Pécsi Figyelő, 1894. április-június (22. évfolyam, 40-77. szám)

1894-04-03 / 40. szám

1893. április 3 án. PÉCSI FIGYELŐ. Tanügy. A napokban küldte szét a vallás- és közokta­tási miniszter legújabb utasítását az 1893. évi XXVI. törv.-czikk végrehajtása tárgyában a törvényható­sági közigazgatási bizottságokhoz, melyből kieme­lendőnek találjuk a tanítókat érdeklő azon részt, mely a 9. § ban körülírva van. E szerint tanító elhalálozása esetén fél év múlva tölthető be az ez által üresedésbe jött állás és ez állások segédtanítói Csarnok. III. Napoleon császár és Kossuth.. Kossuth 1859 május 5 én éjjel találkozott első ízben III­­. Napóleonnal, s midőn előadta a csá­szárnak, hogy mily feltételek alatt egyezik abba, hogy Magyarország is bevonassák a háborúban való részvételbe, Napóleon azt mondá: — Én méltánylom az ön indokait, de az euró­pai súlyegyennek a Habsburgház nagy hatalmi állására szüksége van. Okom van hinni, hogy An­glia még képes volna interveniálni is ellenem— ezt nem reszkírozhatom. Kérem, vegye ön ezt tekintetbe. Kossuth ekkor magára vállalta, hogy Anglia semlegességének, tökéletes biztosításának kieszköz­­lését magára vállalja. A császár a beszélgetés további folyamán olyas­fajta czélzást tett, hogy egyelőre talán rendezhetné­nek egy kis felkelési mozgalmat amott a széke­lyeknek. Ezt Kossuth komolyan és határozottan megta­gadta. Én, — mondá, — nemzetem vérével nem fogok könnyelműen játszani. — Eh bien! mondá Napóleon, — hagyjuk annyiban. Én biztosítom önt, hogy Magyarország kooperáczióját a háborúban csak egy esetben fogom igénybe venni; ha az ön által kivánt biztosítékokat megadhatom, különben nem. Szándékomban van minden lehetőt megtenni, hogy megadhassam. Tu­datni fogom önnel, — végző szavait, — hol talál­kozhatunk és a revoir en Italie. Ezzel elváltak. Másodízben július 3-án találkoztak Milanóban. Kossuth átadta a bizonyítékokat arra nézve, hogy Anglia csakugyan semleges marad az esetre is, ha Magyarország belevonatik a háborúba. S ezután megkérde a császárt, mit határozott Magyarország iránt. Van még egy akadályom, — mondá Napóleon, — a porosz ; attól félek, hogy a magyar ügygyel a németeket provokálom. Kossuth erre azt kérdé, akar-e a császár oly békét elfogadni, mely az olasz kérdést nem oldja meg ? mire ő kijelenté, hogy oly békét nem fo­gad el. Ezután a beszélgetés folyamán újra kérdé Na­póleon, hogy el van-e Kossuth határozva, „hogy franczia sereg odaküldése nélkül nem hívja fel a nemzetét fegyverfogásra, mire Kossuth kijelenté, hogy erősebben, mint valaha, mert neki az kell, hogy Magyarországon a franczia zászló anyazsirozva legyen. Ezt megtagadván a császár, — ők elváltak. Cavour és Kossuth. A villafrancai béke megköttetett. Kossuth Piet­­rivel együtt kereste fel Cavourt. Pietri igy kezde a társalgást : Azt beszélik gróf úr, hogy ön lemondott. Reméltem ez nem igaz. Cavour: Sőt igaz. Lemondtam. Pietri: Ah ez sajnos, nagyon sajnos. A császár nagyon fogja sajnálni. Cavour : Mit akar ön ? ! Politikában az ember gyakran transigál idő és módok