Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-02-26 / 9. szám
IX. évfolyam Pécs, 1881. február 26-án. Eltsnetési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 fut. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér).PÉCSI FIGYELŐ. Szerkesztői Iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A a kt lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: kiadóhivatalban. Blanhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő íreskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 9-ik szám. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért a kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának szellemében A népámítók. Nem elég, hogy a félhivatalos sajtónak országos adópénzen hizlalt béresei most az utolsó országgyűlési időszakban többszörösen fokozott gőzerővel hozzálátnak a birkatürelmet levetni készülő választókat ámítani, ijeszteni, a közjogi ellenzéket rágalmazni, kitűzött czéljait gyanúsítani és megpuhítani a fellázadt előbbi híveket; — nem elég, hogy hazánk jelen nyomorának kútforrása: „a szabadelvű kör“ (?) vakondok utakon megszerzett hatalmas pénzerejét mérlelgeti a bekövetkezendő választási tusára és máris behálózta azon választókerületeket láthatlan szálakkal, ahol csak kis reménye is mutatkozik részére, most találkoznak új és új vállalkozók is, kik pirulás nélkül kilépnek a porondra, hogy lándzsát törjenek egy oly kormányzat mellett, mely nem szokta kiérdemült, vagy megbukott híveit jutalom nélkül hagyni. A politikai kalandorok ideje ismét itt van. Tudomány és becsületes munka nélkül meggazdagodni, kényelmes here életre szert tenni, ez az ő czéljuk és erre most a legjobb eszköz megtagadni minden nemesebb érzületet, félretenni minden szégyen érzetet, dicsérni és dicsőíteni mindazt, ami a hazát megkötve átszolgáltatja fajunk ellenségeinek, gyanúsítani, rágalmazni mindazokat, kik még igazi hívei maradtak a magyar hazán-mvés nemzetnek. Tudomány és nagy szellemi megerőltetés ehez nem kell, csak össze kell szedni az elavult és ezerszer már tönkre silányított deákpárti sablonokat, össze lehet ezekből könnyen tákolni egy vezérczikket, kortes beszédet, programmot, a tudatlanság, a gyávaság nagyon hajlandó megnyugodni benne és mivel sokkal kényelmesebb dolog a hatalmon lévő párthoz csatlakozni és annak minden előnyeiben osztozkodni, mint áldozni és a hatalmon lévőket maga ellen ingerelni, azért oly nehéz a küzdelmünk az ily népámitók ellen. Demokratát játszik az ily ámitó addig, míg e célzatait el nem árulja, ez időben szerzi meg magának a népszerűséget, mely sok embernél személyes vonzalommá lesz és nem oly könnyen vetkőzhető le akkorra sem, ha már nyilvánvalóvá lesz is az, hogy a jó nép ügyét elárulni készül, mert hát mit tehet arról, hogy jobb meggyőződésre változtatta előbbi nézeteit, — a bensőt csak az Isten ismeri s az ily népámitd hangoztatja is minduntalan, hogy ő meggyőződése után indul tetteiben, holott minden másra mutat. Ha azily báránybőrbe bujt és a jubaklokba tolakodó farkas annak idején fel nem ismerik az illetők és le nem álcrázzák , úgy hogy czélját eléri, a választók tömege oly bizalmatlan lesz mindannyi ellenében, hogy inkább tartózkodik a választástól és ezzel öntudatlan előmozdítja azok czéljait, kik a nép vállain emelkedni és azután a népet elárulni elég jellemtelenek, mert minél többen tartózkodnak a szavazástól, annál könnyebb lesz az ilyemítónak a munkája. A szomszéd megyék egyikében már javában folyamatban van az ámítás munkája, jól vigyázzanak ott pártunk férfiai, nehogy úgy járjanak, mint 6 évvel ezelőtt. De megyénkben sem fog ártani a kerületi pártbizottságoknak szoros szervezésében egy napot sem mulasztani,, hogy ekkor a választóknak meglévőn mindenütt kellő központjuk, onnan az ámitók vakandmunkája filelmében mindig nyerhessék a kellő felvilágosítást és hogy ne hagyassanak a választók magukra tájékozatlanul, mint ez a