Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-03-26 / 13. szám

mának hívei, hanem egy absolut kormány mamelukhada, Vu­kon engedelmeskedik és gépies eszközei, következéskép a szabad­­elvűségnek ellenségei, megtámadói, erősza­kos ostromzárolói. Az igazi liberalizmus­­nak csak egy paránya sem fedezheti fel rajtuk és mégis — valóban bámulandó eljárás — a szabadelvű­ségnek pajzsát öltik magukra s ezzel védekeznek, vagy inkább félrevezetik a hiszékenyebbeket. Már ha ők maguk a szabadelvű elne­vezéssel kérkednek is, vele port hintenek mások szemébe, vagy bekötik azt, mi legalább ne hajtsuk az ő malmukra a vizet ez elnevezéssel, hanem nevezzük a gyermeket valódi nevén és jelzőül tegyük hozzá: ál szabadelvű párt. E kis jelző által földerítjük azok irányát és működé­sét, kik a népet, mint mondottuk, elneve­zésükkel tévútra vezették és vezetik egyre, sőt nemcsak e haza polgárait ámították és ámítják vele, hanem a külföldet is. Feltűnően botrányos volt ez elnevezés már kezdetben a fúzió korában és alig tudjuk elgondolni okát: mi tartotta vissza az igaz szabadelvűség forjait attól, hogy ez ellen erélyesen nem tiltakoztak azon­nal, mihelyt észrevették, maguk tartásából megítélhették, hogy a fúzió emberei az absolut hatalom hívei? — de még nap­jainkban is ezen szép és dicső, az embe­riségnek díszére szolgáló elnevezést hasz­nálják velük szemben. Csodálatos ! Ezzel az árnítók szekerét toljuk, a Tiszakormány népszerűségét hirdetjük és mozdítjuk elő a nagy és nem eléggé föl­­­világosult tömegnél. Tapasztalásból szó­lunk , mert nem egyszer hallottuk han­goztatni: miért ne pártolnék a kormányt, hiszen az szabadelvű s így a nép javára törekszik. És ez komolyan mondatott. Látszik, hogy a politikai önállóság és érettségnek még elemeivel sem bírnak sokan, igen sokan hazánkban és hogy még nagy küzdelmünkbe fog kerülni, míg oda fejleszthetjük a népet, miszerint meg­különböztetni képes legyen egymástól a politikai pártokat és azok valódi értékét felfogni s eszerint méltányolni. Soha, de sohase jelezzük a mostani kormánypártot, a Tisza-mamelukokat a szabadelvű párt elnevezéssel és pedig sem szóval, sem a sajtó útján, hanem mond­juk és írjuk ki, hogy bizony­os szabadelvű párt, mely elnevezés illeti meg csakis. Én legalább hiszem, hogy ez nem cse­kély hódításokat teend a függetlenségi pártiak részére, kiket egyedül illet a sza­badelvüség, melynél fogva a haza fölviru­­lását, a honpolgárok jólétét, a szabadság, egyenlőség és testvériség alapján eszkö­zölni törekszenek. S kérdem, ha szabad az álszabadelvü pártnak minket gyanúsítani népámitással és kétségbe vonni kormányképességü­nket; ha szabad neki különféle elnevezések és jelzésekkel illetni, hogy a jóhiszemű válasz­tókat tőlünk elidegenítsék ; ha szabad még törvény által tiltott eszközökhöz is nyúlnia, hogy a többséget magának kierőszakolja, miért ne állana jogunkban az igazság hang­ján e pártot nevezni, a­hányszor csak róla emlékeznünk kell. Vajha ne kellene ! A Tiszakormány és mameluk pártja neveztessék ezentúl általunk igaz nevén minden alkalommal és soha akkép, hogy még valaki kisértetbe jöjjön e pártot sza­badelvűnek tar­tni; tudja meg minden ember, hogy csak idegen tollakkal