felett, néha kény­telen elvek felett is transigálni, de van egy, a­mi felett emberséges ember sohasem transigál, s ez a becsület! Az ön császárja engem megbecstelenített. Ezután elmondá, hogy Napóleon megígérte, ha neki adják Nizzát és Savoyát, akkor kiűzi az osztrákot Olaszországból, s ő vette erre rá a királyt, s most félúton faképnál hagyja őket, de a kikötött bért el­viszi. És még­hozzá konfederátióba akarja keverni Viktor Emanuelt Ausztriával, a többi olasz fejedel­mekkel a pápa elnöklete alatt. — Elképzelem magamnak, jegyze meg Kossuth, — a piemonti királyt abban a „grotesque“ társa­ságban hetediknek, a hol a pápa elnököl, s jobbján Ausztria foglal helyet, s mellette a négy osztrák satellet. — Ha ezt a positiót Victor Emanuel elfo­gadja , mediatizálja magát, hogy van, — kiáltó Cavour, — tökéletesen úgy van. Hanem én azt mondom önnek, hogy ez a béke nem lesz béke ! Ez a szerződés nem fog végrehajtatni. Egyik kezemet Salanda della Margaritának nyújtom (a klerikális párt főnöke), másik kezemet Mazzininak, ha kell ! Konspiratorrá leszek! Forradalmárrá leszek ! de ez a kibékülés nem fog végrehajtatni. Nem, ezerszer nem! Soha! soha! Eh bien, — mondá kis szünet után, a francziák császárja megyen, — menjen! De én és ön monsieur Kossuth, mi maradunk a magunk utján. Nemde ? Mi ketten megtesszük, amit a francziák császárja nem mert elvégezni. És istenemre ! mi nem állunk meg félúton! Kossuth: Számoljon reám gróf úr ! 3 — (A­ pécsi koszorúk.­ A pécsi ügyvédi kamara koszorúját Erreth János elnök vezetése alatt Preininger Ferencz titkár, Németh József, Egry Béla dr. ügyvédek és Németh Artur dr. ügyvédje­löltből álló küldöttség azon pillanatban tette le az Arany-szoborra, midőn Kossuth Ferencz és Lajos Tivadar utolsó látogatásukat tették dicső atyjok ko­porsójánál, és a­mikor a holttetem azonossága is a koporsó kinyitása után konstatálva lett. Ugyanez al­kalommal érte a pécsi jogl­úzeumot azon kitüntetés, hogy e történelmi fontosságú aktus alkalmával a ko­porsó melletti díszőrség közt Angyal Pál pécsi jog­hallgató is szolgálatot teljesített. A pécsi függetlenségi és 48-as párt koszorúja is az Arany-szoborra lett elhelyezve. Pécs szab. kir. város koszorúja már pén­teken lett átadva Majorossy főjegyző által, de helyet igy is csak a muzeum lépcsőzetén kaphatott már.­­ (Pécsi küldöttségek Kossuth, fiai­nál.) A pécsi függetlenségi és 48-as párt, továbbá a pécsi ügyvédi kamara küldöttségeit a Kossuth-fivé­­rek a Redout nagy termében fogadták tegnap dél­előtt s — mint táviratilag értesültünk, — szívélyesen válaszoltak üdvözlő szavaikra. Utánuk i. e. 11 órakor vonult be Budapest hölgyednek ezeret meghaladó mély gyászba öltözött küldöttsége. Kossuth fiai már kora reggeltől kezdve fogadták a küldöttségeket és saját­kezűig osztogatták a ravatalra küldött koszorúkból a virágokat és leveleket a küldötteknek.