Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-29 / 5. szám

IX. évfolyam. Elöfb­etési di­: Postra vagy Pécsett házhoz k­eltve: egész évre 5 t'ft. fél­tre 2 frt. 50 kr­. negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok kaphatók St­eidinger II. könyvkereső (Széchényi tér).PÉCSI FIGYELŐ. Szerkesztői Iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő resi.1­lésében, és Jeszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatal,1. 5 ik szám. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egy­szeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 4 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdá­jában Majláth-té­r 2. szám alatt. Miért rágalmaznak minket? A függetlenségi párt országos gyűlése és szervezkedése alkalmá­ból a subvenersiós zsákból hizlalt kormánylapokban ismét megindult a rágalom árja pártunk ellenében. Ireán­k fogják, hogy sok frakciókra osztünk, hogy egy része az úgy­nevezett szankczió pragmatika, más része az 1791-ki, ismét más az 1848-ki törvények alapján áll, más rész ezt sem ismeri el, hanem a függetlenséget tiszta perszonál­unió alapján, sőt még azt is hazudják, hogy egy rész a teljes szakadást óhajtja Ausztriától, s­a ez mind oly igaz volna, minthogy ezt gyűlöletes színben le­írják, még akkor is a függetlenségi pártnak volna egy előnye vala­mennyi más párt felett, mert egy szívvel lélekkel óhajtja az 1867-ki Sröjtös ügyeket alapító törvények el­törlését az ország nyomora kistfor­­ráásának betömését. Azonban a ludasok h­andabandája csak a gyenge eszitek pikipránta­­tására való, mert hát az úgyneve­zett szankczió pragmatika, az 1791-ki és 1848-ki törvényes alapok egy­mással nem ellenkeznek, egymást csak­ kiegészítik és mennyiben a tiszta perszonál paló elve megkí­vánja legfeljebb csak utóbbi kiegé­szítésre — például a kislegyek ve­zetésére nézve — vannak, — de kik azok alapján állanak, azok ugyan­azt akarják.­ugyanazon eszközökkel elérti­ az ország önállóságát — füg­getlenségét. A teljes elszakadásra nézve a párt ismételve nyilatkozott már és visszautasitá a részakaratú rágalmat, a jó felhizlalt és betanított kormány­párti szajkók­at.Onban nem tudván b­álns, csak újra visszatérnek reá. De miért rágalmaznak minket szüntelen, miért neta ismerik el tö­­rökségeink, végczélunk szentségét, házasságát ? Ijiszten !Deák Ferencz maga is az 1867-ki kiegyezést csak lépcső­inek tekintette és nyilvánította, a­mtit elfoglalva onnan kiküzdhetjük a vég­esért az ország önállóságát. Hiszen Tisza Kálmán és pártja soha sem merte mondani, hogy önállósági elveit feladta, csak szegre akasztotta, hogy Jericho falait hé­vévé belülről ostromolja meg a ha­zára káros 1867- ki kiegyezést. Miért akarnak tehát minket meg­gátolni abban, hogy a többségre jutva megkísértsük érvényt szerezni elveinknek ? Ha az a meggyőződésük, hogy a király nem fogja kormányra hívni a többségre jött függetlenségi pártot, noha e meggyőződést mi és az or­szág túlnyomón nagyobb része nem osztja, ez nem ok arra, hogy minket rágalmazzanak és czélunk elérésében gátoljanak, s nekik is, ha hazafiak, érdekében áll tudni, hogy mit tesz a király, meghívja-e pártunkat a kormányra, a­vagy feloszlatja-e az országyűlést? Az utóbbi esetben a nemzet ér­tesítve lesz teendői felett és az uj választások meg fogják mutatni azt is, hogy akar e a nemzet tovább is az 1867-ki alapon sinlódni, a­vagy jobbnak, találja-e egy kis ostrom­­állapot létrejövetelét. Az előbbi esetben azonban mi is,­­ ők is elértük leghőbb óhajunkat és vállvetve dolgozhatunk a múltban ütött fájós sebek gyógyításán, ha­zánk és népe jólétének előmozdításán. Miért gátolnak tehát folytonosan czélunk elérésében? Azért gátolnak abban, mert ön­zésük nagyobb hazafiságuknál, mert