ékes­kedik. Ne engedjük magunkat a külszín által tévútra vezettetni, hanem álcrázzuk le a szédelgőket. A hitvány csörgő szarka, ha pávatol­­lakkal ékesíti is föl magát, csak szarka marad, valamint a füles oroszlánbőrben is csak birkavezető füles! Ezek után kérdjük : mit akar a mér­sékelt ellenzék ezen elnevezéssel ? — Ez is fictió, áltatás. Igaz, hogy kabarékpártnak is nevezik azt közönségesen; de ezen elne­vezés sem ad elegendő felvilágosítást tény­kedéséről, sőt még intenziójáról sem, holot ezek határozzák meg ki­­­s mi létünket. Az első elnevezés csak úgy érthető meg, ha hozzá­teszszük: mérsékelt ellen­zék a kormánynyal szemben, azaz: ezen párt nem helyesli a mostani kormány eljárását egyben-másban; de azért a lé­nyegre nézve vele egy gyékényen áruh­áz édes-közös dolgoknak barátja; a haza önállóságát, függetlenségét nem óhajtja, hanem befolyásával hatalmasan ellenzi; neki a közös teherviselés egészen kedve­­szerinti: közös vám, közös bank, közös hadsereg, közös minisztérium, közös dele­­gáczió eszményképei s velők a hazát bol­dogítani hiszi. Még ha aztán e közösség igazságos alapon nyugodnék i­de igy, a­mint van, a hazának megrontója, megélője. Miért nem mondja ki a mérsékelt ellenzék férfias nyíltsággal, hogy ő bizony conservativ párti, azaz: a régi állapotoknak, az ósdiságnak hive, nem kíván haladni a korral, amaz eszmében nem óhajt felülemelkedni s a kormány rendszerben nem kíván változást, és ha mégis a kor kívánalma szerint keilend kényszer folytán cselekednie,­­ ezt csak óvatosan, gondos körültekintéssel akarja végrehajtani, ha már épenséggel végre­hajtania kell. Igen, mondja ki nyíltan és mi tudni fogjuk , kivel és kikkel van dolgunk. A nyílt ellenséggel dicsőségesebb a narcz, de még a legyőzetés, a halálos döfés sem fáj annyira tőle, mint az orgyilkostól. A kabarékpárt alatt különféle elvű­s nézetű honpolgárok szövetkezését értjük ugyan, de azért igazi szándéklataival soha sem jöhetünk tisztába, vagyis meg­­bizhatlanok annak tagjai — a határozott­ politikai elvvel bíró s jellemes polgárok nem közelednek hozzájuk. E sokféle elvűség áttörhetlen várfalat képez köztünk és köztük. E kép nem általán véve mérsékelt ellen­zék e párt, hanem csak a létező Tisza­­kormánynak ellenzéke s pedig az is mér­sékelt! Ily értelemben aztán mégis felel nevének de velünk, az igazi ellenzékkel, a függetlenségi pártiakkal semmiféle elvi egységben nincs nem is lehet. Ezt kell megértetni a magyar néppel. Szóljunk most a függetlenségi párt­ról. Ezen párt iránt a mostani országgyű­lési többség igen méltatlan és nem férfias magatartást tanúsít és pedig a kormány­elnök vezényszavára, ki minden követ megmozdít, hogy magát a kormány élén föntarthassa, uralkodhassék. A fusiónak e nagy mestere oly ma­­melukok, vagyis vakon engedelmeskedők táborát gyűjté és gyűjti egybe maga körül, mely tűzbe-vizbe rohanni kész, ha a húsos fazékról van szó és ezek megmentése ve­­zényeltetik. Ezen hadsereg egyik hadászati mű­ködése odairányul, hogy az ellenséget, más mint minket a függetlenség-pártiakat dec­reditirozzon, elhitesse a világgal, hogy kormányképtelen párt, hogy csakis ábrán­doknak él, meg nem valósítható dolgokat kiván s amitán azok életvalóságát