Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-09-16 / 37. szám

2£- é­rfolyrat».. Pécs, 1882. szeptember 10-án. 37-ik­ s­z­ét 2m. %PÉCSI FIGYELŐ. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal fir a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. fir a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Előfizetési díj: Postán úgy Pécsett házhoz küldve: egész­élre 5 frt, félévre 2 frt50 kr. negyed évre 1 írt 25 fr. Egyes szám 10 kr. frtgstb­oll minden szombaton ! Egyes számok kaphatók Winger N.­­ könyvkor. (Széchenyi-tér.) ..........’SoS1-'--*---------| Szsikesztől Írod.«.: Ferencziek utczája 44.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért f1 kr., 3-sieri 5 kr., X 10-szerért 1kr. fizetendő. —­llioden­­ hirdetés után 30 kr. bélyegdij fize­tendő. A nyilttér­i petit sora 10 kr. A hirdetési dij elére Sietendő. 'sopov XLadé hivatal, Bőhm D. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. I Csürés-csavarás! Czifra dolgokat közölnek a lapok Nyíregyházáról a szegény Solymosi Eszter lesakteroltatásának bű­nü­gyére vonatkozólag. A vizsgálatot vezető fiatal Bary és abba befolyt alügyész közt felme­rült viszályok miatt nagy későn, hetek, havak múlva úgy intézkedtek felülről, hogy Nagy László alügyész helyett Havas Imre alügyész tétessék oda át és hogy ez kizárólag foglalkozzék ez ügygyel-A nyíregyházai törvényszék mel­lett volt ügyész több hóval ezelőtt ön­gyilkossá lett; módjában volt a kor­mánynak oda azonnal egy alkalmas szakavatott egyént a bírói vagy ügyé­szi karból kinevezni, hogy az ügyész­ség törvény szerinti befolyása a nagy­­fontosságú vizsgálatnál biztosítva legyen. Ezt nem tették, megvárták hogy a vizsgáló bíró és alügyész közti diffe­­rencziált sajtó útján megvitassanak, mintha a magyar igazságügyet szol­gáló eme két személynek a nyilvános­ság előtti megh­urczolását óhajtották volna. Midőn a dolog ennyire megérett, az eddigi ügyészt elteszik, — helyet­tesítenek ad hoc egy másikat, kine­veznek egyúttal egy királyi ügyészt is Lázár Kálmán személyében, — en­nek azonban a fenforgó bűnügyhez ne legyen semmi köze, mert ez kizáróla­gosan az oda rendelt Havas Imre al­ügyész dolga. Törvényszerűnek ez intézkedést éppen nem találhatjuk, de még kevésbé megnyugtatónak. A törvényszék melletti királyi ügyész mint hivatalvezetőnek jogához tartozik valamely ügyet vagy saját el­látása alá venni, vagy az alattas alü­­gyészeknek kiosztani, a­mi jogon korlátolható az újonan kinevezett kir. ügyész abban, hogy ne maga lássa el az eszlári gyilkossági ügyet, hanem hogy azt Havas kezén hagyni kelljen ? !­­ Tt a Havas úr nagyobb képesség­gel bír a vizsgálathoz, vagy legalább olyannak felismertetik, miért nem őtet nevezték ki nyíregyházai kir. ügyész­nek, mely állomás üres volt? Csak egy indok képzelhető, az hogy utóbbi még nem birt elég érde­mekkel a kinevezésre,­­ azokat előbb meg kell szereznie! Ez azonban nem törvényes indok és mi ezen kivételes alkalmazásban egyátalán nem nyughatunk meg. A dolog fejlődése meg fogja mu­tatni, hogy tapintatunk, előérzetünk nem csalt meg. Egyelőre ezeket írja a kor­mánylap : „Havas államügyésznek néhány napra lesz szüksége az iratok tanul­mányozására, azután megteszi indítvá­nyát. Az ügyészség holnap kihallgatja azon vádlottakat, kik arról panaszkod­nak, hogy Bary által bántalmaztattak. Egyiknek állítása szerint Bary haját tépte és többször arc­ul ütötte. Ha va­lósulnak a Bary vizsgáló­bíró ellen felhozottak, úgy az ügyészség kényte­len lesz a törvény értelmében vádat emelni ellene.