodtam a m. t. közönség pártfogását kiérdemelni, s ez leend ezentúl is legfőbb czélom. Amily nehéz volt azonban nekem — ismeretlennek — e czélom elérhetése a múlt évben, oly könnyű leend most, amennyiben a múlt évben tanulmányoztam és nem hiába a m. t. közönség igényeit és szerzett tapasztalataimon okulva, szín­társulatomat akként szervezem, hogy az a műigényeknek minden tekintetben meg­felelő legyen. Tapasztalom azt is, hogy a m. t. közönség mily nagy érdeklődéssel visel­tetik azon új művek iránt, melyek újdon­ságukon kívül dicsérettel állták meg helyü­ket a közvéleménynyel szemben, miért is oda irányul igyekezetem, hogy a színiro­­dalom és zeneköltészet remel­két,mint újdon­ságokat mielőbb bemutathassam önöknek. Legyenek általam biztosítva arról is, hogy: a m. t. bérlő közönséggel szem­ben úgy a kérdetben előadandó darabok megválasztása, mint az új darabok szín­­rehozatala alkalmával mindig a legméltá­­nyosabb eljárást tanúsítandom. Ezen ígéretem nem lesznek írott malaszt, de oly ígéretek, melyeknek beváltását szi­gorú kötel­ezettség gyanánt tartom szem előtt, s ezen kötelezettségeim viszonzásául kérem önöket, hogy nem kis vállalatom­ban igyekezetemet pártfogásukkal támo­gatni szívesek legyenek. A bérlet-összeirást részint magam, részint titkárom Vedress Gy. eszközöljük. A bérletösszeírás kezdetét külön nyomtat­ványon tudatandom a m. t. közönséggel, azonban engedjék eleve felkérnem Önöket a bérlet szíves támogatására. Miután pedig a előleges intézkedések pár napi itt­létemet igénylik így a bérletre nézve megrende­lések már most eszközöl­hetők nálam a Nádor szállodában 17. sz. a. Bérletárak: 80 előadásos idénybérlet: Páholy 200 frt. Körszék 20 frt. Zártszék 40 frt. Karzati-zártszék 20 frt. 20 előadásra: Páholy 60 frt. Körszék 15 frt. Zártszék 12 frt. Karz.-zártsz. 6 frt. Színtársulatom névsora: Férfiak : Csó­ka Sándor, szeles gavallér (igazgató.) Bokor József operette buffo komikus (operette és népszínmű rendező.) Vedress Gyula, jellem és intrikus (dráma és vígjáték rendező.) Znojemszky Ferdinánd, karmester. Toldy Ferencz, szerelmes és operette énekes. Bérczy Ödön, operette tenor és népszínmű énekes. Várady József, népszínmű énekes és operette-bariton. Sz. Németh József, komikus és operette énekes. D. Völgyi József apaszinész. Vihary Elemér, segéd buffó és komikus. Balázsy Sándor hős és jellem. Tolnay Boldizsár segédszinész és énekes. Mátray Gyula. Kulcsár János Bács­­kay György. Németh Elek. Térey Vilmos. Kálmán Ferencz. Kiss Sán­dor. Segédsziné­­szek és kardalnokok. Hosszú Antal festő, kaschírozó, díszmester és segédszinész. Takó Sándor, pénztárnok. Kalocsányi János főruh­atárnok. Nők: Csókáné Julia, szende. — A bécsi félhivatalos lap már Bismarck Bécsbe érkezte napján be­fejezett fénykép közli, hogy gróf Andrássy Gyula helyére Haymerle báró neveztetik ki külügyérré, Kállay Béni külügyi állam­titkárnak és b. Orczy Béla a király sze­mélye körüli miniszternek. Ezen idő előtti közlés azért történt volna, nehogy a közön­ség azt beszélje, hogy Bismarck azért jött Bécsbe, hogy Andrássy grófot állásában megmaradásra reábirja. — Tisza Kálmán a belügyminiszteri tárczát végre mégis ter­hesnek találja, kiszemelt magának