Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-09 / 41. szám

sére kitűzött második tárgy az erdészeti albizottságba választató szakértő kültagok választása érdemébeni közigazgatási bi­zottsági átirat. — Király ő felsége Polcz Károly 52 számú gyalog ezredbeli parancsnokló ez­redest, kit városunk díszpolgárává választott meg, a 33 számú cs. kir. gyalog dandár parancsnokává nevezte ki. — Jamniczky Jenő megyei 1. aljegyző dicséretre méltó buzgalma és kezdeménye­zése folytán városunk polgárai közt gyűj­tés indult meg, melynek czélja Bem József, — a lengyel-magyar szabad­sághős szob­rának f. hó 19-én Maros­­vásárhelyen leendő leleplezési ünnepélyére egy díszes babér koszorút küldeni. Novotarsky fogja készí­teni a koszorút, melynek 7 kiválóbb nagy­ságú babérlevelén : Osztroczka, Deés, Med­­gyes, Szelindek, Piski, Szeben és Kom­os Bem dicső győzelmeinek hét kiváló szín­helye fog aranybetlikkel kinyomatni. A koszorú alsó részét egy nemzeti színű és egy lengyel nemzeti színű széles selyem szalag fogja díszíteni, melynek egyikén a következő felirat lesz aranybetűkkel: „Er­dély felszabadítójának“ a másikon pedig „a pécsiek“. A gyűjtést a nevezett nemes gondolkozású tisztviselő úr tegnap délután kezdette meg a Nádor kávéházban, s fára­dozását az első órában már oly siker koronázta, hogy most, midőn e sorokat írjuk, már azon helyzetben vagyunk, hogy ezen, a városunk nemzeties érzelmére díszt hozó dologról, mint tényről beszélhe­tünk, s elmondhatjuk, hogy a koszorú, mely elkészülte után Tauszig ,Ármin ke­reskedő kirakatában néhány napig köz­szemlére lesz kitéve, Pécs város szabad gondolkozású polgárainak szívében a nagy szabadsághős iránti tisztelet és hála méltó kifejezése leend. Annál inkább he­lyeseljük, sőt időszerű és szükségesnek tartjuk e nemes indulatú tüntetést, mert amint a fővárosi lapokban olvassuk, Ma­rosvásárhely polgármestere nem pirult a szobor­bizottság tagjai előtt azon eléggé nem jellemezhető szavakban nyilatkozni ,hogy Bem szobrának Marosvásárhelyen leendő felállítása káros lesz a városra, mert ha az oroszok még egyszer bejön­nek izgalom nélkül fogják azt felégetni.“ — Ilyen gondolkozású tisztviselői vannak a kormány kortes dresszúráján száz- és száz alakban keresztül kínzott Királyhá­­gón túli­ Magyarországnak! — Nagy izgatottságban tartja váro­sunk köreit Imelics Rudolf 52. számú gyalog ezredbeli hadnagynak öngyilkos­sága, melyet f. hó 5 én fejének irányzott pisztoly lövéssel hajtott végre. Hátraha­gyott levelei, valamint rendezett vagyoni viszonyai azt engedik következtetni, hogy az alig 22 éves fiatal­ember amerikai párbaj áldozata lett. .Állítólag márt. 3-án húzta volna a végzetes fekete golyót Bécsben, s f. hó 3-án szinte Bécsben volt, talán épen ellenfelével akarta ügyét más módon,­­ illetve úgy mint az katonáknál szokás, elintézni. Alávaló ellenfele azon­ban, úgy látszik, nem volt hajlandó le­mondani azon előnyről melylyel a mart. 3-iki golyóhúzásnál a sors szeszélye őt kitünteté. — A katonai hatóság, mint hall­juk, szigorú vizsgálatot indított ezen ügy­ben, s valóban tízszeresen súlyosabb bün­tetést érdemel az ellenfél, ha katona, mintha polgári egyén, mert az amerikai párbaj, mely a 19-ik század beteges