“ A vizsgálati foglyok oly csekély mérvű bántalmazásáról is, mint eme közleményben foglaltatik s mely na­gyon messze áll a szokásos vallatási kínzásoktól, miket csendbiztosok és pandúrok keresztény embere­ken elkövetnek, eddig szó sem volt, pedig a zsidó sajtó és főnökei kikut­­tattak volna minden legcsekélyebbet is és nagy jajveszékléssel töltötte volna be a világ egyetemét, míg ha csak egy nem az Isten választott né­péből valót halálig kínoztak a pandú­rok, szava sem volt hozzá, sőt nagyon meg is dicsérte, — mert ez kerül leg­kevesebbe, — ha éppen valami zsidó megrablása vagy meglopása forgott szóban. Meg vagyunk arról is győződve, hogy az egész csak részlelkű gyanúsí­tás, de arról már nem lehetünk bizton­ságban, hogy az elzárt zsidók, kik­nek nagy kegyesen és kivételesen megengedik, hogy a fogházon kívül készült kóser ételt bevigyenek, ez után nem lettek-e betanitva ilyen vá­dak emelésére, hogy ürügy legyen az s eddig ha nem is nagyon ügyes és érv­­e­lyes, de legalább tisztakezűnek bebi-­­ zonyult Bary helyett más vizsgálót­­ kirendelni? ! Következőket is olvassuk a kor-­­­mány félhivatalosában:­­ „Kozma főügyész és Korniss tör-­­ vényszéki elnök tegnap későn este­­ tértek vissza Eszlárról. A főügyész a­­ helyszíni szemle alapján meggyőző­dött számos állítás valószínűtlen vol-­­­táról, így lehetetlen, hogy Scharf Ma­­t­ricz láthatta volna kulcsjukon keresz-­­­tül azokat, miket előad. Erre nézve a­­ főügyész a törvényszéki elnökkel több , próbát tettek. A zsinagóga teljesen , devastált állapotban van. A zsidóság , tömegesen összegyűlt, férfiak, asszo­nyok jajveszékeltek. A főügyész és a törvényszéki elnök megnyugtató sza­­­­vakat intéztek a zsidókhoz, megígér­­vén az ügy mielőbbi elintézését.“­­ Hátha a fiatal Scharf Móricznak­­ jobb szeme van, mint az élemedett­­ országos főügyész és törvényszéki el-­­­nöknek ? Hát arra voltak-e figyelemmel, hogy a gyilkosság elkövetése órájá­ban minő világitás esett a pitvarban állott ama asztalra, melyre Móricz szerint a levetkőztetett szegény Esz­tert lefektették és meglakt,erőit­ák ? Minő világításnál, derült vagy borult napon, minő órában néztek ők a kulcsjukon át, és a zsinagógában nyilván a zsidók által titokban vég­hezvitt rombolás nem változtatta-e meg a világosság behatását, a kulcs­lyuk és zárban nem történt-e ez idő óta változtatás ? Ha a helyi körülményeket saját szemlélés után ismernék, még egy tuc­at más kérdést is feltehetnénk. Igen könnyelmű dolog tehát ilyeneket csak úgy oda vetve írni tü­zetes vizsgálat és okadatolás nélkül s inkább csak arra látszik ez irányzott­nak, hogy diskreditálja a vizsgálatot. Egy másik lapban olvassuk ezeket: „Kozma főügyész az idő rövid­sége miatt a vizsgálati iratokat meg­családoknál az anyagi tönkrejutás okát, száz­ eset közül nyolc­vanszor bizonyosan a fényűzés fog lenni. Úszni mindenben és mindenütt az ár­ral, gondolni a jelenre s nem törődni az­zal, hogy mit hoz majd a jövő, — ez az általános világnézet ciik­k ma a társa­dalom minden osztálybeli egyéneinél. Fájdalom, — de való ! Az ősi egyszerű mez, a hamisítatlan vászon — durva már az elkényeztetett test befödésére. Ma még a férfiaknak is hímezett elejű ing és gyémántokkal kirakott gomb kell, mert másként nem venné észre a nagy közönség, hogy az „ipsze“ — ur­nák született. Nem kérdi ma már a világ, hogy honnét s miből és mily után szerezte va­laki a vagyonát, — csak legyen, ha a hitvány bankóhoz a becstelenség szennye van is ragadva, csak szórja valaki a nép közé, megvan a népszerűség, megvan legalább is a „nagyságos“ czim. Nem is hinné az ember, mily bor­zasztó métely