Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-14 / 2. szám

X- évfol­yamaa.­Pécs, 1882. január 14-én.2-51s. szá­mad­. Előfizetési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész ívre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. negyed évre 1 frt 50 kr. Egyet szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton Egyes számok kaptatok Weidinger II. könyvker. (Széchenyi-tér.)PÉCSI FIGYELŐ. Ssamnereztai Iroda: Ferencziek utczája 44.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal hr a városház épületben, Lili János hr a budai külvárosban, Böhm C. F. hr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára:­­ Egy öt hasábos petit sor egyezett 15 . megjelenéséért (I kr., 3-szori 5 kr., 1 ^ 10-szer ér 0 kr. illetendő. — Minden $ hirdetés után 30 kr. bélyegdij sze- |­ tendő. A nyílttéri petit sora 10 kr. |) A hirdetési dij előre fizetendő. DíjQCr-Kiadó hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. A hamupipőke. Városunk fő éltető forrásáról, a szőlő­gazdálkodásról kell szólanunk, fel kell panaszolnunk azon mostoha elbánást, melyben a városi hatóság, úgy a tanács, mint a képviselőség ál­tal részesítetik. A fol­adónak és ennél fogva a városi peticiónak felénél többet szol­gáltatja a városnak szőlős területe, de ez talán mg kissebb része azon teher­nek, a mit a pécsi szőlő elvisel. — A borkimérés regale 26—30 ezer fo­rintot jöved­elmez a városnak a fo­gyasztási álami adón kívül, mindéhez hozzá szárithatók a vendéglősök, bormérők, borkereskedők jövedelmi adója után kivetett városi pótadók, roppant teret tüntetne elő ezen több­szörös meghóztatásnak összegezése. — Ezen töbszörös megterhelésről a többi földiünk nem panaszkodhatik és a házbikin is, — tekintve a magas béreket, — könnyebben birja el a városi adóteheket, mint a drága mű­velésű és hiánytalan termésű szőlő­­terület, de a város apái azért leghá­látlanabbak von emlők irányában, mikből legújabban szívják az édes­­ tejet. Csáky-somává lett a pécsvá­­rosi szőlőterül, szedi a gyümölcsöt, szüretel ott azs, ki nem ültetett, nem kapált, egy­­ajczárt sem költött a termésre, a gazt tulajdonosnak örülni kell, ha neki­­hagynak egy kis kós­tolót, azon tümölcsfa terméséből, melyet maga ültetett, szemzett és­­felidézott. De nem az a gyömölcs közös préda, a szőlőrmés sincsen megkí­mélve, nem is holdvilágos éjeken és kora hajnali­, hanem fényes nap­pal vékás­kosankint egész szemte­lenséggel lopja a termést, nincs messze az idő az sem, hogy az el­lenszegülő gazt még reáadásul jól elverjék. — Kom­uismus lett a jel­szó szőlőinkben. Csatangol szőlők közt annak idején a dologkilők egész serege, kiles mindent, le és károsit alkalom­­­szerüleg, a pincérrések napirenden vannak, sőt a krések a karók sem m­aradnak békével, ellopják, pusztít­ják tüzelőnek. A puszta bosszantás és pajkos­­ságbeli kártételek elveszik a gazdá­nak minden kedvét a javításhoz, tu­dunk új gazdát, ki a szőlőaljban lévő szilvásában százra menő vadonczot nemesittetett. — Mindnyáját letörték a gazok! A szőlőutakat a város nem gon­dozza, a gazdáknak terhe ez is, volt év midőn két hold szőlőre 16 frtot is vetettek ki utcsinálás czimén és midőn elkészült, akkor a szőlőutat, — melyre az illető gazdákon kívül másnak reá lépni sem volna megengedhető,­­ felhasználták a fuvarosok arra, hogy az erdőből fát szállítsanak rajta, el is rontották gyökeresen úgy, hogy mire reá került a sor a bor h­azaszállításra, az egyes gazdáknak újabb költséggel kellett igazítani rajta, nehogy na­gyobb veszedelemmel járjon a bor­­szállitás. — A városi hatóság pedig tett — semmit — és az erdei személy­zet szeme láttára, sőt talán biztatására is