tár­­sadalmának egyik legborzasztóbb és leg­­ocsmányabb productuma, — egyszersmind a szembeszálni nem akaró gyávaság ta­núbizonysága, mely a katonai törvények­­ szerint súlyosabb beszámítás alá esik. — A szerencsétlent, ki hat nővére közt egyet­len fia volt atyájának nagy rész­ét kisérte f. hó 7-én sírjába. — Atyja igen rendezett vagyoni viszonyok közt él Gráezban, mint nyugalmazott ezredes. — Az új külváros, a „sátortábor“ leélte aranjuezi napjait a honvédség elvo­nulásával. Az omnibus járlatok megszűntek s a künn való korcsmárosoknak gyalog kell bevándorolniuk a városba, ha embert akarnak látni.­­ A gyakorlatra egybe­gyűlt honvédzászlóaljak következő rendben vonultak el: szeptember 30-án a 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75 sz. gyalog zászlóaljak és 4 szakasz a 8 számú honvédhuszár ezredből. Október 1-én pedig a 65, 66, 76, 77, 78 számú gyalogzászlóaljak, és 3 szakasz a 8 számú huszárezredből. A paksi 66. számú mely Mohácsig, — és a kaposvári 69 és 70 számujjjzászlóaljakat melyek hazáig gyalog mentek — kivéve, — mind vasúton távoztak el. — A mohácsi szolg­abir­óság tegnap­­­előtt arról értesité az alispáni hivatalt, hogy Mohács mellett a Dunából egy már feloszlásnak indult férfi hullát fogtak ki, melynél 8 frt és néhány kr. készpénz, egy aranyóra — gyűrűk — mi­ntegy 100 frt. értékben találtattak. Ezen tárgyak F. J. (Franz Jäger) kezdő betűkkel voltak jelölve. — A hullában, — a talált tárgyak és a mohácsi szolgabiróság személyleirása folytán, a megyei jegyzőségben azonnal ráismertek az épen azon napon érkezett körözvény­ben keresett Jäger Ferencz schwe­­chati pénztárnokra, ki onnan 4000 frt. elsikkasztása után megszökött. — A schwe­­chati hatóság az esetről távirati utón értesitetett. — Véletlen szerencsétlenség. — Midőn október­­­én a gyakorló honvéd csapatok második és utolsó szállítmánya menet készen a vasúti vagyonokban ült, s a vonat indulandó volt, egyik vaggonból lövés és jajkiálltás hallatszott, mire a szol­gálatot tevő tiszt a hang után menve, a vaggon ajtaját felnyitá, egy a 76 számú körmendi zászlóaljhoz tartozó közember keresztül lőve­ a padozaton hevert. — A szerencsétlen, — tizedesével, ki tisztjének megtöltött revolverét oly ügyetlenül for­gatta kezében, — hogy az elsült — épen szemközt ült, s a golyó gyomrába fúró­dott, minek kürtében f. hó 5-én borzasz­tó kinok közt meghalt, — s közönsé­günk mély részvéte mellett helyeztetett a mait szerdán nem remélt sírjába. — A szerencsétlen egy több tagból álló család feje volt. — Városunk jó levegőjéről s egyál­talán a jó egészségre nézve kitűnő termé­szeti visszonyairól tesz tanúságot azon körülmény, hogy a hat hétig tartott honvéd gyakorlatok alatt a 6000 főnyi létszám­ból összesen csak 4 ember halt el, — s ezek közül is egy a fentebb emlitett véletlen szerencsétlenség áldozata lett. — Halálozások. — Puszka Flóriánná szül. Kudeláky Magdolna e hó 4 én halt meg élte 86 évében. — Siklóson az ottani orvos Dr. Troll József neje halt meg okt. 4 én hagymázban, rövid szenvedés után hátrahagyott férje és három gyermekeinek bánatára. — Nyugodjanak békén! — Mint értesülünk, utóbbi időben biztosítási ügynökök vergődnek a vidéken, kik az álaluk szolgált intézetek