a fényűzés; — belopódzik a család féltékenyen őrizett szentélyébe s egy pillanat alatt tönkre teszi a boldog­ságot, — a jövőt! A gondoktól, a terhes munkában meg­­őszillt családapa hiába figyelmezteti család­ját a naponkint felmerült katasztrófákra. Hi­ába mondja, hogy anyagi körülményei nem engedik erre, vagy amarra; ott van a leány, a „kis nagyság", a legtöbb eset­ben az anya, az „ő nagysága“ is, ak csá­bos rábeszélés, é­s hízelgéssel, vagy ha ez nem használ egy kis megszontyorodás­­sal, pityergéssel meghiúsítják a családfő hideg, de biztos számítását, d­e bele viszik az örvénybe. A régi de jó minőségben levő búto­rok lassan kint eltűnnek a boldog családi körből s helyüket a külföld piaczairól be­ sem tekintette. — Véleménye az egész ügyre s eddigi eljárásra nézve határozottan kedvezőtlen. A vizsgálat és egész ügy beszüntetésére vonat­kozó nézetének kifejezést is adott. Előzőleg azonban Havas ügyész a vizsgálati iratokról, — azoknak több hetet igénybe vevő tanulmányozás után — be­jelentést szándékozik Kozma elé terjeszteni.“ Mindenek előtt nem hihetjük el, hogy a főügyész úr a vizsgálati ira­tokat meg sem tekintette, talán csak hogy terjedelmük miatt át nem ol­vasta, ez valószínűbb, de annál ke­vésbé hihető még ama nyilatkozat, mit az iratok átolvasása előtt tett volna. Ezt királyi főügyész nem tehette. A dadai hullacsempészet, az ezen talált és határozottan Solymosi Eszte­rének felismert ruhák, az ezen ruhán talált és a pártatlan tudományos elő­kelőségek által hullaerjedésből ere­detinek talált foltok, ezek elt­ünteté­sének világosan felismert igyekezete a gyilkosság tárgyilagos tényállását eléggé bizonyítja, az alanyi tényállásra nézve foroghat fel kétely némelyek előtt, de az eddig nyilvánosságra jött és meg nem c­áfolt vizsgálati eredmé­nyek oly fontosak, oly igen reá mutat­nak, hogy a vizsgálatot eddig nagyon lassan ugyan, de helyes, habár néme­lyek által nem is óhajtott irányban folyt, hogy csakis egy éleseszk­, gya­korlott férfiú kellett volna oda vizs­gálóbírónak és az alanyi tényállás fe­lett sem lesz kétely már. Nem hisszük, hogy a kir. főügyész úr úgy mint fennebb idéztük, nyilat­kozott volna, nem hisszük, nem hihet­jük, hogy irányadó körökben az le­hetne a törekvés, hogy eme híres ügyet, is eltemessék a feledés homá­lyába, a­mi megtörténhetett a múlt században egy rosszul értesített feje­delem által aláírt beszü­ntetési parancs­csal, az ma már a sajtó hatalmának korában keresztül nem vihető. Akkor, ha ez lehetséges volna, azon keresztény, ki vallásánál fogva a felforgatás erőszakának nem ba­ ~­TÁBOS­. Egy kis estebédről. Oly prózai még gondolatnak is, Mint minden az úgy egy magában, árván. De gondolathoz, gondolat ha jő: Isten-alakká lesz a sár, a márvány. H­u lá ha szobrász-lélek Istent gyúr a sárból, Nekem is legyen tehát most szabad Beszélni szépen egy kis estebédről, Hisz minden szó a lelkemből fakad! Egy házba léptem, egy kis házba, hol Az fogadott, kiért egykor rajongtam. Oldalán egy kis gyermek leányka . . . ah, Ilyen lehetett ő a gyermekkorban Elém futott, azt vélve: más vagyok tán . . S aztán elfordult — édes istenem ! — Én megfogom mindkét kezét a nőnek . . . És beszélgettünk illedelmesen . . . S e kicsiny házban minden ragyogott, Rend, egyszerűség minden kis zugában. Boldogság ha van, ily helyen lakik,­­ Mert én azt máskép még sohasem láttam S már nem is látom igy sem ... ah de Nem erről most. Hát ilyen volt e ház, S hogy én itt magam, most hogyan éreztem. Arról a szó nem mindent magyaráz. Később a házfő szintén megjőve. Kezét szok­tam s szívből