Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-02-26 / 9. szám

IX. évfolyam Pécs, 1881. február 26-án. Eltsn­etési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 f­t., fél­­évre 2 fut. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szom­ba­ton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér).PÉCSI FIGYELŐ. Szerkesztői Iroda: Ferencziek utczája 22.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A a kt lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: kiadóhivatalban. Blanhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő íreskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 9-ik szám. Hirdetések ára: Egy öt­ hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért a kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fize­tendő. Kiadó hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templom­ának szellem­ében A népámítók. Nem elég, hogy a félhivatalos sajtónak országos adópénzen hizlalt béresei most az utolsó országgyűlési időszakban többszörösen fokozott gő­z­­erővel hozzálátnak a birkatü­relmet levetni készülő választókat ámítani, ijeszteni, a közjogi ellenzéket rágal­mazni, kitűzött czéljait gyanúsítani és megpuhítani a fellázadt előbbi híveket; — nem elég, hogy hazánk jelen nyomorának kútforrása: „a sza­badelvű kör“ (?) vakondok utakon megszerzett hatalmas pénzerejét mér­­lelgeti a bekövetkezendő választási tusára és már­is behálózta azon vá­lasztó­kerületeket láthatlan szálak­kal, a­hol csak kis reménye is mu­tatkozik részére, most találkoznak új és új vállalkozók is, kik pirulás nélkül kilépnek a porondra, hogy lándzsát törjenek egy oly kormány­zat mellett, mely nem szokta kiér­­demült, vagy megbukott híveit juta­lom nélkül hagyni. A politikai kalan­dorok ideje ismét itt van. Tudomány és becsületes munka nélkül meggazdagodni, kényelmes here életre szert tenni, ez az ő czél­­juk és erre most a legjobb eszköz megtagadni minden nemesebb érzü­letet, félretenni minden szégyen érze­tet, dicsérni és dicsőíteni mindazt, a­mi a hazát megkötve átszolgáltatja fajunk ellenségeinek, gyanúsítani, rágalmazni mindazokat, kik még igazi hívei maradtak a magyar hazá­­n-mvés nemzetnek. Tudomány és nagy szellemi meg­erőltetés ehez nem kell, csak össze kell szedni az elavult és ezerszer már tönkre silányított deákpárti sab­lonokat, össze lehet ezekből könnyen tákolni egy vezérczikket, kortes be­szédet, programmot, a tudatlanság, a gyávaság nagyon hajlandó meg­nyugodni benne és mivel sokkal kényelmesebb dolog a hatalmon lévő párthoz csatlakozni és annak minden előnyeiben osztozkodni, mint áldozni és a hatalmon lévőket maga ellen ingerelni, azért oly nehéz a küzdel­münk az ily népámitók ellen. Demokratát játszik az ily ámitó addig, míg e célzatait el nem árulja, ez időben szerzi meg magának a népszerűséget, mely sok embernél személyes vonzalommá lesz és nem oly könnyen vetkőzhető le akkorra sem, ha már nyilvánvalóvá lesz is az, hogy a jó nép ügyét elárulni készül, mert hát mit tehet arról, hogy jobb meggyőződésre változ­tatta előbbi nézeteit, — a bensőt csak az Isten ismeri s az ily nép­­ámitd hangoztatja is minduntalan, hogy ő meggyőződése után indul tetteiben, holott minden másra mutat. Ha az­­ily báránybőrbe bujt és a jubaklokba tolakodó farkas annak idején fel nem ismerik az illetők és le nem