Pécsi Figyelő, 1890. október-december (18. évfolyam, 66/79-92/105. szám)
1890-12-03 / 84. (97.) szám
. Ezt a békét fentartani a kormánynak szent kötelessége. Legfölebb szentesíteni lett volna joga például így: A vegyes házasságból született gyermekek vallását a szülők közakarattal határozzák meg. Ha megegyezni nem tudnak, a figyermekek az apa, a leánygyermekek az anya vallását követik. Igaz, hogy erre is van ellenvetés . Dk ez szabad tért nyit a papok buzgóságának, kik a másik egyház rovására a szülőket rábeszélik, hogy minden gyermekeiket az ő egyházukban kereszteltessék meg. Vörösmarti erre azt felelné: ,kölcsön esik, ha te csalsz.* Én meg azt mondom, hogy mindez csak kicsinyes súrlódásokat idézne elő, et is csak szórványosan , országos hullámokat nem verne, és ami fő: a természet törvényét nem fojtaná, illetőleg nem akarná elfojtani. Vidák József plébános. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt elhatározta, hogy a közigazgatás államosítása ellen országos mozgalmat szervez. Akik a kérdéshez hozzászóltak, helyeselték a tervet, csupán annak kivitele felől voltak egyben illásban eltérők a vélemények. Végül is abban történt megállapodás, hogy az agitáczionális Programm elkészítésére bizottság küldessék ki. Ezt nyomban meg is választották s tagjai lettek a következők: Irányi Dániel pártelnök, Thaly Kálmán és Justh Gyula alelnökök, Horváth Ádám jegyző, Eötvös Károly, Kun Miklós, Lukáts Gyula, Papp Elek és Polonyi Géza. A hivatalos értekezlet végeztével sok szó volt a fegyvergyár ügyéről s ebben a kérdésben a függetlenségi párt minden valószínűség szerint igen erős támadást fog intézni a kormány ellen. Az országgyűlésből. Az elkeresztelési vita. Az illetéktelen keresztelések ügyében, tíz napon át tartó vita után, november 27-én szavazással döntött a képviselőház A vita utolsó akkordjait Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, Hermann Ottó, Ugron Gábor, Csáky gr. vallás és közoktatásügyi miniszter és Iványi rendítették meg. Szilágyi a bonyolultaknak látszó kérdéseket finom részletességgel, alapos logikával matudja, hogy a bírónak muzsikál, ki akar tenni magáért. Rángasd mire a vonót Most járom az utolsót! . . . A czigán húzza, hogy ne húzná, mikor már az ötödik tizes hever a czimbalom tetején, biró uramnak is melege kezd lenni, ledobja magáról a kabátot, majd meg az ezüst gombos mellényt derékig, egy ingbe tánczol a legszebb menyecskével. Hej hogy ha nem restelném Csizmámat is levetném : — Szorítsa biró uram, — biztatja Fülnek gazda a birót — so’se restelkedjék miattam, szeretem látni, ha a feleségem jól mulat. — De az angyalát nekem elég volt — fuldokol a biró — ide fiatalok folytassátok ! Rögtönösen körülkapják a menyecskét a legények, körbe forognak mint a kerge birka s úgy dobálják a menyecskét kézről-kézre, mint a talált kendőt. — Hej, Haj ! talán elég is lesz már a jóból gyerekek! — Asszony hadd abba! . . . — Nincs olyan ! . . . — No, ne bolondozz Juczi, mindennek van határa. — Csak az én kedvemnek nincs, húzzad Lajcsi, sohasem leszünk többé ilyen fiatalok !. .. — Asszony ! . . . — Ember ! . . . Nono, Furjek uram szomszéd, András gazda ! — hiszen csak az imént mondta, hogy nem féltékeny, minek okvetetlenkedik tehát ! — A biró egy esztendő hiján hatvankét esztendős, attól nem is féltem, de igen is féltem az ilyen veszekedett fiatal népségtől, mint ez itt la ! — Tiszta ez asszony, mint a frissen hullott hó ! — Igen ám, de régi napsugár a legény szeme, csak egy kissé melegebben süssön, pocsola lesz a hófehér pelyhekből! . . . — Bolond kigyelmed! — Hagyd abba czigány, mert ha én húzom, a hátadon tudom megsiratod! — Húzzad czigány — ordítja a nekivadult legénysereg. A zene elhallgat, Furjek András feleségéhez lép, s dühtől reszkető hangon csak anynyit nyög. — Haza! . . . — Majd ha nekem tetszik ! . . . — Zenebonát akarsz ? — Azt! . . . — Asszony! — Hiába forgatja rám a szemét, nem ijedek ám meg ! . . . — Nem-e? . . . Hátha fölököllek?! — Gyenge legény kelmed ahhoz, de még aztán nem ismeri! — Hátha mégis ? — Az lenne a kigyelmed halála! — Ejnye azta ! E pillanatban olyat ütött a szép menyecske rózsa piros orczájára, hogy az menten a körülálló legények közé bukott. — Nesze! — Kivele! Ki kell dobni! Meg kell késeim! — Orditák mindenfelől a mulatók. Kurucz uram látván a dolgok ekképeni fordulását, egy nagy ugrással az ajtónál terjett s mint a villám kapott fel a kapufélfához gyalázta meg; a miniszteri rendelet törvényességére és czélszerűségére nézve nem hagyott érintetlenül egyetlen oly argumentumot sem, mely a vita során figyelmet érdemelt. Beszédében a házassági jog reformjáról tett előterjesztést. Hermann Ottó az általános vallásszabadság és polgári házasság eszméit fejtegette. Ugron Gábor viharos tetszés között polemizált Szilágyival a miniszteri rendelet tárgyában s aztán a vallásszabadságról hangoztatott szép eszméket, végül pedig csatlakozott Irányi határozati javaslatához. Az utolsó napon Csáky miniszter kijelentette, hogy a rendeletet lényegében föntartja, ami pedig az alaki eljárást illeti, csak egy változtatást tart lehetségesnek: t.