üdvözöltem. Meglettem híva estebédre, mig Borult az ég nagy titkosan fölöttem. Eljött a perez, az asztalhoz ülünk ... a Nő adta fel a szerény étkeket, S ő készítő a jó töltött káposztát, Mely lelkemnek egy nagy emléke lett. Óh prózai még gondolatnak is, Mint minden az, úgy egymagában, árván, Se hogyha ahhoz ily helyzet kerül, Nincs dúsabb kép e széles föld határán ! A­mit én akkor érezek, magában Rejté az é let minden bánatát: A vesztett édent és az örök poklot, S én ezt vívom el, igy menek tovább. Tovább menek, és elbúcsúztam, el, De azt az órát sohasem felejtem. Beszélhettek nekem akármit is, Egyhamar könnyem én bizony nem ejtem. Róma bukása, istenek lejárta Nem indít meg, de ám beszéljetek Ez estebédről ott e kicsiny házban S én elborulok , titkon könnyezek. .. „Csak addig, a meddig a takaró ér!“ Ezt a derék közmondást a jelenkor minden nemű­, fajú és rangú emberének jól szem előtt kellene tartani, nehogy ama örvény, melyet „fényűzésének ne­veznek, s mely különösen manapság túl­ságosan elhatalmasodott, — könyörtelenül eltemesse. A fényűzés a jelen társadalom testén valóságos pokolvar, mely napról-napra mind óriásibb mérvben harapódzik el s úgy egyeseket, mint egész családokat őrü­­letes rohammal visz az anyagi tönkreju­­táshoz. Nincs kivétel ! Ezen rettenetes örvény felett tánczol ma társadalmunk minden osztálybeli nép­sége s gond nélkül dobja magát oda ama gyászos karok közé, melyek az anyagi tönkrejutással egyidejűleg leggyakoribb esetben az erkölcsi életet is megölik. Róma és Görögország elpusztult. Romjaik felett az anyagi tönkrejutás s ennek édes gyermeke az erkölcsi elfa­julás emlékeztető keresztje emelkedett fel. Vigyázzunk mi is ! Ha kutatjuk egyeseknél úgy mint hozott, czifrán fölteremtettezett selyem s bársony díványok, körevetek, ottománok s Isten a megmondhatója, hogy még mik nem foglalják el — a nehéz hímzett sző­nyegekkel borított padlón. A fényes bú­torzathoz már többé nem illik az egy­szerű­ ruházat, a jó összhangzat kedvéért csak kell valamit tenni s igy a „kis nagy­­ság“ meg az „ő nagysága“ ezérna- vagy más olcsóbb, de jó minőségű ruházatát felváltja a selyem-, bársony-ruha — hogy is ne, hiszen kell, mert már a szobaleá­nyok, sajtáros dámák is — satem­-ruhát, kalapot viselnek ! Következik ezután a családatya kí­nos sóhaja, minthogy szorgalma, munkás­sága mellett sem képes többé megtartani a „tartozik“ és „követel“ közti egyen­súlyt, — a „tartozik“ mindinkább többet nyom a latba. Hát erre mi következik ? A családapa búsul, nagy komorság szállja meg, — de nem panaszkodhatik családjának, mert a divat­szók­ mókba bújt „kis nagyság“ és „ő nagysága“ többé már nem oly bizalmas családtagok, kiknek az anyagi veszélyt perpatvar nél­kül tudomásukra lehetne hozni, a leges­­legjobb esetben, ha meghallgatják is az aggódó családfőt, kap egy „puszi“-t s az­tán azzal biztatják, hogy legyen csak nyugodt, a kilátásban lévő pompás „ér­dek-házasság“ majd elhárítja a veszélyt. No de addig még nagyon sok párizsi s Honi selyem ruha, a brüsszeli csipke s prágai közt ott kell a „kis nagysám“-nak s az „ő nagyságádnak a helyett, hogy a bekövetkző nyomort iparkodnának elhá­rítani, még inkább bele rántják a csalá­dot az örvénybe. Nap nap után múlik, az udvarlók s tányárnyalók serege mindinkább kisebb számban jelentkezik, utóbb teljesen le­Arabi az angol csapatok ellen szom­baton intézett támadása által Kassasint akarta bevenni, melyet csak gyengén meg­szállottnak tartott. A harczban részt vett ellenség száma 11,000 gyalog katona, 5 század lovas katona, 22 ágyú és 300 be­duin