használták a szőlőutakat, mert az erdei faszállitó utak megromlottak és kiigazításukra senki sem gondolt. Faluról uralt időben temérdek szegény nép tódul be a városba — napszámos munkásnak, azaz, hogy többnyire nem munkás-napszámosnak, — naplopók bizony ezek legnagyobb részben, mert ha munkások és nem henye pazarlók lettek volna, nem mennek tönkre a falun, nem válnak proletárokká. — Igen veszedelmes egy elem ez, mely a pécsvárosi mun­kás­osztályt is elmételyezte, megron­totta. A rendőrség ezen veszedelmes elemnek betolakodása ellenében nem tesz semmit, mert ez gazdagítja fel a pálinkamérési regalejog árendását, en­nek jóvoltára pedig kiváló apai figye­lemmel kell őrködni, s noha a pálinka­méreg hathatósan pusztít e proletár­seregben, a nép romlottsága, az uzso­rások a falun gondoskodnak róla, hogy itt a városban mindinkább sza­porodjanak és a karczos pálinkamé­reg végkép ki ne pusztíthassa. Erről a „szegény népről“ is atya­­ilag gondoskodik, a város megen­gedi, hogy nyáron hetenkint két­szer, és télen mindennap is me­hessen az erdőre hulladék fát szed­ni, a­mi a naplopósággal egyér­telmű, mert dolgozva a legkisebb nap­szám mellett 50—80 krt kereshetne meg, míg a hazahordott ágbog vagy rothadt fa alig ér 10 krt. No de ez erdőre járás mással is jár, mert hogy betartaná a hegyrend­őrség és erdőőrség a már régóta meg­állapított rendes faizási utakat, arról szó sincsen, ez a kóborló népség éppen csak a szőlők közt és a tulajdonosok magán gyalog ösvényein szeret járni, hogy ott mindent kifürkészhessen, ká­rosítson, lopjon és garázdálkodjék, ezen népségnek elve az, „ha nekem nincsen, másnak se legyen.“ Nem értjük, miért viselik a mi hegyrendőreink a két csőrű vadász püskáit mindig vállaikon, tolvajt, kár­tevőt még sohasem fogtak el, a sző­lőkben csatangoló kutyákat agyonlőni sincs bátorságuk, mert hát a kutya­gazda megtudja és bosszút"­or miatta, alkalmasint csak ízletes nyúl- és a fogoly­­sült szerzésére valók azok, ötágútól értetvén, hogy ezen ízletes sültekből nem eszik a városi pénztár, ami­y a hegy rendőrség­ félét fizeti.­­ Valóban oly szégyenletesek etzek a pécsi hegyi állapotaink, hogy neki akad párjuk az országban, pedig akár Baranyában is van száz község, hol egyszerű paraszt hegybiró tud rendet tartani nagy terjedelmű szőlő­­területen, míg Pécsett az úri rendőr­ség akkora drága apparátussal hagyja a dolgot menni — a­hogy megy! A pécsi szőlősgazdák egylete ke­zébe vette ez ügy rendezését, javítá­sát, kitartó vas szorgalommal hosz­­szabb időn át dolgozta ki és vitatta meg a szőlőgazdaság bajait orvos­­landó javaslatát s midőn abban meg­állapodott, mult év nyarán terjesztette be ajánlólag a városi hatóságnak. Azóta betelt hét hó és e javaslat még a városi gazdasági bizottságban sem lett tárgyalva, holott természeté­nél fogva még a jogügyi és pénzügyi bizottság, azután a tanács retortáján kell átmennie, míg a közgyűlés elé kerül s onnan a minisztériumhoz hely­benhagyás végett. Az, hogy az e javaslat szerinti hegyrendőrség egy pár száz forint­nyi több kiadást von magával, nem lehet ok arra, hogy a tanács annak tárgyalását sohanapjára elkésleltesse, azt az egy pár száz forintnyi kiadási többletet helyes és lelkiismeretes gaz­dálkodással egy évben is tízszeresen ki lehet pótolni, például csak a fo­gyasztási adó kezelésénél is, hát még a többi Csáky-szalmánál, mely a városi gazdálkodásban mindig bőven terem. A szőlősgazdák mint aránylag adóval leginkább megterheltek joggal követelhetik, hogy birtokuk és tulaj­donuk megvédelmeztessék a város ál­tal, mely a regálén kívül a pótadókat élvezi, ha kötelességének a város nem akar, vagy nem tud eleget tenni, ak­kor hagyjon