aka­rata ellenére saját készített hirlapczikkek, pamphleták által iparkodnak régi és jó hírben álló intézetek, mint például a „Gressham“ üzleteit befolyásolni. A kö­zönséget óvjuk ezen egyének garázdálko­dásaitól. — Korán kezdik a farkasok garáz­­dálkodásukat. Múlt szombaton este ugyan­is Turody József patacsi polgár, a népünk­nél általában divó szokás szerint lovait meg­­nyűgözve kiverte a legelőre, reggel azon­ban nagy bámulata és szomorúságára lovai helyett csak ezeknek szétmarczangolt csont­darabjait találta meg. Kétségkívüli dolog hogy a mészárlást a Mecsekben tartózkodó farkasok vitték véghez, melyekre — mint halljuk — a megye legközelebb hajtó vadászatot tartand. — Ötven éven túl van, hogy Pécs körül farkas nem volt látható. — — A hivatalos lapból. A király Gregerson György budapesti mérnöknek, a pécsi honvédségi sátortábor kiépítése körül tette sikeres szolgálatai elismeréséül, az arany érdemkeresztet adományozta. (Potemkin festett falvai tehát újra meg­tették kellő hatásukat!) —­ Az akadémiának Gsengery Antal halálával üresedésbe jött alelnöki székét legközelebb választás utján betöltik. — Eddig jelöltetnek: Arany Ján., Hajnald érsek Pulszky Ferenc, Ipolyi Arnold püspök és Majláth György. — Kossuth és a paprika. A Pálfy testvérek szegedi paprikagyárából egy vidéki úriember megrendelésére, jókora csomag finom rózsaparika megy Colleg­­noba, Kossuth Lajos nagy hazánkfia aszta­lára. Az illető megrendelő nem rég Olaszországban járván, látogatást tett Kos­suthnak ez alkalommal Ihász ezredes fölemlítette, hogy a paprikakészletük már fogyatékon van, innen eredt a megrendelés. Megemlítjük ez alkalomból, hogy a Pál­­fy-testvérek több évvel ezelőtt maguktól küldtek Kossuthnak paprikát, még­pedig oly tekintélyes mennyiségben, hogy Kos­suth azt mondta rá: elég lesz neki élte fogytáig. Mint látszik azonban, nem volt elég, mi arra mutat, hogy Kossuth jó magyar asztalt tart, amelynél a mi spe­ciális magyar fűszerünk erős fogyasztásra talál. Adja isten hogy még több külde­mény­re legyen szüksége a collegnoi magyar asztalnak! — Sürgős táviratok. A hivatalos lap a következő hirdetményt közli: Folyó évi október 1-től kezdve, a magán táviratok az egész osztrák-magyar monarchiában, és pedig úgy a belföldi,mint a nemzetközi forgalomban valamennyi állami é­s magán táviratok kezelésére felhatalmazott vasúti — és magántávirdaállomásoknál korlátla­nul elfogadtatnak. A sürgős táviratoknak tartalmazniok kell a czimzett és a feladási állomás nevét, továbbá a czim előtt „sürgős,“ „drigend,“ „urgent“ szók vala­melyikét , vagy a táviratozásban ugyanazt kifejező „D“ betűt zárjelben. A sürgős táviratokért, melyek a nem sürgős ma­­gánstáviratok felett azon elsőbbséggel bír­nak, hogy ezeket megelőzve kezeltetnek, háromszoros díj fizetendő. — Öngyilkosság. Kaposvárról Írják: Matkovics György helybeli ügyvéd, több uradalom megbízottja, e hó 2-án Buda­pestre utazott. Itt a Vadászkürt vendég­lőbe szállt, honnan másnap málháját vissza­küldte családjának egy levél kíséretében, melyben érzékeny szavakkal tudatta, hogy anyagi zavarok miatt kivégzi magát. Mat­kovics családja (neje, két leánya és fia) f­elrémülve tett jelentést az illetékes ha­tóságnál, hogy ha még lehet, akadályoz­zák meg a szerencsétlent gyászos szán­déka kivitelében. Az eset Kaposvárit nagy feltűnést keltett.