Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)
1892-12-03 / 97. szám
m tudok — mert az utóbbi években minden iskolánál megfordultam, — hogy iskoláink kevés kivétellel túltömöttek, a folyosók hidegek és valóságos jégvermek, sőt a szigeti külvárosi iskola folyosói még ajtóval sincsenek elzárva s mi a fő, az árnyékszéki viszonyok — a belvárosi fiúiskolák kivételével — oly primitívek, hogy még faluhelyen is kifogás alá esnének és a hatóság meg nem tűrné azokat. Ezeken a dolgokon segíteni kell haladéktalanul, ha az egészségügy iránt egyáltalában érzékkel bírunk és gyermekeinket szeretjük, egészségükkel, életükkel törődünk , de segíteni kell azért is, mert ily állapotok mellett nincs kizárva, hogy egyikmásik kóranyag éppen az iskolákban talál helyi diszpozíciót a fejlődésre s a járványoknak esetleg itt akad melegágya. Nem mondom, hogy ez már így van, de az sincs kizárva, hogy bekövetkezik. A hatóság azért elsősorban gondoskodjék róla, hogy újabb osztályok nyitása által a túlnépességet megszüntesse, aztán hagyja meg szigorúan és felelősség terhe mellett a városi orvosoknak, az iskolai felügyelőnek és igazgatóknak, hogy hatáskörükben a legszigorúabban azon legyenek, hogy tisztaság, fűtés és szellőzés tekintetében minden meglegyen, amit az egészségi szabályok követelnek; rendelje el, hogy az egyes iskolák folyosóit legalább egy-egy kályhával fűtsék, ami bizony nem sok költségbe kerül; s végül gondoskodjék róla, hogy a külvárosi iskolák árnyékszék-viszonyai rövid idő alatt megjavuljanak , mert a szigeti külvárosi és az Ágoston téri iskolákban e tekintetben valóban botrányos állapotokat tapasztaltam. A helyiségek a nagy gyermekszámhoz képest elégtelenek, minek következtében természetesen itt oly tisztasági állapotok vannak, amilyeneknek soha sem volna szabad iskolánál előfordulniok. A legborzasztóbb állapotok azonban mégis a vámház utczai iskolánál vannak, mert itt a mellett, hogy a félreeső helyek szintén elégtelenek, szűkek, piszkosak, sőt maholnap életveszélyesek, a gyermekeknek még hidegben, hóban, esőben a nagy udvaron keresztül kell menniök, mig oda érnek s mire megint visszakerülnek az iskolaszobába, éppen kékre fagytak. Hogy ily viszonyok egészségügyi szempontból nem mondhatók éppen kedvezőknek s hogy nagyon is elérkezett az idő, hogy ezeken segíteni kell, bizonyára senki sem fogja tagadni, de azt hiszem hatósági közeg sem lesz, ki talán költségkímélésből ellenzi, mert hisz azok érdekében történik, kik nekünk legdrágábbak — a gyermekeink érdekében. Mint értesülünk, egyes orvosok e kérdést máris beszéd tárgyává tették s az orvosi kar nevében memorandummal óhajtanak a város törvényhatósága elé járulni, mintha el akarná dobni. Azt is kommandirozták neki egyszer, mikor egymagában állott ottan, hogy : oszolj ! Csupak nézett, nézett és markolászta a fegyver szijját és nem bírta fölérni véges észszel, hogy miként oszolhatik föl egymagában az egyes ember, amit talán még a főgenerális urak sem tudnak — de azok még sem fakadtak volna el úgy sírva rajta, mint a komám Csupak. Hát így volt ez egy darabig, Csupakkal, a buszmával — pedig az ő magas homlokában, a savasziási szemek mögött több sütnivaló volt, mint valamennyiünknek, akárki meglássa. Mert már az elejében is azt jelentgette a fzájter úr a káplár urnak, hogy nem lesz ebből a Csupakból soha sem katona, mert visszájáról csinál ez mindent. A káplár úr jelentette a firer urnák, a firer ur a hadnagy urnák és ment ez igy tovább és egészen jó uton volt már a komám arra, hogy kivetkőztessék a szép kék ruhából, kivegyék a fejéből a fényes gombos sapkát és hazaküldjék a maga valóságában a tanyákra, libát legeltetni. Mert nem lehetett annak semmiféle hasznát venni, csakhogy éppen