Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-03-26 / 13. szám
mának hívei, hanem egy absolut kormány mamelukhada, Vukon engedelmeskedik és gépies eszközei, következéskép a szabadelvűségnek ellenségei, megtámadói, erőszakos ostromzárolói. Az igazi liberalizmusnak csak egy paránya sem fedezheti fel rajtuk és mégis — valóban bámulandó eljárás — a szabadelvűségnek pajzsát öltik magukra s ezzel védekeznek, vagy inkább félrevezetik a hiszékenyebbeket. Már ha ők maguk a szabadelvű elnevezéssel kérkednek is, vele port hintenek mások szemébe, vagy bekötik azt, mi legalább ne hajtsuk az ő malmukra a vizet ez elnevezéssel, hanem nevezzük a gyermeket valódi nevén és jelzőül tegyük hozzá: ál szabadelvű párt. E kis jelző által földerítjük azok irányát és működését, kik a népet, mint mondottuk, elnevezésükkel tévútra vezették és vezetik egyre, sőt nemcsak e haza polgárait ámították és ámítják vele, hanem a külföldet is. Feltűnően botrányos volt ez elnevezés már kezdetben a fúzió korában és alig tudjuk elgondolni okát: mi tartotta vissza az igaz szabadelvűség forjait attól, hogy ez ellen erélyesen nem tiltakoztak azonnal, mihelyt észrevették, maguk tartásából megítélhették, hogy a fúzió emberei az absolut hatalom hívei? — de még napjainkban is ezen szép és dicső, az emberiségnek díszére szolgáló elnevezést használják velük szemben. Csodálatos ! Ezzel az árnítók szekerét toljuk, a Tiszakormány népszerűségét hirdetjük és mozdítjuk elő a nagy és nem eléggé fölvilágosult tömegnél. Tapasztalásból szólunk , mert nem egyszer hallottuk hangoztatni: miért ne pártolnék a kormányt, hiszen az szabadelvű s így a nép javára törekszik. És ez komolyan mondatott. Látszik, hogy a politikai önállóság és érettségnek még elemeivel sem bírnak sokan, igen sokan hazánkban és hogy még nagy küzdelmünkbe fog kerülni, míg oda fejleszthetjük a népet, miszerint megkülönböztetni képes legyen egymástól a politikai pártokat és azok valódi értékét felfogni s eszerint méltányolni. Soha, de sohase jelezzük a mostani kormánypártot, a Tisza-mamelukokat a szabadelvű párt elnevezéssel és pedig sem szóval, sem a sajtó útján, hanem mondjuk és írjuk ki, hogy bizonyos szabadelvű párt, mely elnevezés illeti meg csakis. Én legalább hiszem, hogy ez nem csekély hódításokat teend a függetlenségi pártiak részére, kiket egyedül illet a szabadelvüség, melynél fogva a haza fölvirulását, a honpolgárok jólétét, a szabadság, egyenlőség és testvériség alapján eszközölni törekszenek. S kérdem, ha szabad az álszabadelvü pártnak minket gyanúsítani népámitással és kétségbe vonni kormányképességünket; ha szabad neki különféle elnevezések és jelzésekkel illetni, hogy a jóhiszemű választókat tőlünk elidegenítsék ; ha szabad még törvény által tiltott eszközökhöz is nyúlnia, hogy a többséget magának kierőszakolja, miért ne állana jogunkban az igazság hangján e pártot nevezni, ahányszor csak róla emlékeznünk kell. Vajha ne kellene ! A Tiszakormány és mameluk pártja neveztessék ezentúl általunk igaz nevén minden alkalommal és soha akkép, hogy még valaki kisértetbe jöjjön e pártot szabadelvűnek tartni; tudja meg minden ember, hogy csak idegen tollakkal ékeskedik. Ne engedjük magunkat a külszín által tévútra vezettetni, hanem álcrázzuk le a szédelgőket. A hitvány csörgő szarka, ha pávatollakkal ékesíti is föl magát, csak szarka marad, valamint a füles oroszlánbőrben is csak birkavezető füles! Ezek után kérdjük : mit akar a mérsékelt ellenzék ezen elnevezéssel ? — Ez is fictió, áltatás. Igaz, hogy kabarékpártnak is nevezik azt közönségesen; de ezen elnevezés sem ad elegendő felvilágosítást