­­ (Kossuth Lajos végrendelete.) Azzal a lapokban megjelent hírrel szemben, mintha K­o­s­­s­u­t­h Lajosnak végrendelete maradt volna hátra, a legilletékesebb forrásból azt az értesítést adták, hogy ez a hír minden alapot nélkülöz. Végrendeletet sem az ennek keresésével Turinban megbízott képviselők, sem a család tagjai nem találtak s egyáltalán vég­rendelet létezéséről semmit nem tudnak. — (Kossuth Ferencz) leteszi a hűségi es­küt a koronának s végkép Magyarországon telepszik meg, távirják Budapestről a londoni Timesnek. Ez, — mondja a tudósító — okvetlenül mély benyomás­sal lesz a közvéleményre. A magyar nép meg fogja érteni ebből, hogy a Habsburg dinasztia törvényes­sége elleni ellenállás Kossuth Lajossal véget ért, hogy ő volt az utolsó, a­ki tiltakozott a Habsburg uralom, mint uzurpáczió ellen. A Kossuth Ferencz által te­endő eskü egyértelmű lesz az atya által követett té­ves magatartásáért való elégtétellel. Végleges kibé­külés lesz és elvitázhatlan elismerése az 1867-ben felállított régime érvényességének. Kossuth Lajos el­lenállása ily módon ő vele együtt sírba száll; csupán lángoló liberalizmusa éli túl, hogy ébren tartsa a nemzeti érzületet a reformok támogatásában, melyeket a kormány meg akar valósítani.­­ (A siklósi ujonszállitás eredménye.) Felhivatott összesen 505 hadköteles, besoroztatott 76, póttartalékos lett 14, igy tehát 90 vált be katonának.­­ (Siklós örök szégyene.) Mint a S és V.-ben olvassuk, márczius 28-ikán a siklósi város­atyák közgyűlésre jöttek össze, hogy a Kossuth te­metésénél való részvét módozatai fölött értekezzenek. A tett indítványokra az eredmény az lett, hogy „Kos­suth ravatalára sem koszorút nem helyeznek, a te­metésre sem küld Siklós küldöttséget, sem a Kossuth­­szoborra nem ad semmit.“ A legnagyobb megbotrán­kozással emlékezünk meg a siklósi községi közgyűlés e szégyenletes tettéről. Ennek kellő megbélyegzésére a legerősebb szavak is szelídek. Hát hol van Siklós ? Talán Ausztriában? Azok a gyászmagyarkák, kik ezt a határozatot hozták, megérdemlik, hogy az utókor elrettentő példájául neveiket egy fekete könyvbe ír­ják föl, hogy borzadva olvassák majdan, miszerint ez megtörténhetett abban a Siklósban, a­mely mindig ellenzéki érzületű volt. Látszik, hogy csak egyszer botlottak meg és választottak mameluk-képviselőt s már is oda sülyedtek, a honnan nincs fölemelkedés. Szégyen! ezerszeres szégyen! — (Halálozás.) Mangold Ferenczné, szül. Rang Mária f. é. márczius 31 ikén 76 éves korában elhunyt Pécsett. G­yenes János gyüdi körjegyzőt sú­lyos csapás érte, e­z a leánya márczius 3- án Kecs­keméten meghalt, hol férjnél volt. Burgsteller Ferencz magánzó f. hó 27-ikén elhunyt Kis-Kőszegen. Egedy Sándor 9 éves Irma leánykája f. hó 1-én elhunyt Görcsönyben. Hoffmann Ágost, a Lippe herczeg ura­dalom igazgatója f. hó 1-én 85 éves korában elhunyt Pécsett.