Pécsi Figyelő, 1892. január-március (20. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-26 / 25. szám

XX. évfolyam. Pécs. 1892. márczius 25-én. 25-ik szám. . . 6 frt — kr. * • 8 * — • Berfedévre . . 1 » 60 » % hóra . . . — » 60 * Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: IzeLETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) , az előfizetések és a lap «átküldésére vonatkozó fölszó­­lalások intézendők. (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői Irodát PÉCSETT, Széchenyi-tér 11 sír, hová a lap szellemi részét ilető minden közlemény inté­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereske­désben. Egyes számok kaphatók: Waldhiler N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér). Böhm Manó (fő-utcza) papir- és könyvkereskedéseit)''” Választás után. (H.) A város polgárságának, mint ilyennek, nyilatkozott meg az akarata teg­nap a képviselőválasztáson. Annyi idő után végre önérzete kelt föl a polgári elemnek, mely a város népességének zömét képezi, s önérzetével érvényt szerzett végre oly kívánságnak, mely kell, hogy minden ön­álló város polgárságában meglegyen­ az okszerű patriotizmus bizonyos fokának. Nem akarjuk ezzel kicsinyíteni az ez­előtti képviselők közül azok személyét, ki­ket szintén a közóhaj emelt e nagy fon­tosságú állásra, mert hiszen soknál, ha hiányzott is az a körülmény, hogy Pécs szülöttei legyenek, megvolt a lelki kapocs, mely őket városunkhoz fűzte, annak fiaivá avatta; akkor más volt a helyzet, mások a viszonyok, s ama helyzet és viszonyok között ők voltak a legméltóbbak a város képviselésére. De ma a konszolidált polgárság a maga fiai közül egy régi család sarját küldte föl megbízó levéllel az országházba; olyan férfiút, aki itt született, aki köztünk nevelkedett, képezte magát emberré, aki vérünkből való vér, húsúnkból való hús; pécsi polgár a javából — és semmi más. Demostrácziója volt ez a választás a polgári önbecsészetnek, melynél fogva min­den polgár érzi a benne buzgó erőt, ké­pességet s azt épp oly méltónak tartja a törvényhozás nagy munkájának elvégzésére, mint bármi más nagy hangzású névvel biró országos kapaczitásét. S a maga sorai kö­zül kiválasztván az erre alkalmasak egyikét, igazán a maga nevében küldi föl őt tör­vényt alkotni. És ellendemonstrácziója volt ez a vá­lasztás annak az önérzetet becsmérlő ferde fölfogásnak, mely minden áron nagy név­vel akarva brillírozni, nem elégedett meg a saját kebelében levő erőkkel, hanem kölcsön vett tollakkal próbált ékeskedni. A nagy név elbukott, a polgári név diadalra jutott. Elbukott a nagy név, mert csak üres külsőség volt, belső hazafias tartalom nélkül, a magyar honfiúi erények teljes hiányával s idegen, magyarellenes szellemmel. A polgárnév pedig diadalra jutott, mert nem név volt csupán, a név tán e város avagy megye határain túl alig is volt ismeretes, de tiszta hazafiság vezette e név birtokosát minden lépésénél, szeretet a haza és e város, a szülőváros iránt. Az idők teljessége pedig elkövetkezik, amikor a most föllobbant szellemnek kell dominálnia a társadalmat és a politikát a városokban. A városi polgárság veszi át a vezető szerepet s az előítéletekkel fer­tőzött ,kék vér­ uralma kitűnik. A városok szereplésének ideje kezdődik, mert ezekben konczentrálódik a ma már nem hátfejű bur­­gerek, hanem az ezek hamvai fölött nevel­kedett s folyton mivelődő polgár - elem szine-java. Az ipar, a kereskedelem ma már nem mesterembereket formál, hanem értelmes társadalmi faktorokat, kiket a szakmájukon kívül minden érdekel, ami a társadalmat és politikát mozgatja. Ezek tekintélyes kontingenst képezve mind a városok társadalmát alkotják fontos ténye­zőkké, emelvén ezáltal az ország góczpont­­jait, a városokat. A városok misszióját, s ennek a tör­vényhozásban való képviseletét a viszonyok ilyetén fejlődése mellett kikre bízhatnák nagyobb lelki nyugalommal , mint saját vé­reinkre, a városi polgárságnak egyes ki­magasló tagjaira. Debreczen város csak debreczeni ,czi­­visz-t küld az országházba. Pécs — ha jól tudjuk — most először becsüli meg önmagát azzal, hogy megbecsüli szülöttjét. Erreth az első szoros értelemben vett pécsi képviselő, s hogy ő azzá lett, jele annak, hogy a polgárokban az önérzet föl­ébredt s ez a polgári önérzet nem fogja többé engedni, hogy »idegen isteneket” állítsanak itt föl nekünk, hogy azokat imád­juk — mert ezt még az Úr szava is tiltja. A választás. Pécs, 1892. foárcz. 