múlt választások alkalmával is megtörtént és ekkor nem fog megesni rajtunk, hogy egy Dárdai stb. megyénkből kapja mandátumát. A k R C E A. Messze repül . .. Messze npici, mikor a tört meglátja, A fogságból kiszabadult madárka. Ha még egyszer szerelemmel kínálnak, ha sem adok hitért a lány szavának. Rém hiszek én a leánynak, de soha — Hamis annak szive, szava, mosolya! Hittem eddig . . . meg is adtam az árát . . . He félj szivem, új csalódás nem vár rád! Hanem azért mégis akad kivétel, Rád tekintve meginog a föltétel. Ha szivemet százszor vérig sebeznék, Százegyedszer mégis beléd szeretnék. Veretlek én kedves rózsám tégedet, Mint a szomjas föld a síró felleget, Mint az anyamadarat kis fiai — Annyira, hogy ki sem tudom mondani. De szivemmel ne bánjál úgy kis angyal, mint bánik az ég a hulló csillaggal : édesgeti amíg érte fellángol, “Után meg eltaszitja magától. ____ Kulcsár József. Otthon, önem olyan szó, én legalább úgy tartom,lincs oly sokat mondó szó, mint ez: otthon; Httes szó, melyben olyan sok az édesség, fénnyel üdv, s tudja Isten! mi nem még, • az otthon édennél több énnekem! ■ Csakmegválni ne kellene sohasem ! Nem tudom én, mi boldogít oly nagyon lak szóra csak gondolok is: otthon?! • Talán anyám rámmosolygó jó képe, agy a sok jó rokon s barát emléke, agy maga a Somogy?.. Minden, ó minden. • Csak’ megválni ne kellene sohasem ! — Jogállamot emlegetnek minduntalan a kormánypárti fizetett béresek, a lelkiismeretlen mameluk had pedig szavaz egyre a fináncz és rendőség mindenhatósága mellett. — A bélyegilleték novella 7-ikusa felhatalmazza a finánczot, hogy „hitelt érdemlő feljelentésre“ külön Mint a gyermek édesanyja emlőin, Gondtalanul élném otthon napjaim, A nagy világ sok száz baját feledném, Újra boldog, újra gyermek lennék én, A mennyről is lemondanék szívesen, Csak megválni ne kellene sohasem! Mayer Sándor: Az életből. Csendes, nyugodt az est, de oly hideg fagyos, miként a halál lehelete. A városház tornyán komor hangon hatot ver az óra kalapácsa, alul a kapuból, mint a fegyverből kilőtt serét, kifut a lámpagyújtogatók csoportja. Alig képez az óra nagymutatója a kisebbel derékszöget, fővárosias világosságban tűnnek fel az utczák. A főutczában föl és alá járó kelő urak, hölgyek szellőztetik magukat, a fényes kirakatokat szemlélgetve,hellyel-közzel szembe jővén a dologról hazatérő munkások görnyedt alakjaival. Ali és Bőhin díszes kereskedésének pompás kirakata előtt áldogál egy koldus gyermek. Ringy-rongy fedi didergő tagjait, száz csoda, hogy a hideg ki nem szorítja a lelket belőle, a mély már úgyis csak halni jár belé. Vézna karján kosárka függ, a kosárban penészes kenyér hulladék között csorba cserép edény tátong félig töltve murkos mosogató lével, melyet az apáczák zárdájánál a könyörület adott neki, hogy gyomrának szörnyű kipjait enyhítse némileg. Oh! borzasztó, iszonyú az élet, amely még ily kétségbeesésen túlfokn nyomoruságos alakban is jelentkezik, hogy rémes fekete borulatával sötét árnyat vessen az egykedvű lélekre, mely még nem tanulta ismerni a sors szélsőségekben mutatkozó csodás jelenségeit. Ott áll az Ínség édes gyermeke, kit a kínoknak ösvényén ebül veszni, hogy a rész mostohs, — a felebaráti szeretet. Hab! felebaráti szeretet, hol van a te fennlobogó zászlód, melyre az isteni miniszteri feljogositvánnyal minden magán üzletet és irodát, iparosok, kereskedők, uradalmi tisztek, ügyvédek satusát, iratait és könyveit kikutathassák, megmotozzák és ha találnak iratot vagy számlát, melyre nincs elég bélyeg, vagy nincs szabályosan felragasztva, akkor ötvenszeres büntetéssel lehessen sújtani a kincstár megrövidítőit. E szakasz ugyan vissza lett utasítva a pénzügyi bizotsághoz, de ezért még nem bizonyos, hogy más alakban ismét elő nem terjesztetik. Természetes, hogy e szakasznak akár módosított alakbani elfogadása esetén a fináncznak oly hatalom adatik és ürügy annak gyakorlatára, mely