hirdeti. Teteti magát, mintha tőle mit sem tartana s csak izgága, csekély kisebbségnek tünteti föl. De mi jól tudjuk, ez átkos intenczió hová irányul, tudjuk, ezen eljárásával a bizalmat, mely országszerte nyilvános irá­nyunkban csökkentse s ha lerheséges volna, magának biztosítsa; tudjuk, hogy addig, míg szavunkat a sajtó utján, az ország­­gyűlésen és nyilvános­ tereken felem­elhetjük, a kom­ányelnök önkény uralmának hatal­masságát vettetik, sőt a megbukás veszé­lyének van kitéve maga is mameluk-hadával együtt; tudjuk, hogy kész magát az ős­magyar hazát tönkre tenni, tartománynyá alacsonyitani, megfosztván azt önnállósá­­gától, kész csúfos igába görbíteni az ön­érzettel bíró szabad nemzetet, csak ő biztosítsa magának a legfőbb körök tetszé­sét, kegymosolyát és kitüntetéseket nyerjen tőle a tett jószolgálatok fejében. A függetlenségi párt egyedül az, mely a hazának szintén függetlenséget törekszik szerezni, önállóságáért küzd és harczol, semmiféle közösséget más országgal nem akar, nem tűri meg, hogy másnak be­folyása s beszólása legyen hazai ügyeinkbe. És épen azért méltán viseli nevét; szava, ténykedése mindenben igazolja, hogy a függetlenségi párt bkz helyes el­nevezéssel, szavaztassák aztán balpártnak akár szél bak­nak az álszabadelvü s con­servativ, vagyis maradó párt által. A függetlenségi párt egyedül a reális, jogosult, nevének tettleg megfelelő párt­szövetkezet. Azért óhajtjuk, hogy mindaz, ki vele szív­lélekkel nem érez és ért egyet, lépjen ki e szövetkezetből. Nekünk tiszta s határozott jellemekre van szükségünk , csakis ezek társuljanak velünk a nagy és szent czélra, a magyar haza független­ségére s fölvirulására, hogy teljesedésbe menjen nagy Szécsényink jóslata: „Ma­gyarország nem volt hanem lesz!“ Végül a pártnélküliekről is kellene szólnunk, de miután ezek csak bujkálók, haj­ósdi gyermekjátékkal foglalkoznak, hagyjuk őket, míg megnőnek, kiskorúság porát lerázva, nag­ykorúakká lesznek — mint férfiakról aztán szólhatunk majd róluk. Garay Alajos­­teriummal kormányoztatja. Már most tegyük fel,. A következő, országgyűlésre a függet­lenségi párt megy fel többségben, s alkot ministériumot. Úgy de a korona ezt nem erősíti meg. Mi történik? Önök szerint a Felséges Király adott esküje ellenére a magyar alkotmányt egy tollvonással meg­­semmiti mert a függetlenségi pártnak nincs létjogosultsága. Azaz van a magyar or­­szággyű­lésen egy párt, még pedig több­ségben, s e pártnak nincs joga királyi eskü­vel szentesített törvényes igazaihoz ra­gaszkodni. Ki meri ezt állítani ? Az, a­ki szereti feledni, hogy még eddig mindig az ország­gyűlési többségből ki­emelkedett ministé­riummal kormányoztatott (3 Felsége az, a ki már a priori olyat feltételez a koroná­ról, a minek mind ez ideig az ellenkezője tapasztaltatok . Az a ki szeretné a koro­nára előzetesen rá fogott ilyszertt illeti ok­­kal a nemzetet revolutióba kergetni. Az a ki önmaga a legnagyobb ámító. Igen. A függetlenségi pártnak van létjogosultága, van jövője, mert ez legerő­sebb támasza a magyar királyi trónnak. S épen ezért erős a hit bennünk, hogy ha e párt többségre jut, a belőle kimagasló ministériummal fogja kormányoztatni Fel­séges Királyunk magyar országát. A