ténykedéséről, sőt még intenziójáról sem, holot ezek határozzák meg kis mi létünket. Az első elnevezés csak úgy érthető meg, ha hozzáteszszük: mérsékelt ellenzék a kormánynyal szemben, azaz: ezen párt nem helyesli a mostani kormány eljárását egyben-másban; de azért a lényegre nézve vele egy gyékényen áruház édes-közös dolgoknak barátja; a haza önállóságát, függetlenségét nem óhajtja, hanem befolyásával hatalmasan ellenzi; neki a közös teherviselés egészen kedveszerinti: közös vám, közös bank, közös hadsereg, közös minisztérium, közös delegáczió eszményképei s velők a hazát boldogítani hiszi. Még ha aztán e közösség igazságos alapon nyugodnék ide igy, amint van, a hazának megrontója, megélője. Miért nem mondja ki a mérsékelt ellenzék férfias nyíltsággal, hogy ő bizony conservativ párti, azaz: a régi állapotoknak, az ósdiságnak hive, nem kíván haladni a korral, amaz eszmében nem óhajt felülemelkedni s a kormány rendszerben nem kíván változást, és ha mégis a kor kívánalma szerint keilend kényszer folytán cselekednie, ezt csak óvatosan, gondos körültekintéssel akarja végrehajtani, ha már épenséggel végrehajtania kell. Igen, mondja ki nyíltan és mi tudni fogjuk , kivel és kikkel van dolgunk. A nyílt ellenséggel dicsőségesebb a narcz, de még a legyőzetés, a halálos döfés sem fáj annyira tőle, mint az orgyilkostól. A kabarékpárt alatt különféle elvűs nézetű honpolgárok szövetkezését értjük ugyan, de azért igazi szándéklataival soha sem jöhetünk tisztába, vagyis megbizhatlanok annak tagjai — a határozott politikai elvvel bíró s jellemes polgárok nem közelednek hozzájuk. E sokféle elvűség áttörhetlen várfalat képez köztünk és köztük. E kép nem általán véve mérsékelt ellenzék e párt, hanem csak a létező Tiszakormánynak ellenzéke s pedig az is mérsékelt! Ily értelemben aztán mégis felel nevének de velünk, az igazi ellenzékkel, a függetlenségi pártiakkal semmiféle elvi egységben nincs nem is lehet. Ezt kell megértetni a magyar néppel. Szóljunk most a függetlenségi pártról. Ezen párt iránt a mostani országgyűlési többség igen méltatlan és nem férfias magatartást tanúsít és pedig a kormányelnök vezényszavára, ki minden követ megmozdít, hogy magát a kormány élén föntarthassa, uralkodhassék. A fusiónak e nagy mestere oly mamelukok, vagyis vakon engedelmeskedők táborát gyűjté és gyűjti egybe maga körül, mely tűzbe-vizbe rohanni kész, ha a húsos fazékról van szó és ezek megmentése vezényeltetik. Ezen hadsereg egyik hadászati működése odairányul, hogy az ellenséget, más mint minket a függetlenség-pártiakat decreditirozzon, elhitesse a világgal, hogy kormányképtelen párt, hogy csakis ábrándoknak él, meg nem valósítható dolgokat kiván s amitán azok életvalóságát hirdeti. Teteti magát, mintha tőle mit sem tartana s csak izgága, csekély kisebbségnek tünteti föl. De mi jól tudjuk, ez átkos intenczió hová irányul, tudjuk, ezen eljárásával a bizalmat, mely országszerte nyilvános irányunkban csökkentse s ha lerheséges volna, magának biztosítsa; tudjuk, hogy addig, míg szavunkat a sajtó utján, az országgyűlésen és nyilvános tereken felemelhetjük, a kományelnök önkény uralmának hatalmasságát vettetik, sőt a megbukás veszélyének van kitéve maga is mameluk-hadával együtt; tudjuk, hogy kész magát az ősmagyar hazát tönkre tenni, tartománynyá alacsonyitani, megfosztván azt önnállóságától, kész csúfos igába görbíteni az önérzettel bíró szabad nemzetet, csak ő biztosítsa magának a legfőbb körök tetszését, kegymosolyát és kitüntetéseket nyerjen tőle a tett jószolgálatok fejében. A függetlenségi párt egyedül az, mely a hazának szintén függetlenséget