túltesz a leggyalázatosabb despota és rendőrállamokban a rendőrségnek adott hatalommal; mert a házi jog szentségét mindenkorra eltiporja. — Jól mondotta Somsich Imre gróf, hogy a mely naptól ez életbe lép , az naptól kezdve maga és tisztjei rovására fognak dolgozni, mint 500 évvel ezelőtt! Külföldi hirek. Nagyon feltűnő jelentőségű az elmúlt heti hírek közt az, hogy ugyanazon időben, midőn a nagyhatalmasságok diplomatái Konstantinápolyban megindítják az akciót a török-görög határt egy békés kiegyenlítése végett, hogy ugyanakkor, midőn már jóformán valószínűvé lett, hogy a porta mindenben engedni fog csak Janina, Metrovo és Preveza városokat és vidékét nem engedi át , így Görögország minden érdem és áldozat nélkül másfél termékeny tartomány birtokába jut, hogy ugyanekkor a görög kormány behívta a hadsereg tartalékát is, tehát háború mellett tüntet, holott magától érthető, mikép csekély erejével a porta megfogyott hadserege ellen sem képes a harczot felvenni, ezen körülmény mindenesetre arról tesz tanúságot, hogy a nagyhatalmak egyik másika nyilvános szereplésével ellenkezőleg titkon hajtogatja a görög kormányt. A transvaali csatatéren az angol rendelkezésre álló egész katonaság összpontosul, de a parasztok is egyesülnek döntő csatára és nem sok kilátásuk van az angoloknak a győzelemre. A porosz minisztériumban válság tört ki. Okot erre az szolgáltatott, hogy Bismarck herczeg a felsőházban defavonáltatta Eulenburg belügyminisztert. A ház a közigazgatási hatóság competentiájáról szóló törvényt tárgyalta. E törvényjavaslat 17. §-a azt határozza, hogy a kis községek ügyeit a kerületi bizottság, illetőleg második sorban a kerületi tanács ellenőrzi. A képviselőház ezen határozatát módosította a felsőház bizottsága és azt kívánta, hogy állami tisztviselőkre bizassék a felügyelet. Kleist-Retzow a felsőház tagja felszólalt az utóbbi indítvány mellett és törvényhozási nonsensnek nevezte a képviselőház határozatát. Enlenburg gróf kijelentette, hogy elvben ő is osztja Kleist szavak vannak írva: „Szeresd a te felebarátodat, mint önmagadat!“ .... és hol vannak híveid? Fájdalomzászlód az ocsmány önzés sorába hpzatott, rongy foszlányait csupán néhány üres hírnévre áhítozó gyarló lélek lebegteti magasan és cselekszik nemeset, mely reá nézve nemtelenné válik, mivel hitvány önérdek a mozgató eleme. Olvassuk a lapokban, hogy X. úr adott ennyit, Y. meg annyit: ez a szegény árvák,amaz a beteg özvegyek segélyezésére. A világ tapsol, üdvözli a „nagylelkű“ adakozót , mert hisz a külszínnek, — de vájjon ki tudja, a szép zománczú külszin alatt nem lappang-e valami undorító piszok, mocskos szennyfolt? —-------— — — A gyermek körültekint, felsóhajt, megindul, tova halad, felkanyarodik a Széchényi-térre és a városi plébániatemplom felé tart. , fl . I! Mily különös, a szentegyház felé irányítja lépteit, úgy látszik enyhét, nyugalmat nyerni ott remél. Járt, csatangolt egész nap a hidegben, s a kőszívű embereket nem birván könyörületre indítani, mintegy a jó Istenhez fordul, midőn ösztönszerűleg a templomot, az Isten házát keresi fel. Szegény fiú ! De lássuk csak tovább. A templom lépcsőzetéhez érve, borús arcczal kényes szemmel mégegyszer visszanéz és mintha jó éjszakát mondott volna a világnak, nyugodtanellepegett a lépcsőzetén és az ajtó sarokba húzva meg magát, álomra hajtja szőke fürtü fejét. .