24. Csak a Perczel Miklós megválasztása folyt le ilyen lelkesedés között, mint ahogy tegnap Erreth Jánost kiáltották ki Pécs város ország­gyűlési képviselőjévé. A választás hosszas elő­­eseményei, sőt az ellenpártnak az utolsó pilla­natig is kérdéses magatartása a legvégső fokig fölcsigázták az érdeklődést városszerte. A város már reggel 7 órakor olyan élénk volt, mint máskülönben a nap legforgalmasabb szakaiban szokott lenni. A választók három helyen kezd­tek gyülekezni zászlók alá, s az utczákat min­denfelé zenekarok járták be. Fél 8 óra után megmozdult a két külvá­ros választó­serege és zeneszóvai lassan köze­ledtek a központ felé — folyton hangoztatva Erreth János nevét. A Széchenyi-téren a Ribay­­kávéházban tanyázott a belváros népe s a szi­geti külvárosiak érkezése hallatára lejöttek és csatlakoztak a menethez, mely folytonos éljen­zés közt vonult a „Hattyú“ elé, ahol már várt a budai külvárosiak impozáns serege, szintén zenével és zászlókkal. A két csapat zászlai köl­csönösen üdvözölték egymást s aztán a roppant tömeg fölhömpölygött a „Hattyú“ termébe, meg­töltve annak minden részét, mig a bizalmi fér­fiak, s akik ezen kívül befértek, a nemzeti ka­szinó könyvtárszobájában várták a választás megnyitását. A nemzeti kaszinó nagytermében szintén tekintélyes közönség — Erreth-párti és ellenpárti vegyest — várták az aktust. B­á n f f a­y választási elnök pontban 8 órakor a törvény értelmében kijelentette, hogy a választást megnyitja. Azután még fél óráig várt a közönség türelmesen és csendben, míg a képviselőajánlás végső határideje letelik. Az Erreth Jánost ajánló nyilatkozatot már szerdán adta át egyik bizalmi férfi a választási elnök­nek térítvény mellett. Pontban fél 9 órakor Bánffay válasz­tási elnök kijelentette, hogy a képviselőaján­lásra a törvény által megszabott határidő le­telt a mindezideig más egyén, mint Erreth Já­nos nem ajánltatott, a törvény értelmében Er­reth Jánost Pécs sz. kir. város egyhangú­lag megválasztott képviselőjéül jelenti ki. Leírhatatlan lelkesedés közt tette meg az elnök ezt az enuncziácziót, s alig tudta azt be­fejezni, mert Erreth neve említésekor hosszan tartó éljenzésben tört ki a Hattyú-teremben várakozó közönség. A kijelentés után a helyiségből kivonultak a választók a Hattyúba, s csak az elnök és a jegyzők maradtak a könyvtárszobában, hogy a választási jegyzőkönyvet elkészítsék. Ez alatt Errethért majd az egész választó közönség elment a lakásáig, hogy őt a mandá­tum átvételére meghívja. Fél óra múlva meg is érkezett Erreth János a közönség folytonos éljenzése között, s ugyanakkorra elkészült a jegyzőkönyv is, melyet Bánffay Simon kir. tanácsos, választási elnök a következő beszéd kíséretében adott át Erreth Jánosnak: Igen tisztelt képviselő úr! Kedves ba­rátom ! Midőn a jelen jegyzőkönyvet neked át­adom, oly nyilatkozatot adok át, mely a pol­gártársak bizalmának legmagasztosabb kifeje­zője. Nem áll hivatásomban, de saját pártatlan­ságom is tiltakozik az ellen, hogy neked e nyi­latkozat mellé utasítást vagy bárminő tanácsot adjak. Téged mint becsületes embert és jó ha­zafit ismerlek . . . (Perczekig tartó éljenzés) . . . 8 ezeknél fogva meg fogod találni az utat, mely hazánk fölvirágoztatásához és szeretett városunk érdekeinek kielégítéséhez vezet. Hogy ebben el ne lankadj, szivemből kivánom ! Hosszas, szűnni nem akaró éljenzésbe tört ki a közönség. Az éljenzés elmúltával Erreth Pécs vá­ros képviselője a következő beszédet intézte a polgárokhoz : A hálaérzelemtől eltelve keresetlen szavakban mondok köszönetet megbecsül­hetetlen bizalmukért, s átveszem a megbízó levelet, mely jogot ad nekem, hogy a tör­vényhozásban szülővárosomat képviseljem. (Éljenzés.) Amidőn ezt teszem, bevallom: elfog az aggodalom, ha vájjon a hozzám fűzött szép reményeknek oly mérvben megfelelni képes leszek-e, amint azt egyéni akaratom telje kívánja, s amint azt egy kerület, mely polgáraiban az észnek, a tudománynak, a műveltségnek, egyáltalán a szellemi előha­­ladottság oly nagymérvű tőkéjét bírja, mint

Next