Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-16 / 37. szám
2£- érfolyrat».. Pécs, 1882. szeptember 10-án. 37-ik szét 2m. %PÉCSI FIGYELŐ. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal fir a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. fir a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Előfizetési díj: Postán úgy Pécsett házhoz küldve: egészélre 5 frt, félévre 2 frt50 kr. negyed évre 1 írt 25 fr. Egyes szám 10 kr. frtgstboll minden szombaton ! Egyes számok kaphatók Winger N. könyvkor. (Széchenyi-tér.) ..........’SoS1-'--*---------| Szsikesztől Írod.«.: Ferencziek utczája 44.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért f1 kr., 3-sieri 5 kr., X 10-szerért 1kr. fizetendő. —llioden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fizetendő. A nyilttéri petit sora 10 kr. A hirdetési dij elére Sietendő. 'sopov XLadé hivatal, Bőhm D. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. I Csürés-csavarás! Czifra dolgokat közölnek a lapok Nyíregyházáról a szegény Solymosi Eszter lesakteroltatásának bűnügyére vonatkozólag. A vizsgálatot vezető fiatal Bary és abba befolyt alügyész közt felmerült viszályok miatt nagy későn, hetek, havak múlva úgy intézkedtek felülről, hogy Nagy László alügyész helyett Havas Imre alügyész tétessék oda át és hogy ez kizárólag foglalkozzék ez ügygyel-A nyíregyházai törvényszék mellett volt ügyész több hóval ezelőtt öngyilkossá lett; módjában volt a kormánynak oda azonnal egy alkalmas szakavatott egyént a bírói vagy ügyészi karból kinevezni, hogy az ügyészség törvény szerinti befolyása a nagyfontosságú vizsgálatnál biztosítva legyen. Ezt nem tették, megvárták hogy a vizsgáló bíró és alügyész közti differencziált sajtó útján megvitassanak, mintha a magyar igazságügyet szolgáló eme két személynek a nyilvánosság előtti meghurczolását óhajtották volna. Midőn a dolog ennyire megérett, az eddigi ügyészt elteszik, — helyettesítenek ad hoc egy másikat, kineveznek egyúttal egy királyi ügyészt is Lázár Kálmán személyében, — ennek azonban a fenforgó bűnügyhez ne legyen semmi köze, mert ez kizárólagosan az oda rendelt Havas Imre alügyész dolga. Törvényszerűnek ez intézkedést éppen nem találhatjuk, de még kevésbé megnyugtatónak. A törvényszék melletti királyi ügyész mint hivatalvezetőnek jogához tartozik valamely ügyet vagy saját ellátása alá venni, vagy az alattas alügyészeknek kiosztani, ami jogon korlátolható az újonan kinevezett kir. ügyész abban, hogy ne maga lássa el az eszlári gyilkossági ügyet, hanem hogy azt Havas kezén hagyni kelljen ? ! Tt a Havas úr nagyobb képességgel bír a vizsgálathoz, vagy legalább olyannak felismertetik, miért nem őtet nevezték ki nyíregyházai kir. ügyésznek, mely állomás üres volt? Csak egy indok képzelhető, az hogy utóbbi még nem birt elég érdemekkel a kinevezésre, azokat előbb meg kell szereznie! Ez azonban nem törvényes indok és mi ezen kivételes alkalmazásban egyátalán nem nyughatunk meg. A dolog fejlődése meg fogja mutatni, hogy tapintatunk, előérzetünk nem csalt meg. Egyelőre ezeket írja a kormánylap : „Havas államügyésznek néhány napra lesz szüksége az iratok tanulmányozására, azután megteszi indítványát. Az ügyészség holnap kihallgatja azon vádlottakat, kik arról panaszkodnak, hogy Bary által bántalmaztattak. Egyiknek állítása szerint Bary haját tépte és többször arcul ütötte. Ha valósulnak a Bary vizsgálóbíró ellen felhozottak, úgy az ügyészség kénytelen lesz a törvény értelmében vádat emelni ellene.