álmodik szépen, csendesen s félig nyitott ajkán át el-ellebbent egy érthetlen szót. Álmodik, de várjon mit? Talán az állam varázs hatalma alatt, meleg szobában, lágy párnák közt pihenve, boldogul érezi magát? Oh ! nem, az nem lehet. A legszárnyalóbb képzelet sem képes még az álom hatalma alatt sem arra, hogy a hideg ajtóssárgát, a fagyos márvány követ, meleg szoljává, lágy párnává bűvölje J.t. nézetét, de a képviselőház által elfogadott modus semmi bajt sem okozott eddig, ő tehát ajánlja a másik ház határozatának elfogadását a differentiák kikerülése végett. Rommel titkos tanácsos, a kereskedelemügyi miniszter meghatalmazottja akkor Ráolvasta Bismarck kormányelnök és kereskedelemügyi miniszter nyilatkozatát,amelyben kijelenti Bismarck herczeg, hogy a 17. és 142. §. (az anyakönyvi hatóságokat az önkormányzati közegek ellenőrzik, változatlan elfogadása esetében is ajánlani fogja a császárnak a törvényjavaslat szentesítését, de a törvénynek az új tartományokban való életbe léptetése előtt követelni fogja ezen határozatok megváltoztatását, mert az önkormányzati közegek felügyelete nem nyújt elég biztosítékot az államnak. E nyilatkozat rendkívül meglepte a különben higgadt testületet, nemkülönben Eulenburg belügymiisztert is, úgy hogy a ház félórára felfüggesztette az ülést. A minisztertanács többséggel elfogadta az Eulenburg gróf által a felsőházban védett pontokat, Bismarck, Stolberg és Bötticher miniszterek kisebbségben maradtak, Eulenburg belügyminiszter és Kameke hadügyminiszter pedig a többség tagjai közt voltak, Eulenburg tehát a minisztertanács többségének határozatát védelmezte a felsőházban. Most a megtörtént eset után azt állítják, hogy Bismarck herczeg régóta tervezi Eulenburg gróf elmozdítását és alkalmat fog adni a császárnak, hogy válasszon közte és Eulenburg közt. Eulenburg beadta lemondását, de a király még nem fogadta el. Hírlik különben, hogy a minisztertanács többségének tagjai (négy miniszter) mind le akarnak mondani. Berlinben tehát elég komoly válság tört ki, amelynek végét feszültséggel várják. Országgyűlés: Február 18-án a képviselőház napirendjének két első tárgyát két törvényjavaslatnak végszövegezésében való megszavazása képezte, az első közveszélyes elmebetegek elhelyezéséről, a másik a forgalmi statisztikáról szólt. Harmadik tárgya a játékkártya bélyeg illetékéről szólójavaslat volt. Mocsáry sem erkölcsi, sem pénzügyi hasznot nem vár ajavaslattól. Eötvös és és Tisza között rövid személyes jellegű vita keletkezett. A ház ezután részleteiben elfogadta ajavaslatot. Következett a Belgiummal és Hollandiával a gonosztevők kiadatására kötött szerződés beczikkelyezéséről szólójavaslat tárgyalása. Irányi a szerződést nem találta elég szabadelvűnek s hangsúlyozta, hogy annál még az Oroszországgal kötött szerződés is szabadelvűbb s ezért visszautasíttatni kérte. Ő most is szenved, szeméből könyereg le, arczán a szenvedésnek szétdúlt vonásai láthatók. De im, egy gyászos asszony jő, s az alvó koldus gyermekre téved tekintete. Hosszasan elmerengve nézi, míg szánakozva a sorsüldözött gyermeken, hozzá közeledik, álmaiból a koldus gyermek felsikolt: — Oh! atyám! anyám ! hol vagytok ? jöjjetek, én meghalok! Az idegen nő elérzékenyülve, könyek közt hallkad megszólal reá: — Szerencsétlen gyermek! Szánom sorsodat. Van atyád, hogy ki? hogy hol van? merre jár ? nem tudhatod, de tudom, én. Kincsekben dús, de erkölcsökben koldus úr, most fény és pompa közt szédítő tánczban tölti gyönyörét. Hiába hívod, téged nem ismer. Anyád, szegény megtévedt leány, ki a bűnös csábok áldozatául esett, őt is hiába hívod, mert már ott nyugszik, a honnét többé vissza nincs itt. Szegény, te szenvedsz, bár ártatlanul, de van még Isten és van még könyörülő szív ! Alig hangzottak el ajkán e szavak, a gyermeket karjába véve legott távozott. Egy hét múlva ismét feltűnt a koldus gyermek a főutczán, de már nem rongyban kis kosárkával, hanem szépen, tisztán, tisztességesen öltözve, könyvvel a kezében. Ki tudja, mi lesz még a koldus gyermekből idővel?! ____ Várady Ferenci, A hit és szerelem. Irta: Kisszolchányi Lajos. (Folytatás.) A máglya: A gonoszság folyton működik s nem válogatja ,meg az eszközöket; nem törődik másokéletével sem, csak ezért éljen. Legveszélyesebb, ha a gonosz a jó barát álarcza alatt működik. Ekkor mint hideg igen számitó óriás kígyó öleli át áldozatát. Febr. 19-én. Néhány kérvény bemutattatása után felolvastatott