álcrázzák , úgy hogy czélját eléri, a választók tömege oly bizalmatlan lesz mindannyi el­lenében, hogy inkább tartózkodik a választástól és ezzel öntudatlan elő­mozdítja azok czéljait, kik a nép vállain emelkedni és azután a népet elárulni elég jellemtelenek, mert mi­nél többen tartózkodnak a szava­zástól, annál könnyebb lesz az ily­e­mítónak a munkája. A szomszéd megyék egyikében már javában folyamatban van az ámítás munkája, jól vigyázzanak ott pártunk férfiai, nehogy úgy jár­janak, mint 6 évvel ezelőtt. De me­gyénkben sem fog ártani a kerületi pártbizottságoknak szoros szerve­zésében egy napot sem mulasztani,, hogy ekkor a választóknak meglé­vőn mindenütt kellő központjuk, on­nan az ámitók vakandmunkája filelmében mindig nyerhessék a kellő felvilágosítást és hogy ne hagyassanak a választók magukra tájékozatlanul, mint ez a múlt vá­lasztások alkalmával is megtörtént és ekkor nem fog megesni rajtunk, hogy egy Dárdai stb. megyénkből kapja mandátumát. A k R C E A. Messze repül . .. Messze n­pici, mikor a tört meglátja, A fogságból kiszabadult madárka. Ha még egyszer szerelemmel kínálnak, ha sem adok hitért a lány szavának. Rém hiszek én a leánynak, de soha — Hamis annak szive, szava, mosolya! Hittem eddig . . . meg is adtam az árát . . . He félj szivem­, új csalódás nem vár rád! Hanem azért mégis akad kivétel, Rád tekintve meginog a föltétel. Ha szivemet százszor vérig sebeznék, Százegyedszer mégis beléd szeretnék. Veretlek én kedves rózsám tégedet, Mint a szomjas föld a síró felleget, Mint az anya­madarat kis fiai — Annyira, hogy ki sem tudom mondani. De szivemmel ne bánjál úgy kis angyal, mint bánik az ég a hulló csillaggal : édesgeti amíg érte fellángol, “Után meg eltaszitja magától. ____ Kulcsár József. Otthon, önem olyan szó, én legalább úgy tartom,­­lincs oly sokat mondó szó, mint ez: otthon; Httes szó, melyben olyan sok az édesség, fénnyel üdv, s tudja Isten! mi nem még, • az otthon édennél több énnekem! ■ Csak­­megválni ne kellene sohasem ! Nem tudom én, mi boldogít oly nagyon la­k szóra csak gondolok is: otthon?! • Talán anyám rámmosolygó jó képe, agy a sok jó rokon s barát emléke, agy maga a Somogy?.. Minden, ó minden. • Csak’ megválni ne kellene sohasem ! — Jogállamot emlegetnek minduntalan a kormánypárti fizetett béresek, a lelkiismeretlen mameluk had pedig szavaz egyre a fináncz és rendőség min­denhatósága mellett. — A bélyegilleték novella 7-ik­u­sa felhatalmazza a finánczot, hogy „hitelt érdemlő feljelentésre“ külön Mint a gyermek édes­anyja emlőin, Gondtalanul élném otthon napjaim, A nagy világ sok száz baját feledném, Újra boldog, újra gyermek lennék én, A mennyről is lemondanék szívesen, Csak megválni ne kellene sohasem! Mayer Sándor: Az életből. Csendes, nyugodt az est, de oly hideg fagyos, miként a halál lehelete. A városház tornyán komor hangon hatot ver az óra kalapácsa, alul a kapuból, mint a fegyverből kilőtt serét, kifut a lámpagyújtogatók csoportja. Alig képez az óra nagymutatója a kisebbel derék­szöget, fővárosias világosságban tűnnek fel az utczák. A főutczában föl és alá járó kelő urak, hölgyek szellőztetik magukat, a fényes kirakatokat szemlélgetve,hellyel-köz­­zel szembe jővén a dologról hazatérő munkások görnyedt alakjaival. Ali és Bőhin díszes kereskedésének pompás kirakata előtt áldogál egy koldus