Pécsi Figyelő, 1891. július-szeptember (19. évfolyam, 52-78. szám)

1891-09-16 / 74. szám

évfolyam. Pécs, 1891. szeptember 16-án. 74-ik szám. ' Jént . . 6 Ott — tablóérM • • • . 8 * — negyedévre . . 1 » 60 » **y bóra . . . — » 60 * Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) feává az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.PÉCSI Figyely (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői Irodai PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. s a hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók: WeMager N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér). Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseiben A magyar gentry ifju. (Kgy.) Hazánkban tulajdonképen gentry nem is létezett, csak tévesen keresztelték el a középbirtokos nemességet evvel az epithetonnal, a mely különben meg nem illette. Ma már azonban annyira megszokottá vált ez az »elkeresztelés, hogy a gentryt, mint magyar prototypust ismerjük el. Általános a panasz, hogy ez a gentry újabb időben szembetűnőleg fogy, s hogy a régi birtokos családok egymás után buknak, s hogy a nemesi birtokok sorra a tőkepénzesek és uzsorások kezeibe kerülnek. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a középbirtokos nemes, a „gentry” állapota azóta, mióta adómentessége megszűnt, sokkal nehezebbé vált, különösen pedig azért, mert most is, midőn pedig a viszonyok és körülmények annyira változtak, midőn a munka jön a jelszó és egyedüli életfentartó, még egyre a tétlen úrhatnámság idealizmusa alatt nyög. A magyar gentryben már kora ifjúságában nemes családjának ősi tradicziói, s a vele született büszkeség azon balhiedelmet keltik föl, hogy a magyar gentryifjút csakis az ,ami foglalatosságok illetik meg, melyek közt természetesen legelső helyen áll a földbirtokosság. Amelyikre aztán elegendő terrénum vár, az nem is késik a családi kastélyt és gazdaságot még idejében átvenni, hogy már a priori megszokott úrhatnámságát élte végéig biztosítsa. Igen ám, csakhogy a mai világban vajmi kevesen vannak azok, kik ily kön-nyedén fumigálhatják a lét küzdelmét, mert bizony manapság már a középbirtokos nemesség legnagyobb része a jól megadóztatott és — ne tagadjuk — legtöbbnyire eladósodott birtok után alig tud megélni. Az ilyen viszonyok közt élő gentry-ifjúnak tehát már a másodfokú ,urit foglalatosság — a hivatal után kell néznie. Magától értetődik, hogy ez esetben elsősorban is a megyét keresi föl, hol sok helyen még ma is a közeli atyafiak vagy jóakaró ismerősök kezében fekszik az ellenőrzés. Bár sokkal többet ér ennél az államhivatal, ahova protekcióval fölötte könnyű a bejutás. A gentry-ifjúnak pedig kétségkívül nagy protekciója van, itt egy országgyűlési képviselő, ott egy főispán, vagy valami magas rangú államhivatalnok, aki azután barátságból vagy rokoni kötelességből nagylelkűen ajálja a miniszternél ezt vagy amazt a „génié” unokaöcscsét, s igy sok miniszteri ressort vagy más állami hivatal ily protekcziós gentry-ifjakkal telik meg. Úri foglalatosság még az ügyvédség is. Ezt a pályát azonban kerüli a gentryifjú mert tudja, hogy ott már igen nagy a verseny s hogy ott csak ügyesség és tudomány vezet sikerre, s végre hogy e mellett még nagy kitartásra van szükség, amitől ő épúgy irtózik, mint a bizonytalanságtól, a létért való küzdelemtől. A többi pályát, amilyen a kereskedés és ipar, a gentry-ifjú nem tartja úri foglalatosságnak, s az ősi családi büszkeséget vélné megsérteni, ha arra a pályára kellene lépnie, s azért inkább fegyverrel oltja ki önkezűleg életét, vagy inkább elzüllik, mintsem oly pályára lépjen, amely az ő balhiedelme szerint gentryhez nem illik. Rövid a bél, női a korom, Nagy árnyékot vet a falon, Borul az éj árnya. Lábbal égett, gyorsan égett, Fogytán már az olaj . .. Nagy volt a láng, szilaj a tiiz, Mely csalékony játékot űz. .. No de azért sebaj! Az elhaló fénysugárnak Homálya nem gyötör ... Ifjú hévvel lánggal égni, Aztán lassan elenyészni: Mennyet érő gyönyör! A gentry-papa pedig szégyenlené, ha fia