Pécsi Figyelő, 1892. január-március (20. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-26 / 25. szám
XX. évfolyam. Pécs. 1892. márczius 25-én. 25-ik szám. . . 6 frt — kr. * • 8 * — • Berfedévre . . 1 » 60 » % hóra . . . — » 60 * Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: IzeLETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) , az előfizetések és a lap «átküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői Irodát PÉCSETT, Széchenyi-tér 11 sír, hová a lap szellemi részét ilető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók: Waldhiler N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér). Böhm Manó (fő-utcza) papir- és könyvkereskedéseit)''” Választás után. (H.) A város polgárságának, mint ilyennek, nyilatkozott meg az akarata tegnap a képviselőválasztáson. Annyi idő után végre önérzete kelt föl a polgári elemnek, mely a város népességének zömét képezi, s önérzetével érvényt szerzett végre oly kívánságnak, mely kell, hogy minden önálló város polgárságában meglegyen az okszerű patriotizmus bizonyos fokának. Nem akarjuk ezzel kicsinyíteni az ezelőtti képviselők közül azok személyét, kiket szintén a közóhaj emelt e nagy fontosságú állásra, mert hiszen soknál, ha hiányzott is az a körülmény, hogy Pécs szülöttei legyenek, megvolt a lelki kapocs, mely őket városunkhoz fűzte, annak fiaivá avatta; akkor más volt a helyzet, mások a viszonyok, s ama helyzet és viszonyok között ők voltak a legméltóbbak a város képviselésére. De ma a konszolidált polgárság a maga fiai közül egy régi család sarját küldte föl megbízó levéllel az országházba; olyan férfiút, aki itt született, aki köztünk nevelkedett, képezte magát emberré, aki vérünkből való vér, húsúnkból való hús; pécsi polgár a javából — és semmi más. Demostrácziója volt ez a választás a polgári önbecsészetnek, melynél fogva minden polgár érzi a benne buzgó erőt, képességet s azt épp oly méltónak tartja a törvényhozás nagy munkájának elvégzésére, mint bármi más nagy hangzású névvel biró országos kapaczitásét. S a maga sorai közül kiválasztván az erre alkalmasak egyikét, igazán a maga nevében küldi föl őt törvényt alkotni. És ellendemonstrácziója volt ez a választás annak az önérzetet becsmérlő ferde fölfogásnak, mely minden áron nagy névvel akarva brillírozni, nem elégedett meg a saját kebelében levő erőkkel, hanem kölcsön vett tollakkal próbált ékeskedni. A nagy név elbukott, a polgári név diadalra jutott. Elbukott a nagy név, mert csak üres külsőség volt, belső hazafias tartalom nélkül, a magyar honfiúi erények teljes hiányával s idegen, magyarellenes szellemmel. A polgárnév pedig diadalra jutott, mert nem név volt csupán, a név tán e város avagy megye határain túl alig is volt ismeretes, de tiszta hazafiság vezette e név birtokosát minden lépésénél, szeretet a haza és e város, a szülőváros iránt. Az idők teljessége pedig elkövetkezik, amikor a most föllobbant szellemnek kell dominálnia a társadalmat és a politikát a városokban. A városi polgárság veszi át a vezető szerepet s az előítéletekkel fertőzött ,kék vér uralma kitűnik. A városok szereplésének ideje kezdődik, mert ezekben konczentrálódik a ma már nem hátfejű burgerek, hanem az ezek hamvai fölött nevelkedett s folyton mivelődő polgár - elem szine-java. Az ipar, a kereskedelem ma már nem mesterembereket formál, hanem értelmes társadalmi faktorokat, kiket a szakmájukon kívül minden érdekel, ami a társadalmat és politikát mozgatja. Ezek tekintélyes kontingenst képezve mind a városok társadalmát alkotják fontos tényezőkké, emelvén ezáltal az ország góczpontjait, a városokat. A városok misszióját, s ennek a törvényhozásban való képviseletét a viszonyok ilyetén fejlődése mellett kikre bízhatnák nagyobb lelki nyugalommal , mint saját véreinkre, a városi polgárságnak egyes kimagasló tagjaira. Debreczen város csak debreczeni ,czivisz-t küld az országházba. Pécs — ha jól tudjuk — most először becsüli meg önmagát azzal, hogy megbecsüli szülöttjét. Erreth az első szoros értelemben vett pécsi képviselő, s hogy ő azzá lett, jele annak, hogy a polgárokban az önérzet fölébredt s ez a polgári önérzet nem fogja többé engedni, hogy »idegen isteneket” állítsanak itt föl nekünk, hogy azokat imádjuk — mert ezt még az Úr szava is tiltja. A választás. Pécs, 1892. foárcz. 