Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-04 / 1. szám
világosítások útbaigazítások megtudhatók. " — Színészet. A lefolyt hét a vendégszereplés hete volt. P r i e rr e C o r n é l i a a nemzeti színház ünnepel, művésznője tölté azt be remek játékával. Mindössze hatszor lépett fel és nemcsak szokatlan élvezetet nyújtott közönségünknek, mely mindannyiszor zsúfolásig megtölte a színházat, hanem oly művészi mozgalmat idézett elő, amelyet helybeli színészeink is mindenkép hasznukra fordíthattak, szellemileg úgy, mint anyagilag. Ezzel ki kell mondanunk azt is, hogy Csójus igazgató úr a közkedveltség!! művésznő meghívásával és szerepeltetésével újólag bebizonyítá szép törekvését, melylyel a pécsi közönségnek még áldozat árán is nemes szórakozást kíván szerezni. Ezért valóban dicséretet érdemel és további pártfogást, mely, úgy hiszszük, elmaradni nem fog. Utólszor csütörtökön játszott a Prifilfi Cornélia. Jutalomjátéka is akkor lévén, tisztelői nagy babérkoszorúval lepték meg, melyet ezüst rózsák diszitnek. A közönség is élénken üdvözölte ekkor a művésznőt és szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta játékát, mely a jelenvoltakra nézve feledhetetlen marad. Kívánjuk, hogy ő se feledjen minket és becses látogatásával mielőbb megörvendeztessen.^ — A király a merényletről. Tisza a napokban Gödöllőn járt az uralkodónál. Az uralkodó ez alkalommal szóba hozta a gödöllői merényletet. Beavatott körökben beszélik, hogy a király a többek között humorosan ezt mondá a miniszterelnöknek: Jó volna a rendőrség túlbuzgalmát fékezni, máskép a közönség meg azt hiheti hogy a bolond histórián csakugyan van valami igaz. — XIII. Leó pápa és egy magyar festő. Nagy kitüntetés érte a legutóbb Szoldatics Ferencz, Rómában élő festő hazánkfiát. Említettük már, hogy Szoldatics, Kaczvinszky Viktor megrendelésére, XIII. Leo arczképét igen sikerülten festette, s hogy e kép, ha Rómából megérkezik, a műcsarnokban is ki lesz állítva. Mint a „M. Á.” írja, ezen arczkép híre a Vatikánba is eljutott és a pápának miután maga is megnézte, anyira megtetszett a kép, hogy azonnal kijelentette, miszerint Szoldaticsnak ülni fog, sőt a képet maga részére is megrendelte. " A pápa és a hírlapok. XIII. Leo szorgalmas olvasó és ebéd után első dolga átolvasni a római, s a kiválóbb vidéki lapokat. Legkedvenczebb hírlapjai a Fanfulla és a Liberta; ezeket maga olvassa át, míg a többiből öcscse készít számára kivonatokat. Sajátságos, az egyházi lapokkal legkevesebbet foglalkozik, ha kezébe akadnak, megtekintés nélkül dobja félre őket az egy Unita Cattolica kivételével, melyet buzgón szokott áttanulmányozni. Egyik prelátus kérdezte is a szentatyától, hogy mi okból méltatja ily kevés figyelemre az egyházi lapokat, mire Leó azt válaszolta, hogy szívesen elolvassa, amiről nincs tudomása, de amik a Vatikánból származnak, azzal minek foglalkoznék másodszor is?! Néha oldaljegyzeteket is csinál különösen az Unita Cattolicában. — Nagy veszélyben forgott karácsony első napján a német koronaherczeg. Midőn a kocsi, melyben hadsegéde ült, a császári palota kapujához ért, a lovak kissé megbokrosodtak, s a kocsis hasztalan erőlködött őket féken tartani. Egészen neki vadulva rohantak egy közeli sétatérre. A sétálók kiabálni kezdtek, többen fel akarták tartóztatni a lovakat, de nem birtak velük. A lovak csak rohantak előre, s a Niederlagstrasseba értek ahol a könnyű kocsi oly erővel Ütődött egy ház szegletébe, hogy a kocsi egészen széttört. Szerencsére a lovak csakhamar megállottak. A bal felől ülő hadsegéd kiesett a kocsiból, s fejével a falba ütődött, csak lövegének köszönheti, hogy nagyobb baja nem történt. A trónörökös szintén kiesett, de vastag köpeny volt rajta, s így nem ütötte meg magát. Azonnal fölkelt, pár percz múlva sok száz ember gyűlt köréje. „Nincs felségednek semmi baja?