kereskedéssel foglalkoznék. S azért kereskedelmi iskolákban a gentry-fiú, fehér holló. Annak jogot kell végeznie, államvizsgát vagy doktorátust tennie — ha mindjárt akármeddig húzza is — mióta az úri foglalatossághoz kvalifikácziót kívánnak. S az ilyen szerencsés semmikből aztán igen gyakran lesznek hallgatag és néma ,igen*-t bólintó,használható* képviselők, vagy magas rangú hivatalnokok, kiket nem a tehetség, hanem az ősi protekció, a név emelt a polczra, s a kik miatt más szegény, de képzett embertől megvonják az emelkedést, a karfiert. Az ilyen szerencsés semmik továbbá, akik protekció útján jutnak álláshoz, lenézik azt, aki maga erejéből szerzett állást vagy vagyont és ostobán kigúnyolnak minden iparral foglalkozót, ha mindjárt nem is zsidó. Nem mondjuk, hogy a gentry-ifjak közt nincs használható derék munkás ember ; mi csak a többséget, a minden nap látható eklatánsabbnál eklatánsabb példákat tartjuk szem előtt, midőn azt mondjuk, hogy leginkább nem a tehetség vagy szorgalom, hanem a protekció, a név nyitja meg számára a biztos karriert. Különösen a most áramló államosítás nérája lett volna üdítő hatással az ilyen protekczió-részben szenvedő gentry-ifjakra, mert ha valahol, úgy csakis ott érvényesíthető a protekczió szere leginkább, ahol egy-egy »miniszter-rokon* vagy »miniszterpajtás* a kinevezéseknél souverain hatalmat gyakorol. Márpedig ez esetben tagadhatatlanul így lenne, ami még plántálná, fejlesztené a társadalomnak ezen fölötte Maga a város szép, tisza, s kellemes benyomást tesz a szemlélőre, különösen a vasúti állomástól, illetve a szép árnyas, rendezett népkerttől egész a dunai vashídig az egész városon áthúzódó, széles egyenes Landstrasse, számos, eléggé csinos köz- és magánépületeivel. Linznek sok nevezetessége, látni valója van. Számos templomai közül elsősorban is megtekintésre érdemes a most épülő új dóm (Marien-Dom), mely gótistylben a kölni dóm mintájára épül, gyönyörű freskókkal és bámulatos Üvegfestményekkel ellátott impozáns hajója, a hatalmas boltozat a merész oszlopokkal, a pompás kivitelű orgona és kórus máris rendkívüli benyomást tesz. A dóm hossza 138 m, szélessége 30 m. A torony 5 emeletes és 138 m. magas lesz. 1862-ben tették le az alapkövet. Mikor lesz készen? — nem tudom, de remek mű lesz. Megérdemli még a megtekintést az ódóm is, melynek hatalmas, nagy hajója impozáns benyomást gyakorol, továbbá a kapuczinusok temploma, másként Mátyás-templom, hol a A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Mi az élet? Mi az élet? Mi volna más: Égő olajlámpa. Ha elfogyott az olaja, A lámpafény szülőanyja: Kialszik a lángja. A nagy fényű, drága csillár Palotában lángol, A másik, a fáké cserép. Pislogd mécs, semmi egyéb, Kunyhóban világol. Az egyiknek nagy a lángja. Kápráztat a fénye, A másik csak alig lángol, Mint a csillag messze, távol, Mintha nem is égne. Mindannyinak egy a vége, Kicsi nagy a lángja, Fogy az olaj, szunnyad a fény, Elhal mint a múló remény — Jó éjszakát lámpát Nálam is már csendesebben Lobog a mécs lángja, (Pécsett, 1891.) Várady Ferencz: Linz és vidéke. Dunai utamból Passautól visszajöhet Linzben kiszállottam, hogy a várost és környékét megszemléljem, s aztán innen induljak a Salzkammergutba. Linz fölső Ausztria fővárosa a Duna jobb partján, szt. Margareta külvárossal, s a Duna bal partján a 280 méter hosszú, hat óriási gránitoszlopon nyugvó, csinos lánczhiddal összekötött Urfaler testvérvárossal, mintegy 50.000 lakost számlál Püspöki és kormányzói székhely.*) *) Linz a rómaiak alatt Lentia néven szerepelt. A város jelentékeny gyár- és kézműiparral, élénk kereskedelemmel bír. Történetéből említésre méltó a II. Ferdinand alatti paraszt háború, mikor a parasztok hasztalan ostromolták. Ránk nézve pedig legnevezetesebb az 1645. aug. 24-én III. Ferdinand és Rákóczy György között itt kötött békéről. Az osztrák örökösödési háborúban 1741, a bajorok és francziák elfoglalták, de 1742-ben ismét visszakerült. 1809. máj. 17-én Bernadotte szászai itt megverték az osztrákokat. V.