Pécsi Figyelő, 1891. április-június (19. évfolyam, 26-50. szám)
1891-05-23 / 41. szám
XIX. évfolyam. Pécs, 1891. május 23-án. 41-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 . — , Negyedévre . 1 , 50 , Egy hóra . . . — ., 50 Egyes szám ára 3 kr. Egyes számok kaphatók : Weldinger N. utóda Damján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér) Böhm Manó (főutcza), papír- és könyvkereskedéseiben Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. Kiadóhivatal: PICS80, Széchenyi-tér 12-ik szám (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó fölszólálások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda : PÉCSETT, Széchenyi tér 12-ik sírm, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Loziratok vissza nem adatnak Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek föl Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Drága az élet. (H.) A mészárosok, kereskedők s egyéb élelmi czikkek árusítóinak monopóliuma uralkodik ezen a szerencsétlen városon. Szegény ember, gazdag ember egyaránt ki van szolgáltatva ennek az igazán nagyhatalomnak s alig látszik valami mód arra, hogy ettől a nyomástól megszabadulhassunk, ha csak azt a furcsa eszközt meg nem ragadjuk, amit most a mi új polgártársaink kezdenek hangoztatni, — s bizony nem is helytelenül — hogy szövetkezetté állva olcsóbb forrásból szerzik be máshonnan az élelmiszereket sőt a ruházatot is. Ez a szomszédba járás — igaz — nem valami patriotisztikus dolog, de hát kényszerítve vagyunk rá, maguk a mi kereskedőink kényszerítenek rá, akik föloldanak minket a patriotizmus kötelmei alól azzal a zsaroló politikájukkal, mely legkevésbé indul patrióta elvek után. Ők üzletemberek, csak a nyereségüket akarják növelni. De hát mi ne legyünk olyan üzletemberek, s ne induljunk mi is hasonló elvek után, mikor a saját zsebünk, a saját megélhetésünk bánja meg, ha nem így teszünk ? Az előbb említett összeesküvés-féle a királyi tábla személyzetének kebeléből indult ki, s a velük társadalmi összeköttetésben levő körökben szélesedett ki annyira, hogy a dolog kezd komoly alakot ölteni. A királyi táblát, mikor még embrióban volt a szétosztás eszméje, a táblás ajándékot váró városok, legkivált a mienk, szerette olyannak tüntetni föl, mintha az szelíd fejős tehene lenne majd a táblás városoknak. Senki se kapkodott úgy utána, senki se szavazott meg láttatlanban mindent olyan rajongó előszeretettel, mint a kereskedővilág. Az volt a legnagyobb argumentum, hogy majd a tábla személyzete, mintegy harminc család, mégpedig köztük néhány igen tekintélyes díjazású, itt fogja elkölteni fizetését az utolsó garasig. Egyébről se lehetett hallani, mint erről, s ebben a széles jókedvű lelkesedésben még a józanul számítást is ellökték maguktól a busás jövedelemre számító háziurak, szabók, fűszerkereskedők, mészárosok, vendéglősök s a mindenféle urai az élelmi piacznak. A házbér bolondul fölszökött, a lakást keresőket azzal fitymálták, hogy ,majd kiveszi a királyi táblat , a mészárosok fölmutatták a hús árát, hiszen megfizeti azt a királyi tábla; a kereskedők itt is ott is megsózták az árakat, vagy enyhébb lelkiismerettel mérik a czikkeket — ámbár ezt már jó régóta megcselekszik minden nagyobb lelki furdalás nélkül — még a piaczi kofák is kibüllesztik a mellüket a portékáik fölött, mert hát jól akar élni a királyi tábla , az nem fizet olyan smuczigal, mint a benszülött skribler népség. Szóval a typhus-járvány ütötte sebet a királyi tábla zsírjával akarják kenegetni, hozzá vévén természetesen a mi alig csepegő gyenge faggyúnkat is. Mi előre jeleztük ezt a bekövetkezendő állapotot, mert ismerjük a mi üzletvilágunkat, melynek — elismerjük, s méltányoljuk is — sok minden a megnyomott intója; hanem hát ebből nem következés