Pécsi Figyelő, 1890. július-szeptember (18. évfolyam, 40/53-65/78. szám)
1890-07-02 / 40. (53.) szám
1890. július 2 án. PÉCSI FIGYELŐ 3 igen tekintélyes száma tagokból állt, közreműködött, mely ezenkívül még a „Gigerl“ indulót mutatta be a közönségnek. Két másik zeneszám között egy trio és egy duó volt; közreműködtek e darabokban Kaufmann Nándor, Krúdy Géza és Girardi Rezső, kik közül különösen Girardi Rezső VII. o. t. emelkedett a kritika színvonala fölé s hangszerén, a harmóniumon, gondos előadásával és szép játékával igen tehetséges zenészként mutatta be magát. Végül megemlékezünk a két szavallatról is, melyek közül az első Arany János gyönyörű „Koldusénekbe, a másik Gabányi jóhumorú „Desperatur“-a volt. Az elsőt Schlegel Gusztáv, az utóbbit Bosnyák János szavalta szép sikerrel. Az előadás végén az élvezetes percekért Grabarits János úr a közönség nevében köszönetet mondott közreműködőknek és a kar vezetőjének, Ágh Timót tanárnak, aki az elismerést valóban meg is érdemli azért a buzgóságért, melylyel a fiatal énekeseket oly fegyelmezett karban tartva, vezeti őket az énektanulásban lépésről lépésre. A közönség szívesen tüntette ki éljeneivel és tapsaival a társadalmi életben is közkedveltségben álló fiatal tanárt, kitől a jövőben még nagyobb eredményt várhatunk a mostani bemutató után. (Az adófelemelés elleni tömeges demonstráció ügyében a pécsi ügyvédek kedden d. u. 5 órakor előértekezletet tartottak, melyen elvileg abban állapodtak meg, hogy az ez évi adókivetésnél ellenük alkalmazásba vett jövedelmi adófölemelés ellen a leghatározottabban fognak föllépni és minden törvényes eszközt fölhasználni és mozgásba tenni a végből, hogy az adókivető közegek önkényes adófölemelését ellensúlyozza. Akkor, midőn az ügyvédek folyton szaporodnak és a kereset kevesbül — nem adófölemelésnek — hanem józan és helyes pénzügyi politika mellett a leengedésnek van helye. — (Péter és Pál ünnepén) mely napon a pécsi székesegyház templomi búcsúja is ünnepeltetik, Dulánszky püspök a jelenleg székesegyházul szolgáló lyceumi templomban fényes segédlet mellett ünnepi istentiszteletet tartott. Bevonulása alatt Jaksch Ede játszott egy orgona ábrándot és fúgát a tőle megszokott virtuozitással, a mise alatt pedig az ének és zenekar Brosig B dur miséjét adta elő igen szép előadással. Az istentiszteletek végével Dulánszky püspök a híveit a pápa megbízása s fölhatalmazása folytán apostoli áldásban részesítette. E napon délelőtt tartották az összes iskolák az évzáró „Te Deum“-ot melyek után a bizonyítványok osztattak ki. (Kutya-napok.) Az elején hűvös június a végén kipótolta, a mit mulasztott s a beköszöntő júliusnak olyan tikkasztó kánikulát adott át folytatásul, hogy csak úgy perzseli a föld halandó lakóját, kivált azt, a kit a sorsa a város falai közt kényszerit végig telelni a nyarat. Mi pécsiek különösen meg vagyunk ! — Tudja meg kedves öcsém uram, hogy én testi-lelki barátja vagyok Deák Ferencznek. Együtt jártunk iskolába, együtt ifjonczkodtunk, egymás oldalán küzdöttünk a haza szent jogaiért. Barátságunk szent és örök. Sohasem feledjük egymást. Egy lapra vagyunk beírva a csillagok nagy könyvében. Ő most Magyarország miniszterelnöke, a legnagyobb úr az országban a király után. A múlt napokban nála voltam, nyakamba borult, megölelt, megcsókolt kétszer is s kegyesen megígérte, hogy minden kívánságomat teljesíteni fogja. Hej! ha ezt tudnák a vármegyében ! De nem mondom meg nekik!... Öcsém uramban bizom, mert mélabús kék szemei titoktartásról tesznek tanúbizonyságot. Meg is fogom érte jutalmazni. Hát én bizony arra kértem az én kedves egyetlen barátomat, hogy nevezzen ki engem főispánnak. Ez való nekem! Milyen rendet csinálok én a vármegyében! Majd meglátja! Nem lesz többé árvapénzek elsikkasztása.. harmadosztályú kereseti adó fölemelés... törvénytelen restanczia ... Kurtára fogom én a kantárszárat... Nem pöfékelnek többé öblös pipáikból