volt. Az ellenség Tel-el-Kebirből reggel 3 órakor távozott Ali Fehmi ve­zénylete alatt arczvonalban és a balszár­nyon támadta meg az angolokat, m­íg ugyanakkor egy Salabyeből elindult 2500 főt számláló csapat az angolok jobb szár­nya ellen intézett támadást. Az egyipto­miak több mint száz halottat vesztettek , sebesültjeik száma ismeretlen. A Tel-el- Kebir mellett táborozó egyiptomiak szá­mát 23.000, a Salihyeh mellett állomáso­­zók számát pedig 5000 főre becsülik. A szombati ütközetről érkező további jelentések megerősítik, hogy az angol tá­bor egy ideig a legnagyobb veszedelem­fogy , mert­­ lefogyott az eszem-iszom, hű-hó, is ! És mi következik most? Egy kis dobpergés............... Ki ad többet érte............... így lesz a „volt“-bél — a „nincs“ ! A „kis nagymám“ s az „ő nagysága“ nem rejtheti többé illatos fejecskéjét a duzzadó selyem­párnák közé s nem hajt­hatja le a családfő gondtelt fejét pilla­natnyi zavartalan nyugalomra. A fényűzés által elveszett vagyon után a legtöbb esetben az erkölcsi sülye­­dés is bekövetkezik Az erény s becsület is a „ki ad töb­bet érte“ sorsára jut. Az egykor jólétben úszó egyének, családok s ezekkel együtt az egész nem­zet, az idegen áruk, a divat utáni kap­kodás és szeretet miatt, igy fognak idő­vel a csalfa világnak első divat-piperéjé­hez — a fügefa-levélhez visszajutni. A mértéktelen költekezés szokott szülőanyja lenni minden családi békétlen­ség s elégedetlenségnek, apróbb pert-pat­­vart idéz kezdetben, később pedig való­ságos háborút s igy lesz számtalan csa­lád élete lángoló pokollá. Az első sorban is a nők, — bocsá­nat kedves hölgyeim, de a közjólét kí­vánja, — a nők dédelgetik a fényűzést, s a férfiak csak is a nők kedvéért lesz­nek divat­majmokká; — azért első­sor­ban a nők vannak hivatva a végpusztu­lással fenyegető veszélyt némi önmegta­gadással s a hiúság legyőzőjének elveté­sével meggátolni. Nem szükség egyszerre lemondani teljesen a divatról, hanem csak lassan, lassan, s mindig szem előtt tartsuk, hogy csak addig nyújtózkodjunk, a­meddig a takaró ér! így lesz jó az élet! A kis lovag, látja, nem tehetne mást, mint felke­resné ama túlsó boldogabb világrészt, hol nagyobb az életbiztonság és ár­tatlan gyermekei nincsenek büntetle­nül a fanatizmusnak áldozatul kitéve. A magyar reformált egyház debre­czeni zsinatának többsége megállapodott abban, hogy a leirat kívánalma szerint a zsinati határozatok iskolai része a napi­rendről levétessék. — A kiküldött külön bizottság többsége az egyházalkotmányi és bíráskodási­­résznél a kormány összes mó­­dosítványait elfogadta. — A nyilvános ülések kezdete csütörtökre volt kitűzve, igen kevés vitákat várnak. — Hire jár, hogy egy miniszteri tanácsos érkezend Debreczenbe, • nehogy a zsinat úgy fogal­mazza újabb határozatait, hogy azokat is­mét a kormány helybenhagyás végett fel ne terjeszhesse. Tehát gyámságot gyakorol a kormány a zsinat felett és a mostani többség meghajol e gyámság alá! Mint Bécsből a „Nemzetinek je­lentik Csáky Albin grófnak közlekedési miniszterré kineveztetése bevégzett tény. — Államtitkárrá Záborszky Kálmán mi­niszteri tanácsos fog kineveztetni. 600 éves évfordulója lesz 1882. de­­czember 27-én annak, hogy a Habsburgh­áz Ausztriában uralkodó lett. — Ennek nagy­szerű megünneplésére a bécsi községtanács megteszi előkészületeit. — Megteheti bát­ran, mert az ily bécsi ünnepélyek, ha nem is mindig milliókat, de bizonyosan több százezernyi vidéki pénzeket vándoroltat­­nak a jó bécsiek tarisznyájába, kik en­nélfogva mindig szívesen ünnepélyeskednek. Külföldi szemle.

Next