az, hogy viszont minket érjen végső esetben a nyomás, így persze kényelmesebb nekik a szintén ugyanannyi terhet viselő közönségre nehezkedni, semhogy a maguk bajainak másképen való elintézésére közös akczióra lépjenek s ott keressenek orvoslást, ahol az ilyent mérik. De hát a nyomásnak elkerülhetetlen az ellenhatása, mely már kezd is működni. S mi ezt a reakcziót helyeseljük, mert az igazi szabadelvűség a versenyt szabaddá teszi s nem tűr maga fölött pressziót. Legelsőben — úgy látszik — ép a királyi tábla emberei szabadítják ki magukat a nyomás alól; azok, akikre a legvérmesebben számítottak azok a jó urak. Ők ott fönt, az ország szívében olcsóbban és jobban éltek a piacról, mint mi itt a termelés tulajdonképeni földjén, a vidéken. Idejőve borzadva kellett tapasztalniok, hogy a drágának képzelt fővárosnál is aránytalanul drágább itt az élet, itt az igénytelen vidéki városban. Csak az a baj a dologban, hogy ők tán megszabadulnak ettől a pressziótól, épen ők, akik akaratlanul és öntudatlanul megdrágították a mi piacunkat; mi azonban tovább is érezni fogjuk ezt a lidércznyomást, sőt talán ép ezért még hatványozottabban, hacsak az »összeesküvőkh ez észszerű agitácziója folytán keletkező konkurrenczia észre nem téríti az elbizakodott kereskedő világot, avagy az okos példa másokat is nem ösztönöz hasonló pucsra. Jól gondolják meg kereskedőink ezt a bekövetkezhető helyzetet, mert ez mármár elkerülhetetlen, a drágaság elviselhet A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Népdalok. — Irta Berki József. — Nemrég közöltük azt az előfizetésre szóló fölhívást, mely Berki József zalátai (Baranyamegye) ref. lelkész költeményeinek kiadását jelzi. Ez a szerényen visszavonuló poéta-lélek nagy ritkán jelenik meg a mai irodalmi „vásáron; jobbára a maga és közvetlen környezete, jó barátai élvezetére is. Pedig ha sokat termel is s e között van talán — ép e nagy termékenységből kifolyólag — rostálni való is; kettőben gazdag és becses kincseket rejteget a fiókjában: a keresetlen egyszerűségű és mégis érzelmes népdalaiban és főképen népies balladáiban. A dalai — kétségen kívül — szerényebb igényűek, mint balladái, de ez utóbbiak aztán méltó föltűnést fognak kelteni, mikor majd a most kiadásra szánt műveinek második kötetében megjelennek a kritika asztalán. Arany János és Kiss József maguk mellé emelhetik Berkit is a piedestálra. Ezúttal nem a még rejtegetett balladák, hanem az egyszerűbb népdalok közül van alkalmunk közölni néhány kedves apróságot — egyenesen az „Eresz alatt fészkel a fecske“ kedves népdal szerzőjének szives engedémével. * Szép tolla van... Szép tolla van, hej a sárga rigónak, Jó dolga van a falusi bírónak; Itt is, ott is, de-beköszönt: jó estét! — Sötétben is meglátja a menyecskét. Korán reggel azt fütyöli a rigó : Hej, de soká alszik most a nagy biró; Falu baján, falu gondján túladott — Késő estig menyecskékkel mulatott. „Biró uram ! tegyen törvényt. — Teheti! Az uram a komámasszonyt szereti.“ — „Édes lelkem, azt fütyöli a rigó: Szerelemnek nem parancsol a biró.“ Házam alól... Házam alól elköltözött a fecske — Haragszik rám egy szép barna menyecske. Békességet kötök vele estére, Csókot hintek njakára, kezére. Sose hittem, hogy az asszony hatalom. El kell hinni úgy is, ha nem akarom. Megigézett, rabbá tett a szép szeme, Csattan a csók — és a béke kész vele. Párjával ül... Párjával ül a kis madár az ágon, Nekem is volt szép szeretőm a nyáron. Ölembe ült, két karommal ringattam, Édes csókkal úgy etettem, itattam. Kedves rózsám, el ne felejtsd magadat! Nem szeretem én a vándor madarat: El-elreplil tiz, húsz falu határig — Maradj te az én ölembe’ halálig. Madár van a faágon... Madár van a faágon, Lepke van a virágon; Csak én vagyok egyedül a világon.