24. Csak a Perczel Miklós megválasztása folyt le ilyen lelkesedés között, mint ahogy tegnap Erreth Jánost kiáltották ki Pécs város országgyűlési képviselőjévé. A választás hosszas előeseményei, sőt az ellenpártnak az utolsó pillanatig is kérdéses magatartása a legvégső fokig fölcsigázták az érdeklődést városszerte. A város már reggel 7 órakor olyan élénk volt, mint máskülönben a nap legforgalmasabb szakaiban szokott lenni. A választók három helyen kezdtek gyülekezni zászlók alá, s az utczákat mindenfelé zenekarok járták be. Fél 8 óra után megmozdult a két külváros választóserege és zeneszóvai lassan közeledtek a központ felé — folyton hangoztatva Erreth János nevét. A Széchenyi-téren a Ribaykávéházban tanyázott a belváros népe s a szigeti külvárosiak érkezése hallatára lejöttek és csatlakoztak a menethez, mely folytonos éljenzés közt vonult a „Hattyú“ elé, ahol már várt a budai külvárosiak impozáns serege, szintén zenével és zászlókkal. A két csapat zászlai kölcsönösen üdvözölték egymást s aztán a roppant tömeg fölhömpölygött a „Hattyú“ termébe, megtöltve annak minden részét, mig a bizalmi férfiak, s akik ezen kívül befértek, a nemzeti kaszinó könyvtárszobájában várták a választás megnyitását. A nemzeti kaszinó nagytermében szintén tekintélyes közönség — Erreth-párti és ellenpárti vegyest — várták az aktust. Bá n f f ay választási elnök pontban 8 órakor a törvény értelmében kijelentette, hogy a választást megnyitja. Azután még fél óráig várt a közönség türelmesen és csendben, míg a képviselőajánlás végső határideje letelik. Az Erreth Jánost ajánló nyilatkozatot már szerdán adta át egyik bizalmi férfi a választási elnöknek térítvény mellett. Pontban fél 9 órakor Bánffay választási elnök kijelentette, hogy a képviselőajánlásra a törvény által megszabott határidő letelt a mindezideig más egyén, mint Erreth János nem ajánltatott, a törvény értelmében Erreth Jánost Pécs sz. kir. város egyhangúlag megválasztott képviselőjéül jelenti ki. Leírhatatlan lelkesedés közt tette meg az elnök ezt az enuncziácziót, s alig tudta azt befejezni, mert Erreth neve említésekor hosszan tartó éljenzésben tört ki a Hattyú-teremben várakozó közönség. A kijelentés után a helyiségből kivonultak a választók a Hattyúba, s csak az elnök és a jegyzők maradtak a könyvtárszobában, hogy a választási jegyzőkönyvet elkészítsék. Ez alatt Errethért majd az egész választó közönség elment a lakásáig, hogy őt a mandátum átvételére meghívja. Fél óra múlva meg is érkezett Erreth János a közönség folytonos éljenzése között, s ugyanakkorra elkészült a jegyzőkönyv is, melyet Bánffay Simon kir. tanácsos, választási elnök a következő beszéd kíséretében adott át Erreth Jánosnak: Igen tisztelt képviselő úr! Kedves barátom ! Midőn a jelen jegyzőkönyvet neked átadom, oly nyilatkozatot adok át, mely a polgártársak bizalmának legmagasztosabb kifejezője. Nem áll hivatásomban, de saját pártatlanságom is tiltakozik az ellen, hogy neked e nyilatkozat mellé utasítást vagy bárminő tanácsot adjak. Téged mint becsületes embert és jó hazafit ismerlek . . . (Perczekig tartó éljenzés) . . . 8 ezeknél fogva meg fogod találni az utat, mely hazánk fölvirágoztatásához és szeretett városunk érdekeinek kielégítéséhez vezet. Hogy ebben el ne lankadj, szivemből kivánom ! Hosszas, szűnni nem akaró éljenzésbe tört ki a közönség. Az éljenzés elmúltával Erreth Pécs város képviselője a következő beszédet intézte a polgárokhoz : A hálaérzelemtől eltelve keresetlen szavakban mondok köszönetet megbecsülhetetlen bizalmukért, s átveszem a megbízó levelet, mely jogot ad nekem, hogy a törvényhozásban szülővárosomat képviseljem. (Éljenzés.) Amidőn ezt teszem, bevallom: elfog az aggodalom, ha vájjon a hozzám fűzött szép reményeknek oly mérvben megfelelni képes leszek-e, amint azt egyéni akaratom telje kívánja, s amint azt egy kerület, mely polgáraiban az észnek, a tudománynak, a műveltségnek, egyáltalán a szellemi előhaladottság oly nagymérvű tőkéjét bírja, mint