- i. a kivonatok áttételének a közigazgatási tisztviselők által való közvetítését. Irányi záróbeszédében kifejtette, hogy megmarad a vita elején elfoglalt álláspontján és föntartja határozati javaslatát. Pár felszólalás után megkezdődött a szavazás. Az Irányi javaslatát, név szerinti szavazással, 84 többséggel elvetették, a Szivák javaslatának első részét, mely a miniszter eljárását helyeslendőnek mondotta ki, a többség elfogadta, köztük több szélsőbaloldali képviselő is. A második részt, mely a 68 iki.-cz. 12. §-át föntartandónak mondja, 166 szótöbbséggel szintén elfogadták. Az ellene szavazók közt voltak a baranyai képviselők közül Czirer Ákos és Linder György, mellette Perczel Miklós és Kossa Dezső. HÍREK. — (A járvány.) Az a kínzó s aggasztó betegség, mely pár hét óta izgalomban tartja városunkat s melyről ma már ország-világ beszél, még egyre gyötri a lakosság nagy részét. A kór természete olyan, hogy csak három-négy hét lefolyása után áll be némi enyhülés s aztán még sok idő kell hozzá, hogy a teljesen elerőtlenedett beteg kimerült erejét gondos ápolás mellett lassan-lassan visszaszerezze. Innen van, hogy a betegek nagy száma — melyről azonban némely lapok, különösen a fővárosiak és külföldiek, vétkes túlzással kürtötnek világgá hamis adatokat — nem igen akar csökkenni. A számadatok hiteles összeállításával most foglalkozik a rendőrkapitányság. Szomorú tény azonban, hogy a járványnak immár olyan áldozatai is vannak, kik életükkel fizettek meg. Ezek száma 18. A halálesetek nagy részénél az volt a katasztrófa előidézője, hogy vagy a beteg nem vette komolyan a bajt, vagy testi szervezete nem volt elég erős a kór leküzdésére. Ezzel a gyászos körülménynyel szemben viszont vigasztalólag hat az a körülmény, hogy a betegségből többen fölépültek s néhányan már az ágyat elhagyva ki is járhatnak. Az egészségi állapot azonban még mindig igen aggasztó. Újabb betegedési esetek sem kis számmal vannak, mindazonáltal ma nem oly mérvű a járvány terjedése, mint egy héttel vagy napokkal ezelőtt. Téry Ödön dr., közegészségügyi állami felügyelő, kit a belügyminiszter a szükséges vizsgálatok megejtése végett küldött le, mégpedig a saját iniciativájából, minden állítólagos fölkérésnek előtte , pénteken megvizsgálta az egyes forrásokat, melyekből a belváros a vizet kapja s egyes helyeket gyanúsaknak talált. Különösen kifogásolta a püspökmalmi forrást, melynek vizét a közegészségre határozottan veszélyesnek jelentette ki. E forrásból a vizet nyomban a vadárokba eresztették s a forrást elzárták. Ezen kívül a gyanúsnak jelzett Czenger-kaszárnyában is talált kriminális állapotokat, bár félhivatalosan ezt dementálni igyekeztek. Téry dr. ezenkívül a betegek nagy részét is meglátogatta, hogy a járványos kór lefolyásáról, annak elterjedéséről s a gyógykezelés helyességéről meggyőződést szerezzen. A közegészségügyi felügyelő szombaton este visszautazott a fővárosba s ott a belügyminisztériumnak jelentést tett a tapasztaltakról, hétfőn aztán ismét leérkezett Pécsre a további intézkedések és vizsgálatok megtételére. A górcsövi vizsgálat végett Fodor József egyetemi tanárhoz küldött vízminták sorsáról lapunk zártáig nem érkezett válasz, melyet a járványbizottság minden órában vár. A kiszivárgó hírek szerint azonban e vizsgálattól kevés eredményt várnak, mert Fodor dr. véleménye szerint csak a helyszínen vett vízmintával lehet érdemleges vizsgálatot megejteni. A vízvezetéknek gőzzel való desiuficiálását a járványbizottság — technikus szakértők meghallgatása után — még eddig nem rendelte el, mivel e szakértők azt kivihetetlennek mondják. Az egyedüli védekezés tehát az marad, hogy az ivóvíz csak fölforralás, leüelepedés s aztán tiszta vásznon való átszűrés után használandó. Ez ellen ugyan szakértők azt mondják, hogy mindez nem elég, mert az ivóedények falai, az átszűrésre használt vászon is tartalmazhatnak baktériumokat. Minden esetre ajánlható a legmesszebb menő óvatosság a víz használata körül. Panaszok még mindig csőstül érkeznek hozzánk. Ezek közül csak az érdekesebbeket emeljük itt ki. Egy Mária-utczai lakó azzal az újsággal állított be hozzánk, hogy a napokban, a kora reggeli órákban, a vízben négy darab meztelen csigát talált! Utána nézett a dolognak, s rájött, hogy a vízvezetéki kamara tisztításakor az ezt végező gyerek a kamarában tanyát ütött 1890 deczember 3-án