­­ A nádor kávéház törzsvendégeit e hét elején igen megbosszantotta a tulaj­donos. A kávé árát ugyanis teljesen indokolatlanul 1 krral, tehát S^^-kal feljebb emelte, a­mely eljárásával ven­dégeinek csak boszúságot szerzett az anyagi hátrányt azonban leginkább szolga személyzete fogja érezni, mert amennyivel magasabb a kávé ára annyival alacsonyabb a „borravaló“. Schl úr úgy látszik kávé­háznak nevezett füstös pajtáját a roppant bért fizető fővárosi előkelőbb kávéházak­kal egy nivealu képzeli, — pedig a köztük fenálló arányt csak a végtelen­ség jelével lehet marguírozni. — Komédiás élet. Saalfeld német városkában e napokban olyan kötéltán­­czos produkczió volt látható, minőt aligha pipáltak valaha az ottani jó németek. Egy fiatal kötéltánczosnő alig haladt át a nyolczvan láb magasságban kifeszített kötélen, ott fönn az uráboczkosárban egyszerre szülési fájdalmak lepték meg s alig szerezték le a magasból, egészséges kis­fiú anyja lett. Ez a gyerek valamikor bizonyosan túl fogja haladni Blondint. — A magy. irodalompártoló mágnás­ság. A Petőfi-társaság régebben Zichy Géza indítványára az arisztokraczia iránti te­kintetekből üléseit d. e. 11 órára tette. (!) Minthogy azonban a vélt irodalompártoló aristokráczia a felolvasó üléseken min­denkor tévolléte által tündököl, s 11 órai kezdet hátrányos az ülés programmjának egybeállítására, a társaság az üléseket legközelebb 10 órára szándékozik v­ssza­­tenni. — A czár balkezű ház­aságát Dolgo­­rucki herczegnővel már régebben említettük, a „Gaulois“ után Ez a lap most új és elég érdekes hírt hoz e históriáról. Micsenszki herczegasszony, Dolgoruki herczegnő test­vére ugyanis ép most utazott Biarritzból Lividiába, meglátogatni nővérét, ki áldott állapotban van (Nem az első esete ez, mert hát az orosz udvar is jó példával (? !) elüljár.) — Parlament. Egy külföldi hirlap, a Parlament a hadihajóraj tüntetéséről szólván az első, mely Magyarországot mint külön álló államot említi elválasztva Ausztriától, midőn igy szól : „Hét hatal­masság van képviselve az albán partok előtt, és ezen hét hatalmasság közt csak há­rom van, melyek közt valóságos egyetértés létezik. Valóban épen nem bizonyos, hogy a többi hatalmasságnak van a határozott programmja. Ausztria Magyarország és Németország kivételével nem létezik a többiek közt szövetség, vagy valóságos egyetért. Francziaország, Anglia, Olasz­ország és Muszkaország többé kevésbé elszigetelve állanak. Ez a Parlament, meg kell adni sokkal jobb indulatú a magyar nemzet iránt, mint saját parlamentje, a magyar parlament.­­ Az aquincumi (ó­budai) ásatások egyre nagyobbodó mérvben haladnak elő­re. Az országos régészeti bizottság részé­ről kiküldött albizottság az úgynevezett csigadombot és az ó­budai plébános egy földjét 349 írtért 3 esztendőre bérbe vette azon joggal, hogy vonatkozó telkeket bármily módon átkutathatja. A kibérlés nem volt könnyű, mert a csigadombnak 13 parczella tulajdonosa volt. Az ampithe­­atrum, melynek alapját eddig kiásták, egyike a legnagyobbaknak. Területe­­kö­rülbelül 47 hold. Ennél csak az aostai nagyobb, melynek területe 50 