fel a szőlők utáni földadó községi pótadójának szedésével, majd a szőlősgazdák ezen pótadó össze­gével állítanak fel oly hegyrendőrsé­get, melyhez azután a városi rendőr­­­­ség tanulni mehet s megszerezheti magának a minősítvényt, mely eddig még hiányzik. Haszontalan parádékra ezreket dob ki a város, nagy nyug- és kegy­­i díjakat oszt nagylelkűen olyan ki­maradt tisztviselőknek, kik annak­­ idején fizetésüket sem érdemelték ki, de a lakosság,­­ jövedelmi forrását minden gondozás védelem nélkül hagyja kitéve a vörösbőra barbárok­nál nagyobb és vadabb puskítók ga­rázdálkodásainak. Ez többé nem maradhat így, ke­resnünk kell módot, hogy a város kö­telességének teljesítésére szoríttassék.­ ­ Á BI­A. Levelet irt kisasszony. (Zenéjét szerdánké Gyula.) Levelet irt a­­sszony, Galambpóc küldte el: Háromszor is ,csókoltam S csak azt törtem fel. Jaj Istenem, je szépen Szólt benn Hő keblének ejtő Szerelme. Fáj a szivem,­­ lelkem, Hogy ha re­ndolok, Hogy mi soha lehetünk Egymáséi, kgok , Mert a végzet ihatárzott Felettem, Hogy kunyhóba Legénységre Születtem. Visszaírom, visszim Az aranyos l-9i Felejtsen «1 a kiaony, — Soh’se jussak­­be . . . . Hejh! de tudom jönnek Levelek, Hogy csak higgjelnéljek és — Szeressek ! Várady Ferencz. Az állatok téés nyári álmát Az emlősök és maik élete folyt­­­osan az ébrenlét, és álogrt váltakozva­­ pontosan a naptól fü­ folyik le. Az éjjeli alvás azok és idegek igyujitására és erősít­é szolgál — és minthogy az agyrendszerből eredő ideg működés, tudni illik az érzékenység és mozgás mint az állati életnek ezen két fő tényezője az alvás alatt megszűnik, csak a tenyészési rendszerből származó belégzés, emésztés és vérkeringés marad­nak az alvás alatt működésben. Minél csendesebb volt az éberség állapota, an­nál csendesebb lesz az alvás. Azért ke­véssé kifejlett állati életműködéssel bíró állatoknál nincs is tulajdonkép álom. Az alvás alatt az agynak nem enyészik el minden működése, hanem ez egy ideig gyakran tovább folytatódik, s ezen álla­pot az, a­mi álmodásnak neveztetik. Azon képesség, melynél fogva az ál­latok a beálló hidegebb vagy melegebb égalji viszonyokat elviselhessék, idézi elő az állatoknál a téli, vagy nyári álmot.­­ A téli álomra készülő állatok a nekik kellemetlen hideg elöl menekülni akarván, biztos menhelyet keresnek maguknak és ha a helyváltoztatási képesség náluk korlátozott, úgy önkészitett gödrökbe rej­tőznek el és azoknak nyílásait a hideg behatása ellen jól eltorlaszolják, — ha pedig kitűnő hely változtatási képesség­gel bírnak, úgy a hidegebb éjszaki tarto­mányokból jobban a távolabb eaő mele­gebb déli tartományokba költöznek, — a magasabb hegyes tájak lakosai lejönnek a kevésbé hideg völgyekbe,­­­ a vízi ál­latok, például a halak, vagy melegebb vizekbe költöznek, vagy jobban lehúzód­­nak a víz fenekére és az ott levő iszapba elrejtőznek. A téli, vagy nyári alvás alatt az ál­latokban az élet a test felületéből jobban a test belsejébe húzódik, az érzés és moz­gás egészen háttérbe szorul, az állatok hévmérséklete 31—30 -1­ Reaum. leszáll + 17—0 Reaum: a vérkeringés és belég­zés lassúbb lesz, az emésztési szervek szűkebbek lesznek, az emésztés megszű­nik. Ily állapotban az állatok a hideget jobban kiállják, golyóalakban össze­göm­bölyűdnek, hogy saját testmelegüket job­ban megtarthassák. A tapasztalás mutatja, hogy azon ál­latoknál is, melyeknél a téli álom nem fordul elő, a hideg idő beálltával az élet­működés alább száll; így például a méheknél és hangyáknál,­­ vagy pedig erős hideg alatt az állatok nagyobb csa­patokba összehúzódnak, mint például az őzek, szarvasok, nyulak és farkasok, — a sertvések ólaikban egymásra