“ kérdé egy hölgy: „Csak ruhám lett sáros — felelt a trónörökös — de nekem semmi bajom.“ A trónörökös gyalog ment haza. A balesetnek Paula. Kevés oly szép gyermeket láttam, mint a milyen Paula volt. Halvány arczán a tizenöt évnek varázsa, nagy kék szemeiben az ártatlanság nyíltsága, szőke fürtéi hosszan csüngtek alá s járása olyan, mint a félénk őzikéé. Paula ábrándozó volt, s ábrándjainak világa a színpad. Ha olykor színházba mehetett, napokig el tudott beszélni a dicsőségről, melyet X. színésznő ebben, abban a szerepben aratott, a tapsviharról mely megjelenésére fölriadt, a koszorúkról, melyek lábaihoz hulltak, és a fényesöltözékről, melyben a közönség szemét elkápráztató. Volt Paulának egy őszinte, bizalmas barátja, egy szerény ügyvéd-segéd. Bélának hívták, azzal szokta mindig közölni ábrándjait s Béla arcza mindig elkomolyodott, valahányszor a szép Paula ábrándjairól beszélt neki. Béla mindennap elszokta Paulát kisérni a varróintézetbe. A véletlen mindig úgy hozta, hogy találkoztak a kis utcza sarkán, melyben Paula lakott. Egy reggelen, amint a szokott sarkon ismét találkoztak, Paula összerezzent és elhaloványodott. — Miért van az, hogy ma először történik hogy önt megijesztem?! Paula egy pillanatig hallgatott, s aztán odanyújta ujjait Bélának. serami további következménye nem volt. — Zendülés a katonák között. Dobojból azt jelentik, hogy azon hajók egyikén, melyek a Boszna folyón közlekednek ,ndülés ütött ki a legénység között. A hajón Kaderwehr főhadnagy volt a parancsnok; a hajón levő legénység Mágia közelében megtagadta a munkát, és az engedelmességet. Csak a parancsnok erélyes fellépésének köszönhető, hogy a legénység ismét munkához fogott, s így a hajó tovább mehetett. A hajón, midőn az a Bosznán elindult, 41 főnyi legénység volt. Ezek közül nyolcan megbetegedtek, a többiek pedig nagy részben megszöktek. A hideg Boszniában óriási; a folyón nagy fatörzsek és állathullák úsznak lefelé. Mindenütt nyomort és pusztulást lát a szem. — Lefőzött miniszterelnök. Az osztrák képviselőház legutóbbi ülésén történt egy intermezzo, mely nem kevéssé öregbíti Auersperg herczeg miniszterelnök keserűségeit. Egy csehországi képviselő járt köröskörül a jobboldali és baloldali padokban egyaránt könyöradományokat gyűjtve az ínségesek számára. Párt és frakciókülönbség nélkül adakoztak a képviselők. Majd a miniszteri székekre került a sor s a pénzügyminiszter olyan bankóval járult a jótékony czélhoz, hogy a gyűjtő e szavakat mondá neki: „Hiszen exellencziád Brest tanítványa, mester a takarékosságban, — ha nem az okkupáczió forog kérdésben.“ — Azután a kabinet gavallérjára, Auersperg herczegre került a sor. Ez összeránczolá homlokát s ily szót ejte: „Ilyen az ellenzék, mindig közeledik hozzánk, mikor szüksége van valamire. De ha elérte czélját, akkor ellenünk szavaz . . .“ — „Téved, kegyelmes uram, nem megvesztegetésről van szó“ — vágott vissza a képviselő s ott hagyta a kegyelmes úr kezében a pénzügyminiszter adományával egyértékü bankót. Persze rögtön hire f futottt a dolognak a folyosókon, iparkodtak is eltitkolni, de biz annak mégis hire futott. — Rudolf koronaörökös és a cseh bicskás. Egyik vadászaton, melyet a cseh nemesség Rudolf főherczeg tiszteletére rendezett, a következő eset fordult elő: Amint a hajtás nagy szenvedélylyel ment, a főherczeg sok fáradság után végre kiért a tisztásra és ott leülve egy fatörzsre, vadásztáskája után kapott abból egy darab sültet vett elő és, mert kése nem volt, épen belé akart harapni, midőn a bokrokból előáll egy cseh suhancz és igy szólítja meg a trónörököst: „Pane princ, néracil byste bhtit kuldlu?