Pécsi Figyelő, 1894. április-június (22. évfolyam, 40-77. szám)
1894-04-03 / 40. szám
1893. április 3 án. PÉCSI FIGYELŐ. Tanügy. A napokban küldte szét a vallás- és közoktatási miniszter legújabb utasítását az 1893. évi XXVI. törv.-czikk végrehajtása tárgyában a törvényhatósági közigazgatási bizottságokhoz, melyből kiemelendőnek találjuk a tanítókat érdeklő azon részt, mely a 9. § ban körülírva van. E szerint tanító elhalálozása esetén fél év múlva tölthető be az ez által üresedésbe jött állás és ez állások segédtanítói Csarnok. III. Napoleon császár és Kossuth.. Kossuth 1859 május 5 én éjjel találkozott első ízben III. Napóleonnal, s midőn előadta a császárnak, hogy mily feltételek alatt egyezik abba, hogy Magyarország is bevonassák a háborúban való részvételbe, Napóleon azt mondá: — Én méltánylom az ön indokait, de az európai súlyegyennek a Habsburgház nagy hatalmi állására szüksége van. Okom van hinni, hogy Anglia még képes volna interveniálni is ellenem— ezt nem reszkírozhatom. Kérem, vegye ön ezt tekintetbe. Kossuth ekkor magára vállalta, hogy Anglia semlegességének, tökéletes biztosításának kieszközlését magára vállalja. A császár a beszélgetés további folyamán olyasfajta czélzást tett, hogy egyelőre talán rendezhetnének egy kis felkelési mozgalmat amott a székelyeknek. Ezt Kossuth komolyan és határozottan megtagadta. Én, — mondá, — nemzetem vérével nem fogok könnyelműen játszani. — Eh bien! mondá Napóleon, — hagyjuk annyiban. Én biztosítom önt, hogy Magyarország kooperáczióját a háborúban csak egy esetben fogom igénybe venni; ha az ön által kivánt biztosítékokat megadhatom, különben nem. Szándékomban van minden lehetőt megtenni, hogy megadhassam. Tudatni fogom önnel, — végző szavait, — hol találkozhatunk és a revoir en Italie. Ezzel elváltak. Másodízben július 3-án találkoztak Milanóban. Kossuth átadta a bizonyítékokat arra nézve, hogy Anglia csakugyan semleges marad az esetre is, ha Magyarország belevonatik a háborúba. S ezután megkérde a császárt, mit határozott Magyarország iránt. Van még egy akadályom, — mondá Napóleon, — a porosz ; attól félek, hogy a magyar ügygyel a németeket provokálom. Kossuth erre azt kérdé, akar-e a császár oly békét elfogadni, mely az olasz kérdést nem oldja meg ? mire ő kijelenté, hogy oly békét nem fogad el. Ezután a beszélgetés folyamán újra kérdé Napóleon, hogy el van-e Kossuth határozva, „hogy franczia sereg odaküldése nélkül nem hívja fel a nemzetét fegyverfogásra, mire Kossuth kijelenté, hogy erősebben, mint valaha, mert neki az kell, hogy Magyarországon a franczia zászló anyazsirozva legyen. Ezt megtagadván a császár, — ők elváltak. Cavour és Kossuth. A villafrancai béke megköttetett. Kossuth Pietrivel együtt kereste fel Cavourt. Pietri igy kezde a társalgást : Azt beszélik gróf úr, hogy ön lemondott. Reméltem ez nem igaz. Cavour: Sőt igaz. Lemondtam. Pietri: Ah ez sajnos, nagyon sajnos. A császár nagyon fogja sajnálni. Cavour : Mit akar ön ? ! Politikában az ember gyakran transigál idő és módok felett, néha kénytelen elvek felett is transigálni, de van egy, ami felett emberséges ember sohasem transigál, s ez a becsület! Az ön császárja engem megbecstelenített. Ezután elmondá, hogy Napóleon megígérte, ha neki adják Nizzát és Savoyát, akkor kiűzi az osztrákot Olaszországból, s ő vette erre rá a királyt, s most félúton faképnál hagyja őket, de a kikötött bért elviszi. És méghozzá konfederátióba akarja keverni Viktor Emanuelt Ausztriával, a többi olasz fejedelmekkel a pápa elnöklete