nem akarják a drágán kezükbe ka­­paritott hatalmat kiadni illetékesebb kezekbe, mert tartanak attól, hogy a nemzet még egyszer számot kér­hetne sáfáraitól és ők e számadásra képtelenek. Egyébiránt rágalmazhatnak már most, a nemzetet nem fogják többé lépre vezetni, az alárendelt választói tömegre a tisztviselőkre val, hiva­talos presszót gyakorolhatnak még, küldhetik a keservesen beexequált filléreket milliónyi forintokban meg­­vesztegetésekbe, ott hol az még lehetséges és hol még ezért érhetnek, zsoldba vehetik a l­itifittekéseket, nemességet sóvárgós uzsorásokat és vérszopókat, de rágalmazásunk által többé tőlünk senkit nem fognak eli­degeníteni. ____ T A E CI A. Hatalma** Ég! • • • Hatalmas Ég! Mindenható Isten! “ Ki trónodról látod, 4 bűnüknek bűzös posványában fetrengő világot,f Ne hadd csodás nagy művedet , Ily posmányul veszni, , Pusztítsák szét menyköveid S legyen, mi volt — semmi! És ha újra alkotsz egy világot, Reá egy fensőbb lényt, Hogy szív- s ésszel uralkodjék szabad Akarata szerént: Ne a sárba, — hiénába ' Lehelj Uram lelket, S meglásd e faj nemesebb lesz, Mint' emberiséged1 *! Máraily Verencz. A bányában. „Szerencse fel!“ szól a bányász S a sülyesztőbe áll. Hideg vérrel kétszáz ölve A föld gyomrába száll­ .Ember, világ hitvány neki, s a fölti mélyét szereti. Arcza komoly, lelke elszánt, Ajkán kevés a szó, Lénye ridegnek látszik, de Szives angyali jó. Nő s gyermektől könnyen válik — Le, sötét honába vágyik. Ah! ki mondhatná meg várjon Felszállni fog-e még, — Avagy ott lent találja el A szörnyű, szörnyű vég?! — Mindegy: a halált neveti, Vészes műve tetszik neki. Hová, óh vakmerő ember? — Hová viszen a vágy? A mi ébren, mi álomban, Enyhét neked nem hagy, — Hisz a melynek rabja levél A helyen porféreg sem él. Dj vizek esése zubog, Aczél moraja zörg, S mindez viszhangok szárnyain, Mint menykő tova dürg. Hja! ez a bányász zenéje ~ Ebben telik neki kéje. Mint egy ezik ázó istennyíl Erős sziklákat zúz, Vészes erekből vas kézzel Elő kincseket húz; S pokoli művéért a bér — A sajttalán napi kenyér! . . . Te, élet unt milliomos béjencz, léha, kába! Hogy élni tanulni szeress — Szállj le a bányába,­­ m­ert rád csak kényelem vára Sorsod áldod bizonyára. És ti koronás nagy urak — Kiknek vad kényére Gyöngyöt koronákba izzad ' A földtáró vére: Őt áldani tanuljátok, Sorsa úgyis — vihar, átok. Igen, urak tiszteljétek A kérges tenyeret! Ez teremt nektek kincseket. Bort, ízes kenyerűt. Értetek um­ujos szirtfalat, — . 8 évé­­.. . , csak a silány falat ! . . . Szabolcs, 1880. november 19 én. Iléya Mihály. Az első bál. Budapest 1881 jan. 23. Önökhöz szólok kedves olvasó­nőim, önök érző, fogékony szívvel bírnak min­den szenvedés iránt, s mig a férfiak kinevet­nék, önök megsajnálják szegény Adelaide. Már félórája, hogy türelmetlenül jár föl s alá kis szobájában (taute nem engedi le ülni) várja papájára, ki elment megnézni vannak- e már sokan. Tante azt mondja, nem illik elsők között lenni, ő pedig jár­tas már ilyenekben, 9 évig bálozott. Kaczér mosolyt vet az álló tükörbe, tanulja hami­san hátravetni homlokára omló éjfürtjeit, ölt pajzán, komoly, hízelgő büszke arczot, hogy mindenkit meghódítson az első bál-­­ban. A tante majd egy gombostű, majd egy virággal tódítja a hódítás eszközeit. A kocsis már káromkodik­­ , megjön a papa is jó hó hirrel . . . mehetünk . . . tante siess. A redout termei mind nyitvák, fényes csillárok pazar fényt szórnak a hullámzó párokra; a serenade espagnol andalító hangjainál robog Adelaid kocsija a tor­­náczba. /'■■■. !.... o Adelaid remeg arcza bíborban ég a félelem­ a hidegtől, pedig tante azt, mon­dja e pir nem jól áll neki Megérkeznek. ,, Udvarias rendezők, szemekben a büsz­keség s öröm csillámával kézirill kézre adják a piruló leánykát, biztató, hizcelgő szókat súgva neki, mintha karjai reszke­­téséről éreznék félelmét. .. Örömteli üdvözlettel rajongják körül ismerősei, elhalmozzák bókokkal, ő csak pirul. Pedig otthon, szelleme mint hímes pillangó szállong a szivárvány minden színeiben tündökölve, hódítva az egész társaságot. S most ? Az újonnan bemutatott ifjak ajábigyesztve fordulnak el: „Dezső rászeded minket, hisz ez kis liba.