nevettek rajta. Minden olyan tél túl állt a kezében és rettenetes bárgyúnak mutatta magát. Próbálgatták a komámat erről is, arról is, hogy — hátha mégis valamifajta okos észt, egy kis ügyességet találnak benne. De hát nem volt. Még a kapitány úr is odaállott elébe egyszer, összeütve a sor HÍREK. (Városi képviselőválasztás.) Két elhunyt városi bizottsági tag: Kohárics Károly dr. és Kurcz György helyébe választanak a III. kerületben új képviselőket. A Kohárits Károly dr. helyére választandó bizottsági tag megbízatási ideje 1896. évi márczius hó 16 ig, a Kurcz György helyére választandó bizottsági tag megbízatási ideje pedig csak is jövő évi márczius hó 20 áig tart; a választók tehát mindkét megüresedett helyre nézve egy szavazati lap beadásával szavazhatnak ugyan, de a szavazati lapon határozottan megjelölendő, hogy kit akarnak a hosszabb, és kit a rövidebb megbízatási időre megválasztani. A választás deczember hó 11-ikén lesz A választás elnöke Kindl József, helyettes elnöke pedig Majorossy Imre. Választási helyiség a városi tanácsház első emeletén lévő 23 fa számú terem. A választók bővebb tájékozása végett — az 1886 ik évi XXIk törvényczikk alapján a következőket említjük föl: A választás az említett napon reggel 9-kor veszi kezdetét és esti 4 kor végződik. Választható az, kire az említett törvény 23-ikában fölsorolt kizárási okok fenn nem forognak. Választó az, ki az országgyűlési képviselő választásra jogosultaknak a folyó évre érvényes állandó névjegyzékébe felvéve van, s ennek alapján a kerület választójaként az igazoló választmány által egybeállított betűrendes névjegyzékbe bevezettetett. A III-ik választó kerületbe tartoznak a következő utczák és terek : Anna, Bástya, Boltivköz, Irgalmasok, János, József, Kálvária (belvárosi része) Kazinczi, Kisfaludi, Kis Flórián, Király, Lyczeum, Majláth-tér, Mária, Megye, Malom (belvárosi része), Mór, Nagy-Flórián, Papnövelde, Papnöveldeköz, Perczel (ó posta), Plébániaköz, Petrezselyem (belvárosi része), Sörház (belvárosi része) Széchenyi tér. — (Joghallgatók műkedvelői előadása.) Deczember 17-én vagy 19 én a pécsi kantyust, hosszú császárszakálát húzogatva keskeny, fehér kezével. — Hát hogy hívnak engem ? A savószemek nagyra nyíltak, Csupak iszonyú feszes állást akart venni, aminek folytán rendkívül görbére változott és a tudás biztosságával vágta oda : — Hát Her Hapman Csupak. Hát már most a kapitány úrnak is be kellett látni, hogy a Csupak valósággal a legostobább fajtája ennek a kanasszen und joga iszen népnek, akiket a haditudományokba bevezetendő, az ő kezei alá adtak. Nem ér ez az ember egy hajító fát nem. Az ilyen őszinte vélekedéseket ott nyilvánvalólag mondták el Csupak előtt, nem tagadva el belőle egy szemet sem. Csupak hallgatta bárgyún, némán s benső énjének egyetlen nyilvánulása az volt, hogy igen kemény haptákokat állott, ha róla beszéltek. Olykor azonban, ha nem figyeltek reá, ha az ágya előtt a ládáján varrogatott, gúnyos mosolygás ült ki az ajka szélére, a szemei megvillantak, az arcza megváltozott, mintha hirtelen rákentek volna valami kevéske okosságot. Azután hirtelen, mint ahogy az őszi napfény elsuhan a tavitás fölött, levált az arczáról, ami egy pillanatra ráköltözött s megint csak a régi Csupak lett, a félkegyelmű. Ott állott Csupak már egészen, hogy hazakergessék az ármádiából, mivelhogy fölöttébb kevés esze van neki, joghallgatók érdekes estélyt rendeznek. Változatos programmot állítottak össze szavalatokból, színdarabokból, zeneszámokból és humorisztikus monológokból. Az előadást a jogakadémiai olvasókör javára rendezik s már nagyszabású előkészületeket tettek, hogy az ezt erkölcsileg és anyagilag is becsületére váljék a pécsi joghallgatók jó hírének. (Társas