gyermek. Ringy-rongy fedi didergő tagjait, száz csoda, hogy a hideg ki nem szorítja a lelket belőle, a mély már úgyis csak halni jár belé. Vézna karján kosárka függ, a kosárban penészes kenyér hulladék között csorba cserép edény tátong félig töltve murkos mosogató lével, melyet az apáczák zárdájánál a könyörület adott neki, hogy gyomrának szörnyű kipjait enyhítse némileg. Oh! borzasztó, iszonyú az élet, a­mely még ily kétségbeesésen túlfokn nyomoru­­ságos alakban is jelentkezik, hogy rémes fekete borulatával sötét árnyat vessen az egykedvű lélekre, mely még nem tanulta ismerni a sors szélsőségekben mutatkozó csodás jelenségeit. Ott áll az Ínség édes gyermeke, kit a kínoknak ösvényén ebül veszni, hogy a rész mostohs, — a felebaráti szeretet. Hab! felebaráti szeretet, hol van a te fennlobogó zászlód, melyre az isteni miniszteri feljogositvánnyal minden magán üzletet és irodát, iparosok, kereskedők, uradalmi tisztek, ügyvédek satu­sát, iratait és könyveit kikutathassák, megmotozzák és ha találnak iratot vagy számlát, melyre nincs elég bélyeg, vagy nincs szabályosan felragasztva, akkor ötvenszeres büntetéssel lehessen sújtani a kincstár megrövidítőit.­­ E szakasz ugyan vissza lett utasítva a pénzügyi bizotsághoz, de ezért még nem bizonyos, hogy más alakban ismét elő nem terjesztetik.­­ Természetes, hogy e sza­kasznak akár módosított alakbani elfoga­dása esetén a fináncznak oly hatalom adatik és ürügy annak gyakorlatára, mely túltesz a leggyalázatosabb despota és rendőrál­lamokban a rendőrségnek adott hatalommal; mert a házi jog szentségét mindenkorra eltiporja. — Jól mondotta Somsich Imre gróf, hogy a mely naptól e­z életbe lép , az naptól kezdve maga és tisztjei rovására fognak dolgozni, mint 500 évvel ezelőtt! Külföldi hirek. Nagyon feltűnő jelentőségű az elmúlt heti hírek közt az, hogy ugyanazon időben, midőn a nagyha­talmasságok diplomatái Konstantinápoly­ban megindítják az akc­iót a török-görög határt egy békés kiegyenlítése végett, hogy ugyanakkor, midőn már jóformán való­színűvé lett, hogy a porta mindenben en­gedni fog csak Janina, Metrovo és Pre­­veza városokat és vidékét nem engedi át , így Görögország minden érdem és ál­dozat nélkül másfél termékeny tartomány birtokába jut, hogy ugyanekkor a görög kormány behívta a hadsereg tartalékát is, tehát háború mellett tüntet, holott magától érthető, mikép csekély erejével a porta megfogyott hadserege ellen sem képes a h­arczot felvenni, ezen körülmény minden­esetre arról tesz tanúságot, hogy a nagy­hatalmak egyik másika nyilvános szerep­lésével ellenkezőleg titkon hajtogatja a görög kormányt. A transvaali csatatéren az angol ren­delkezésre álló egész katonaság összpon­tosul, de a parasztok is egyesülnek döntő csatára és nem sok kilátásuk van az an­­goloknak a győzelemre. A porosz minisztériumban válság tört ki. Okot erre az szolgáltatott, hogy Bis­marck herczeg a felsőházban defavonál­­tatta Eulenburg belügyminisztert. A ház a közigazgatási hatóság competentiájáról szóló törvényt tárgyalta. E törvényjavaslat 17. §-a azt határozza, hogy a kis közsé­gek ügyeit a kerületi bizottság, illetőleg második sorban a kerületi tanács ellen­őrzi. A képviselőház ezen határozatát mó­dosította a felsőház bizottsága és azt kí­vánta, hogy állami tisztviselőkre bizassék a felügyelet. Kleist-Retzow a felsőház tagja felszólalt az utóbbi indítvány mellett és törvényhozási nonsensnek nevezte a kép­­viselőház határozatát. Enlenburg gróf ki­­jelentette, hogy elvben ő is osztja Kleist szavak vannak írva: „Szeresd a te fele­barátodat, mint önmagadat!