Pécsi Figyelő, 1893. január-március (21. évfolyam, 1-25. szám)
1893-01-14 / 4. szám
XXX. évfolyam. Pécs, 1893. január 14-én. 4-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt —kr. Félévre . . . . 3 » — » Negyedévre . . 1 » 50 » Egy hóra . . . — » 50 » Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 11 sz. (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Egyes számok kaphatók: Weidinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Koszi János (fő-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseiben. A kétévi önkéntesség áldozatai. (H.) Rettenetes statisztikát állított össze a honvédelmi miniszter az 1892. évről szóló jelentésében. Ami e jelentésben borzalmat keltő, az az egyévi önkéntesek közt előforduló öngyilkosságok statisztikája. Volt az elmúlt évben 1082 közös hadseregbeli és 233 honvéd önkéntes. Ezek közül a tiszti vizsgálatot letette 900 közös hadseregbeli és 210 honvéd önkéntes. A közös hadseregbeli önkéntesek közül 172, a honvédek közül 37 öngyilkossággal vetett véget életének, 48 pedig kísérletet tett erre. Oly rettentő szám ez, amire az eddigi évekből nincs példa. S hogy az érzékeny önérzetű, a lelki elborulásra nagyon hajlandó fiatalság ily megdöbbentő száma nyúl a szolgálati fegyverhez, melyet önnön élete ellen fordít, ennek fő oka — amit a honvédelmi miniszter lelkiismeretesen agyonhallgat a jelentésében — az egyévi önkéntesi szolgálatnak két évire való kitoldása azon esetben, ha az illető ezernyi ezer körülmény folytán a tiszti vizsgálatot balsikerrel végezi. Az országgyűlés ellenzéke nem hiába foglalt erős állást annak idején az új véderőtörvény ellen, nem ok nélkül indította meg a legszélesebb körű mozgalmat e javaslat megbuktatására ; az ellenzék tudta, hogy mi lesz annak a törvénynek a következése. S íme ez a következés a legmegren- idítőbb alakban áll előttünk. A laikus közönség nagy része alig tudja, mi az az egyévi önkéntesi szolgálat, mi más az, mennyivel terhesebb, mint az ezenkedvezményre (?) nem jogosítottak a három évi szolgálata; nem tudja azt a közönség, mennyi esélye van annak a tiszti vizsgálatnak kivált egy magyarajku ifjúra nézve. S itt hiába beszélnek nekünk azokról az előnyökről, miket a magyar ifjúnak nyújtanak. Ez csak por a laikusok szemébe. Vagy mily abszurdum az a vizsgálat az olyan fiatalemberre, akinek egyáltalában semmi hajlandósága sincs ahhoz, hogy katona vagy éppen vezénylőtiszt legyen. De lennie kell! A törvény, a katonai czopfszellem ráerőlteti, mintha például egy középeurópai ember gyomrára akarnák ráerőltetni az eszkimó eledelét, a fókazsírt. E lehetetlen, és mondjuk ki: lelketlen pressziónak a következése az, hogy a katonai szellemmel s a hadi tudományokkal megbarátkozni nem tudó fiatalember elveszti minden kedvét, lelke megtörik, elzsibbad benne minden más érzés, csupán az álszégyen és az elvesztendő idő, az ezzel elvesztett jövő nagy kérdése áll előtte. Ez zavarttá, levertté teszi kedélyét, mely mellett nem csoda, ha egyik hibát a másik után követi el, amiért újabb kelemetlenségeknek, megpróbáltatásoknak, üldözéseknek teszi ki magát, amikhez csak már kevés kell, hogy egy gyönge pillanatban hozzányúljon a fegyveréhez s kioltsa életét. A katonai szellem azonban ezen túlteszi magát Csak a hadkötelesek száma lett előtte kevesebb ezzel a 209 öngyilkos önkéntessel. Azokkal se sokat törődik, azok jövője se aggasztja a hadsereg intéző köreit, akik hasonló nyomasztó körülmények között elég erős lelkűek arra, hogy élve viseljék a kétévi önkéntesség terhét. De mi lesz a társadalommal, mi lesz azzal az országgal, melynek minden évben 209 ifja oltja ki az életét ? Kétszázkilencz fiatal lélek, kétszázkilencz intelligens elme, jövő reménye a hazának! Pedig ez a szám nem lesz kisebb; ez folyton nagyobbodni fog. Mert a hadügyminiszterek és környezeteik nem nyugosznak; a véderőtörvény lesz még szigorúbb is, mint ma, s a magyar honvédelmi miniszter nem fogja fölemelni szavát illetékes helyen ez őrületes fegyverkezés, e mindent katonai békéba szorító rendszer ellen. Ő élete legszebb pillanatának fogja tartani, ha a hadügyminisztériumban kifundált újabb és újabb terhekkel roppinthatja meg ezt a .Juristen Landot. És a magyar delegáczió és a magyar képviselőház többsége szintén élete legboldogabb pillanatának fogja tartani, ha megszavazhat valamit a katonai Molochnak.Úgy úgy jó nép, csak add el minden öt esztendőben a lelkedet néhány forintért, vétesd meg magadat egy-egy jelölt által, akinek kormánypárti programmja a pénz, majd visszaadod te azt a pár forintot busásan — a saját véreddel. A „Pécsi Figyelő“ tárczája. A becsületbiróság. Az ajtókat bezárták, a nehéz függönyöket lebocsátották. A szó elhangzik ebben a teremben és nem hathat ki innen; nagyobb biztonság okáért a klub titkárát személyesen felelőssé tették azért, hogy az ülés tartama alatt a szomszédos termekbe egy lélek sem lép. Az ablakokat is lefüggönyözték, még a vastáblákat is becsukták : az óra éjfél után kettőt ütött, teljes biztonságban voltak. A becsületbiróság elnöke az ülést rövid beszéddel nyita meg : Uraim! Kijelentem, hogy klubunk becsületbirósága a szabályzatok szerint megalakult s egyúttal elrendelem, hogy e rendkívüli esetre való tekintettel, jegyzőkönyv se vezettessék. Kötelességemhez híven emlékeztetem önöket, hogy férfibecsületükre megfogadták, hogy mindabból, mit itt hallanak, semmit el nem árulnak és soha arra, amit itt megtudnak, legkisebb czélzást sem tesznek. Az urak beleegyezésük jeléül némán intettek és az elnök folytató beszédét . A mai napirend egyetlen tárgya C. Frigyes herczeg levele. — Felolvasom, így hangzik: „Mélyen tisztelt elnök úr! Azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulok önhöz, szíveskedjék klubunk becsületbiróságát összehívni, előtte e levelemet fölolvasni, ennek megtörténte után pedig a levelet a bíróság szeme láttára elégetni. Tudom, hogy a becsületbíróság tagjai kötelesek mindarról hallgatni, mi elibnek terjesztetik, én őket még egyszer emlékeztetem becsületbeli fogadalmukra és kijelentem, hogy nekem e titoktartásra oly nagy súlyt kell helyeznem, hogy azt, aki e titkot legszorosabban meg nem őrizné, nem párviadalra hívom, hanem ott, ahol találom, mint egy veszett ebet, lelövöm.. És most hallják. Tiszt vagyok ő felsége szolgálatában a klub rendes tagja és mágnás ; mindez tízszeresen és százszorosan kötelez arra, hogy becsületes ember is legyek. Lehete-e oly ember ő felsége tisztje, maradhat-e klubunk tagja, megtűrhető-e társaságunkban, aki becsületszavát megszegte ? Mert én ezt tettem, vagy talán hasonlót, azonban semmi esetre sem csekélyebbet — hamisan esküdtem, igen, hamis esküt tettem és nem tévedésből, nem elhamarkodottságból, hanem teljes tudatában annak, hogy amit eskümmel bizonyítok, tiszta hazugság. Ezért üljenek törvényt fölöttem és határozzák el, vájjon becsületem a legkisebb csorbát szenvedten. Természetes, hogy ha becsületemet a leggyöngébb homály is érte, teljesen fölösleges, hogy egy percig is éljek. Én alávetem magam az önök határozatának, bár őszintén megvallom: amennyiben ma megint abba a kényszerhelyzetbe kerülnék, habozás nélkül újra hamisan esküdném. Ha csak az volna a kérdés: becsületes ember marad e az, ki törvény előtt öntudatosan hamis esküt tesz ? — a felelet nem volna nehéz. Nem maradhat az. Hiszen, ha más menekülés nincsen is már, ott van még mindig a pisztolycső. Egy jellemes ember inkább ezt fogja választani, semhogy szavát megszegje, vagy hamisan esküdjék. Hiszen ilyen a becsületbeli adósságok esete is, ha valaki nem tudja szavát beváltani, akkor egy golyó által megmenekül minden bajtól. Az én esetem azonban nem ilyen egyszerű. — Ha el tudtam magamat határozni a hamis esküre, arra is lett volna erőm, hogy a halálba meneküljek előle. — Azonban halálom által nem érhettem volna el a czélt, mely nekem oly fontosnak látszott, hogy elérhetéséért még a hamis esküt is megengedhetőnek tartottam. Öt éve hordozom már tettem súlyát és mégis a legnagyobb nyugalommal megtartottam hivatalaimat és méltóságaimat, tovább fölkerestem az önök társaságát, mintha semmi sem történt volna, mi e jogomat kérdésessé tehette volna. Országgyűlés. A költségvetés tárgyalása folyik a képviselőházban. Az udvartartás tételénél jó alkalom kínálkozott az ellenzéknek, hogy a magyar udvartartás kérdését szóba hozza. Wekerle azt ígérte kormányra lépésekor, hogy visszaállítja a magyar királyi udvartartást, - ---------------~~~-------- -------------------------------------- ~ •--------------•-----------‘---- '■ ^---|-.-»..«i« .