“ (Herczeg úr, nincs szüksége bicsakra?) Rudolf igenlőleg intett fejével, elfogadta a kést, s nekilátott a falatozásnak. Oda érkezett aztán a vadásztársaság egy része, a mulatság tovább folyt, a cseh bicskájára senki sem gondolt. Midőn a főherczeg el akart utazni, az indóháznál nagy tumultus támad, egy cseh suhancz ökleivel csinált utat magának az előkelő publikumban, s kijelenti, hogy neki okvetlenül beszélnie kell a koronaörökössel. Utat csináltak neki, s amint Rudolf elébe érkezett, meghatta magát nagy ügyetlenül és igy szól „Herczeg úr, a lassan kérem, a bicskámról megfeledkezni váéltoztatott, mert nem tetszett visszaadni.“ A főherczeg nem tarthatta vissza magát a mosolygástól, zsebébe kapott, s e szavakkal: íme végy magadnak egy más bicskát,“ és jókora ajándékot adott a cseh bicskásnak. — Uj módja a csalásnak. Nem kevesebb, mint 60,000 frtig akart megcsalni két iparlovag egy nagyváradi vagyonos polgárt — mint a „Br“ írja. A két elegáns gazember, mint egy bécsi gyárüzlet ügynöke mutatta be magát a szóban forgó urnál, s több árjegyzék-táblázatot adtak át annak, mint a gyár régi vevőjének. Az átadás bizonysága végett kérték az illetőt, hogy jegyezze alá nevét egy elismervényre. — A felszólított készséggel megtette. A pénzpiaczon másnap megjelenik egy 60,000 frtos váltó, melyen a fentemlitett ár mint kibocsátó szerepelt. — A két gaz ficzkó egy váltó lapra finoman ráragasztott egy elismervény blanquuettet, mely ügyesen ki volt vágva azon a helyen, ahol a nevet aláírta. A két sem— Az Isten is úgy akarja,— mondá halkan, — hogy az ön tudta nélkül ne tegyem. Elkísér?! — Hová? — A színigazgatóhoz. — Paula, igazán?! A leány némán intett a fejével. — El van határozva. Sokáig töprengettem rajta, de nem tehetek róla, nem élhetek tovább a szinpad nélkül. — És semmi nincs más, a szinpad hamis csillogáson kívül, ami szívét boldoggá tehetné, semmi ? E szavaknál Béla mélyen a leány szeme közé nézett. Ez megértette őt, bánatos részvéttel rázta meg az ifjú kezét, s felsóhajtott: — Nem élhetek nélküle! Az igazgató magánkívül lett a gyönyörű gyermek láttára. Mily szende arcz mily szűzies szemek, mily gyöngéd, törékeny termet! Az igazgató rágondolt a tele házakra, melyet e tündér jelenség csinálni fog és elragadtatással beszélt a leánynak a fényről, a dicsőségről. Rögtön neki osztá egy darab legszebb szerepét, s a rendezőt mellé adta, hogy a szerep titkaiba bevezesse. Nagyszerű szerep volt, egy grófkisasszonyt kellett játszania kit a forradalom elszakít a szülői háztól, hová a véletlen csak tizenhat éves korában vett vissza, az új légkörben nagyon otthoniatlanul érzi magát. Béla naponkint elkísérte a próbára. — Paula egész elragadtatással beszélt szembekellő azután szépen lefestette a felső lapot s kitöltötte a váltót. — A hold lakói. Camille Flammarion nevű hires franczia csillagász komolyan állítja, hogy a holdnak lakói vannak. Szerinte a hold arczulata újabb időben nevezetes átalakulásokon ment keresztül, csak a kellő nagyságú telescop hiányzik, hogy az ottani élet jeleit szemlélhessük. Ily telescop előállításához egy millió frank kívántatik s a tudós csillagász adakozásra hívja fel a közönséget, mely azóta már meg is indult. — Több helyről ama panaszt vettük, hogy piaczunkon romlott tejet és tejfölt árulnak minden tartózkodás nélkül. Felhívjuk erre rendőrségünk figyelmét. — Egyik előfizetőnk interpellálja a városi tanácsot, hogy váljon meddig tart még