“ A vizsgálati foglyok oly csekély mérvű bántalmazásáról is, mint eme közleményben foglaltatik s mely nagyon messze áll a szokásos vallatási kínzásoktól, miket csendbiztosok és pandúrok keresztény embereken elkövetnek, eddig szó sem volt, pedig a zsidó sajtó és főnökei kikuttattak volna minden legcsekélyebbet is és nagy jajveszékléssel töltötte volna be a világ egyetemét, míg ha csak egy nem az Isten választott népéből valót halálig kínoztak a pandúrok, szava sem volt hozzá, sőt nagyon meg is dicsérte, — mert ez kerül legkevesebbe, — ha éppen valami zsidó megrablása vagy meglopása forgott szóban. Meg vagyunk arról is győződve, hogy az egész csak részlelkű gyanúsítás, de arról már nem lehetünk biztonságban, hogy az elzárt zsidók, kiknek nagy kegyesen és kivételesen megengedik, hogy a fogházon kívül készült kóser ételt bevigyenek, ez után nem lettek-e betanitva ilyen vádak emelésére, hogy ürügy legyen az s eddig ha nem is nagyon ügyes és érvelyes, de legalább tisztakezűnek bebi- zonyult Bary helyett más vizsgálót kirendelni? ! Következőket is olvassuk a kor-mány félhivatalosában: „Kozma főügyész és Korniss tör- vényszéki elnök tegnap későn este tértek vissza Eszlárról. A főügyész a helyszíni szemle alapján meggyőződött számos állítás valószínűtlen vol-táról, így lehetetlen, hogy Scharf Matricz láthatta volna kulcsjukon keresz-tül azokat, miket előad. Erre nézve a főügyész a törvényszéki elnökkel több , próbát tettek. A zsinagóga teljesen , devastált állapotban van. A zsidóság , tömegesen összegyűlt, férfiak, asszonyok jajveszékeltek. A főügyész és a törvényszéki elnök megnyugtató szavakat intéztek a zsidókhoz, megígérvén az ügy mielőbbi elintézését.“ Hátha a fiatal Scharf Móricznak jobb szeme van, mint az élemedett országos főügyész és törvényszéki el-nöknek ? Hát arra voltak-e figyelemmel, hogy a gyilkosság elkövetése órájában minő világitás esett a pitvarban állott ama asztalra, melyre Móricz szerint a levetkőztetett szegény Esztert lefektették és meglakt,erőiták ? Minő világításnál, derült vagy borult napon, minő órában néztek ők a kulcsjukon át, és a zsinagógában nyilván a zsidók által titokban véghezvitt rombolás nem változtatta-e meg a világosság behatását, a kulcslyuk és zárban nem történt-e ez idő óta változtatás ? Ha a helyi körülményeket saját szemlélés után ismernék, még egy tucat más kérdést is feltehetnénk. Igen könnyelmű dolog tehát ilyeneket csak úgy oda vetve írni tüzetes vizsgálat és okadatolás nélkül s inkább csak arra látszik ez irányzottnak, hogy diskreditálja a vizsgálatot. Egy másik lapban olvassuk ezeket: „Kozma főügyész az idő rövidsége miatt a vizsgálati iratokat megcsaládoknál az anyagi tönkrejutás okát, száz eset közül nyolcvanszor bizonyosan a fényűzés fog lenni. Úszni mindenben és mindenütt az árral, gondolni a jelenre s nem törődni azzal, hogy mit hoz majd a jövő, — ez az általános világnézet ciikk ma a társadalom minden osztálybeli egyéneinél. Fájdalom, — de való ! Az ősi egyszerű mez, a hamisítatlan vászon — durva már az elkényeztetett test befödésére. Ma még a férfiaknak is hímezett elejű ing és gyémántokkal kirakott gomb kell, mert másként nem venné észre a nagy közönség, hogy az „ipsze“ — urnák született. Nem kérdi ma már a világ, hogy honnét s miből és mily után szerezte valaki a vagyonát, — csak legyen, ha a hitvány bankóhoz a becstelenség szennye van is ragadva, csak szórja valaki a nép közé, megvan a népszerűség, megvan legalább is a „nagyságos“ czim. Nem is hinné az ember, mily borzasztó métely a