hold. Régiséget ásatás közben keveset, minössze néhány Gordiánus császár idejéből való érmet vasdarabot stb. találtak. — József főherczeg udvari kápolnája Alcsuthon elkészült. A templom, mely Storno Ferencz terve szerint épült, igen csinos. Három oltár lesz benne, melyekre, az oltárképeket Vastag György készíti. A főoltárra Szent István 1. magyar király­nő, a­mint a koronát, „Patrona Hungá­riáé“-nak felajánlja. A mellék­oltárokat, Szt. József és szűz Mária képei fogják díszíteni. A két első kép már kész. A kápolna 8 ablakára Kratzmann Üvegfesté­­seket készített, melyek a templomhoz ha­sonlóan renaisance-modoruak. A kápolna a jövő hó vége felé fog ünnepélyesen beszenteltetni. A felszentelést Pauer János székes­fehérvári püspök végzi, kit a fő­herczeg erre külön fel fog kérni. A felszentelésben, mely nagy ünnepélyességek közt fog véghez menni. — az udvar is részt veend. — A budapesti német színház ügyé­ben melyben köztudomásúlag felebbezés adatott be a főváros határozata ellen, Tisza miniszterelnök, mint belügyminiszter döntő határozatot hozott, melylyel a fő­város határozatát helybenhagyja, és pedig a következő indokolással: A német szín­ház ügyében beadott fellebbezés nem volt tekintetbe vehető, miután a törvény vilá­gos értelmében a törvényhatóság jogai közé tartozik színház engedélyt megadni vagy megtagadni és miután a határozat teljesen korrekt módon az 1872/ 35. t. sz. értelmében a törvényhatósági közgyű­lés által hozatott s végül miután a felebbezés törvényes indokot nem tartal­maz, a főváros határozatát helybenhagyta. — A gyöngéd feleség. E napokban a párizsi törvényszék előtt egy mérgezési bűnpert tárgyaltak. Egy gyógyszerész feleségét vádolták azzal, hogy férjét meg­mérgezte. Az elnök kérdezi a méregkeverő asszonyt: „Miért választatott férje megölésé­re épen arzenikumot?“ A kérdezett zokogva felel: mert az volt a .. . kedvencz mérge.“­­— Kehi készültek a házasságnak. Egy közellévő sváb faluban történt. A lelkész kérdezi az összeketésüket bejelentő házaspártól: „Tehát a szent házasság kötelékébe akartok lépni, szeretett híveim, s aztán elegendőleg elkészültetek e fontos lépésre ?“ — Természetesen, tisztelendő úr — mondá a menyasszony — már egy disznót leszúrtunk, tizenkét csibét meg lenyakaztunk, s annyi a gombócz és kalács, hogy a nagy asztal majd letörik alatta.“ — Franczia udvariasság. Egy pári­si maire valamelyik herczegnő részére itt levelet állított ki. A herczegnő gazdag volt, a maire többrendbeli lekötelezettje. Növelte az amúgy is kényes helyzetet két homlokegyenest ellenkező körülmény : egyfelől a herczegnő rendkívüli hiú, más­felől azonban­­■ félszemű volt. De a leleményes hivatalnok nem esett kétségbe. Mikor az útlevélben odáig jutott, hogy: „szemek“ azt írta oda: „Szemek sötétek, szendék, kifejezéssel teljesek — egyikök távol van. (Ez adoma az 1828 évi kassai német kalandáriomból van felmelegítve.) — Verhovay Gyulának Majthényi Izidor b. által történt meglövetésekor tá­madt zavargásoknál a rendfentartására al­kalmazott katonaságra fordított költségeket e hét folytán számolta el a belügyminisz­térium a katonai kincstárral. Az összeg, mely e czimen kifizettetett 5876 frt 88 krt tesz ki. — Ez is szomorú tétele az előre