“ .... és hol vannak híveid? Fájdalom­­­zászlód az ocsmány önzés sorába h­pzatott, rongy foszlányait csupán néhány üres hírnévre áhítozó gyarló lélek le­begteti magasan és cselekszik nemeset, mely reá nézve nemtelenné válik, mivel hitvány önérdek a mozgató eleme. Olvassuk a lapokban, hogy X. úr adott ennyit, Y. meg annyit: ez a szegény árvák,amaz a beteg özvegyek segélyezésére. A világ tapsol, üdvözli a „nagylelkű“ adakozót , mert hisz a külszínnek, — de vájjon ki tudja, a szép zománczú külszin alatt nem lappang-e valami undorító piszok, mocskos szennyfolt? —-------— — — A gyermek körültekint, felsóhajt, megindul, tova halad, felkanyarodik a Széchényi-térre és a városi plébánia­temp­lom felé tart. , fl . I! Mily különös,­­ a szentegyház felé irányítja lépteit, úgy látszik enyhét, nyu­galmat nyerni ott remél. Járt, csatangolt egész nap a hidegben, s a kőszívű embereket nem birván könyörületre indítani, mintegy a jó Istenhez fordul, midőn ösztönszerűleg a templomot, az Isten házát keresi fel. Szegény fiú ! De lássuk csak tovább. A templom lépcsőzetéhez érve, borús arcczal kényes szemmel mégegyszer visszanéz és mintha jó éjszakát mondott volna a világnak, nyugodtan­­ellepegett a lépcsőzetén és az ajtó sarokba húzva meg magát, álomra hajtja szőke fürtü fejét. .álmodik szépen, csendesen s félig­­ nyitott ajkán át el-ellebbent egy érthet­­len szót. Álmodik, de várjon mit? Talán az állam varázs hatalma alatt, meleg szobában, lágy párnák közt pihenve, bol­dogul érezi magát? Oh ! nem, az nem lehet. A legszárnya­­lóbb képzelet sem képes még az álom hatalma alatt sem arra, hogy a hideg aj­­tóssárgát, a fagyos márvány követ, meleg szoljává, lágy párnává bűvölje J.t. nézetét, de a képviselőház által elfogadott modus semmi bajt sem okozott eddig, ő tehát ajánlja a másik ház határozatának elfogadását a differentiák kikerülése végett. Rommel titkos tanácsos, a kereskedelem­ügyi miniszter meghatalmazottja akkor Rá­olvasta Bismarck kormányelnök és keres­kedelemügyi miniszter nyilatkozatát,a­mely­ben kijelenti Bismarck herczeg, hogy a 17. és 142. §. (az anyakönyvi hatóságokat az önkormányzati közegek ellenőrzik, válto­zatlan elfogadása esetében is ajánlani fogja a császárnak a törvényjavaslat szentesíté­sét, de a törvénynek az új tartományok­ban való életbe léptetése előtt követelni fogja ezen határozatok megváltoztatását, mert az önkormányzati közegek felügyelete nem nyújt elég biztosítékot az államnak. E nyilatkozat rendkívül meglepte a különben higgadt testületet, nemkülönben Eulenburg belügym­i­isztert is, úgy hogy a ház félórára felfüggesztette az ülést. A minisztertanács többséggel elfogadta az Eulenburg gróf által a felsőházban vé­dett pontokat, Bismarck, Stolberg és Böt­ticher miniszterek kisebbségben maradtak, Eulenburg belügyminiszter és Kameke had­ügyminiszter pedig a többség tagjai közt voltak, Eulenburg tehát a minisztertanács többségének határozatát védelmezte a fel­sőházban. Most a megtörtént eset után azt állítják, hogy Bismarck herczeg régóta tervezi Eulenburg gróf elmozdítását és al­kalmat fog