fényűzés; — belopódzik a család féltékenyen őrizett szentélyébe s egy pillanat alatt tönkre teszi a boldogságot, — a jövőt! A gondoktól, a terhes munkában megőszillt családapa hiába figyelmezteti családját a naponkint felmerült katasztrófákra. Hiába mondja, hogy anyagi körülményei nem engedik erre, vagy amarra; ott van a leány, a „kis nagyság", a legtöbb esetben az anya, az „ő nagysága“ is, ak csábos rábeszélés, és hízelgéssel, vagy ha ez nem használ egy kis megszontyorodással, pityergéssel meghiúsítják a családfő hideg, de biztos számítását, de bele viszik az örvénybe. A régi de jó minőségben levő bútorok lassan kint eltűnnek a boldog családi körből s helyüket a külföld piaczairól be sem tekintette. — Véleménye az egész ügyre s eddigi eljárásra nézve határozottan kedvezőtlen. A vizsgálat és egész ügy beszüntetésére vonatkozó nézetének kifejezést is adott. Előzőleg azonban Havas ügyész a vizsgálati iratokról, — azoknak több hetet igénybe vevő tanulmányozás után — bejelentést szándékozik Kozma elé terjeszteni.“ Mindenek előtt nem hihetjük el, hogy a főügyész úr a vizsgálati iratokat meg sem tekintette, talán csak hogy terjedelmük miatt át nem olvasta, ez valószínűbb, de annál kevésbé hihető még ama nyilatkozat, mit az iratok átolvasása előtt tett volna. Ezt királyi főügyész nem tehette. A dadai hullacsempészet, az ezen talált és határozottan Solymosi Eszterének felismert ruhák, az ezen ruhán talált és a pártatlan tudományos előkelőségek által hullaerjedésből eredetinek talált foltok, ezek eltüntetésének világosan felismert igyekezete a gyilkosság tárgyilagos tényállását eléggé bizonyítja, az alanyi tényállásra nézve foroghat fel kétely némelyek előtt, de az eddig nyilvánosságra jött és meg nem cáfolt vizsgálati eredmények oly fontosak, oly igen reá mutatnak, hogy a vizsgálatot eddig nagyon lassan ugyan, de helyes, habár némelyek által nem is óhajtott irányban folyt, hogy csakis egy éleseszk, gyakorlott férfiú kellett volna oda vizsgálóbírónak és az alanyi tényállás felett sem lesz kétely már. Nem hisszük, hogy a kir. főügyész úr úgy mint fennebb idéztük, nyilatkozott volna, nem hisszük, nem hihetjük, hogy irányadó körökben az lehetne a törekvés, hogy eme híres ügyet, is eltemessék a feledés homályába, ami megtörténhetett a múlt században egy rosszul értesített fejedelem által aláírt beszüntetési parancscsal, az ma már a sajtó hatalmának korában keresztül nem vihető. Akkor, ha ez lehetséges volna, azon keresztény, ki vallásánál fogva a felforgatás erőszakának nem ba ~TÁBOS. Egy kis estebédről. Oly prózai még gondolatnak is, Mint minden az úgy egy magában, árván. De gondolathoz, gondolat ha jő: Isten-alakká lesz a sár, a márvány. Hu lá ha szobrász-lélek Istent gyúr a sárból, Nekem is legyen tehát most szabad Beszélni szépen egy kis estebédről, Hisz minden szó a lelkemből fakad! Egy házba léptem, egy kis házba, hol Az fogadott, kiért egykor rajongtam. Oldalán egy kis gyermek leányka . . . ah, Ilyen lehetett ő a gyermekkorban Elém futott, azt vélve: más vagyok tán . . S aztán elfordult — édes istenem ! — Én megfogom mindkét kezét a nőnek . . . És beszélgettünk illedelmesen . . . S e kicsiny házban minden ragyogott, Rend, egyszerűség minden kis zugában. Boldogság ha van, ily helyen lakik, Mert én azt máskép még sohasem láttam S már nem is látom igy sem ... ah de Nem erről most. Hát ilyen volt e ház, S hogy én itt magam, most hogyan éreztem. Arról a szó nem mindent magyaráz. Később a házfő szintén megjőve. Kezét szoktam s szívből