“ Az idő múlik Adelaid fáradhatlanul tánczol, de elfogultságát nem tudja levetni. Mintha érezné ama oldalt álló barna fiú delejes szemsugarait, pirulva süti le selyem pilláit, nem mosolyg a mellette ülő ifjú csél-csap megjegyzésein, pedig tante azt mondja az nagyon jól áll neki, gyönyörű fogai vannak. Ah az a cotillion!! Az ábrándos ifjú­­­val lejti, alig szólnak egymáshoz pár szót, azt is oly közönyösen, pedig mennyit be­szél az ifjú éjfekete szeme. A tánczok egymást követik. A fiatal­ság lassan kint elmarad az unalmas libától. A bouqueval kezében bóbiskoló tante hiába suttog feddő szókat, kérdezősködik holmi fejfájásról, Adelaid esdekléseire tovább szunnyad. Még egy csárdás, egy négyes, mindkettő az ifjúé, azután hazamenve lenyugszik a duzzadó párnákra, mereng az elmúlt tündéri éjen, vágyó sejtelemmel gondol a jövőre, mig a rózsás hajnal álomra csókolja az égszin szemeket. — Boldog ifjú. .., Hogy ezt a tante nem mondta. Fry Pál. % 3* Pécs, 1881. január 29-én. / A függetlenségi párt országos értekezlete. Az országos függetlenségi párt e hó 23-án tartotta pártszervező gyűlését Buda­pesten. A gyűlésre az ország minden vi­déke küldött megbízottakat, a­hol a párt programmját ismerik. Már 10 órakor a „Hungária” nagyterme tömve volt az ér­tekezletre küldött képviselőkkel. A gyűlést Mocsáry Lajos, a függet­lenségi kör elnöke nyitotta meg és a 21-én tartott előértekezlet határozatai értelmében elnököknek Ragályi Nándort, Gubody Sán­dort és Madarász Józsefet ajánlotta, jegy­zőnek pedig Kun Pált (Sárospatakról) Schvarcz Gyulát (Budapest), Hentaller La­jost és Turgonyi Lajost. Madarász József néhány szóval fel­említette ez országos pártértekezlet czélját s röviden visszatekintést nyújtott a füg­getlenségi párt eddigi működéséről. Ez.után a szót átengedte, Eötvös Károlynak, kinak beszéde a gyűlés egyik fénypontja volt. A párt keletkezéséről és fejlődéséről nap­jainkig, egy igen szép beszédet mondott, beszédének különösen azon része szült­­ nagy lelkesülést, melyben azt mondta, hogy e kis párt hatalma nem a számok­ban, hanem azon eszmében rejlett, mely 400 év óta firol­áira szállva élt a nemzetben s mely eszmék minden igaz magyar ember keblében olthatatlanul ég­nek. S ez eszmét ki nem törülhette soha az országot vezető férfiak szükkebll­sége, ármánya. Ezek az eszmék azóta elvekké fejlődtek s ez elvekben volt azon kis párt ereje. 40 év története adta e pártnak a hatalmat. Eötvös lelkes beszéde után Kán Pál szólalt fel, miszerint azok is szóljanak a dologhoz, most, kik nem az országház­ban ülnek, hanem otthon küzdenek, fárad­nak az elvért sokszor szenvedve s ritkán elismerve. Il­­ly Ignácz buzdította a pár­tot a küzdelemre, úgymond, akkor, ha nem is a többség kivívása, de az erkölcsi siker jutalmaz meg. Bátorította a pártot az erőszak, a megfélemlítés ellen és biz­tatta, miszerint minden megvesztegetéssel szemben lépjenek erélyesen fel. Ezzel áttért a szónok beszéde legfonto­sabb részére az adminisztratív részre. A köz­pontban egy nagy anyakönyv, törzskönyv készíttetik, melyben mindez­ adat beiratik, hogy a kerületek hit képe ott látható legyen. A könyv három­ részre osztatik, melybe vezettetik a választók száma, a jelöltek, vezérek s főbb emberek kerületenként. Továbbá a választók