vacsora Vaszary tiszteletére.) A Mecsek-egyesület tagjai kitüntetett igazgatójukat szélesebb körű ováczióban kivánják részesíteni s ezért kedden a „Nádor“ étkezőjében társas vacsorát rendeznek. Egy teríték 1 írt 60 kr. Akik a tagok közül részt akarnak venni, a vendéglős tájékoztatása végett hétfő délig jegyeztessék föl magukat a Valentinféle könyvkereskedésben. (Liittke-pezsgö a király asztalán.) Littke pécsi pezsgőgyárosnak a király megadta a cs. és királyi udvari szállítói czimet és jelleget. Ezzel a nekünk pécsieknek nemcsak érdekes,de bennünk némileg büszkeséget is keltő hirrel kapcsolatban a fővárosi lapok így írnak a Littke pezsgőről és a gyárról . Tudtunkkal Litke pezsgőgyára az első a maga nemében, mely udvari szállítói czimet nyert. Ezt a magas és kitüntető czimet eddig még egyetlen hazai pezsgőgyár sem viselte és ez a kitüntetés valóban csak azt bizonyítja, hogy a magyar pezsgő immár udvarképes lett a hoszszu küzdelmes verseny után, melyet a külföldi pezsgővel, jobban mondva ennek javára uralkodó előítélet ellen folytatott. Végre diadalt és elismerést aratott a magyar pezsgő. Ebben a hazafias küzdelemben kiváló része van éppen a Littke L. czégnek, mely több évtizedre visszanyúló fennállása óta első feladatául azt tűzte ki, hogy a hazai pezsgőgyártást oly magas fokra emelje, hogy a külföldi pezsgővel versenyképes legyen és azt elsősorban a magyar asztalokról leszorítsa. Ezt a czélt a Littke czég jó részben már el is érte. Az a virágzó ipartelep tehát ott Pécsett, mely kicsiből országos hird, sőt még aj haza határain kívül is messze ismeretes nagyjj szabású pezsgőgyárrá fejlődött ki, méltán kiérdemelte, hogy most pezsgőinek az udvari pinczékbe állandó utat nyissanak. Littke pezsgője különben már nem újdonság a király asztalán. Ugyanis két évvel ezelőtt, midőn a király Pécsett időzött és megtekintette Littke nagyszerű gyártelepét, az ott látottak kitüntető elismeréseképpen rögtön megengedte, hogy a császári és királyi udvartartáshoz szükséges pezsgő egy része Littkétől szereztessék be s miután Littke pezsgői tökéletesen beváltak az udvarnál, most a király végleg fölvette Littke pezsgőit az udvari pinczékbe. (Két község, nyomorban.) Nádasd és Hidasd községekből elszomorító hírek érkeznek. Mindkét helyen a nép szőlem.Hanem azután megváltozott minden, akárhogy adta is komám Csupak az ostobát. Valami czéllövészeten, a legelsőn történt, hogy Csupak bajtárs úgy lőtt, mint a parancsolat. Ami czélt nem tudtak eltalálni a vén katonák, akiknek már úgy a kezeik közé illik a fegyver, mint teszem azt az ácsnak a szekerére, azt a komi eltalálta. A tanyai legényben fölébredt a vadásztudomány, ha az ő furfangos lelke elébe bilis bűzni egy másik, ostoba lelket, a komának ahoz már nem volt ereje, hogy ne tudjon lőni ha tud. Gyönyörűen puskázott, csak bámuln kellett azt, lelkeim, ahogy háromszáz lépésre beleküldözgette a mozgó figurákba az egyes Minden esetlen volt ezen az emberen, csak mikor czélozott, lőtt, vált egészszé, szívós karjait szilárdan nyugodott meg a cső, mint a sziklán a savószem élesen tekintett ki a ráboruló szemöldök alól. Az összes vélemények nagyhamar megvátoztak Csupak úr irányában. Hohó, hiszen e jeles katona, ha egy csöpp esze sincs is. Csipak ezt fájdalommal vette észre , a legközelebbi csütörtöki napon este hat óakor banya vágta magát, verte fejét, kezét, lábát kíméletlnül a padlóhoz, vonaglott, túrta a tajtékot a száján, hogy azt rettenetes volt nézni. Csupor átváltozott nyavalyatörőssé. Ezután aztán mden csütörtökön este pontban hat órakor, ah állott, ott fölborult a koma és járta fekve , iszonyatos vitustánczot. A legények rettegve neték, aki oda ment hozzá, hogy lefogja a vonat föi>2. deczember 3-áu