kettős erőre nézve is van egy pár szerény megjegyzésünk. Mind­a mellett is hogy I. Antal Gyula úr 400 ember jegyzője a magyar képviselő­házban: nem láttuk másban criminálus erejét, mint a már úgy is elviselhetetlenné vált adók folytonos megszavazásában. Ez erőből pedig kegyes engedelméből nem kérünk. A t. szolgabíró úr pedig ha oly erős férfiú, bár miért nem használja fel legalább erélyét arra, hogy a községek több bírái, a községi törvény ellenére,­­ ne marad­nának három, négy sőt több évi hátra­lékban számadásaikkal, a községek vilá­gos hátrányára? Valójában kívánatos volna ha a Te­kintetes megye is figyelme tárgyává tenné a községek e nemű bajait ! Minden esetre pedig nevezett szolga­bíró urat figyelmeztetné arra, hogy a köze­ledő képviselő választást hivatalos tekin­télyével ne pressionálja. ____ Harsányi. Visszaélések. Valójában szomorú napokat élünk. Alig hangzik el egyiknek njakán a panasz itt a siklósi szolgabirói járásban, már a másik kénytelen újra kezdeni. Nem csak Vaiszlóban követett ugyan­is el, hivatala aegise alatt Antal Pál sik­lós-járási szolgabiró úr korteskedést, hanem, talán hamarább fel tudnánk számítani, a legutóbbi biróválasztások alkalmával hol nem tartotta meg — variált alakban — vaiszlói kortes beszédjét. Ezeket azonban majd csak jobban elhallgatnék, ha Harasztiban, Tésenfán, Czúnban mondott beszédéből ki nem emel­kednék egy olyan parsal, mit szó nélkül hagyni és nem lehet. Azt mondja a többi között: majd jön­nek kelmétekhez árnitók, kikspártjuk nevé­ben mindent ígérnek, de ezeknek ne hid­­jenek, sat, tovább, én és öcsém — ki 400 embernek jegyzője,­­ ketten erős emberek vagyunk arra, hogy kelmetek részére mindent a mi jó megtehessük stb. Ugyan kérem szolgabiró urat mondja csak, kik azon áruítók, kik a népnek min­dent ígérnek, de ezeknek nem kell hitelt adni? talán a függetlenségi pártiak, a­kik azt mondják, hogy a magyar nemzetnek elévülhetetlen, s törvényben gyökerező jogai vannak ahoz, hogy saját dolgait minden idegen beavatkozástól menten, sza­badon, s önállóan rendezhesse, tehát pénz­ügyeit, kereskedelmét , hadü­gyeit is. Igen a függetlenségi pártiak azok kiket­­, szolgabiró úr érteni kívan az árnítók jelzője alatt, mivel hogy a siklósi választó­kerületben kezdettől ez ideig más párt nem is létezett mint kormány - és füg­getlenségi párt. S ez utóbbiról hirdetik már urbi és urbi, itt és ott, mély bölcses­séggel, hogy e párt nem kormányképes, e pártból ne talán kiemelkedő ministériu­­mot a korona meg se erősítené, sőt e pártnak nincs is létjogosultsága. No hát én ezen állítást egytől egyig forradalomra lázító irányak tekintem. Nekünk magyaroknak alkotmányunk van. Ezen alkotmányra Felséges Királyunk megesküdött Ezen alkotmányos országot mind ez ideig a többségből kikerült minis­­ z­­iklósi függetlenségi párt választói h­oz. Több oldalról történt azon tudakozó­dásra, hogy ki lesz a siklósi függetlenségi párt képviselő­jelöltje ? Előlegesen tudatja az elnökség, hogy a függetlenségi pártbi­zottság e tárgyban érintkezésbe tevén ma­gát az országos függetlenségi központ ve­zéregyéniségeivel is, a­mihelyt megálla­podásra jut: kötelességének tartja a jelölt nevét elég korán közzétenni. Addig