foglalkozásukra nézve. —­iázervezve van-e a párt vagy nem ? s ha nem, mikép eszközöltessék ? — Egész- leges-e a kémlelt, azaz, nincs-e korrum-« t­álva, vesztegetve? A befolyásos emberek lajstroma, nem csak a mienkép, de az ellenpárton is a külön jegyzetrovat azon értesítések részére, melyek a kerület specziális viszonyaira vonatkoznak. S végül azon nagy kérdés bejegyzésére, hogy van-e kerületben férfin, kit a siker valószínűségével fel lehetne léptetni. —————————— ----— E törzskönyvbe való tabellák minden kerületi pártfeleknek elküldetnek. Verhovay beszédében igen életre való eszmét pendített meg s ez a vi­­­dékeken tartandó, de a központból veze­tendő rendszeres népgyű­lések terve, mely inditvány egy hangulag elfogadtatott. Délután 5 órakor az orsz. független­ségi kör helyiségében gyűltek ismét össze a vidéki küldöttek s ott folytatólag meg-, beszélték a pártszervezkedésre nézve még függőben maradt néhány tételt. Az országos függetlenségi párt érte­kezletének tagjai, a gyűlés után dísz lakó , mára jöttek össze a „Hungária“ nagyter­mébe. A terem zsúfolásig megtellett. Sike­rültebbnél sikerültebb toasztokat mondot­­­tak, Gabody Sándor a hazát élte te, Ragályi Nándor Ko­ssuthot, kinek Üd­­­vözlő távirat küldetett. — Avad­írául diplomáczia kö­rében, mint Páriából sürgönyzik, nagy­­ változások fognak legközelebb történni,­­ Czaky nuntius Parisból Szentpétervárra,­­ Boncetti Münchenből Parisb­a, Pacini Haag­ból Münchenbe fog áthelyeztetni. Hir sze­­rint egy párisi bankárcsoport 800 irillió frankért hajlandónak "Ígérkezett a franczia papi testületek minden ingatlan vagyoná­nak megvételére. (Valószínű, hogy tarta­nak a papi és kolostori javak elkobzásá­tól s ezért keresnek módot arra, hogy a törvény védelme alá helyezzék­ mint magán­tulajdont. ) Az egyházi javak­ államosí­tása a Tiszakormány gazdálkodóinak természetes és legközelebbi következm­énye­­kép tűnik fel, de azért a legilletékesebb körök éppen semmit sem tesznek a veszély elhárítására, vagy megelőzésére. Kivánjuk hogy e vétkes gondatlanságot mielőbb üdvösi tevékenység váltsa fel.) — Külföldi hírek. A görög-török határ­kérdés eligazítása a nagyhatalmak által a diplomáczia utján kísértették meg és ped­ig a Konstantinápolyi nagy­követek közvetítésével a­mi úgy látszik czélhoz fog vezetni, ha csak egyik másik nagy­­hatalom nem látja érdekében valónak, hogy a görög kormányt felbiztassa meg nem elégedni a porta eredményeivel. A porta hadi készülődései egyébként lépést tartanak a görögökével Szerajevóból jelentik, hogy Novibazar kormányzója Szulejmán pasa parancsot vett, hogy 8000 emberrel Thes­­siliába induljon a görög határra. Az ig izgatók elleni per az Angol kor­mányra nézve siralmas véget ért. Az esküt­­tek jan. 25-én délben vonultak vissza ítélethozatalra és öt óráig tanácskoztak, ekkor elnökük kijelente a bírónak, hogy még nem egyeztük meg (ott szavazott egy­ség szükséges az elítéléshez) és megegye­zésük nem is valószínű, a bíró újra meg­­kísérelteté a megegyezést, de nyolca óra­kor elnökük kijelente, hogy soha sem fognak meg­egyezni, minél fogva a biró feloszlatta az esküttezőket. — Tíz eskü­tt volt a felmentés, kettő az elítélés mellett. — Parnelt, az izgatók vezérét a terem elhagyásakor lelkes ovácziókkal fogad­ták, az ír főváros Dublin és mások ez ünnepre kivilágítást rendeztek, a katona­ságot pedig a kormány csatakészen tartotta. Az angol alsóház­ jan. 25-én délután 5 órától másnap délutáni 4 óráig szaka­datlanul ülésezett.­­­ Ennek oka volt az a bili, mely a korlátlan szólás­szabadságnak határt volt szabandó, az úgynevezett száj­kosár javaslat, mert e nélkül az írországi ostromállapot feletti törvény az ír képvi­selők agyonbeszélési tervük folytán csak tavaszra volna­ megszavazható.