alatt. — Elképzelem magamnak, jegyze meg Kossuth, — a piemonti királyt abban a „grotesque“ társaságban hetediknek, a hol a pápa elnököl, s jobbján Ausztria foglal helyet, s mellette a négy osztrák satellet. — Ha ezt a positiót Victor Emanuel elfogadja , mediatizálja magát, hogy van, — kiáltó Cavour, — tökéletesen úgy van. Hanem én azt mondom önnek, hogy ez a béke nem lesz béke ! Ez a szerződés nem fog végrehajtatni. Egyik kezemet Salanda della Margaritának nyújtom (a klerikális párt főnöke), másik kezemet Mazzininak, ha kell ! Konspiratorrá leszek! Forradalmárrá leszek ! de ez a kibékülés nem fog végrehajtatni. Nem, ezerszer nem! Soha! soha! Eh bien, — mondá kis szünet után, a francziák császárja megyen, — menjen! De én és ön monsieur Kossuth, mi maradunk a magunk utján. Nemde ? Mi ketten megtesszük, amit a francziák császárja nem mert elvégezni. És istenemre ! mi nem állunk meg félúton! Kossuth: Számoljon reám gróf úr ! 3 — (A pécsi koszorúk. A pécsi ügyvédi kamara koszorúját Erreth János elnök vezetése alatt Preininger Ferencz titkár, Németh József, Egry Béla dr. ügyvédek és Németh Artur dr. ügyvédjelöltből álló küldöttség azon pillanatban tette le az Arany-szoborra, midőn Kossuth Ferencz és Lajos Tivadar utolsó látogatásukat tették dicső atyjok koporsójánál, és amikor a holttetem azonossága is a koporsó kinyitása után konstatálva lett. Ugyanez alkalommal érte a pécsi joglúzeumot azon kitüntetés, hogy e történelmi fontosságú aktus alkalmával a koporsó melletti díszőrség közt Angyal Pál pécsi joghallgató is szolgálatot teljesített. A pécsi függetlenségi és 48-as párt koszorúja is az Arany-szoborra lett elhelyezve. Pécs szab. kir. város koszorúja már pénteken lett átadva Majorossy főjegyző által, de helyet igy is csak a muzeum lépcsőzetén kaphatott már. (Pécsi küldöttségek Kossuth, fiainál.) A pécsi függetlenségi és 48-as párt, továbbá a pécsi ügyvédi kamara küldöttségeit a Kossuth-fivérek a Redout nagy termében fogadták tegnap délelőtt s — mint táviratilag értesültünk, — szívélyesen válaszoltak üdvözlő szavaikra. Utánuk i. e. 11 órakor vonult be Budapest hölgyednek ezeret meghaladó mély gyászba öltözött küldöttsége. Kossuth fiai már kora reggeltől kezdve fogadták a küldöttségeket és sajátkezűig osztogatták a ravatalra küldött koszorúkból a virágokat és leveleket a küldötteknek. (Kossuth Lajos végrendelete.) Azzal a lapokban megjelent hírrel szemben, mintha Kossuth Lajosnak végrendelete maradt volna hátra, a legilletékesebb forrásból azt az értesítést adták, hogy ez a hír minden alapot nélkülöz. Végrendeletet sem az ennek keresésével Turinban megbízott képviselők, sem a család tagjai nem találtak s egyáltalán végrendelet létezéséről semmit nem tudnak. — (Kossuth Ferencz) leteszi a hűségi esküt a koronának s végkép Magyarországon telepszik meg, távirják Budapestről a londoni Timesnek. Ez, — mondja a tudósító — okvetlenül mély benyomással lesz a közvéleményre. A magyar nép meg fogja érteni ebből, hogy a Habsburg dinasztia törvényessége elleni ellenállás Kossuth Lajossal véget ért, hogy ő volt az utolsó, aki tiltakozott a Habsburg uralom, mint uzurpáczió ellen. A Kossuth Ferencz által teendő eskü egyértelmű lesz az atya által követett téves magatartásáért való elégtétellel. Végleges kibékülés lesz és elvitázhatlan elismerése az 1867-ben felállított régime érvényességének. Kossuth Lajos ellenállása ily módon ő vele együtt sírba száll; csupán lángoló liberalizmusa éli túl, hogy ébren tartsa a nemzeti érzületet a reformok támogatásában, melyeket a kormány meg akar valósítani. (A siklósi ujonszállitás eredménye.) Felhivatott összesen 505 hadköteles, besoroztatott 76, póttartalékos lett 14, igy tehát 90 vált be katonának. (Siklós örök szégyene.) Mint a S és V.