törekszik szerezni, önállóságáért küzd és harczol, semmiféle közösséget más országgal nem akar, nem tűri meg, hogy másnak befolyása s beszólása legyen hazai ügyeinkbe. És épen azért méltán viseli nevét; szava, ténykedése mindenben igazolja, hogy a függetlenségi párt bkz helyes elnevezéssel, szavaztassák aztán balpártnak akár szél baknak az álszabadelvü s conservativ, vagyis maradó párt által. A függetlenségi párt egyedül a reális, jogosult, nevének tettleg megfelelő pártszövetkezet. Azért óhajtjuk, hogy mindaz, ki vele szívlélekkel nem érez és ért egyet, lépjen ki e szövetkezetből. Nekünk tiszta s határozott jellemekre van szükségünk , csakis ezek társuljanak velünk a nagy és szent czélra, a magyar haza függetlenségére s fölvirulására, hogy teljesedésbe menjen nagy Szécsényink jóslata: „Magyarország nem volt hanem lesz!“ Végül a pártnélküliekről is kellene szólnunk, de miután ezek csak bujkálók, hajósdi gyermekjátékkal foglalkoznak, hagyjuk őket, míg megnőnek, kiskorúság porát lerázva, nagykorúakká lesznek — mint férfiakról aztán szólhatunk majd róluk. Garay Alajosteriummal kormányoztatja. Már most tegyük fel,. A következő, országgyűlésre a függetlenségi párt megy fel többségben, s alkot ministériumot. Úgy de a korona ezt nem erősíti meg. Mi történik? Önök szerint a Felséges Király adott esküje ellenére a magyar alkotmányt egy tollvonással megsemmiti mert a függetlenségi pártnak nincs létjogosultsága. Azaz van a magyar országgyűlésen egy párt, még pedig többségben, s e pártnak nincs joga királyi esküvel szentesített törvényes igazaihoz ragaszkodni. Ki meri ezt állítani ? Az, aki szereti feledni, hogy még eddig mindig az országgyűlési többségből kiemelkedett ministériummal kormányoztatott (3 Felsége az, a ki már a priori olyat feltételez a koronáról, a minek mind ez ideig az ellenkezője tapasztaltatok . Az a ki szeretné a koronára előzetesen rá fogott ilyszertt illeti okkal a nemzetet revolutióba kergetni. Az a ki önmaga a legnagyobb ámító. Igen. A függetlenségi pártnak van létjogosultága, van jövője, mert ez legerősebb támasza a magyar királyi trónnak. S épen ezért erős a hit bennünk, hogy ha e párt többségre jut, a belőle kimagasló ministériummal fogja kormányoztatni Felséges Királyunk magyar országát. A kettős erőre nézve is van egy pár szerény megjegyzésünk. Minda mellett is hogy I. Antal Gyula úr 400 ember jegyzője a magyar képviselőházban: nem láttuk másban criminálus erejét, mint a már úgy is elviselhetetlenné vált adók folytonos megszavazásában. Ez erőből pedig kegyes engedelméből nem kérünk. A t. szolgabíró úr pedig ha oly erős férfiú, bár miért nem használja fel legalább erélyét arra, hogy a községek több bírái, a községi törvény ellenére, ne maradnának három, négy sőt több évi hátralékban számadásaikkal, a községek világos hátrányára? Valójában kívánatos volna ha a Tekintetes megye is figyelme tárgyává tenné a községek e nemű bajait ! Minden esetre pedig nevezett szolgabíró urat figyelmeztetné arra, hogy a közeledő képviselő választást hivatalos tekintélyével ne pressionálja. ____ Harsányi. Visszaélések. Valójában szomorú napokat élünk. Alig hangzik el egyiknek njakán a panasz itt a siklósi szolgabirói járásban, már a másik kénytelen újra kezdeni. Nem csak Vaiszlóban követett ugyanis el, hivatala aegise alatt Antal Pál siklós-járási szolgabiró úr korteskedést, hanem, talán hamarább fel tudnánk számítani, a legutóbbi biróválasztások alkalmával hol nem tartotta meg — variált alakban — vaiszlói kortes beszédjét. Ezeket azonban majd csak jobban elhallgatnék, ha Harasztiban, Tésenfán, Czúnban mondott beszédéből