fekszenek, hogy állati melegükkel egymást kölcsö­nösen átmelegítsék — a halak a víz fe­nekére húzódnak, vagy az ott levő iszap­ban elrejtőznek. A téli álom annál hamrább köszönt be és annál tovább tart, mennél előbb áll be és mentül tovább húzódik a tél — a magas éjszakán és a magasan fekvő tájakon még lethargicus álomban vannak a téli alvásba merült állatok, midőn már a melegebb égan­ji zónákon a tavaszi nap melege alatt az állatok élénken mozog­nak; hogy az állatokra minő hatása van a melegnek kitűnik abból, hogy ha az alvásból felüdült állatok ismét hidegnek lesznek kitéve, megint elalusznak.­­ Erős állatok később esnek téli államba, mint erőtlen és öregebb állatok. Ahoz, hogy a téli alvásba merült állatok ismét felüdül­jenek, szükséges a nap hőségének emel­kedése. Téli alvásba merül az emlősök közül a denevér, — úgy nagy száma az őrlők­nek, — a hiúz és medvék téli álma "ré­tesnek mondatik, azonban a fehérmei' A- nek az éjszak­ai örökös lakosának * ■ álma kétségen kívüli és akkor áll a nap sugarai a láthatárról eltűnnek és az unalmas hosszú gönci-poláris­ éjszakák beköszöntenek. A házinyul, ha meleg helyen — is­­tálóban­­ tartatik, nyolczszor, ha szabad de kevésbé meleg helyen van négyszer kölykezik, — ha a zérus alatti hideg egy­­pár fokának tétetik ki, megfagy. A madarakról az a vélemény, hogy nem esnek téli álomba, azonban a fecskék közül évenként vándorlásaik alatt többen visszamaradván a Földközi tenger part­jain levő lyukakban, különösen pedig Olasz­áé Francziaország közt a mauriennei völgyben levő barlangban a hidegtől der­medten, a tetőhöz kapaszkodva, téli álomba merülve találtatnak. A hüllők közül téli álomnak vannak alávetve a gyilok-krokodilus, mely a hi­deg ellen a Carolina mocsárjaiba rejtőzik el, továbbá a teknősbékák, kigyók, a­me­lyek a hideg ellen szintén biztos menhelyet keresnek — a megdermedt narancsbékák felüdülnek, ha a föld, a­melyben elrejtve vannak -2- 3 Reaum. lesz — a hideg iránt a halak is oly érzékenyek, hogy abban meg is fagynak. — Némely állatok képe­sek a melegség különböző fokát elviselni, így például Canadában a halakat meg­fagyni hagyják, azután haza víve vízbe dobják a melyben ismét felélednek. — úgy szinte Gaimer látta Izlandban 1828—29. télen a varancsbékát jéggel fedve, nála minden állati működés megszűnt, sőt da­rabokra el lehetett törni, de a mint kissé melegebb helyre vitetett, azonnal feléledt. A meleg övi tartományokban a nyár forró időszakában szinte oly változások állnak be, mint a minek a mi égaljunkon a nagy hideg beálltával előfordulni szok­tak. A mi égaljunk alatt a nagy hidegben a téli álom, a forrú övi imi-'......is Politikai szemle. Bécsben nagy közös miniszteri ta­nácskozások tartották. A krivescziai láza­dás volt azok tárgya, az eddigi katonai kordon nem sokat ér, nagyobb haderő és millió forintok kellenek hozzá, kivált arra, hogy Herczegovina felől kerítsék be a lá­zadók fészkeit. — Két — harmadfél mil­lióról volt szó, ennyit kívánt a hadive­zénylet, de úgy hallatszik, hogy a közös hadügyminiszter nem akarta vállaita venni a delegácziók előtti felelősséget arra, hogy az összeget utólagos jóváhagyás reményé­ben elköltse, hanem leköszönt, a lemon­dás ugyan még nincs elfogadva. sőt a hadügyminiszter újra átvette az ügyek vezetését, de ezt annak tulajdonítják, hogy a költség tetemesen alább lett szállítva, mely Dalmácziára vonatkozólag az oszt­rák, Herczegovinára nézve a közös kincs­tárból lenne fizetendő. A Budapesten állomásozott Schmer­­ling gyalog­ezred már elindult Ragusába, ugyanoda, vagy Herczegovinába mozgósít­­tattak. Prágából a Philippovich gyalogez­red, továbbá a Károly Lajos és Jellasich