még a Majláth-utcza kikövezésére kerül a sor. Ezen utcza lakói is adófizetők sőt az utcza majdnem a város közepén van és megtörténhetik a szégyen, hogy ott valaki befút majd a sárba, ha legközelebb becsületes járdát nem készítenek. — A kit mindenki sajnált. Ha beszélt vele valaki — jól mulatott, de végre is megsajnálta a szánalomra méltó férfiút, akinek műveltsége és képzettsége jobb sorsra érdemesítette volna őt. Régóta járt fel s alá az utczákon, mindenki tudta, hogy Grimm Rezső a pécsi főreáltanoda rajztanára és jeles festő csendes őrülési rohamokban szenved. Nem éreztették vele, csak sajnálták. Ha valakivel találkozott, rögtön terveiről beszélt. Jó ideje, hogy tanári állásától felmentették, s ez talán még inkáb fokozta benne az ész zavartságát. De ő vigasztalta magát. Egész elragadással beszélt, hogy őtet a minisztérium újabban a fiumei reáltanoda igazgatójának nevezte ki és legközelebb Budapesre utazik az esküt letenni. El is vitték, csakhogy a tébolydába. Egy alkalommal egészen átszellemülve mesélte, hogy egy genre képét, mely az üszöghi kovács műhelyt ábrázolja Brüsselben a kiállításon 8000 Louis d’orért vásárolta meg egy gazdag bankár és igy most ő elmegy Olaszországba, vesz magának egy kis birtokot s ott a csendes magányban fog családja körében a művészetnek élni. Másszor ismét végig rohant az utczákon s ha kérdezte valaki: Hova siet tanár úr ? egész büszkén mondogatta rá, hogy ő most Szt.-Lőrinczre siet, mert a Nádasytól egy szép paripát akar vásárolni s azután naponta ki fog lovagolni. Megszomorodott családja és a művészek érdekében valóban, kívánatos hogy betegségéből kigyógyulva térjen vissza övéihez. — Egy zsarnok főispán elmélkedik most a pozsonyi fogházban a szerencse múlandósága felett. Bezerédy K. veszprémi volt főispánt Budapesten elfogták és viszszakisérték a pozsonyi törvényszékhez, mely sokáig hasztalanul kereste. Mikor Bezerédy a sok végrehajtás elől Veszprémből Pozsonyba menekült, a gombai birtokot vette meg s pénzre lévén szüksége, két egyént fogadott föl, az egyiket gazdatisztnek, a másikat faraktára vezetőjének; az egyiknek 4000 főt, a másiknak 6000 forint biztosítékot kellett letennie, mely összegeknek nyakukra hágott. Mint főispán sem tudott tiszteletet kelteni maga iránt. Midőn 1874-ben Veszprémbe tartó bevonulását, a megyei hatóság által olyan bolond rendeletet adatott ki, hogy a széheknek templomi zászlóikkal kellett „kirukkolniok,vagy az iskolás fiuknak is mind. Meghúzták még a harangokat is, mintha magát a császárt várták volna. A fényes köd azonban hamar eloszlott. Soha olyan zsarnok nem ült a főispáni széken, mint ő. Ha eszébe jutott, éjjel hivatta magához a hivatalnokokat s jaj volt, ha az ágyából fölzavart szegény ember elkésett, mindjárt útilapot kötött talpára; igy járt a Váy nevezetű megyei kiadó aki bujában a hegyes völgyes Veszprém közepén álló Szt. Benedek nevű szikláról ugrott le. Özvegye és hat gyermeke maradt. Az egyik fia jelenleg pécsi főgymnásiumi tanár, a másik, a Ferencz Károly ezred egyik vitéze, ki Boszniában sebet kapott, a harmadik Pécsett vasúti tisztviselő. Szintigy járt Für nevű megyei tiszt is, aki a sok szekatúrát nem tűrhetvén , repeiről az igazgató és a rendező, a bejáró előkelő műbarátok bókjairól. Egy nap, midőn a próbáról hazamentek, a lányka komolynak látszott. Béla megörült a komolyságnak. — Talán az igazgató elégedetbu volt ? — kérdésévvel. — Ellenkezőleg. De a jövő hétfőn föl kellene lépnem s nekem nincs öltözékem. Kérdeztem mennyibe kerülhet s azt felelték legalább 3—4 száz forintba. — Úgy hát elmarad. — Az Istenért, hová gondol. Inkább életemről mondanék le, mint e szerepről. Közöltem aggályomat az igazgatóval is. — Nos?! — Nevetve vállat vont s azt mondta: ha csak az a baj!? _ J * Az előadás napja elérkezett. A színházat a lapok reklámjai szorongásig megtolták, mindenki látni akarta az „uj csillag első felléptét.