ki nem emelkednék egy olyan parsal, mit szó nélkül hagyni és nem lehet. Azt mondja a többi között: majd jönnek kelmétekhez árnitók, kikspártjuk nevében mindent ígérnek, de ezeknek ne hidjenek, sat, tovább, én és öcsém — ki 400 embernek jegyzője, ketten erős emberek vagyunk arra, hogy kelmetek részére mindent a mi jó megtehessük stb. Ugyan kérem szolgabiró urat mondja csak, kik azon áruítók, kik a népnek mindent ígérnek, de ezeknek nem kell hitelt adni? talán a függetlenségi pártiak, akik azt mondják, hogy a magyar nemzetnek elévülhetetlen, s törvényben gyökerező jogai vannak ahoz, hogy saját dolgait minden idegen beavatkozástól menten, szabadon, s önállóan rendezhesse, tehát pénzügyeit, kereskedelmét , hadügyeit is. Igen a függetlenségi pártiak azok kiket, szolgabiró úr érteni kívan az árnítók jelzője alatt, mivel hogy a siklósi választókerületben kezdettől ez ideig más párt nem is létezett mint kormány - és függetlenségi párt. S ez utóbbiról hirdetik már urbi és urbi, itt és ott, mély bölcsességgel, hogy e párt nem kormányképes, e pártból ne talán kiemelkedő ministériumot a korona meg se erősítené, sőt e pártnak nincs is létjogosultsága. No hát én ezen állítást egytől egyig forradalomra lázító irányak tekintem. Nekünk magyaroknak alkotmányunk van. Ezen alkotmányra Felséges Királyunk megesküdött Ezen alkotmányos országot mind ez ideig a többségből kikerült minis ziklósi függetlenségi párt választói hoz. Több oldalról történt azon tudakozódásra, hogy ki lesz a siklósi függetlenségi párt képviselőjelöltje ? Előlegesen tudatja az elnökség, hogy a függetlenségi pártbizottság e tárgyban érintkezésbe tevén magát az országos függetlenségi központ vezéregyéniségeivel is, amihelyt megállapodásra jut: kötelességének tartja a jelölt nevét elég korán közzétenni. Addig azonban figyelmeztetésül elégnek tart annyit, hogy kiki őrizze szilárdul elvét, sőt szükség, hogy az együttgondolkodók elvben tömörüljenek. Úgyis az elvszilárdság — s az egyedül helyes függetlenségi elvben történő tömörülés mellett — az ezt képviselendő egyéniség neve másodrendű kérdés. A siklósi függetlenségi párt elnöksége. Különfélék. — Évnegyedes előfizetőinket tisztelettel kérjük az előfizetésnek idejében leendő szives megújításáért, hogy a lap küldése iránt kétségben ne legyünk. — Hibaigazítás. Lapunk múlt heli számában a lapösszeállító vigyázatlansága következtében a következő hiba támadt az: „Árvaügyi és örökösödési nyomoruságaink“ czimű czikk, utolsó bekezdése: „..........h. sz. számokkal látták el“ sorának folytatása elemeltetett és „A közönség köréből“ czimű czikk, 2-ik közleményének negyedik bekezdése: „Hát a városok, ezek sem kutyák, a vevő s eladó felek“ sora után létetett, — az ide tartozó rész pedig az előző czikhez emeltetett. Az aláírások is ekkér felcseréltettek. — A pécsi székesegyház stylszerü restaurálásának kérdését — írja az „Egyetértés“ — néhány év óta töbször vetette már fel Trefort miniszter előbb Kovács Zs. s most Dukánszky Nándor pécsi püspökök előtt. A napokban is Trefort btzak, más levelet irt Dulánszky püspökhöz, melyben megkéri, hogy hasson a káptalannal oda, hogy a székesegyház mielőbb restauráltassék. Eddigelé két terv van beadva, az egyik Schmidt, a másik Lippert domépítők által. Az előbbié el is fogadtatott. E szerint a restaurálási munkálatok 400.000 frtba kerülnének. A pénz ugyan meg volna hozzá, a mennyiben a székesegyház 600.000 frt készpénzvagyonnal rendelkezik. E pénz azonban mind jelzálogilag kölcsönbe van adva s leginkább a pécsi szegényebb néposztálynak, mely e kölcsönöket igen szívesen veszi, mert azok rendes