nem látott állami kiadásoknak. — Hunyady-induló Bulgáriában. M. hó 26-án a bolgár fejedelem Sumlába utazott, ott megtekintette a fegyvergya­korlatokat s 28-ára visszajött, mikorra már a sumlai durzsina zenebandáját Rusz­­csukba rendelte Zaukoff minisztert. E zenekar vezetője hazánkfia Sáfrányi 1848-iki emigráns; Temesvár mellől Csákováról való. Az ügyes karmester négy hónap alatt oly zene­bandát alakított, hogy nem­csak a fejedelmet, de mindenkit meglepett, a­kik hallották. E zenekar Sumlából visszatért fejedelmet a Hunyady-indulóval fogadta a ruscsuki indóházban. A bol­gárok , mikor megtudták, hogy ez magyar induló, duzzogtak. De a fejede­lem maga megköszönte hazánkfia fárad­ságát. Egy tanító bátorságot vett magá­nak figyelmeztetni Sáfrányi karmestert, hogy szláv darabokat játszok. Hazánkfia azt felelte neki: „Uram, a zene az egész világon szabad; én azt az indulót taní­tottam be, mert egy hórával csak nem fogadhatjuk a herczeget.“ Másnap föla­vatták az arzenált s a diszebéd alatt játszó bandának első darabja megint csak a Hunyady-induló volt. A közönség köréből. Ghyczy Kálmán boldogemlékü pénz­ügyminisztersége korában sok financziális sületlenség került törvény alakjában a nap­világra. Ezen törvény egyike az 1875. évi XXI czik a 12 frtos vadászati jegy­ről szól. De mivel idétlen született a világra, alig négy és félévi vajúdása után rava­talánál keserves könnyeket hullatunk a boldogultért. A nemes miniszter azt gondolta szol­gaseregével, hogy a már koldusbotra jutott nemzetet és országot ezáltal anyagilag felvirágoztatják? Keserű tapasztalat! Utó­végre is ezen a szolgahad, és a nagyságos urfiak legjobban megunták a 12 frt fize­tését. A törvény életbe lépte után mintegy másfél évig csendesség volt a vadászatban, mert mindenki félt a hatalmas finánez uraktól, hogy ezek minden bokorban van­nak, — pedig fenébe, kisebb gondjuk is nagyobb volt annál. A határok nagyobb része ott volt kibéreletlenül. — De midőn belátták, hogy ezen uraktól nincs mit tartaniuk, elkezdő­dött a hajrá, — mi ha még rendes időben történik csak Isten neki! de erre nem is néznek! Ha ez így tart még pár évig gyermekeink már nem ismernek a vadra. Vannak nagyobb községek, hol 15— 30-ig is van vadász, ugyan a határ általuk bé­relve van pár forintért, hanem vadász­je­gyet váltani nem tartják szükségesnek. Ha a miniszter a polgár csalárdságát ki akarja tanulmányozni, akkor ne papíron tartsa szentnek törvényét, hanem annak foganatosítására állítson fel igazságos vég­rehajtót. Jó lélekkel merem mondani, hogy az alispáni irodában már észrevették, hogy vajmi kevés vadász­jegy fogy el. Pedig nincs Baranya megyének egyetlen községe, mely vadászatra ki ne volna bérelve. Ha már a király ő felsége által aláirt és szentesített törvényt megtartani akarják, igen könnyű megtudni azt, hogy kik va­dásznak. Ha a fináncz urak a fogyasztási adó után el tudnak jönni minden bíróhoz, tehát itt megtudhatják, hogy a vadász­terület ki által van kibérelve, és van-e neki va­dászjegye? mert ma már nincs határ, mely kibéreletlenül heverne, sőtt már nem is lehet vadászhatárt bérelni, mert árverésre sem bocsátják, hanem néhány hájas fejű úgy kéz alatt kibéreli. Olvastam a lapokban, hogy az