Pécsi Figyelő, 1893. január-március (21. évfolyam, 1-25. szám)

1893-01-14 / 4. szám

XXX. évfolyam. Pécs, 1893. január 14-én. 4-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt —­­kr. Félévre . . . . 3 » — » Negyedévre . . 1 » 50 » Egy hóra . . . — » 50 » Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 11 sz. (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszó­­lalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény inté­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Egyes számok kaphatók: Weidinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Koszi János (fő-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseiben. A kétévi önkéntesség áldozatai. (H.) Rettenetes statisztikát állított össze a honvédelmi miniszter az 1892. év­ről szóló jelentésében. Ami e jelentésben borzalmat keltő, az az egyévi önkéntesek közt előforduló öngyilkosságok statisztikája. Volt az elmúlt évben 1082 közös had­seregbeli és 233 honvéd önkéntes. Ezek közül a tiszti vizsgálatot letette 900 közös hadseregbeli és 210 honvéd önkéntes. A közös hadseregbeli önkéntesek közül 172, a honvédek közül 37 öngyilk­os­s­ágga­l vetett véget életének, 48 pedig kísérletet tett erre. Oly rettentő szám ez, amire az ed­digi évekből nincs példa. S hogy az érzékeny önérzetű, a lelki elborulásra nagyon hajlandó fiatalság ily megdöbbentő száma nyúl a szolgálati fegy­verhez, melyet önnön élete ellen fordít, ennek fő oka — amit a honvédelmi miniszter lelkiismeretesen agyonhallgat a jelentésében — az egyévi önkéntesi szolgálatnak két évire való kitol­dása azon esetben, ha az illető ezernyi ezer körülmény folytán a tiszti vizsgálatot balsikerrel végezi. Az országgyűlés ellenzéke nem hiába foglalt erős állást annak idején az új véd­erőtörvény ellen, nem ok nélkül indította meg a legszélesebb körű mozgalmat e javaslat megbuktatására ; az ellenzék tudta, hogy mi lesz annak a törvénynek a kö­vetkezése. S íme ez a következés a legmegren- i­dítőbb alakban áll előttünk. A laikus közönség nagy része alig­­ tudja, mi az az egyévi önkéntesi szolgálat, mi más az, mennyivel terhesebb, mint az ezen­­kedvezményre (?) nem jogosítottak a három évi szolgálata; nem tudja azt a kö­zönség, mennyi esélye van annak a tiszti vizsgálatnak kivált egy magyarajku ifjúra nézve. S itt hiába beszélnek nekünk azok­ról az előnyökről, miket a magyar ifjúnak nyújtanak. Ez csak por a laikusok szemébe. Vagy mily abszurdum az a vizsgálat az olyan fiatalemberre, akinek egyáltalában semmi hajlandósága sincs ahhoz, hogy ka­tona vagy éppen vezénylőtiszt legyen. De lennie kell! A törvény, a katonai czopfszellem ráerőlteti, mintha például egy középeuró­pai ember gyomrára akarnák ráerőltetni az eszkimó eledelét, a fókazsírt. E lehetetlen, és mondjuk ki: lelketlen pressziónak a következése az, hogy a ka­tonai szellemmel s a hadi tudományokkal megbarátkozni nem tudó fiatalember el­veszti minden kedvét, lelke megtörik, el­zsibbad benne minden más érzés, csupán az álszégyen és az elvesztendő idő, az ezzel elvesztett jövő nagy kérdése áll előtte. Ez zavarttá, levertté teszi kedélyét, mely mellett nem csoda, ha egyik hibát a másik után követi el, amiért újabb kele­­metlenségeknek, megpróbáltatásoknak, ül­dözéseknek teszi ki magát, amikhez csak már kevés kell, hogy egy gyönge pilla­natban hozzányúljon a fegyveréhez s ki­oltsa életét. A katonai szellem azonban ezen túl­teszi magát Csak a hadkötelesek száma lett előtte kevesebb ezzel a 209 öngyilkos önkéntessel. Azokkal se sokat törődik, azok jövője se aggasztja a hadsereg intéző kö­reit, akik hasonló nyomasztó körülmények között elég erős lelkűek arra, hogy élve viseljék a kétévi önkéntesség terhét. De mi lesz a társadalommal, mi lesz azzal az országgal, melynek minden évben 209 ifja oltja ki az életét ? Kétszázkilencz fiatal lélek, kétszázkilencz intelligens elme, jövő reménye a hazának! Pedig ez a szám nem lesz kisebb; ez folyton nagyobbodni fog. Mert a had­ügyminiszterek és környezeteik nem nyu­­gosznak; a véderőtörvény lesz még szigo­rúbb is, mint ma, s a magyar honvédelmi miniszter nem fogja fölemelni szavát illeté­kes helyen ez őrületes fegyverkezés, e mindent katonai békéba szorító rendszer ellen. Ő élete legszebb pillanatának fogja tartani, ha a hadügyminisztériumban kifun­­dált újabb és újabb terhekkel roppinthatja meg ezt a .Juristen Land­­ot. És a magyar delegáczió és a magyar képviselőház több­sége szintén élete legboldogabb pillanatá­nak fogja tartani, ha megszavazhat valamit a katonai Molochnak.­­Úgy­ úgy jó nép, csak add el minden öt esztendőben a lelkedet néhány forintért, vétesd meg magadat egy-egy jelölt által, akinek kormánypárti programmja a pénz, majd visszaadod te azt a pár forintot bu­sásan — a saját véreddel. A „Pécsi Figyelő“ tárczája. A becsületbiróság. Az ajtókat bezárták, a nehéz függönyöket lebocsátották. A szó elhangzik ebben a terem­ben és nem hathat ki innen; nagyobb biztonság okáért a klub titkárát személyesen felelőssé tették azért, hogy az ülés tartama alatt a szom­szédos termekbe egy lélek sem lép. Az abla­kokat is lefüggönyözték, még a vastáblákat is becsukták : az óra éjfél után kettőt ütött, tel­jes biztonságban voltak. A becsületbiróság elnöke az ülést rövid beszéddel nyita meg : Uraim! Kijelentem, hogy klubunk becsületbirósága a szabályzatok szerint megalakult s egyúttal elrendelem, hogy e rend­kívüli esetre való tekintettel, jegyzőkönyv se vezettessék. Kötelességemhez híven emlékezte­tem önöket, hogy férfibecsületükre megfogadták, hogy mindabból, mit itt hallanak, semmit el nem árulnak és soha arra, a­mit itt megtud­nak, legkisebb czélzást sem tesznek. Az urak beleegyezésük jeléül némán in­tettek és az elnök folytató beszédét . A mai napirend egyetlen tárgya C. Fri­­­gyes herczeg levele. — Felolvasom, így hang­­­­zik:­­ „Mélyen tisztelt elnök úr! Azzal a tisz­teletteljes kérelemmel fordulok önhöz, szíves­kedjék klubunk becsületbiróságát összehívni, előtte e levelemet fölolvasni, ennek megtörténte után pedig a levelet a bíróság szeme láttára elégetni. Tudom, hogy a becsületbíróság tagjai kötelesek mindarról hallgatni, mi elibnek terjesz­tetik, én őket még egyszer emlékeztetem be­csületbeli fogadalmukra és kijelentem, hogy nekem e titoktartásra oly nagy súlyt kell he­lyeznem, hogy azt, a­ki e titkot legszorosabban meg nem őrizné, nem párviadalra hívom, hanem ott, a­hol találom, mint egy veszett ebet, le­lövöm.. És most hallják. Tiszt vagyok ő felsége szolgálatában a klub rendes tagja és mágnás ; mindez tízszeresen és százszorosan kötelez arra, hogy becsületes ember is legyek. Lehete-e oly ember ő felsége tisztje, maradhat-e klubunk tagja, megtűrhető-e társaságunkban, a­ki becsü­letszavát megszegte ? Mert én ezt tettem, vagy talán hasonlót, azonban semmi esetre sem cse­kélyebbet — hamisan esküdtem, igen, hamis esküt tettem és nem tévedésből, nem elhamar­kodottságból, hanem teljes tudatában annak, hogy a­mit eskümmel bizonyítok, tiszta hazug­ság. Ezért üljenek törvényt fölöttem és hatá­rozzák el, vájjon becsületem a legkisebb csor­bát szenvedte­n. Természetes, hogy ha becsülete­met a leggyöngébb homály is érte, teljesen fölösleges, hogy egy perc­ig is éljek. Én alá­vetem magam az önök határozatának, bár őszin­tén megvallom: amennyiben ma megint abba a kényszerhelyzetbe kerülnék, habozás nélkül újra hamisan esküdném. Ha csak az volna a kérdés: becsületes ember marad e az, ki törvény előtt öntudato­san hamis esküt tesz ? — a felelet nem volna nehéz. Nem maradhat az. Hiszen, ha más me­nekülés nincsen is már, ott van még mindig a pisztolycső. Egy jellemes ember inkább ezt fogja választani, semhogy szavát megszegje, vagy hamisan esküdjék. Hiszen ilyen a becsü­letbeli adósságok esete is, ha valaki nem tudja szavát beváltani, akkor egy golyó által meg­menekül minden bajtól. Az én esetem azonban nem ilyen egyszerű. — Ha el tudtam magamat határozni a hamis esküre, arra is lett volna erőm, hogy a halálba meneküljek előle. — Azonban halálom által nem érhettem volna el a czélt, mely nekem oly fontosnak látszott, hogy elérhetéséért még a hamis esküt is megengedhetőnek tartottam.­­ Öt éve hordozom már tettem súlyát és mé­gis a legnagyobb nyugalommal megtartottam hivatalaimat és méltóságaimat, tovább fölkeres­tem az önök társaságát, mintha semmi sem történt volna, mi e jogomat kérdésessé tehette volna. Országgyűlés. A költségvetés tárgya­lása folyik a képviselőházban. Az udvartartás tételénél jó alkalom kínálkozott az ellenzéknek, hogy a magyar udvartartás kérdését szóba­­ hozza. Wekerle azt ígérte kormányra lépésekor,­­ hogy visszaállítja a magyar királyi udvartartást, - ---------------~~~-------- -------------------------------------- ~ •--------------•-----------‘---- '■ ^---|-.-»..«i« .

Next