üdvözöltem. Meglettem híva estebédre, mig Borult az ég nagy titkosan fölöttem. Eljött a perez, az asztalhoz ülünk ... a Nő adta fel a szerény étkeket, S ő készítő a jó töltött káposztát, Mely lelkemnek egy nagy emléke lett. Óh prózai még gondolatnak is, Mint minden az, úgy egymagában, árván, Se hogyha ahhoz ily helyzet kerül, Nincs dúsabb kép e széles föld határán ! Amit én akkor érezek, magában Rejté az é let minden bánatát: A vesztett édent és az örök poklot, S én ezt vívom el, igy menek tovább. Tovább menek, és elbúcsúztam, el, De azt az órát sohasem felejtem. Beszélhettek nekem akármit is, Egyhamar könnyem én bizony nem ejtem. Róma bukása, istenek lejárta Nem indít meg, de ám beszéljetek Ez estebédről ott e kicsiny házban S én elborulok , titkon könnyezek. .. „Csak addig, a meddig a takaró ér!“ Ezt a derék közmondást a jelenkor minden nemű, fajú és rangú emberének jól szem előtt kellene tartani, nehogy ama örvény, melyet „fényűzésének neveznek, s mely különösen manapság túlságosan elhatalmasodott, — könyörtelenül eltemesse. A fényűzés a jelen társadalom testén valóságos pokolvar, mely napról-napra mind óriásibb mérvben harapódzik el s úgy egyeseket, mint egész családokat őrületes rohammal visz az anyagi tönkrejutáshoz. Nincs kivétel ! Ezen rettenetes örvény felett tánczol ma társadalmunk minden osztálybeli népsége s gond nélkül dobja magát oda ama gyászos karok közé, melyek az anyagi tönkrejutással egyidejűleg leggyakoribb esetben az erkölcsi életet is megölik. Róma és Görögország elpusztult. Romjaik felett az anyagi tönkrejutás s ennek édes gyermeke az erkölcsi elfajulás emlékeztető keresztje emelkedett fel. Vigyázzunk mi is ! Ha kutatjuk egyeseknél úgy mint hozott, czifrán fölteremtettezett selyem s bársony díványok, körevetek, ottománok s Isten a megmondhatója, hogy még mik nem foglalják el — a nehéz hímzett szőnyegekkel borított padlón. A fényes bútorzathoz már többé nem illik az egyszerű ruházat, a jó összhangzat kedvéért csak kell valamit tenni s igy a „kis nagyság“ meg az „ő nagysága“ ezérna- vagy más olcsóbb, de jó minőségű ruházatát felváltja a selyem-, bársony-ruha — hogy is ne, hiszen kell, mert már a szobaleányok, sajtáros dámák is — satem-ruhát, kalapot viselnek ! Következik ezután a családatya kínos sóhaja, minthogy szorgalma, munkássága mellett sem képes többé megtartani a „tartozik“ és „követel“ közti egyensúlyt, — a „tartozik“ mindinkább többet nyom a latba. Hát erre mi következik ? A családapa búsul, nagy komorság szállja meg, — de nem panaszkodhatik családjának, mert a divatszók mókba bújt „kis nagyság“ és „ő nagysága“ többé már nem oly bizalmas családtagok, kiknek az anyagi veszélyt perpatvar nélkül tudomásukra lehetne hozni, a legeslegjobb esetben, ha meghallgatják is az aggódó családfőt, kap egy „puszi“-t s aztán azzal biztatják, hogy legyen csak nyugodt, a kilátásban lévő pompás „érdek-házasság“ majd elhárítja a veszélyt. No de addig még nagyon sok párizsi s Honi selyem ruha, a brüsszeli csipke s prágai közt ott kell a „kis nagysám“-nak s az „ő nagyságádnak a helyett, hogy a bekövetkző nyomort iparkodnának elhárítani, még inkább bele rántják a családot az örvénybe. Nap nap után múlik, az udvarlók s tányárnyalók serege mindinkább kisebb számban jelentkezik, utóbb teljesen leArabi az angol csapatok ellen szombaton intézett támadása által Kassasint akarta bevenni, melyet csak gyengén megszállottnak tartott. A harczban részt vett ellenség száma 11,000 gyalog katona, 5 század lovas katona, 22 ágyú és 