kamatok fizetése mellett akár nemzedékről-nemzedékre szállhatnak át. Ebben van a bökkenő. A káptalan egy része, élén a valódi keresztény felebaráti szeretete és jótékonyságáról ismert dr. Szláby Ferencz nagypréposttal, a miatt aggódik, hogy ily nagy összeg egyszere való felmondása fölötte sújtólag hatna a szegényebb néposztályra s hogy az valóságos „krach“ lenne Pécsre néve. Újabban felmerült azon javaslat, hogy az építkezéshez szükséges pénz a takarékpénztárból vétessék kölcsön, a székesegyházi uradalom pedig ahelyett, hogy évenkint tetemes alapvagyont gyűjtene, a folyó jövedelmekből fizesse a kamatokat s törleszsze lassan kint a kölcsöntőkét. Egyébiránt az egész ügy most még nagyon nehezen vajúdik s a káptalan részéről egészen el is ejtetnék, ha azt a miniszter itt-ott fel nem elevenítené. — Eddig az „E—s“, mi kiket ez ügy mind a város dísze, mind pedig a restauráczió által az ipar és munkának juttatandó nagy pénzösszeg tekintetében, de másrészről az olcsó és biztos kölcsöntőkétől megfosztandó osztály szempontjából közelebb érdekel, nem csak abban a nézetben vagyunk, hogy a pécsi konglomerált stylü székesegyház stylszerű restaurálása egyáltalán lehetetlen, hanem hogy a tervezett 400.000 írtnak elköltekezése csak azért, hogy a lerombolandók helyet részleges s talán kevésbé műértékes uj alkotások foglaljanak helyt, valóságos vétek lenne. — A pécsi székesegyház jelen alakjában eléggé diszes és impozáns, tiszta stylü épületet pedig nincs az az éptész a ki belőle faragjon, ha csak majd földig le nem romboltatja. — Jobb lenne ennél fogva meghagyni úgy mint van és a felesleges székesegyházi uradalmi jövedelmeket más katholikus egyházi czélra például egy egyetem felállítására fordítani. — Trefort úr pedig csak hadd elevenítse fel addig, mig miniszter lesz — itt-ott a pénz kiköltési tervét. — Sziklay Emilia pécsi vendégszereplése felét lapunk múlt heti számában az illető rovatban foglalt bírálatra nézve felkérettünk több oldalról annak kijelentésére, hogy a pécsi közönség úgy látszik szinbirálónkkal nincsen egy véleményen, amit is az előadások alkalmával félreis- - merhetlenül kitüntetett. — Ugyanez okból tartotta időszerűnek a szinibizottság, hogy a művésznőt egy igen diszes koszorúval kitüntette, melyről színi referensünk nem akart tudomást venni. — A mohács - pécs - barcsi vasutüzlet igazgatója, Kelemfy Károly nemcsak mint a pécsi kereskedelmi s ipartársulat alelnöke vett tevékeny s buzgó részt a kereskedői tanú nézők számára létesített tanfolyam megalapításában, hanem különös bőkezűséggel 25 magyar s ugyanannyi német olvasókönyv adományozásával is megemlékezett ez intézetről, mely nagylelkű adományért az igazgatóság legmelegebb köszönetét nyilvánítja. — Az időjárás. Vasárnap, hétfőn gyönyörű szép tavaszi nap mosolygott, az egész város élénk mozgásba jött. A sétatér, a vasúti állomáshoz vezető út, a tetytye, kevés szóval minden köz és sétatér megnépesült a tavaszias üde levegőt élvező közönség sokaságával. De nem sokáig tartott az idő így. Kedden erős szélvihar támadt és az eső egész nap szakadt. Szerdán hó borította az utakat s a házak fedeleit. Böjt, nem böjt, az időnek mindegy, még mindig a bolondját járja. — Magzatelhajtás következtébeni halál. Járányi Ferenczné, kiről a múlt számunkban írtuk, hogy a magzatelhajtási műtétek után kínos helyzetbe jutott: folyó hó 20-án iszonyú szenvedések között kiadta lelkét. Bocsássa meg neki a jó Isten a bűnét ! — Ismét fekete himlő! Szerdán a siklósi országúton, aSzontagh féle ház átellenében lakó püspöki kertész meghalt — fekete himlőben. — Gyík-fészek. A napokban egy belvárosi