egy a Bach rendszerben kitanult gyakorlott erőt­­. Majthényi László főispán személyében kinek kinevezését legközelebb várják. — Az osztrák-magyar és a német monarchia vámviszonya is tárgyát képezi az Andrássy gróf és Bismarck her­­czeg közt folyó tanácskozásoknak, sőt a táviratok egyike azon fontos hírt közli, hogy a két államférfin között már elvi megállapodások is jöttek létre a két állam kereskedelmének és közeledési forgalmá­nak lehető legszélesebb alapú könnyítésére nézve. Meg vagyunk győződve, hogy kü­lönösen hazánk közönsége élénk megelé­gedéssel veendi e hírt és többre fogja be­csülni holmi véd- és daczszövetségnél, mint arról bizonyos lapok már álmodozni kez­dettek , mert hiszen nem szenved kétséget, hogy Németország közelebbi elzárkózása e monarchiában minket sújtott legérzéke­nyebben, a kilátásba helyezett könnyebí­­tések tehát nekünk fognak használni leg­többet. Kételkedünk azonban Bismarck ígéreteinek őszinteségében, mert majd ta­lál módot a vámtárgyalásokat elhúzni ad­dig, midőn már nem lesz szüksége az oszt­rák-magyar szövetségre. A Tisza miniszterelnök négy heti távollét után hazaérkezett. A hétfőn tartott több órai minisztertanácscsal kez­­deteket vették a különböző törvényjavas­latok végleges megállapítására vonatkozó miniszteri értekezletek, melyek két napi félbeszakítással, most már naponkint foly­­tattatni fognak. Az 1880 ra szóló előirány­zaton kívül még nagy számú különféle törvényjavaslat fog a törvényhozás elé ter­jesztetni. Maga a pénzügyminiszter tizen­hat, többé kevésbé terjedelmes, resszortját illető javaslatot szándékozik bemutatni; az igazságügyminiszter pedig a lapunk által már jelzett fontos törvényjavaslatokat fogja előterjeszteni; valamint hogy a kép­viselőháznak a közlekedési, kereskedelmi, honvédelmi és ese­teg még a belügyi mi­niszterek részéről is fognak törvényjavas­latok előterjesztetni melyek már készen kidolgozva fekszenek az illető minisztéri­umokban, s csak a minisztertanács jóvá­hagyását várják. (Minél több lesz a törvény, annál nyomorultabb az ország. L. Dobzse László decretumait!) — Szlávy József úr a képvi­selőház elnöke, az elnöki irodában már megkezdte hivatalos működését, s a kép­viselőház új összejövetelére vonatkozó el­nöki meghívó a napokban fog szétküldetni. — A közigazgatási bírásko­dás tárgyában a belügyminiszter a többi szakminisztériumokhoz köriratot intézett, melyben elmondja, hogy a kormány a kép­viselőház egy határozatának megfelelően, a közigazgatási bíráskodást behozni s eset­leg közigazgatási törvényszékeket állítani szándékozik. Az egyes minisztériumok te­hát felhivatnak, hogy az idevágó előmun­kálatokat megtegyék.­­ Azon előmunkálatok és tárgyalások folyamatba tétele tekinetéből, a­melyek a hadkiegészítési kerületek és honvédzászlóaljak újabb területi felosztá­sának, és az újabb sorozójárások megál­lapításának alapjául fognak szolgálni, a honvédelmi miniszter a hivatalos lap köz­lése szerint részletes utasításokat küldött a törvényhatóságokhoz. — A debreczeni presbyter választás botrányos ügye, melyről annak idején megemlékeztünk, végre megoldást nyert. Az egyháztanács az új presbyter választást a töbségünk feltételei értelmében rendelte el. — A tiszaparti kissebb­ség tehát, mely magát erőszakosan akarta fentartani a presbyteri székekben ujjabb megérdemlett bukásnak néz elébe. — A szegedi II. kerületben országgyűlési képviselőnek az elhunyt Kál­­lay helyébe kijelölték derék természetbú­várunkat Hermann Ottót, kinek megvá­lasztását biztosnak tekintik.