“ S amiről a szép gyermek eddig oly sokat ábrándozott, az most mind megvalósult: a dicsőség, a tapsvihar, a koszorúk és a fényes öltözkék. Béla is ott szorongott a földszinten és a szive féltékenyen facsarodott, — amint jobbról is, balról is egekig magasztalni hallotta, akit ő álmaiban egyedül magának szánt, s aki e naptól kezdve a nagy világé, mindenkié. Ez előcsarnokban felvonás közben két mágnás cseveg, agyonlőtte magát. Ennek is két gyermeke maradt. Méltó büntetés éri tehát a zsarnok urat, ki sokat vétkezett megtorlatlanul. — Alig távozik az egyik kedvelt művésznő városunkból, már ismét örömmel értesítjük közönségünket ama művészi élvezetről melyben a jövő héten lesz szerencsénk részt vehetni, miért is felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban közlött színi műsorra. A darabok válogatottak és bizonyára vonzók is. A 9 ik huszárezred legénysége gyakran megfelejtkezik magáról és a szigeti városban garázdálkodik. A napokban történt, hogy néhány vitéz huszár a baka patroillt lefegyverezte, azonban csakhamar vége lett a hősiességnek, mert egy tiszt megjelenvén, a patrouillnak átadattak. A városi rendőrségi személyzet azonban előbb már megfosztotta őket a kardjuktól, a rendőrkapitányság pedig ennek kapcsában átirt az ezredeshez s igy akarjuk hinni, hogy a garázdálkodásnak vége lesz. — A mint a rendőri hivatalban értesültünk, a takonykór megszűnt s ezt örömmel hozzuk nyilvánosságra. A jelentés ez ügyben a minisztériumhoz legközelebb felterjesztetik. — Rövid hírek. Cincinnatiban (Americában) a hol napirenden van a halott lopás olyan koporsót találtak fel, melyből ha ki akarják lopni a halottat, felrobban és szerteszét golyókat szór. — 1800 tól 1877-ig körülbelül 100.000 ,szidó téríttetett át a keresztény vallásra Európa államaiban. — Boszniában marhavész ütött ki. — Zubovitsot Bécsben elfogták, mert halállal fenyegette Szinger hírlapírót a ki róla nem a legkedvezőbben nyilatkozott lapjában és a midőn párbajra kihívta ezt a rendőrségnél feljelentette. — Versetzen mult hó 23 án egy embert találtak halva a sárban. — Az uj közösügyes bankjegyek január végén kerülnek forgalomba. A bankok magyar szövegét Csengery Antal szerkeszti. — Ő felsége Philipovicsnak húsz ezer forintot adományozott magánpénztárából. — Nagyszerű lakoma. Szabadka város a jövő évben lesz 100 esztendős szab. kir. város. Ennek megünneplésére a városi hatóság 5000 irtot vett fel jövő évi költségvetésbe. — Derék magyar ember, Gál Péter úr Baján az ott működő színtársulat tagjainak egyenként egy-egy öt tűzifát küldött karácsonyra. Mznti előadásoksorozata: F. hó 4-étől. Szombaton: Sz. Hetényi Antónia és Lorándy Tivadar újonnan szerződtetett tagok első felléptéül: Szerelmi varázsital, operette. Ezt megelőzi: Szerelem és örökség, vígjáték. Vasárnap: Sz. Hetényi Antónia énekesnő második felléptéül: Marosa, az ezred leánya. Hétfő: Egy magyar huszár káplár Bécsben, életkép, itt először. Szerda: Kövesy [Kornstein] Sarolta színművésznőlső vendég felléptéül: Kemén és Julia. Csütörtök: Kövesy [Kornstein] Sarolta színművésznő 2-ik vendég felléptéül: Bánk-Bán. P Péntek: Kövesy [Kornstein] Sarolta 3-ik vendég játékául: A toloncz. N/* I R 0 D ÁLI) M. . Táborszky és Porsch zeneműkereskedésében Budapesten megjelent „Coucou Polka Francaise“ zongorára, szerző ifj. Fahrbach Fülöp. — Ára 50 kr. == Megjelent a székes-fehérvári naptár 