300 beduin volt. Az ellenség Tel-el-Kebirből reggel 3 órakor távozott Ali Fehmi vezénylete alatt arczvonalban és a balszárnyon támadta meg az angolokat, míg ugyanakkor egy Salabyeből elindult 2500 főt számláló csapat az angolok jobb szárnya ellen intézett támadást. Az egyiptomiak több mint száz halottat vesztettek , sebesültjeik száma ismeretlen. A Tel-el- Kebir mellett táborozó egyiptomiak számát 23.000, a Salihyeh mellett állomásozók számát pedig 5000 főre becsülik. A szombati ütközetről érkező további jelentések megerősítik, hogy az angol tábor egy ideig a legnagyobb veszedelemfogy , mert lefogyott az eszem-iszom, hű-hó, is ! És mi következik most? Egy kis dobpergés............... Ki ad többet érte............... így lesz a „volt“-bél — a „nincs“ ! A „kis nagymám“ s az „ő nagysága“ nem rejtheti többé illatos fejecskéjét a duzzadó selyempárnák közé s nem hajthatja le a családfő gondtelt fejét pillanatnyi zavartalan nyugalomra. A fényűzés által elveszett vagyon után a legtöbb esetben az erkölcsi sülyedés is bekövetkezik Az erény s becsület is a „ki ad többet érte“ sorsára jut. Az egykor jólétben úszó egyének, családok s ezekkel együtt az egész nemzet, az idegen áruk, a divat utáni kapkodás és szeretet miatt, igy fognak idővel a csalfa világnak első divat-piperéjéhez — a fügefa-levélhez visszajutni. A mértéktelen költekezés szokott szülőanyja lenni minden családi békétlenség s elégedetlenségnek, apróbb pert-patvart idéz kezdetben, később pedig valóságos háborút s igy lesz számtalan család élete lángoló pokollá. Az első sorban is a nők, — bocsánat kedves hölgyeim, de a közjólét kívánja, — a nők dédelgetik a fényűzést, s a férfiak csak is a nők kedvéért lesznek divatmajmokká; — azért elsősorban a nők vannak hivatva a végpusztulással fenyegető veszélyt némi önmegtagadással s a hiúság legyőzőjének elvetésével meggátolni. Nem szükség egyszerre lemondani teljesen a divatról, hanem csak lassan, lassan, s mindig szem előtt tartsuk, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér! így lesz jó az élet! A kis lovag, látja, nem tehetne mást, mint felkeresné ama túlsó boldogabb világrészt, hol nagyobb az életbiztonság és ártatlan gyermekei nincsenek büntetlenül a fanatizmusnak áldozatul kitéve. A magyar reformált egyház debreczeni zsinatának többsége megállapodott abban, hogy a leirat kívánalma szerint a zsinati határozatok iskolai része a napirendről levétessék. — A kiküldött külön bizottság többsége az egyházalkotmányi és bíráskodásirésznél a kormány összes módosítványait elfogadta. — A nyilvános ülések kezdete csütörtökre volt kitűzve, igen kevés vitákat várnak. — Hire jár, hogy egy miniszteri tanácsos érkezend Debreczenbe, • nehogy a zsinat úgy fogalmazza újabb határozatait, hogy azokat ismét a kormány helybenhagyás végett fel ne terjeszhesse. Tehát gyámságot gyakorol a kormány a zsinat felett és a mostani többség meghajol e gyámság alá! Mint Bécsből a „Nemzetinek jelentik Csáky Albin grófnak közlekedési miniszterré kineveztetése bevégzett tény. — Államtitkárrá Záborszky Kálmán miniszteri tanácsos fog kineveztetni. 600 éves évfordulója lesz 1882. deczember 27-én annak, hogy a Habsburgház Ausztriában uralkodó lett. — Ennek nagyszerű megünneplésére a bécsi községtanács megteszi előkészületeit. — Megteheti bátran, mert az ily bécsi ünnepélyek, ha nem is mindig milliókat, de bizonyosan több százezernyi vidéki pénzeket vándoroltatnak a jó bécsiek tarisznyájába, kik ennélfogva mindig szívesen ünnepélyeskednek. Külföldi szemle.