azonban figyelmeztetésül elég­nek tart annyit, hogy kiki őrizze szilárdul elvét, sőt szükség, hogy az együttgondol­kodók elvben tömörüljenek. Úgyis az elv­szilárdság — s az egyedül helyes függet­lenségi elvben történő tömörülés mellett — az ezt képviselendő egyéniség neve másod­rendű kérdés. A siklósi függetlenségi párt elnöksége. Különfélék. — Évnegyedes előfizetőinket tisztelettel kérjük az előfizetés­nek idejében leendő szives meg­újításáért, hogy a lap küldése iránt kétségben ne legyünk. — Hibaigazítás. Lapunk múlt heli számában a lapösszeállító vigyázatlansá­ga következtében a következő hiba támadt az: „Árvaügyi és örökösödési nyomorusá­gaink“ czimű czikk, utolsó bekezdése: „..........h. sz. számokkal látták el“ sorá­nak folytatása elemeltetett és „A közönség köréből“ czimű czikk, 2-ik közleményé­nek negyedik bekezdése: „Hát a városok, ezek sem kutyák, a vevő s eladó felek“ sora után létetett, — az ide tartozó rész pedig az előző czikhez emeltetett. Az aláírások is ekkér felcseréltettek. — A pécsi székesegyház stylszerü restaurálásának kérdését — írja az „Egyet­értés“ — néhány év óta töbször vetette már fel Trefort miniszter előbb Kovács Zs. s most Dukánszky Nándor pécsi püs­pökök előtt. A napokban is Trefort btzak, más levelet irt Dulánszky püspökhöz, melyben megkéri, hogy hasson a kápta­lannal oda, hogy a székesegyház mielőbb restauráltassék. Eddigelé két terv van beadva, az egyik Schmidt, a másik Lippert domépítők által. Az előbbié el is fogadta­tott. E szerint a restaurálási munkálatok 400.000 frtba kerülnének. A pénz ugyan meg volna hozzá, a mennyiben a székes­­egyház 600.000 frt készpénzvagyonnal rendelkezik. E pénz azonban mind jelzálo­­gilag kölcsönbe van adva s leginkább a pécsi szegényebb néposztálynak, mely e kölcsönöket igen szívesen veszi, mert azok rendes kamatok fizetése mellett akár nem­­zedékről-nemzedékre szállhatnak át. Ebben van a bökkenő. A káptalan egy része, élén a valódi keresztény felebaráti szere­tete és jótékonyságáról ismert dr. Szláby Ferencz nagypréposttal, a miatt aggódik, hogy ily nagy összeg egyszere való fel­mondása fölötte sújtólag hatna a szegé­nyebb néposztályra s hogy az valóságos „krach“ lenne Pécsre néve. Újabban fel­merült azon javaslat, hogy az építkezéshez szükséges pénz a takarékpénztárból vétes­sék kölcsön, a székesegyházi uradalom pedig a­helyett, hogy évenkint tetemes alapvagyont gyűjtene, a folyó jövedelmek­ből fizesse a kamatokat s törleszsze las­­san kint a kölcsöntőkét. Egyébiránt az egész ügy most még nagyon nehezen va­júdik s a káptalan részéről egészen el is ejtetnék, ha azt a miniszter itt-ott fel nem elevenítené. — Eddig az „E—s“, mi kiket ez ügy mind a város dísze, mind pedig a restauráczió által az ipar és munkának juttatandó nagy pénzösszeg tekintetében, de másrészről az olcsó és biztos kölcsön­tőkétől megfosztandó osztály szempontjából közelebb érdekel, nem csak abban a né­zetben vagyunk, hogy a pécsi konglomerált stylü székesegyház stylszerű restaurálása egyáltalán lehetetlen, hanem hogy a ter­vezett 400.000 írtnak elköltekezése csak azért, hogy a lerombolandók helyet rész­leges s talán kevésbé műértékes uj alko­tások foglaljanak helyt, valóságos vétek