1879-ik évre. Ismeretterjesztő és mulattató részszel. Szerkeszti Számmer Imre kiadó-tulajdonos. Ara 30 kr. = Beküldetett hozzánk a „Bukaresti Híradó“ ez évi első száma. Lapunk múlt számában már tettünk róla említést s igy most újólag felemlítjük, hogy e lap hetenkint, és pedig minden vasárnap jelenik meg Vándor Lajos szerkesztésében. Ara egy egész évre 12 frt. Szerkesztői iroda: Scitu Mogureanuu 51. sz. Egy uj politikai napilap a„Pesti Hirlap“ indult meg Budapesten. Felelős szerkesztője Csukássy József. A lap pártnélkülinek vallja magát. Ára egész évre 14 frt. A kiadóhivatal: Budapest Nádor utcza 7. sz. a. van a hová az előfizetési pénzek küldendők.. Havi szemle. E kiválólag érdekes folyóiratból, melyet Bodnár Zsigmond szerkeszt, immár három füzet látott napvilágot. Találunkbenne politikai czikkeket, milyenek. A válság, Pulszky Ferencztől. — Az uj országgyűlésről, b. Kaas Ivortól. Vannak benne költői, irodalmi, nyel— Nos, mit szólsz a kicsihez ? Pompás gyermek nemde ? — Superbe! Hanem az a toilette, az gyanús. Nem tudod ki a pártfogója ?! Entre nous : ötszáz forintomba kerül. Béla is küűn volt az előcsarnokán, s meghalta e párbeszédet. Szeme előtt egyszerre keringni kezdett a világ, s oda támaszkodott egy oszlophoz hogy össze ne rogyjon. Mire magához tért, már azok elmentek . Rohant a színpadra. Paula rendkívül zavarba jött, midőn Belát meglátta. Ez pedig egy darabig mereven nézte, aztán hidegen csak ennyit szólt: — Gratulálok jönnek a dicsőséghez és szép öltözékéhez. S eltávozott. Paula pedig leroskadt egy székre és kezére hajtva fejét, zokogott. Sirassa az elveszett szép múltat, melynek örökre vége. Az igazgató hozzá lépett és gyöngéden a vállára tette a kezét. — Gyermekem, szedje össze magát, jelenése következik. Paula összerezzent, kitörte könnyeit egy mélyet sóhajtott s a szinpadra indult. — Brávó gyermekem. — suga felébe az igazgató. — Eddig csak reméltem, most már biztosíthatom, hogy a fényes jövő öneveszeti és kritikai dolgozatok. Bővobb tíz Ad itatás végett közöljük a múltkori utósó azaz a harmadik füzet tartalmát. íme: Római jogemlékek Magyarországon, Vecsey Tamástól. — Szerémi György emlékirata, Zsilinszky Mihálytól. — A mesék őshazája, Hatala Pétertől. — Aspelin útja az altáji népek őshazájában. Barna Ferdinandtól. E tanulmány elolvasását különösen ajánljuk. — — Hervadt koszorúk. Csiky Gergelytől. — A keléti válság és az alkotmányosság. Lánczy Gyulától. — Az afghán és angol viszály történeti fejlődése, Vámbérytől.— Képzőművészeti szemle.— Kritikai szemle. Megjelenik minden hó elején. Ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Egy-egy füzet ára 80 kr. Előfizethetni Wilckens T. C. és fia könyvnyomdájában, Koronaherczeg utcza 3. szám. vagy Ráth M. könyvkereskedésében. ~ Koszorú. E havi szemle a Petőfi-társaság heti lapját helyettesíti Első vagyis januári füzete közli Petőfi fiatalkori arczképét és következő czikkeket foglal magában: Maguk ketten, Jókai Mórtól, — Az elveszett ideál, Endrődi Sándortól. — Petőfi arczképeiről, Kerthenytől. — A százharminczkilenczedik lap, Balázstól. Petőfi kézirata, Szanától. — A szerelemről, Pásztóitól. — Irodalom és művészet. Kiállítása finom és ízléses. Kiadja Rautmann Frigyes. Ára egész évre 10 frt félévre 5 frt. — Szerkeszti Szana Tamás.