idétlen gyermeket az által akarják életre ébresz­teni, hogy a bérlet után lesz megszabva a vadászati taksa. Ezzel sem ér czért a miniszter, mert arra nincs törvény alkotva hogy a határt árverésre kell bocsájtani, így egyszerűen beírják a bírói számadásba, hogy a vadászat bérbeadása nem sikerült és a fallutolla dolga, hanem a szegény kézi iparost nem felejtik ki a jövedelmi adó alól, még pedig úgy, hogy ököllel törü­lközhetik utána, de azért még­is ki van bérelve csöndesen. S a kormány álla megint koppan, a fizetéstől. „Parturiunt montes, nasci­tur ridiculus mus.“ ■­* Vasvilla. KÖZGAZDASÁG. — Hermann Ottó a philoxeráról. A philoxera (szőllőtetü) oly parányi állat, hogy a szabad szem csak piczi, tojás­­sárga pontnak látja, tehát parányiságá­ból kiindulva alig magyarázhatnék meg veszélyességét, hanem csak úgy, ha ezen apró lény óriási szaporaságát s e tömér­dek számban végzett romboló munkájá­nak folytonosságát ismerjük, mert e pa­rányi állatkák 8—10 nemzedéket is érnek el nyár folyamán. A philloxera fejlődé­sét s a növény föld alatt lévő részen gyö­kereken teszi, s csakis az utolsó, a szár­nyas nemzedék kerül a föld színe fölé, hol párosodva szerte szállong, s minden irányban terjeszti a vészt. — A philloxera fejlődési folyamában nincsen megállapo­dás , mert a petékből rögtön tetvek kel­nek s legott szaporítanak, mi nyolczszor ismétlődvén, tavasztól őszig, a tavaszkor szaporító egyetlen állatka után őszkor már százmilliók vannak. A philloxera rendkívüli szaporodását és elterjedését még azon körülmény is elősegíti, hogy télre a növény legmélyebbre nyúló gyö­kereire vonul vissza s igy a fagy, ónos eső stb. nem árthat neki. A philloxera akképen okozza a bajt, hogy szipjának rendkívül finom sertéit beszúrja a szőllő­­gyökér csövecskéibe, melyekkel az táp­lálkozik, s így képtelenné teszi a tápláló nedv felszívására. A baj már a második, vagy harmadik évben külsőleg is észlel­hető. A tőke fejlődése satnyább, a leve­lek a szokottnál kisebbek s a már korán különösen a szélről sárgulni kezdenek. A megtámadott tőkéről aztán körben terjed a baj, mi onnan van, hogy a szomszé­dos tőkék gyökerei minden irányban el­nyúlván, sok helyütt összeérnek, s igy a parányi állat a föld alatt kényelmesen átvándorolhat a szomszéd tőkére, s innen megint a másikra s igy tovább. Ha az ily gyanús, sárguló tőke gyökereit külö­nösen hajszálgyökereit, megvizsgáljuk, rögtön tisztába jöhetünk afölött, vajon épek-e vagy nem? Az ép gyökerek színe barna, vastagságuk egyenletes, ha pedig meg vannak támadva, felduzzadnak s olyformán néznek ki, mint a pinezében meginduló zöldség hajtásai. Az ilyen gyökereken aztán nem lesz nehéz na­gyító Üvegy segélyével azokat az apró tojássárga pontokat is fölfedezni, melyek a philloxera jelenlétét kétségtelenné te­szik. A baj javítására ajánlotta a szőllő­­művelési kísérleteket, melyeknek egyéb­ként hasznát is vehetjük. A magról való tenyésztést s az amerikai szőllővesszőkbe való ojtást különösen ajánlatosnak mondá a tudós értekező, úgy azonban, hogy a talaj minősége se maradjon figyelmen kívül. Nagyon óvatosan kell fogadni a külföldi czégek szőllemüvelési áruczik­­keit. Itt a legmerevebb pesszimizmus is helyén van. — Hiteles tudósítás. — A „Magyar Földiben olvassuk: Pécs, október 5. (sa­ját tudósítónktól.) A szüret tejes folyamat­ban van. Fájdalom, az eredmény mind minőségre mind mennyiségre igen rosznak ígérkezik, mivel szőlőhegyeink a mindun­talan változó időjárástól, utóbbi időkben pedig a tartós hideg esőktől sokat szen­­szenvedtek. Az üzlet emelkedő irányzatú és a borárak a következők: 1879. évi fe­hér borok 11—12 frt, siller 10 50—11­ 50 forint; vörös borok 13—18 frt hectoliter­­ként. Mi tudjuk, hogy itt csak is a pécsi név alatt árult különféle falusi keverék borról van szó, mert a jó pécsi 1879-iki bort ily árakon nem adják, de az ily felületes tudósítás tévedésbe hozza a vevőket s azért elsőrangú borok vevői nem is látogatják városunkat. — A té­vesztés úgy látszik, hogy szándékos és helyhelyi borkereskedők előnyére, a ter­melőknek pedig hátrányára űzetik. IRODALOM.­ ­ Magyar regénycsarnok. Aigner Lajos­nál megjelent ennek első két füzete. Az első füzet megkezdi Jókai. „Asszonyt kisér, Istent kisér,“ a másik Kozár Emil. „A semmi, ha valamivé lett," czímű regényét. — Megjelenik kéthetenkint egy füzet, előfizetési ára egy évre 7 frt 50 kr. 5. Vajda János koszorús költőnk összes költeményeit Aigner Lajos könyvkiadó kiadja. A költemények díszesen kiállítva, két, egyenként 20—24 ívnyi kötetben, a szerzőnek egy legújabb, legsikerültebb levétel szerinti fénynyomata arcz­­képével, és pedig az első — lorai — rész novem­berben, a második — elbeszélő — rész deczem­­berben fognak megjelenni és az előfizetőknek megküldetni. Előfizetési ára a két kötetnek fűzve 4 frt. diszes kötésben 6 frt, mely összeg az első kötet átvételekor utánvétel mellett is lefizethető. 10 előfizető után tiszteletpéldány jár. Az ívek és pénzek f. é. október végjéig beküldendők. Később érkező megrendelések és k felemelt bolti áron tel­jesíthetők. — Vajda Jánosról méltatlanság volna elmondanunk a dicséret és ajánlás közönséges sza­vait. Ő a magyar költészet legelsői közül való, a mikor a közönség megszerzi műveit, nemcsak a költő iránt teljesít kötelességet, de önmagát n­év és nemes élvezetben részesíti.­­ Az őszi fecskék,— a naptárak is kezdenek szállingózni. — Elsőnek ez évben jött az „Egri naptár“ a nép számára, mely Szolcsányi Gry a könyvárus bizományiban az egri érseki joglyceumi nyomda tulajdona. — Ara csak 25 kr. : A „­Magyar Könyveshez“ 82—84. füze­teként megjelent Aigner Lajosnál „A becsület szegénye“ a budapesti népszínház múlt évi nép­színműi pályázatán dicsérettel kitüntetett eredeti népszínmű, dalokkal és tánczczal, irta: Makróczy János; zenéjét szerzé: Tisza Aladár. — Ára 60 kr. ^GABONA ÁRAK a f. é. szept. hó .25-én tartott heti vásáron I. oszt. n. oszt. Dl. oszt Búza 100 klg.ff.9.40a. 8.70ft. ..8. Kétszeres „ „ fi 8.209 8.00n • Rozs n­y.9 8.209 8.00 Árpa9 »n 6.50H 6.209 • Zab9 » y­ 5.409 5.209 • Kukoriczan 7.30­7­ 7.00 Hajdina 100 klg.ft.0.00 Széna f­ 99 3.— Szalma 9 99 1.50 ;I­T 37-NI t-téor.*) Egy házmester, mint teljes ha­talmú végrehajtó. Alulirt szigetvári lakos órás 1879 évi ápril­is 1-jétől a helybeli takarékpénztár tulajdonát képező üzleti helyiséget, szer­ződésileg hat évre haszonbérbe kivettem. *) Ezen rovat alatt megjelentekért felelőséget nem vállal magára a szerk.

Next