gyalogezredek, Nagyváradról az 51. számú (Heinrich), Kolozsvárról a 62-ik számú Klagenfurtból a 7-ik számú (Marokcsics) gyalogezred, Szalzburgból a 34. számú és több más vadász zászlóaljak. Magyarország nevében a miniszterek elvállalták, hogy a legrövidebb idő alatt üzletre képessé teszik a sziszek-novii vas­utat, hogy összeköttetés legyen a mo­narchia és Bánjaluka között és hogy meg­­könnyíttessék a megszállott tartományba való szállítás. A sziszek­ novi­ vonalat ja­­nuárius végén fogják megnyitni. Megállapodás jött létre abban a te­kintetben is, hogy a sorozás Boszniában és Herczegovinában az ideiglenes törvény alapján teljes erélylyel végre fog hajtatni. Ha több és hatalmasabb intézkedések lesznek szükségesek erre a czélra, a miniszterek ismét tartani fognak közös értekezletet. Cseh Ede a karlóczai kir. biztos a fővárosból vissza utazott Karlóczára s vi­szi a legfelsőbb elhatározást a patriarcha választásra nézve, melyre nézve az hír­­lik, hogy Angyelics German bácsi püs­pök és szerb patriarchátus ideiglenes ve­zetője a napokban szerb patriarchává fog kineveztetni. Karlovaczi beavatott körökben Voj­­novics elhunyt temesvári püspök prosuim­ttv hivatalutódjául, Brankovics köztiszte­letben álló, hazafias érzelmű szabadkai főpapot emlegetik. ..v A vendégszeretet..^ műveltség ki­­váló'adták^el napokban a Starcse­­vica-párti'ndPrafil által felbérelt zágrábi egyetemi tanulók. — A pénzügyi bizott­ság tagjai Zágrábban megállapodtak Fiu­­méből való visszautaztukban, hogy a tex­­til-kiállítást megtekintsék. Itt azonban kellemetlen meglepetésben részesültek. A­mint a társaság az épületbe lépett 70, mások szerint 36 deák a lépcsőn helyez­kedett el és „Zsivio a szabad önnálló Hor­vátország!“ „Zsivio a horvát Fiume !„ „Zsivio dr. Starojevics“ stb. felkiáltások­kal fogadták. A tüntetés Zágrábban nagy felháborodást idézett elő. A pénzügyi bizottság tagjainak szí­ves üdvözlése után a horvát ifjúság egy lépéssel messzebb ment. Most már védte­len nőket insultál. A magyar államvasu­tak tisztviselői: Dobrovszky mérnök leá­nyait továbbá Jurasek és Szigethy mérnök nejeit az utczán támadták meg a Szarcsevics párti tanulók durva sértéseikkel. Ennek a nagy melegen a nyári álom lepi meg az állatokat. A meleg övi égalj alatti er­dőkben a fák elvesztik leveleiket és a növények úgy mint a legtöbb állatok a nagy­­meleg folytán nyári álmukat alusszák. Ily meleg időszakban Adamson Sene­galban szeptember kezdete óta a csigákat a földbe elásva , Daron pedig Montevi­­deoban a legtöbb rovart, pókot, csigákat narancsokat és gyíkokat nyári álmukban a kövek alatt találta. A kígyók a nagy melegben szintén elrejtőznek és csak eső után jönnek elő. A kutyák a meleg tartományokban elvesztik hangjukat — Kelet-Indiában pé­pedig vadászati ösztönüket. — A méhek az Antillákban nem gyűjtenek mézet. A meleg övi Afrikában a juhok el­vesztik gyapjajukat és gyapjú helyett egyenes szőröket kapnak — Guineába vi­tetve fél­mezítelenek lesznek. A tyúkok Afrikában elvesztik tollai­kat, csak evező tollaik maradnak meg. Ha az afrikai kutya, úgy az elefént hi­degebb égalj alá például a Himalája hegységbe kerülnek, mezítelen testük sző­rös lesz. A melegnek nagy behatása van az állatokra a mi égaljunkon is, igy például nyáron a nagy melegben kevésbé hall­ható az éneklő madarak éneke például a pacsirtáké a mezőkön. A téli és nyári álom egy nemét ké­­­­pezi a tetszhalálnak és valamint ezen téli fő és nyári álom sok ideig elhúzódhatik, úgy a tetszhalál is soká, sőt évekig el­tarthat — innét magyarázható meg a kö­vek között, úgy a fák üregeiben talált tetszhalott és ismét felelevenült narancs­­békáknak életben maradása.

Next