lenne. — A pécsi székesegyház jelen alak­jában eléggé diszes és impozáns, tiszta stylü épületet pedig nincs az az éptész a ki belőle faragjon, ha csak majd földig le nem romboltatja. — Jobb lenne ennél fogva meghagyni úgy mint van és a fe­lesleges székesegyházi uradalmi jövedelme­ket más katholikus egyházi czélra például egy egyetem felállítására fordítani. — Trefort úr pedig csak hadd elevenítse fel addig, mig miniszter lesz — itt-ott a pénz kiköltési tervét. — Sziklay Emilia pécsi vendégsze­­replése­ felét lapunk múlt heti számában az illető rovatban foglalt bírálatra nézve felkérettünk több oldalról annak kijelenté­sére, hogy a pécsi közönség úgy látszik szinbirálónkkal nincsen egy véleményen, a­mit is az előadások alkalmával félreis- - merhetlenül kitüntetett. — Ugyanez okból tartotta időszerűnek a szinibizottság, hogy a művésznőt egy igen diszes koszorúval kitüntette, melyről színi referensünk nem akart tudomást venni. — A mohács - pécs - barcsi vasutüzlet igazgatója, Kel­emfy Károly nemcsak mint a pécsi kereskedelmi s ipartársulat alelnöke vett tevékeny s buzgó részt a kereskedői tanú nézők számára létesített tanfolyam megalapításában, hanem külö­nös bőkezűséggel 25 magyar s ugyan­annyi német olvasókönyv adományozásá­val is megemlékezett ez intézetről, mely nagylelkű adományért az igazgatóság leg­melegebb köszönetét nyilvánítja. — Az időjárás. Vasárnap, hétfőn gyönyörű szép tavaszi nap mosolygott, az egész város élénk mozgásba jött. A séta­tér, a vasúti­ állomáshoz vezető út, a tety­­tye, kevés szóval minden köz és sétatér megnépesült a tavaszias üde levegőt élvező közönség sokaságával. De nem sokáig tar­tott az idő így. Kedden erős szélvihar támadt és az eső egész nap szakadt. Szer­dán hó borította az utakat s a házak fe­deleit. Böjt, nem­ böjt, az időnek mindegy, még mindig a bolondját járja. — Magzatelhajtás következtébeni halál. Járányi Ferenczné, kiről a múlt számunk­ban írtuk, hogy a magzatelhajtási műtétek után kínos helyzetbe jutott: folyó hó 20-án iszonyú szenvedések között kiadta lelkét. Bocsássa meg neki a jó Isten a bűnét ! — Ismét fekete himlő! Szerdán a siklósi országúton, a­­Szontagh féle ház átellenében lakó püspöki kertész meghalt — fekete himlőben. — Gyík-fészek. A napokban egy bel­­városi épület bontása alkalmával a kőmű­vesei a falban egy gyik-fészket találtak. A fészekben mintegy hat-hét dermedt gyík és számos gyíktojás találtatott. A gyík­­tojások közül több már meg volt repedezve, s a­mint az egész gyik­fészket bevitték a m­elegszobába, a gyikok föléledtek és másnapra meg már a tojásokból is fejlő­dött ki néhány kis hüllő. Úgy látszik már közel állottak a gyikok az ébredés­hez, mert a­mint tudjuk a hüllők és még néhány más állat pl. a bőregér stb. der­medt állapotban alusszák át a telet és ta­vasszal uj életre ébrednek. — Utczai hecrcz. Múlt szombaton, a­mint a várostemplom háta mögött a kerí­tés kövén guggolva olvasgatta egy falusi atyafi­a pénzét, a pajkos szél kirántott egy ötös bankót a kezéből és sebes szár­nyon útnak eredt vele. A szegény atyafi szörnyű kétségbeesett futással iramlott utána, már-már elérte, a midőn egy kö­lyökkutya , játéknak vélvén a dolgot, felkapta a bankót