­­ A külföldi szakértők által a Tiszaszabályozás kérdésében kidolgozott szakértői vélemény sajtó alá rendeztetik, s a közlekedési minisztérium által 1000 példányban fog megjelenni. — Az osztrák birodalmi gyű­lés October 7-re hivatott egybe. Prágában 72 cseh reichsratki képviselő értekezletet tartott és 67 szavazattal 5 ellen elhatá­rozták, hogy belépnek a reichsratkba, mégis egy óvást fognak a birodalmi gyűlésnek beterjeszteni. ____ Külföld, A lefolyt két legnagyobb nyomdafes­ték fogyasztó eseménye Bismarck herczeg bécsi látogatása, mely hogy pusztán az Andrássy gróf által Gasteinban tett láto­gatás viszonzása volna, — a félhivatalos lapok minden erőlködése daczára nem ta­lál hitelre sem a sajtóban sem a közön­ségben. A vaskanczellár bécsi látogatása s a rokonszenves fogadtatás, melyben ott ré­szesül mély benyomást gyakorol minden­felé. Maga Bismarck midőn September 21. esti 10 órakor megérkezett vonatról le­­szállva az elébe siető Andrássy gróffal a nyugati indóház perronjáról a közönség közé lépett a bécsi nép élénk üdvözlése által teljesen meg volt hatva és lepetve. Kalapját több ízben megemelte és mélyen meghajolt az örömrivalyó közönség előtt. De miért is ne. Az idő a „vasembert“ is megviselte, s azután rég elmúltak azon szép napok, midőn ő ily ovátiókban ré­szesült, hazájának népe, a vaskormánya alatt nyögő német nép már régóta nem részesíte őt semmiféle rokonszenves tünte­tésben. Míg ellenben a bécsi lakosság nem fukarkodott a „Hoch Bismarck” kiáltá­sokban, mert ezek benne nem a német Tőkés Emilia, társalgási és hősnő. Alsze­­ghi Hon, operette primadona és népszínmű énekesnő. Szirmayné Teréz, elsőrendű anya és finom komika. Sz. Némethné Derajén Mari, operette és népszínmű énekesnő. Bokorné ,Ignes, anya és komika. Thara- 870VIC8 Margit segédoperette és népszínmű énekesnő. Turcsányi Irén, naiv­ szinésznő. Kuh­­árné Róza, sugónő. Serfőzy Mari. Gyurkovics Mathild. Völgyiné Eszter. Twa­­raszovics Mathild Bácskayné Mari. Tako­­né Emma. Olasz Terka. Tolnayné Mari. Toldyné Luiza. Segédszinésznők és kar­­dalnoknők. Tolnay Juliska, gyermek­sze­repekre. E névsorból kitűnik, hogy társula­tomat a vidéki színészet jobb elemeiből állítom össze, mely méltán megérdemli pártfogásukat. Jelen színévad alatt oly műélvezetek­ben is részesül a m. t. közönség, milye­neket alig képzelhet, a­mennyiben már oly dal- és színművésznők ígéretét bírom kiket vendégekül megnyerni szerencsés valók, milyennel kevés szinigaztó és kevés város dicsekedhetik. A szinlap bérletre nézve — egész évadra 1 forintjával —rendelkezni és elő­fizetni lehet e tárgyban megbízott szinlap­­osztom Engelmann Károlynál. Ezek után úgy magamat mint szin­­társulatom minden egyes tagját a m. t. közönség becses figyelmébe és jóindula­tába ajánlva, maradtam Pécsett, 1879. évi szeptember hó 20-án. Tisztelőjök: Csáky Sándor, Pécs czímkerületi igazgató.

Next