________ KÖZGAZDASÁG. Felhívás Baranyamegye összes bortermelőihez. Motto: Viribus unitis. Korunkban mindenfelől társulás, egyesülés, haladás zászlója lobog; művelt századunk követeli hogy csoportosuljunk minden ügyhöz, mert bebizonyított tény az, hogy az egyesült erő csodákat művel. Megyénk a tett mezején nem áll utolsó helyen, úgy az anyagi mint szellemi téren az elsők felé gravitál, de tárgyamra térek. Van megyénkben egy kicsinyben igen szépen virágzó s hivatását nemesen betöltő és ügyes tapintatos kezek által vezető elég jó és kitűnően szervezett „megyei gazdasági egyesület“ mely a nép anyagi jólétét szivén s lelkén viseli, melynek már is oly sokat köszönhet nem csak a megye értelmes lakossága, hanem igen sok tekintetben hazánk is. E „megyei gazdasági egyesület“ válaszmányi gyűlése nemes feladatául tűzte ki megyénkben, egy „megyei bortermelők egyletét“ alakítani. Örömmel karolhatja ezt mindenki s méltán üdvözölheti e nemes és hasznos vállalatot, mert itt a bortermelés terén nagyon reánk fér az egyesülés. Megyénk circa 1,000,000 akó bort termel, az egész ország ez-ad részét teszi mintegy, és a villányi bort kivéve a többi alig bírt csak parányi névre is emelkedni, pedig az való, hogy a villányinál még jobb boraink is teremnek több községeinkben. Most tehát az egyesülés által akarunk megyénk értékes borainak hitelt, hirt s nevet szerezni. Én, mint aki ez eszme megvalósulása mellett harczolok már 7-ik éve, mindent igyekszem elkövetni, hogy létesítsük a „megyei bortermelők egyletét“ úgy mint az legjobban a czélnak megfelelő lehet, hisz ezáltal csak a szegény termelőkön igyekszünk segíteni. Ilyen egylet megyénkben még csak egy van s ez a nagyharsányi, mely már 6 év óta virágzik. Minden kezdet nehéz, itt is sok véletlen akadályok gördülnek elő, de a tett erős akarat mindent legyőzhet. A jólét utáni törekvés kötelessége mindenkinek, nem kell okadatolnom, hogy ez egylet hézagpótló teend, erre nagy szükségünk van, mert a szőllőmivelés megyénkben első helyet foglal, de okszerű műveléssel csak imitt amott találkozhatunk. Itt e megyei közeg e lapok hasábjain akarok szóllani az összes megyei bortermelőkhöz, felhívom becses figyelmüket, nem anyagi vagy pénzáldozatról van itt szó, hanem nézetünk mikénti egyeztethetéséről, t. i. hogy, miképpen jöhetne létre e megyei érdeklő egylet pl. a Tokaj vagy az érmelléki egylet mintájára. (Van még Kolozsvárt is, de amint az ottani acttákat tudom úgy, én nem óhajtanám, mert ott pénzalappal működnek.) Itt e lapok hasábjain úgy hiszem, nézeteinket előhozhatjuk s tartsuk azt szem előtt „győzzön a jobb.“ Szándékom és czélom is van itt bemutatni röviden elmondani s megismertetni a „nagyharsányi bortermelők egyletének tervezetét“ egy más alkalommal, mert most e szűk keretben lehetetlen arra is kiterjesztkednem. Most csak arra akarom felhívni a t. olvasó figyelmét, hogy a „baranyamegyei gazdasági néplapban“ e komoly ügyről bővebben olvashat. — Bárcsak viszhangra találna ez eszme sok érdekelteknél, hogy a bortermelők tömeges számban karolnák fel s mielőbbi létesithetésén mentől többen fáradoznánk, különben az eddig e tárgybani minden tudakozódásra a kellő felvilágosítást e megyei gazdaegyesület választmánya adhatja meg. Nem tudom mennyiben értethetem meg jó szándékomat az olvasóval, de ha egyebet nem tettem volna is, mint hogy azoknál, kik még erről mit sem tudtak csak némileg is figyelmet gerjesztettem, mégis elég jutalmat találtam ebben. Itt nem csak az egyesek hasznáról van szó, hanem a megyei érdek szem előtt tartása mellett hazánk jólétét is igyekszünk emelni; méltó tehát, hogy e már megalakult „megyei bortermelő egyletünket e megye minél több termelőire is kiterjeszszük. De kikhez is szólíhatnánk bátrabban s bizalmasabban, mint az értelmes olvasókhoz, különösen lelkészek s tanítókhoz, karoljuk fel ez ügyet igyekezzünk boldogban a népet mert ő is csak úgy boldogíthat minket. Igen komoly ügyről van itt szó, gondolkozzunk csak e fontos tárgyról megér-