adni a császárnak, hogy vá­lasszon közte és Eulenburg közt. Eulen­­burg beadta lemondását, de a király még nem fogadta el. Hírlik különben, hogy a miniszterta­nács többségének tagjai (négy miniszter) mind le akarnak mondani. Berlinben tehát elég komoly válság tört ki, a­melynek végét feszültséggel várják. Országgyűlés: Február 18-án a képviselőház napi­rendjének két első tárgyát két törvényjavas­latnak végszövegezésében való megszavazá­sa képezte, az első közveszélyes elmebetegek elhelyezéséről, a másik a forgalmi statisz­tikáról szólt. Harmadik tárgya a játék­kártya bélyeg illetékéről szóló­­javaslat volt. Mocsáry sem erkölcsi, sem pénzügyi hasznot nem vár a­­javaslattól. Eötvös és és Tisza között rövid személyes jellegű vita keletkezett. A ház ezután részleteiben elfogadta a­­javaslatot. Következett a Belgiummal és Hollandiával a gonosztevők kiadatására kötött szerződés beczikkelye­­zéséről szóló­­javaslat tárgyalása. Irányi a szerződést nem találta elég szabadelvűnek s hangsúlyozta, hogy annál még az Oroszországgal kötött szerződés is szabad­­elvű­bb s ezért visszautasíttatni kérte. Ő most is szenved, szeméből köny­­ereg le, arczán a szenvedésnek szétdúlt vonásai láthatók. De im, egy gyászos asszony jő, s az alvó koldus gyermekre téved tekintete. Hosszasan elmerengve nézi, míg szána­kozva a sorsüldözött gyermeken, hozzá közeledik, álmaiból a koldus gyermek felsikolt: — Oh! atyám! anyám ! hol vagytok ? jöjjetek, én meghalok! Az idegen nő elérzékenyü­lve, könyek közt hallkad megszólal reá: — Szerencsétlen gyermek! Szánom sorsodat. Van atyád, hogy ki? hogy hol van? merre jár ? nem tudhatod, de tudom, én. Kincsekben dús, de erkölcsökben kol­dus úr, most fény és pompa közt szédítő tánczban tölti gyönyörét. Hiába hívod,­­ téged nem ismer. Anyád, szegény meg­tévedt leány, ki a bűnös csábok áldozatául esett, őt is hiába hívod, mert már ott nyugszik, a honnét többé vissza nincs itt. Szegény, te szenvedsz, bár ártatlanul,­­ de van még Isten és van még könyörülő szív ! Alig hangzottak el ajkán e szavak, a gyermeket karjába véve legott távozott. Egy hét múlva ismét feltűnt a koldus gyermek a főutczán, de már nem rongy­ban kis kosárkával, hanem szépen, tisztán, tisztességesen öltözve, könyvvel a kezében. Ki tudja, mi lesz még a koldus gyer­mekből idővel?! ____ Várady Ferenci, A hit és szerelem. Irta: Kisszolchányi Lajos. (Folytatás.) A máglya: A gonoszság folyton működik s nem válogatja ,meg az eszközöket; nem törő­dik mások­­életével sem, csak ezért éljen. Legveszélyesebb, ha a gonosz a jó barát álarcza alatt működik. Ekkor mint hideg i­­gen számitó óriás kígyó öleli át áldozatát. Febr. 19-én. Néhány kérvény bemu­­tattatása után felolvastatott harmadszor a játékkártyák bélyeg illetékéről szóló­­ja­vaslat. A ház a­­javaslatot végszerkezetében elfogadta. Folytattatok a Belgiummal a közönséges bűntettesek kiadása iránt kötött szerződésről szóló tjavaslat tárgyalása. Következett az igazságügyi bizottság je­lentése a Németalfölddel a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés beczikkelyezése végett az igazságügyminiszter által benyújtott tja­­­vaslat tárgyában. A ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. Febr. 23-án. Kihirdettetett a szegény jog kölcsönös biztosítására Belgiummal kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló , a király által szentesített törvényc­ikk. Az igazságügyi bizottság javaslatai a csődtörvényjavaslatra vonatkozólag tett fő­rendiházi módosításokra elfogadtatván , tárgyalás alá vétetett a bélyeg és illeté­kekre vonatkozó szabályok némely hatá­rozatának módosításáról szóló­­javaslat. Régi, de fő eszme. Sok veszély és szerencsétlenség ólál­kodik az ember földi jóléte és boldogsága ellen. S bár az ember magát nagynak és bölcsnek tartja, mégis a nagy csapások előtt lerakja a fegyvert, meggörnyed és beéri azzal, hogy a súlytoló veszedelem nyomását, kínzó gyötrelmét csökkenteni bírja. A ti­ziveszedelem első rangú ádáz­ellensége az embernek s ez ellen óvni magukat erkölcsi és polgári kötelesség. Ez ellen ősszabály a helyes és jó építke­zés, a községekben szükséges rend. Ah ! de melyik faluban találjak fel e két szükséges dolgot. Az épületek tetőzetei könnyen gyú­lékony nád, zsupp, káka stb. Ez ellen azonban nem szólunk, mert sok tekintetben e fedelek jóknak és hasznosaknak bizonyul­nak be. Út az a borzasztóság, midőn a kémény elvész már a zsupp, nád tető­­zetben és a füst az épület egész tetőzetén csinál magának utat. Sokszor, midőn a kisebb községeken át utazom és látom az egész füstölgő háztetőt, borzadok s valóságos Isten ki­sértésnek tűnik fel előttem a gondatlan­­ság rendetlens­ég. A rendet meg feltalálni nem lehet, ház házhoz építve, tűzveszély esetén mohón lakmározhat a nyaldosó láng, mindig újabb és újabb falatot nyel el. Oltani csaknem lehetetlen, hozzá férhetlen. De sok keserű leczke paskolta már az embert, de hát mi maradunk a régi rossz után, nem okulunk, nem tanainak s ezért a szegényedés, ezért a szegénység nyomora, lesve az alkalmat, hogy a borzasztó gyűrűket összehúzza szerencsétlen áldozatat körül s egy baráti öleléssel agyon ölelje. Ily óriás kígyó volt Flóra, ki, miután rávette Valériát, felfedezvén, hogy az ifjú keresztény arra, hogy törekedjék megin­gatni hitében az ifjút, hogy áldozzon a bálványoknak, tudva, vagy legalább sejtve, hogy az ifjú azt tenni nem fogja; most a visszautasított szenvedélyes úrnőt bosznia tüzeli. Miután a börtön sem tudta megtörni az ifjú elhatározását, bőszükén s villámló szemekkel nézett végig Valéria áldoztán s kiáltá: — Mentsen meg tehát az az Isten, kiben annyiba bíztál! Máglyára veled ! ! A várudvaron nagy sürgés-forgás van, fenyő terhek alatt izzadnak a szolgák melyeket még, hogy könnyebben gyűljön, gyantával kennek be. Lépcsőzetesen rakják együvé a hasábokat, melyek közepett gerenda emelkedik, hogy az áldozat ehhez kötöztessék. Fekete rabszolga csóvál tüzes kanóczot. Alexius, ki az egész munkát vezette, int. Négy bárdos vál ki a tömeg­ből s csakhamar egy ifjút hoznak lássa menetben magukkal. Ez György. Az udvarra nyíló ablakok egyikében gyönyörű hölgy ifi, de, most halálos sá­padtság révedez vonásain. Ez Valéria. Gyönyörködni akar, gyönyörködni áldozata utolsó kínjain s úgy fázik . . . György nyugodtan lép fel a máglyára. A hatalmas gerendához kötözik, szemei a csoporton járnak. Arrast keresi. Mozdulatlanul áll az egy oszlophoz dűlve, szemeiben fájdalom, de vonásain mégis nyugodtság honol, mintha mondanák megnyitott ajkai: — Bátran György ! Ne félj 11 Az ablakban valami zörrent. Szomorú mosolylyal néz az ifjú Valériára. Arczái kigyurnak s lassan elfordulva susogja:

Next