és elfutott vele. Az atyafi torokszakadtából öltött - kiáltott, hogy: fogják meg! Végre hosszas bajsza után, már a kutya sem vette tréfára a dolgot, a bankót elejtette és úgy futott tovább. Az atyafi pedig nagy örömmel dugta zsebre a megmentett ötös bankót. Ilyen se minden nap esik. — A munkások által szombaton, az I. pécsi munkás beteg-, rokkant-, özvegy és árvapénztár javára, beszédekkel, szava­latokkal, tréfás nyereményekkel és táncz­­c­al egybekötött „márcziusi ünnepély“ nem remélt akadályok következtében, nem va­lami fényesen, de mindazonáltal kielégí­­tőleg sikerült. Az ünnepély megnyitásául Jónás zenekara az „ Arbeiter Marsallaise­-t játszotta. Utána Gyurits, a munkásegylet alelnöke megnyitó beszédet mondott, mely­ben megemlékezett röviden Európa törté­nelmében feljegyzett nevezetesebb szabad­­ságharczokról, különös figyelemmel a mi szabadságharczainkról. Horváth József mély átérzéssel, a hazafias lelkesülés tüzével elszavalta Petőfi „1848“ czimű gyönyörű költeményét, továbbá a „Kommunista ri­adó­“ czimű költeményt, ismeretlen szer­zőtől. Ezek után még több hatásos szavalat következett. Az egyes sza­valatok közt Jónás zenekara játszott, az előírt programm szerint, azt azonban nem értjük, hogy ily hazafias ünnepélyen, mint lehet „Kossuth“ indulóval, „Hunyady“ indulóval, „Magyar Hymnus“-sal, egye­temben a „Fatiniczá“ -t, de legkivált „Boccacco“-t játszani ! Ének is volt elő­jegyezve, mi az ünnepély sikerét fokozta volna, de ez elmaradt; mivel kath. legény-egyletnek, melynek dalár­ fiú­ja énekelt volna — a városi plébános. — böjt lévén — megtiltotta a közrens­ködést. gyógyászati levelek. VII. Testtisztitás. A téli időben, mely ez gyakran megnehezíti a szabad légben is meg kívánt mozgást, az emberi testnek szi vetei könnyen beteges állapotot idézne elő. Az izzadság elkülönítés hiányos és mellett készek vagyunk egy erősebb­­ izzasztóbb táplálék által a salakodj, szaporítani. Mely ellentétet képes azoly a szorult szobaleg az üdítő tavaszi levei­vel, a tavasz tehát a legjobb idő arr, hogy a tél alatt leült, felesleges és­­ egyes létszem­ek tevékenységét gáti anyagok és nedvek (epe és tarha) ig szabályos és a testet nem bántó szék­­­tál eltávolíttassanak és ez által sok hosz­szu, nehéz szenvedésnek eleje vétessél Mig az egészséges, vagy magát egész*­gesnek tartó egyén se késelkedjék eze drága, piros élet nedvnek, mely erejt keresztül hullámozza a kellő tisztaság) és erősbitő működést egy szabályos bak­ által elővigyázván megvédeni; de a leg­nagyobb szükség mindazoknak is, kik megromlott emésztésben, szorulásban, ujj sebekben, utálatos bőrkiütésekben, vérá­dulásban, köszvényben, szédülésben, a fú­gok lomhaságában és fáradságban, arany­érben, és a gyomorban, a májban és­­ belekbe jelentkező fájdalmakban szenved­nek. Ezen szerek megválasztásánál is a legnagyobb elővigyázat kívántatik, ma az e czélból kibocsájtott sok labda és­­ vegyíték stb. száma igen nagy és csal kevés oly orvosságok vannak, melyé nem okoznak fájdalmat, melyek a test: nem gyöngí­tik és nem volnának kán befolyással a testre nézve, vagy melyé enyhítően előmozdítanák az emésztés Joggal ajánlhatók mind biztos és műkö­désében kellemes gyógyszert a Brans