­­ A száj­kosár bili elsőbbsége felett vitatkoztak, az ír képviselők folyvást il meg új halasz­tási indítványokat tettek, mik mindig le­szavaztattak, végre még­is az ülést be­zárni és a vitát elhalasztani kénytelenek voltak. Az orosz turkom­ann háború folyamán orosz forrásból egy drága­­győzelmet je­lentenek a turkomaniok felett, a­mennyi­ben ezek erősített hadállásukat az oroszok rendszeres ostrom és nagy vesztességek után végre bevették, a harcz véres volt és kilencz órán át tartott. Hogy mennyire nem az ország közvé­leményét fejezték ki a szerb országgyűlések addig, míg Risztrig volt a kabinet feje és ő az orosz ultrákkal vitte az ügyeket, az kitűnt a mostani szkupzsi­a megalakulá­sakor, melyben a mostani kormány 3 * S * */i többséggel bir. :— A hisztics kormány alatt véghez vitt több rendbeli visszaélés, sikkasztás s már bűntények napvilágra kerültek és számos előbb befolyásos ember dutyiba került. (A szomszédban 18 **meg­­történhetnek.) Országgyűlés: Január 20 án a képviselőház ülésén elnök, Péchy Tamás bemutatta Sáros megye feliratát a közegészségi törvény módosí­tásáért, a kassai kereskedelmi és iparka­m­aráét a fogyasztási adók elvetése tár­gyában. Napirenden volt a szegényü­gy kölcsönös biztosítására Belgiummal kötött szerződésről szóló­­javaslat, mely Irányi Dániel és az igazságü­gym­iniszter felszó­lalásai után elfogadtatván, végleg meg­szavaztattak a csendőrségről szóló­­javasla­tok. Következett a c­ukor, kávé és sör­­fogyasztás megadóztatásáról szóló tjavaslat általános tárgyalása. Jan. 21-én folytattatok az új fogyasz­­tási adókról szóló tjavaslat tárgyalása. Majoros István az összes államhivataloknál jutalmak és segélyezések czímén foglalt kiosztásoknak rendetlensége tárgyában az összes minisztériumhoz és Szederkényi Nándor Heves megye területén a papi illet­mények behajtása tárgyában a belügy­miniszterhez intéztek interpellácziókat. Jan. 24-én néhány kérvény bemuta­tása után, beterjesztettek az ügyvédi rend­tartásról és a közlekedési tárcza 1880. évi póthiteléről szóló­­javaslatok. Napirenden volt a czukor, kávé és söm­egadóztatásáról A flit és szerelem. Irta: Kisszolchányi Lajos. (Folytatás.) Az erdeei lak. A hajnal első bíbora égett az őserdők levelein , az erdei virágokon százféle színben játszott. Az ég azuktán csak köny­­veli bárányfelhők lebegtek, félig eltakarva a lenyugodni szálló sápadt holdat. Első trilláit kezdé csattogni az erdő költője, a kis csalogány s kis lakában vidáman rá­­zogatá meg szárnyait, melyekről a reggi harmat cseppjei, mint megannyi gyémánt futottak alá.Hangos mormolással sietett tova virágos partjai közt a kis patak, melynek szélén szarvas csoport volt látható kecses csoportozatban; az ülő szarvas és kis szarvas emő. Méhek dongták körül az erdei virágot, s némelyek már terhelve siettek egy odvas fán látható lyukon be, hogy korai fáradtságok édes gyümölcsét a kis méh­ királyság közkincsévé tegyék. A fa koronája ott feküdt lábánál, mint­egy bebizonyítva, hogy nem csak az em­bernek, hanem a természetnek is van gyá­sza, ime egykori zöld lombja, mint tört reménye a csalódó emberi szívnek, ott fekszik fonyadtan a porban. Valamivel a kis kígyózó pataktól távolabb kiváló cser emeli büszke koronáját, mintha az eget akarná feltörni, hatalmas fejével fenyegetően mered az ég felé. Egészen ellentétben a hatalmas fával alatta kis hajlék tűnik fel, mintha csak pártfogóltja volna amannak. Vékony ágakból van összefűzve, sárral tapasztva oldalán. Kis nyílás szolgál ablakat, melyen átlátszó hártya ellenkezik a bezuhanni akaró reg­geli szellővel. De ime nyílik a kis ajtó­s bő, hosszú köpenybe burkolt férfi­ lép ki. Első pillanatra megismerjük benne a ma-

Next