miker szűz dohányt a kanczellista urak, hanem dolgozni fognak, mint a hajót vontató leáldva a nyarak bőségével, mióta a vén Mecsek s a környékező hegyek megkopaszodva pislognak le ránk. S itt benn sincs az egyetlen sétatéren kívül más befásított, lombos üdülőhelyünk, vagy csak árnyékos utunk sem, napsütötte utczáink mentében. A városi nép — férfia aszszonya — kifeszitett napernyőkkel pótolja a lombot a feje fölött s nagyokat fuj a hordozható sátor alatt: a férfi-nép neki gombolózkodva az ingig — mellényről tudni sem akarva — levett kalappal, tövig lenyirt tarkójukat szellőztetve, — a nők nagy mikádó-legyezőkkel hajtva, unszolva mozgásra a lusta, álmos levegőt. Pedig ez a mi hőségünk még hajnali üdítő balzsamos áter ahhoz a rettenetes hőséghez képest, mely Északamerika lakóit gyötri szint néhány nap óta. Newyorkban 98 Fahrenheit fokot mutat a hőmérő, Chicagóban 102 fokot. Napszúrás miatt e két városban már több ember halt meg s még több a súlyos betegek száma. — (Kinevezés.) A pécsi kir. törvényszék elnöke Péchy Károly végzett joghallgatót a dárdai járásbírósághoz joggyakornokká nevezte ki. — (Kossuth nővére Baranyában.) Ruttkayné, Kossuthm növére, ki hétfő óta Magyarországon időzik s Budapesten a legrokonszenvesebb ovácziók tárgya, nemsokára Baranyába is ellátogat. Ruttkayné ugyanis rokonságban áll Brázay Kálmán budapesti nagykereskedővel és pellérdi földbirtokossal, ki gyengéd s figyelmes házigazdája volt a hontalan nővérének budapesti tartózkodása alatt, a jövő hetek egyikén pedig lehozza vendégét Pellérdre, a birtokára, ahol Ruttkayné pár napig fog tartózkodni. Pellérden szintén nagy ovácziókkal készülnek fogadni a kiváló vendégeit ki valószínűleg Pécsre is ellátogat. (Grif.nh.Tibh. Ignácz f.) Ismét egy a jeleseink, kiválóbbjaink közül, azok közül, a kikre még munka vár s a kik a reájuk várakozó munkát jól bevégezni erővel áldattak meg. A halál ismét közéje vágott a rendeknek s egyikét a legdúsabban fizető szálaknak letarolta. Grünhuth Ignácz, a pécsi ügyvédi kar, a városi képviselőtestület dísze, a kir. törvényszék hites tolmácsa, a pécsi szr. hitközség alelnöke és lelke, rövid két heti, de annál kínosabb szenvedés után vasárnap délben elhúnyt — 43 éves korában. A haláleset — bár az orvosok már rég lemondtak a beteg fölgyógyulásáról — városszerte lesújtólag hatott, mert akit a gyötrő betegség a halál kezébe adott, városunk társadalmának közszeretetben álló tagja volt. Grünhuth Ignácz Pécsett született 1847-ben, szegény szülőktől, akik szűk anyagi helyzetükben is teljes igyekezetüikkel támogatták sokat igérő tehetséggel meg- * S vak. Nem fecsérlik el többé csak úgy könnyedén az árva adózó nép véres verejtékét... Meghúzom a zablát... Erre születtem én!... Barátom nagy örömmel ígérte meg kérésem teljesítését. Ilyen ember kell nekik, mint én, azt mondta, ügy ám! Várom a kinevezésemet minden nap. Holnap bizonyosan itt lesz. Ha beülök a főispáni székbe, öcsém uramat alispánnak teszem meg. Ilyen ember kell nekem! E pillanatban egy gyönyörű 16 éves barna kislány toppant elénk. .. — Nagyatyás, már megint a postán volt? Hiszen a levélhordó haza szokta hozni a leveleket. S átvette tőlem az öreget, egy mindent megmagyarázó tekintetet vetve rám, melyből egyszerre megvilágosodott előttem, hogy a szegény öreg csöndes őrültségben szenved s az a rögeszméje, hogy Deák Ferencztől várja kinevezését. Eltávoztak ... hanem az öreg másnap ismét tudakozódott levele után a postán. S ott található minden nap, addig, mig a jó Isten meg nem szánja s megszabadítja porhüvelyét elborult lelkétől, áldott fiukat annak tanulmányai közben. Iskoláit Pécsett végezte s a jogi szaknak egy részét, mig ez utóbbinak utolsó éveit a budapesti egyetemen töltötte ki. Mint végzett jogász szülővárosába jött állást keresni s itt aljegyzője lett a törvényhatóságnak s mint ilyen mindaddig működött, mig e hivatalában őt Majorossy, a mostani főjegyző