Richard által Schaffhausenban (Sveidz kiállított sveiezi labdacsokat. Az össz osztrák magyar birodalom minden jó gyóg­yára birja e szert, mely 50 drb 70 vagy 15 drb 25 kr. tartalmaz. A raktár a lerr általi megrendelésekre Sipőcz István gyógy­­szerész urnák is megküldi. A pécsi zeneegylet 2. philharmo­ nikus hangversenye. A pécsi zeneegylet 2. philharmonikus hangversenye múlt vasárnap a gyönyört tavaszi napnak daczára nagyszámú közön­ség előtt tartatott meg. Az előadott dart­bok közül kiválóan érdekes mű Schar­wenka F. serenadeja, melynek minden egyes része feszült figyelemben tartja a közönséget és genialis eredeti gondolatai­val, gyönyörű kidolgozásával valamit remek hangszerelésével, (leszám­ta— « 3 (Andoute) hosszadalmasságát) a jelenkor zeneköltemények legkitűnőbbjei közé tar­tozik. A zenekar e darabot igen szépen ját­szotta,s ez által a darab szépségei teljesen ér­vényre emeltettek.A hangverseny fénypontja Schubert H-moll synphoniája volt, mely a hallhatatlan szerzőnek utolsó művei közé tartozik s befejezetlen maradt. Ezen örök szépségű mű a zenekar által kiváló gond­dal volt betanulva, s előadásával a zene­kar a közönség legmelegebb elismerésért érdemesítette magát. A hangverseny másik két száma Lento Rubinstein C-moll vonós­négyeséből, és Wagner „Nürnbergi mes­terénekesek“ czímű operájának előjátéka kevésbé­­ szerencsés választás volt. A előbbi egyhangúságával és hosszadalo­as­ságával semmi érdeket sem ébresztett, a mesterénekesek előjátéka pedig oly mi mely óriási hanghalmazával idegessé teszi a hallgatót, s figyelmét ugyanazért any­nyira megzavarja, hogy nem képes fölta­lálni benne a szépet. A zenekari számok között Bors Anna kisasszony énekelt be Orczytól, Rubinsteintől és Schumanntól egy­­egy dalt, melyek kíséretét Jaksch F. egy­leti karmester igen ügyesen hangszerei. A közönség a kisasszony énekét, valamin a többi zenekari számokat is élénken meg­tapsolta. A harmadik és e ciklus utol» hangversenye holnaphoz egy hétre vagy a jövő hó 3-án fog megtartatni melyben Saint-Paens suiteje és Beethoven 7. az synphoniája fog előadatni, az énekszám» pedig Hochné és Schmidtler úr voltak szí­vesek elvállalni. Színészet. A színi évad vége felé járván mat héten két jutalomjáték volt. Kedden Balti G. karmester javára „A pipa bolondja! Operette 1 felvban és „A rózsa leányok operette 3 felvban. Az elsővel Balog Gusl­táv mint zeneszerző mutatta be magát Műve ugyan kezdetleges munka azonban mégis mutat tehetségre. Legfőbb hibái­ az operettének a szöveg silánysága. A közönség jutalmazottat meleg tapssal fo­­gadta s műve egyes számait is megtal­solta. Fogadja szerző a közönség ezer elismerését buzdításul. „A rózsa leányok" operette Antasch Károly veszprémi orgo­nista első dalmű szerzeménye. Az ifiú szerző e kísérlete határozott tehetségt árul el. Az egyes számokban nem cs* ügyes összeállításra hanem sok új és csi­nos motívumra és ügyes hangszerelésre találtunk. Egyes számok különösen sike­rültek, s a közönség azokat élénken mit is tapsolta, a zeneszerzemény egészbe­ véve azonban nélkülözi a kellő emelke­dést, mert főleg a zárszámok az előzőkhöz képest bágyadtak, s ez okozza, hogy a közönségnek az első felv. által felébred"

Next