-ben olvassuk, márczius 28-ikán a siklósi városatyák közgyűlésre jöttek össze, hogy a Kossuth temetésénél való részvét módozatai fölött értekezzenek. A tett indítványokra az eredmény az lett, hogy „Kossuth ravatalára sem koszorút nem helyeznek, a temetésre sem küld Siklós küldöttséget, sem a Kossuthszoborra nem ad semmit.“ A legnagyobb megbotránkozással emlékezünk meg a siklósi községi közgyűlés e szégyenletes tettéről. Ennek kellő megbélyegzésére a legerősebb szavak is szelídek. Hát hol van Siklós ? Talán Ausztriában? Azok a gyászmagyarkák, kik ezt a határozatot hozták, megérdemlik, hogy az utókor elrettentő példájául neveiket egy fekete könyvbe írják föl, hogy borzadva olvassák majdan, miszerint ez megtörténhetett abban a Siklósban, amely mindig ellenzéki érzületű volt. Látszik, hogy csak egyszer botlottak meg és választottak mameluk-képviselőt s már is oda sülyedtek, a honnan nincs fölemelkedés. Szégyen! ezerszeres szégyen! — (Halálozás.) Mangold Ferenczné, szül. Rang Mária f. é. márczius 31 ikén 76 éves korában elhunyt Pécsett. Gyenes János gyüdi körjegyzőt súlyos csapás érte, ez a leánya márczius 3- án Kecskeméten meghalt, hol férjnél volt. Burgsteller Ferencz magánzó f. hó 27-ikén elhunyt Kis-Kőszegen. Egedy Sándor 9 éves Irma leánykája f. hó 1-én elhunyt Görcsönyben. Hoffmann Ágost, a Lippe herczeg uradalom igazgatója f. hó 1-én 85 éves korában elhunyt Pécsett. (Somogyi színtársulata e héten megérkezik.) Az aréna kapui nemsokára megnyílnak. Somogyi színtársulatával néhány nap múlva városunkban lesz. Az első előadást f. hó 6ikán szombaton tartják meg. Somogyi Károly színigazgató a következő színházi jelentést bocsátotta ki: Színházi jelentés ! Alulírott színigazgató, tisztelettel értesítem Pécs szab. kir. város és vidéken c. közönségét, miszerint Szeged szab. kir. város színházához szervezett színtársulatom és saját zenekarommal f. év április hó 6-án előadásaim sorozatát megkezdem. Művezetőségi személyzet: Somogyi Károly igazgató és főrendező. Follinus Aurel, Peterdi Sándor, Polgár Sándor rendezők. Erdélyi Miklós, Janiky (Berényi) Miklós titkárok. Znojemszky Ferdinánd karnagy. Müller Róbert zenekarigazgató. Bízza Károly súgó. Végh István festő, Parányi Adolf ügyelő. Előadó személyzet: Nők: R. Balog Etel, Kalmár Piroska, Szilágyi Berta, Somogyiné N. Julia, Kaposi Józsa, Kállai Lujza, Juhász Ilka, Kézdi Juliska, Lévay Sárika, Bodrogi Dénesné, Sághyné Anna, Fodor Ilona, Kükemezey Gizella, P. Kovács Mariska, Szakácsné Teréz, Fürst Hermin, Tóvári Anna, N. Vertán Margit, Udvardy Vilma, B. Szentesi Vilma, Szalay Hana, Dezséryné Mari, Dercsényi Jolánka. Férfiak : Somogyi Károly, Follinusz Aurél, Peterdi Sándor, Szakács Andor, Polgár Sándor, Balla Kálmán, Dezséri Gyula, Bognár János, Kassay Károly, Sz. Nagy Imre, Végh István, Rónai Gyula, Erdélyi Miklós, Janiky (Berényi) M. Znojemszky Nándor, Bizza Károly, László Gyula, Bertalan Gyula, Veres Sándor, Miksay Emil, Fekete Árpád, Kovács Béla, Rákosy Ferencz, Juhász János, Szilágyi Ödön, Parányi Adolf. A zenekar 15 tagból áll. Műszaki személyzet: Horváth József főkellékes 4 segéddel, Zombori Imre főruhatárnok 2 segéddel, Kocsis Bénus fodrász, Bognár Ferencz díszmester, Kerekes István, Deutsch József díszítők, Engelmann Vilmos színházszolga. A műsorba