épület bontása alkalmával a kőművesei a falban egy gyik-fészket találtak. A fészekben mintegy hat-hét dermedt gyík és számos gyíktojás találtatott. A gyíktojások közül több már meg volt repedezve, s amint az egész gyikfészket bevitték a melegszobába, a gyikok föléledtek és másnapra meg már a tojásokból is fejlődött ki néhány kis hüllő. Úgy látszik már közel állottak a gyikok az ébredéshez, mert amint tudjuk a hüllők és még néhány más állat pl. a bőregér stb. dermedt állapotban alusszák át a telet és tavasszal uj életre ébrednek. — Utczai hecrcz. Múlt szombaton, amint a várostemplom háta mögött a kerítés kövén guggolva olvasgatta egy falusi atyafia pénzét, a pajkos szél kirántott egy ötös bankót a kezéből és sebes szárnyon útnak eredt vele. A szegény atyafi szörnyű kétségbeesett futással iramlott utána, már-már elérte, a midőn egy kölyökkutya , játéknak vélvén a dolgot, felkapta a bankót és elfutott vele. Az atyafi torokszakadtából öltött - kiáltott, hogy: fogják meg! Végre hosszas bajsza után, már a kutya sem vette tréfára a dolgot, a bankót elejtette és úgy futott tovább. Az atyafi pedig nagy örömmel dugta zsebre a megmentett ötös bankót. Ilyen se minden nap esik. — A munkások által szombaton, az I. pécsi munkás beteg-, rokkant-, özvegy és árvapénztár javára, beszédekkel, szavalatokkal, tréfás nyereményekkel és tánczcal egybekötött „márcziusi ünnepély“ nem remélt akadályok következtében, nem valami fényesen, de mindazonáltal kielégítőleg sikerült. Az ünnepély megnyitásául Jónás zenekara az „ Arbeiter Marsallaise-t játszotta. Utána Gyurits, a munkásegylet alelnöke megnyitó beszédet mondott, melyben megemlékezett röviden Európa történelmében feljegyzett nevezetesebb szabadságharczokról, különös figyelemmel a mi szabadságharczainkról. Horváth József mély átérzéssel, a hazafias lelkesülés tüzével elszavalta Petőfi „1848“ czimű gyönyörű költeményét, továbbá a „Kommunista riadó“ czimű költeményt, ismeretlen szerzőtől. Ezek után még több hatásos szavalat következett. Az egyes szavalatok közt Jónás zenekara játszott, az előírt programm szerint, azt azonban nem értjük, hogy ily hazafias ünnepélyen, mint lehet „Kossuth“ indulóval, „Hunyady“ indulóval, „Magyar Hymnus“-sal, egyetemben a „Fatiniczá“ -t, de legkivált „Boccacco“-t játszani ! Ének is volt előjegyezve, mi az ünnepély sikerét fokozta volna, de ez elmaradt; mivel kath. legény-egyletnek, melynek dalár fiúja énekelt volna — a városi plébános. — böjt lévén — megtiltotta a közrensködést. gyógyászati levelek. VII. Testtisztitás. A téli időben, mely ez gyakran megnehezíti a szabad légben is meg kívánt mozgást, az emberi testnek szi vetei könnyen beteges állapotot idézne elő. Az izzadság elkülönítés hiányos és mellett készek vagyunk egy erősebb izzasztóbb táplálék által a salakodj, szaporítani. Mely ellentétet képes azoly a szorult szobaleg az üdítő tavaszi leveivel, a tavasz tehát a legjobb idő arr, hogy a tél alatt leült, felesleges és egyes létszemek tevékenységét gáti anyagok és nedvek (epe és tarha) ig szabályos és a testet nem bántó széktál eltávolíttassanak és ez által sok hoszszu, nehéz szenvedésnek eleje vétessél Mig az egészséges, vagy magát egész*gesnek tartó egyén se késelkedjék eze drága, piros élet nedvnek, mely erejt keresztül hullámozza a kellő tisztaság) és erősbitő működést egy szabályos bak által elővigyázván megvédeni; de a legnagyobb szükség mindazoknak is, kik megromlott emésztésben, szorulásban, ujj sebekben, utálatos bőrkiütésekben, vérádulásban, köszvényben, szédülésben, a fúgok lomhaságában és fáradságban, aranyérben, és a gyomorban, a májban és