harmadszor a játékkártyák bélyeg illetékéről szólójavaslat. A ház ajavaslatot végszerkezetében elfogadta. Folytattatok a Belgiummal a közönséges bűntettesek kiadása iránt kötött szerződésről szóló tjavaslat tárgyalása. Következett az igazságügyi bizottság jelentése a Németalfölddel a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés beczikkelyezése végett az igazságügyminiszter által benyújtott tjavaslat tárgyában. A ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. Febr. 23-án. Kihirdettetett a szegény jog kölcsönös biztosítására Belgiummal kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló , a király által szentesített törvénycikk. Az igazságügyi bizottság javaslatai a csődtörvényjavaslatra vonatkozólag tett főrendiházi módosításokra elfogadtatván , tárgyalás alá vétetett a bélyeg és illetékekre vonatkozó szabályok némely határozatának módosításáról szólójavaslat. Régi, de fő eszme. Sok veszély és szerencsétlenség ólálkodik az ember földi jóléte és boldogsága ellen. S bár az ember magát nagynak és bölcsnek tartja, mégis a nagy csapások előtt lerakja a fegyvert, meggörnyed és beéri azzal, hogy a súlytoló veszedelem nyomását, kínzó gyötrelmét csökkenteni bírja. A tiziveszedelem első rangú ádázellensége az embernek s ez ellen óvni magukat erkölcsi és polgári kötelesség. Ez ellen ősszabály a helyes és jó építkezés, a községekben szükséges rend. Ah ! de melyik faluban találjak fel e két szükséges dolgot. Az épületek tetőzetei könnyen gyúlékony nád, zsupp, káka stb. Ez ellen azonban nem szólunk, mert sok tekintetben e fedelek jóknak és hasznosaknak bizonyulnak be. Út az a borzasztóság, midőn a kémény elvész már a zsupp, nád tetőzetben és a füst az épület egész tetőzetén csinál magának utat. Sokszor, midőn a kisebb községeken át utazom és látom az egész füstölgő háztetőt, borzadok s valóságos Isten kisértésnek tűnik fel előttem a gondatlanság rendetlenség. A rendet meg feltalálni nem lehet, ház házhoz építve, tűzveszély esetén mohón lakmározhat a nyaldosó láng, mindig újabb és újabb falatot nyel el. Oltani csaknem lehetetlen, hozzá férhetlen. De sok keserű leczke paskolta már az embert, de hát mi maradunk a régi rossz után, nem okulunk, nem tanainak s ezért a szegényedés, ezért a szegénység nyomora, lesve az alkalmat, hogy a borzasztó gyűrűket összehúzza szerencsétlen áldozatat körül s egy baráti öleléssel agyon ölelje. Ily óriás kígyó volt Flóra, ki, miután rávette Valériát, felfedezvén, hogy az ifjú keresztény arra, hogy törekedjék megingatni hitében az ifjút, hogy áldozzon a bálványoknak, tudva, vagy legalább sejtve, hogy az ifjú azt tenni nem fogja; most a visszautasított szenvedélyes úrnőt bosznia tüzeli. Miután a börtön sem tudta megtörni az ifjú elhatározását, bőszükén s villámló szemekkel nézett végig Valéria áldoztán s kiáltá: — Mentsen meg tehát az az Isten, kiben annyiba bíztál! Máglyára veled ! ! A várudvaron nagy sürgés-forgás van, fenyő terhek alatt izzadnak a szolgák melyeket még, hogy könnyebben gyűljön, gyantával kennek be. Lépcsőzetesen rakják együvé a hasábokat, melyek közepett gerenda emelkedik, hogy az áldozat ehhez kötöztessék. Fekete rabszolga csóvál tüzes kanóczot. Alexius, ki az egész munkát vezette, int. Négy bárdos vál ki a tömegből s csakhamar egy ifjút hoznak lássa menetben magukkal. Ez György. Az udvarra nyíló ablakok egyikében gyönyörű hölgy ifi, de, most halálos sápadtság révedez vonásain. Ez Valéria. Gyönyörködni akar, gyönyörködni áldozata utolsó kínjain s úgy fázik . . . György nyugodtan lép fel a máglyára. A hatalmas gerendához kötözik, szemei a csoporton járnak. Arrast keresi. Mozdulatlanul áll az egy oszlophoz dűlve, szemeiben fájdalom, de vonásain mégis nyugodtság honol, mintha mondanák megnyitott ajkai: — Bátran György ! Ne félj 11 Az ablakban valami zörrent. Szomorú mosolylyal néz az ifjú Valériára. Arczái kigyurnak s lassan elfordulva susogja: