Pécsi Figyelő, 1893. április-június (21. évfolyam, 26-51. szám)

1893-04-01 / 26. szám

port termelnek , mindkettő az egészségnek igen nagy hasznára van. A kövezett utczákkal sem vagyunk különben, mert a nem kövezett utczák pora ezeket is ellepi; a kövezet gyalázatos rész, hézagaiban hónapokig áll a rondaság, mert utczasöprésünk szintén a lehető legprimitívebb, így egyik tényező szolgálja a másikat abban, hogy egyik se szolgálja a köztisztaságot. Van egy aszfaltos utczánk is: a főutcza. Tessék azt a napnak bármely órájában megnézni, aztán a legrondább valamennyi utcza közt, mert míg a többinek a kövezete lyukaiban szerényen meghúzódik a piszok, itt minden a felszinen marad. Valóságos trágya-dombok keletkeznek helyenként s nincs ember, aki azokat rögtön eltisztogassa. Mert az az egy invalidus, aki ez utcza söprésére ki van rendelve, söpörni se tud, de nem is győzi. Általában összes söprőmunkásaink a bénultak, sánták, gutaütöttek, vakok és más fogyatkozásban szenvedők szemenszedett gyűjteményét képezik. Izgalomból tartják őket, s mi az ő nyomorúságuk miatt legyünk kénytelenek megelégedni az utczák mai tisztaságával. Foglalkoztassa őket a város más munkával s fogadjon helyettük erőben levő gyors munkásokat, mégpedig kellő számmal. A köztisztasági szabályrendeletből kifolyólag vannak szemétszállító kocsijaink is. Nos hát ezek a köztisztaság eszményének valóságos figurái. Természetesen nyitottak, mert nálunk nem képzelik el, miképen lehet olyan kocsit konstruálni, melynek háztető alakú, kétoldalon nyitható födele legyen. A szemetet, melyet nálunk csakis fényes nappal lehet kihordani, a munkások bedobálják a kocsiba, az imigyen fölkavart piszok az arra járók szemébe, orrába porzódik, ellepi ruháikat, a java pedig ott marad a kocsi nyomában. S mikor a kocsi megindul, Ariadne-fonalként húzódik utána a vegyes maszat jelezve, merre vonult el a pécsi szemétszállító kocsi. Baj az is, hogy csak kettő-három van. Ha több volna, tán ki lehetne eszközölni, hogy csak kora hajnalban szállítsák ki a szemetet, de így ennek a kettőnek-háromnak egész nap akad dolga, kivált olyan keleti lassú- ság mellett, ahogy ezek a munkások vég-zik dolgukat. Ugyanígy vagyunk más magánkocsikkal is, melyek homokot, trágyát s egyéb rondaságot hordanak. A kocsik egytől-egyig hézagos tákolmányok, melyekből állandóan ömlik ki alul a tisztátalan holmi nagyot könnyitvén a lovak terhén, mely a városon kívül már a minimumra száll alá. Ez ellen sincs szabályrendeletünk, vagy ha van, ugyan nem látszik meg az utczákon, hogy van. Hogy a belvárosból a disznótartás ki van tiltva, ez már meglátszik az utczák folyókáin. Azóta a disznóknak szánt moslék az utczán folyik ki majd mindenik házból, főleg a vendéglők konyháiból. Talán megbüntetnek egyet-kettőt, akit a véletlen szerencsétlenség kiszolgáltatott a rendőrségnek, hanem ez nem riasztja el a többi háztulajdonost, hogy az ősi szokásnak tovább is ne hódoljon. Az egészségügyi felügyelői intézményt nagyobb körre kellene kiterjeszteni, a felügyelő közegeknek házról házra kellene járniuk s kívül belül ellenőrizniük a tisztasági intézkedések megtételét. Mivel pedig több szem többet lát, a rendőrközegek is tehetnének följelentéseket oly házigazdák ellen, kiknél a házi vízfolyókákban tisztátalanságot tapasztalnak. A moslékról lévén szó, kérdjük : van-e szabályrendelet, mely a mosléknak nyitott edényekben való hordását eltiltja? No mert ez is utas nálunk. Megtöltenek egy ócska, fedeletlen kannát e disznók előtt becses fluidummal, aztán végig csurgatják az utczán, vagy fejre téve az ablakon kinéző közönséggel szagoltatják, épp a kitekintők orra alatt sétáltatva el az illatos anyaggal telt csöbröt. Hogy ezt eddig valaki megtiltotta volna, de csak hogy ezen valaki a hatósági személyek közül meg is ütköznék, arra aligha volt eset, mert ez a botrány még ma is mindennapi. Az, hogy a város utczáit az éjjelek madarai rendszeres félremenő helynek használják, szintén nem mai keletű keleti szokás, s viszont az is régi törvény már, hogy aztán az ilyen reggeli leleteket ott szokás hagyni, mert hiszen nem minden utczában és nem minden nap van söprés. Hát mit szóljunk a várost is keresztül szeldelő és a városon kívül elfolyó árkokról, melyeket a dudva nőtt be, s mellyekben csak a cseppfolyós viz csorog lassan tova, a szerves hulladék azonban ott mállik szét kék-zöld pocsolyává ? Mit szóljunk az egyes köztereken s egyéb térségeken állandókká lett tócsákról, mit a város déli részén levő vizenyős talajról ? melynek lecsapolását és kiszárítását, egészségessé tételét már évtizeddel előbb kellett volna eszközölni. Erőszakkal vették ki kezünkből a tollat, hogy bevégezzük ezt a czikket, mert tán nincs annyi betűje a nyomdának , amennyi elégséges legyen, hogy a mi köztisztasági és közegészségügyi bajainkat nyomtatásban fölsorolhassuk. És ilyen körülmények között talán csak joggal mondhatjuk a mi közegészségügyünket ázsiainak ? Az anyakönyvek államosítása. Hieronymi Károly belügyminiszter Bécsbe utazott, hogy előzetes jóváhagyás végett ő fölsége elé terjeszsze az anyakönyvek államosításáról szóló törvényjavaslatot. E javaslat szerint az anyakönyveket vidéken a jegyzők, illetőleg a körjegyzők fogják vezetni. Ott, hol az anyakönyvek valamely okból a körjegyzőre nem volnának bízhatók, tiszteletbeli tisztviselők fogják vezetni. Ez a tiszteletbeli tisztség azonban nem lesz ingyenes, hanem fizetéssel fog járni. Az anyakönyvekbe ezentúl kiigazítás vagy bármely korrekció, csak bírói határozat alapján lesz bevezethető. Az anyakönyvek államosításának költségeit körülbelül 800.000—1 millió írtra preliminálják. A belügyminiszter e törvényjavaslatot legközelebb be is nyújtja a képviselőháznak úgy, hogy az még a mostani ülésszak bezárása előtt törvényerőre emelkedhetik. — Mindenki menjen haza kaszáért és vasvilláért. Aztán föl a község házához. Ott van elcsukva a Molnár Franczi, aki tegnap csicsókát lopott a tiszteleteseknél. Azt kiszabadítjuk, 48-ban is kieresztettünk egy foglyot. Azt hiszem, mindent pontosabban és gyorsabban megcsináltunk, mint a negyvennyolcasok. A község házánál csak egy vékony deszkaajtót kellett betörni, hogy diadallal kihozhassuk a Molnár gyereket. Az ünnepélyes felvonulást a lánczhidon könnyen érthető okokból mellőznünk kellett : Kercseligetet földrajzi fekvése alkalmatlanná teszi a lánczhidakra. Ha nem kárpótoltuk magunkat, bevertük helyette a jegyző ablakát, aki azt merte mondani, hogy a finánczok csak jót akarnak avval az új pénzzel. Aztán, ha már ribillió, legyen igazi ribillió : betörtünk újra Salamonhoz, s a boltjában össze-vissza zúztunk mindent, mivelhogy Kercseligeten a zsidó bolt elpusztítása és a forradalom ősidők óta azonos fogalmak. Salamon gyászolt akkor épen : tefilinnel a kezében morzsolta azokat az imádságokat, amiket a szent talmud Keveróvesz napjára előírt. A felesége halálának volt az évfordulója. Ott ült a kis zsámolyon, szorongatta a tefilint, hanem azért meg nem mozdult volna. A boltból kihallatszott a mi örvendetes rikoltásunk, mikor a pálinkás hordót megtaláltuk ; talán azt is meghallotta, mikor az öreg Kemény a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében akarta fölosztani a talált törkölypálinkát, hanem ő csak mormolta tovább az egyhangú, szomorú zsoltárt az ő Jehovájához. S mikor egy szegény fanatikus embert szobájához kötött a vallása, meg talán a fájdalma, mi szépen kiraboltuk a boltját. Tisztelt Petőfi úr, maguk nem tudtak ilyet csinálni ott Pesten! Hiába, csak Kercseligeten van még meg az igazi magyar rebellis vér! Azonközben a jegyző lovas stafétát küldött a főbíróhoz, hogy mentse meg az ablakait. A főbíró két stafétát küldött, mind a kettőt telegráfon ; az egyik szólt a viczispánnak, a másik az ezredesnek. Az elsővel tudatta, hogy baj van, a másikkal, hogy baj lesz, ha nem küld egy csomó katonát, ő maga pedig pakkolt és indult Kercseligetre; úgy se volt nálunk az utolsó biró választás óta. Máskor muzsikaszóval fogadtuk főbíró uramat ; most vasvillával vártuk a falu határán. A két fekete paripa meghorkant, mikor meglátta a nagy csődületet; a kocsis keresztet vetett magára, a főbíró káromkodott. Mindegyik a maga módja szerint ijedt meg. A katonaság csak két óra múlva érkezhetik meg, tudta ezt a főbíró, tudta a kocsis, talán még a lovak is. Két óra alatt pedig mindnyájukat földarabolhatjuk. Azért hát a nagy úr békíteni próbált bennünket. — Hallottam, édes fiaim, hogy a finánczokra haragusztok. Igazatok van, mégis csak disznóság, amit azok akarnak a szegény országgal csinálni. Hanem van ám egy fortélya a dolognak: a törvénycsináló urak nem engedik, hogy így csúffá tegyenek benneteket. Épen tegnap kaptam levelet a nagyságos követ úrtól, itt van ii a zsebemben (azzal kihúzott egy levelet a zsebéből, amiben a pesti jogász fia kért pénzt), azt írja benne, hogy új törvényt csinálnak, amiben meg van szabva, hogy eztán, ha már a pénz kisebb lesz, a kercseligetiek kétszer HÍREK. — (Közgyűlés a megyén.) Baranya vármegye törvényhatósága április hó 10-én délelőtti 10 órakor évnegyedes rendes közgyűlést tart. A tárgysorozatból kiemeljük a következő pontokat: Alispán évnegyedes jelentése. Siskovits Tamás és Toszt Gyula megyebizottsági tagoknak ezen minőségükről való lemondása. A közig. bizottságban Siskovits Tamás lemondása folytán megüresedett tagsági helynek 1893. év végéig terjedő időtartamra való betöltése. Lótenyésztési-, állandó- és központi választmányban Siskovits Tamás lemondása folytán megüresedett tagsági helyeknek 1893—1895. évekre való betöltése. Állandó népnevelési bizottságban megüresedett két tagsági helynek s 1893—1895. évekre való betöltése. Az 1876. évi VI. t. ez. 55. §-a értelmében a közig. bizottságba helyettes tiszti ügyésznek kijelölése. A Belügyminisztérium leirata az adófelszólamlás !