föl nem váltotta, amikor is megvált a hivatali pályától a ügyvédi irodát nyitott, mely csakhamar a legkeresettebbek egyikévé lön. Időközben feleségül vette Schapringer Joachim pécsi bankár egyik leányát, Adélt, akivel a legboldogabb házas életet élte, melynek három kedves gyermek jön gyümölcse. Tehetsége és szorgalma a város legkiválóbb vezéregyéniségei közé juttatta Grünhuthot, a ki a mellett, hogy kiterjedett gyakorlati körrel biró ügyvédi irodát vezetett s a törvényszéknél a német hites tolmács ügyeit is végezte, még a városnak sok éven át egyik legbuzgóbb bizottsági tagja volt, az izr. hitközségnek pedig alelnöke és szemefénye, az izr. nőegyletnek pénztárosa és valósággal fölvirágoztatója. Legújabban a „Köles, segélyző egylet“ ügyészévé választotta meg, mely hivatal teendőit a helyettes minőségben már előbb is végezte. Jótékonysága, áldozatkészsége széles körben ismeretes. Nem volt köz- vagy jótékony czél, melynek gyűjtőivétele üresen került volna vissza. E mellett pártolt erkölcsileg és anyagilag minden nemeset és szépet, a művészeteknek és irodalomnak lelkes barátja volt, maga is ügyes zenész és tollforgató ember hírében állott. Tagja volt majd minden helyi és országos egyesületnek, amelyeknek csak valami jótékony vagy kulturális czéljuk van. Szóval: jeles tulajdonokkal fölruházott ember volt, akit szeretett mindenki, kinek csak vele valami dolga volt. Legutóbb — mintegy két héttel ezelőtt — gyomorbaja ágyba fektette s a baj olyan veszedelmes fordulatot vett, hogy az orvosi tudomány nem segíthetett rajta. Az utolsó napokon még jobbra látszott fordulni a beteg állapota, de az már csak a kialudni készülő életmécs utolsó lobbanása volt. A derék ember iszonyú kínok után vasárnap délben kiszenvedett. Temetése hétfőn délután 6 órakor a város vegyes közönségének impozáns módon nyilvánult részvéte mellett ment végbe a Mária-utczában levő Schapringer házból. A halott ravatalára egész nap hordták a szebbnél szebb koszorúkat egyletektől és magánosoktól. Délután 6 óra előtt kivonult az izr. elemi iskola ifjúsága, míg a halottas háznál egymásután jelent meg testületileg a város törvényhatósága, az ügyvédi kamara, a kir. törvényszék, az izr. hitközség elöljárósága, a köles, segélyző egylet tisztikara s több egylet küldöttsége. Pers Ármin főrabbi könyekre indító gyászbeszédet mondott a halott fölött s utána a színtársulat férfikara gyászdalt énekelt. A koszorúkkal borított koporsót aztán a díszbe öltözött rendőrök által körülvett halottas kocsira emelték s a gyászmenet, melyben több ezer ember vett részt, a Széchenyi-téren és a Ferencziek-utczán át a szigeti országútra tért s az izr. sirkertbe kisérte ki a koporsót, a hol Perls főrabbi elbúcsuztatta a halottat , szavainak hatása alatt nem maradt szem kénytelenül. Az elhúnyt özvegyét a megrendítő vesztesség beteggé tette, valamint az elhúnyt ipát, az öreg Schapringer Joachimot is, a ki képtelen volt szeretett veje temetésén jelen lenni. (Öngyilkos asszony.) Tegnapelőtt hajnalban özv. Dtz Erzsébetné budai kálv. lakosnő, néhai Ditz vasúti mérnök özvegye megunva 58 éves életét, egy ajtószárnyra kötötte föl magát. Mikorra a tettét észrevették s a madzagot levágták, teste már teljesen hideg volt. Nem anyagi bajok kényszerítők et elhatározására, mert meglehetős vagyont hagyott maga után, hanem legvalószínűbben valami zavarodott perezében követte el az öngyilkosságot. (Egyházmegyei hírek.) Urakovits György venskovcei plébános Harkanovcebe neveztetett ki plébánossá, Németh Ferencz teveli plébános pedig Tamásiba neveztetett ki. Az előbbi plébánia a Normann gróf, az utóbbi Eszterházy herczeg kegyurasága alá tartozik. (Huszárok verekedése.) Vasárnap a Steiner-malomban véres verekedés volt a huszárok és a czivilek között. Az ellenfelek számra nézve nem voltak ugyan erősek, de annál jobban a vágások és az ötlegek, melyeknek nyomait a résztvevők e szép nap emlékeként még sokára