belekbe jelentkező fájdalmakban szenvednek. Ezen szerek megválasztásánál is a legnagyobb elővigyázat kívántatik, ma az e czélból kibocsájtott sok labda és vegyíték stb. száma igen nagy és csal kevés oly orvosságok vannak, melyé nem okoznak fájdalmat, melyek a test: nem gyöngítik és nem volnának kán befolyással a testre nézve, vagy melyé enyhítően előmozdítanák az emésztés Joggal ajánlhatók mind biztos és működésében kellemes gyógyszert a Brans Richard által Schaffhausenban (Sveidz kiállított sveiezi labdacsokat. Az össz osztrák magyar birodalom minden jó gyógyára birja e szert, mely 50 drb 70 vagy 15 drb 25 kr. tartalmaz. A raktár a lerr általi megrendelésekre Sipőcz István gyógyszerész urnák is megküldi. A pécsi zeneegylet 2. philharmo nikus hangversenye. A pécsi zeneegylet 2. philharmonikus hangversenye múlt vasárnap a gyönyört tavaszi napnak daczára nagyszámú közönség előtt tartatott meg. Az előadott dartbok közül kiválóan érdekes mű Scharwenka F. serenadeja, melynek minden egyes része feszült figyelemben tartja a közönséget és genialis eredeti gondolataival, gyönyörű kidolgozásával valamit remek hangszerelésével, (leszámta— « 3 (Andoute) hosszadalmasságát) a jelenkor zeneköltemények legkitűnőbbjei közé tartozik. A zenekar e darabot igen szépen játszotta,s ez által a darab szépségei teljesen érvényre emeltettek.A hangverseny fénypontja Schubert H-moll synphoniája volt, mely a hallhatatlan szerzőnek utolsó művei közé tartozik s befejezetlen maradt. Ezen örök szépségű mű a zenekar által kiváló gonddal volt betanulva, s előadásával a zenekar a közönség legmelegebb elismerésért érdemesítette magát. A hangverseny másik két száma Lento Rubinstein C-moll vonósnégyeséből, és Wagner „Nürnbergi mesterénekesek“ czímű operájának előjátéka kevésbé szerencsés választás volt. A előbbi egyhangúságával és hosszadaloasságával semmi érdeket sem ébresztett, a mesterénekesek előjátéka pedig oly mi mely óriási hanghalmazával idegessé teszi a hallgatót, s figyelmét ugyanazért anynyira megzavarja, hogy nem képes föltalálni benne a szépet. A zenekari számok között Bors Anna kisasszony énekelt be Orczytól, Rubinsteintől és Schumanntól egyegy dalt, melyek kíséretét Jaksch F. egyleti karmester igen ügyesen hangszerei. A közönség a kisasszony énekét, valamin a többi zenekari számokat is élénken megtapsolta. A harmadik és e ciklus utol» hangversenye holnaphoz egy hétre vagy a jövő hó 3-án fog megtartatni melyben Saint-Paens suiteje és Beethoven 7. az synphoniája fog előadatni, az énekszám» pedig Hochné és Schmidtler úr voltak szívesek elvállalni. Színészet. A színi évad vége felé járván mat héten két jutalomjáték volt. Kedden Balti G. karmester javára „A pipa bolondja! Operette 1 felvban és „A rózsa leányok operette 3 felvban. Az elsővel Balog Gusltáv mint zeneszerző mutatta be magát Műve ugyan kezdetleges munka azonban mégis mutat tehetségre. Legfőbb hibái az operettének a szöveg silánysága. A közönség jutalmazottat meleg tapssal fogadta s műve egyes számait is megtalsolta. Fogadja szerző a közönség ezer elismerését buzdításul. „A rózsa leányok" operette Antasch Károly veszprémi orgonista első dalmű szerzeménye. Az ifiú szerző e kísérlete határozott tehetségt árul el. Az egyes számokban nem cs* ügyes összeállításra hanem sok új és csinos motívumra és ügyes hangszerelésre találtunk. Egyes számok különösen sikerültek, s a közönség azokat élénken mit is tapsolta, a zeneszerzemény egészbe véve azonban nélkülözi a kellő emelkedést, mert főleg a zárszámok az előzőkhöz képest bágyadtak, s ez okozza, hogy a közönségnek az első felv. által felébred"