felvett újdonságok: A cziterás uj operette. A kis alamuszi uj operette. A búbos pacsirta énekes színmű. Rafael tragédia. A boszorkányvár operett újdonság Millökertől. A szép Meluzina tündéries látványosság, teljesen uj díszletekkel. A fogadott leány uj népszínmű. Az asszony verve jó uj népszínmű. A gazdag szegények Jókai énekes színműve. Az ideál, A szülői ház vígjátékok Karczag Vilmostól. Katonásan vígjáték Andreanszky Jenőtől Heró és Leander tragédia Grillparzertől. A papa, Bérezik Árpádtól. A baba, Széchy Ferencztől stb. I. Bérlethirdetés. Páhoylbérlet 20 előadásra 56 forint. Támlásszék 16 forint. Zártszék 12 forint. — Szinlapbérlet az egész idényre 1 frt. Bérelni lehet Dömei Nándorné asszonynál. Pécsett, 1894. április 2-án. Somogyi Károly, a Szeged városi színház igazgatója. — (Pécsi ker. betegsegélyző-pénztár kimutatása.) 1894. márczius 30-án összes bevétel : 2467-24. Kiadás: táppénz 566 43, orvosszerek 218-85, temetkezési költs. 80—, Irodaszerek 16 30, fizetés és tiszteletdijak 472-32, tőke tör. kamat és vegyes kiadás 342 65, 1696-55, készpénz 770 69. — (Nyolcz forint 30 kr. miatt.) Kozári János szavai földmivesnek peres ügye volt Gyenis János ugyanottani lakossal s a siklósi kir. járásbiróság őt 8 frt. 30 kr. erejéig elmarasztalta. Igazságtalanak tartotta az ítéletet és azt mondta a járásbirónak, hogy ő ezt sohasem fizeti meg. — Dehogynem, megfizeti ezt maga szépen, — mondta a biró. — Már én nem, tekintetes ur, — felett izgatottan a vesztes és szemeiből az elhatározás tüze szikrázott. Hazament s márczius 28-ikán d. u. 5—6 óra közt bement saját istállójába e szavakkal: — Mégsem fizetem meg! — s a mestergerendára fölakasztotta magát. Nem is fizette meg. — (Hymen.) Pörges Henriettát eljegyezte Pécsett Kondor Béla tanár. — (A pécsi izr. hitközség tisztviselői) az elhalasztott tréfás estélyt i. é. ápril 7-ikén a már közölt változatlan műsorral tartják meg a Hattyú nagytermében. A rendező bizottság elhatározta, hogy a tiszta jövedelem egy részét a Pécsett felállítandó Kossuth-szoborra fogja fordítani. A helyárak ugyanazok, mint megállapították. Jegyek még kaphatók Engel Lajos és Wolf Miksa könyv- és papírkereskedőknél. (A pécsi tűzoltó parancsnokság) a tűz jelzésére a következő utasítást adta: I. Belváros, II. Siklósi, III. Szigeti, IV. Kálvária, V. Budai külváros, VI- Sátortábor, VII. Városon kívül, vagyis ha a belvárosban üt ki a tűz, akkor egyet konditanak, ha a siklósi külvárosban támad tűz, kettőt konditanak s így tovább. E szerint a konditás után meg lehet tudni, hogy melyik városrészben szállott a tetőre a vörös kakas. (A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium) megküldte kamaránkhoz az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893: XXVIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában a m. kir. belügyminisztériummal egyetértőleg megállapított s már a f. évi márczius 27 én hatályba lépett rendeletet. Miről az érdekelteket van szerencsénk azzal értesíteni, hogy az említett rendelet a kamara hivatalában d. e. 8—12 óra közt megtekinthető. Pécs 1894. márczius 27. A keresk. és iparkamara elnöksége, állásra le nem szállíthatók. Segédtanítóul csak okleveles tanítót vagy tanítóképezdét végzett egyént lehet alkalmazni. Önálló osztályvezető tanítónak ezentúl csak rendes tanító alkalmazható. Tanítói oklevelet két évi működés után meg nem szerző segédtanítók hatóságilag eltiltandók a tanítástól. A tanító és kántortanító nincs jogosítva arra, hogy segédet fogadjon fel a maga helyettesítésére.