­­ (Somogyi színtársulata e héten megérkezik.) Az aréna kapui nemsokára meg­nyílnak. Somogyi színtársulatával néhány nap múlva városunkban lesz. Az első előadást f. hó 6­ikán szombaton tartják meg. Somogyi Károly szín­igazgató a következő színházi jelentést bocsátotta ki: Színházi jelentés ! Alulírott színigazgató­, tisztelettel értesítem Pécs szab. kir. város és vidéke­n c. kö­zönségét, miszerint Szeged szab. kir. város színhá­zához szervezett színtársulatom­ és saját zenekarom­mal f. év április hó 6-án előadásaim sorozatát meg­kezdem. Művezetőségi személyzet: Somogyi Károly igazgató és főrendező. Follinus Aurel, Peterdi Sán­dor, Polgár Sándor rendezők. Erdélyi Miklós, Janiky (Berényi) Miklós titkárok. Znojemszky Ferdinánd karnagy. Müller Róbert zenekarigazgató. Bízza Ká­roly súgó. Végh István festő, Parányi Adolf ügyelő. Előadó személyzet: Nők: R. Balog Etel, Kalmár Piroska, Szilágyi Berta, Somogyiné N. Julia, Kaposi Józsa, Kállai Lujza, Juhász Ilka, Kézdi Juliska,­ Lévay Sárika, Bodrogi Dénesné, Sághyné Anna, Fodor Ilona, Kükemezey Gizella, P. Kovács Mariska,­­ Szakácsné Teréz, Fürst Hermin, Tóvári Anna, N. Vertán Margit, Udvardy Vilma, B. Szentesi Vilma,­ Szalay Hana, Dezséryné Mari, Dercsényi Jolánka. Férfiak : Somogyi Károly, Follinusz Aurél, Peterdi Sándor, Szakács Andor, Polgár Sándor, Balla Kál­mán, Dezséri Gyula, Bognár János, Kassay Károly, Sz. Nagy Imre, Végh István, Rónai Gyula, Erdélyi Miklós, Janiky (Berényi) M. Znojemszky Nándor, Biz­­za Károly, László Gyula, Bertalan Gyula, Veres Sán­dor, Miksay Emil, Fekete Árpád, Kovács Béla, Rá­­kosy Ferencz, Juhász János, Szilágyi Ödön, Parányi Adolf. A zenekar 15 tagból áll. Műszaki személyzet: Horváth József főkellékes 4 segéddel, Zombori Imre főruhatárnok 2 segéddel, Kocsis Bénus fodrász, Bog­nár Ferencz díszmester, Kerekes István, Deutsch Jó­zsef díszítők, Engelmann Vilmos színházszolga. A műsorba felvett újdonságok: A cziterás uj operette. A kis alamuszi uj operette. A búbos pacsirta énekes színmű. Rafael tragédia. A boszorkányvár operett újdonság Millökertől. A szép Meluzina tündéries lát­ványosság, teljesen uj díszletekkel. A fogadott leány uj népszínmű. Az asszony verve jó uj népszínmű. A gazdag szegények Jókai énekes színműve. Az ideál, A szülői ház vígjátékok Karczag Vilmostól. Katoná­san vígjáték Andreanszky Jenőtől Heró és Leander tragédia Grillparzertől. A papa, Bérezik Árpádtól. A baba, Széchy Ferencztől stb. I. Bérlethirdetés. Páhoyl­­bérlet 20 előadásra 56 forint. Támlásszék 16 forint. Zártszék 12 forint. — Szinlapbérlet az egész idényre 1 frt. Bérelni lehet Dömei Nándorné asszonynál. Pé­csett, 1894. április 2-án. Somogyi Károly, a Szeged városi színház igazgatója. — (Pécsi ker. betegsegélyző-pénztár kimutatása.) 1894. márczius 30-án összes bevé­tel : 2467-24. Kiadás: táppénz 566 43, orvosszerek 218-85, temetkezési költs. 80—, Irodaszerek 16 30, fizetés és tiszteletdijak 472-32, tőke tör­. kamat és vegyes kiadás 342­ 65, 1696-55, készpénz 770 69. — (Nyolcz forint 30 kr. miatt.) Kozári János szavai földmivesnek peres ügye volt Gyenis János ugyanottani lakossal s a siklósi kir. járásbiró­­ság őt 8 frt. 30 kr. erejéig elmarasztalta. Igazságta­lanak tartotta az ítéletet és azt mondta a járásbirónak, hogy ő ezt sohasem fizeti meg. — Dehogy­nem, megfizeti ezt maga szépen, — mondta a biró. — Már én nem, tekintetes ur, — felett izga­tottan a vesztes és szemeiből az elhatározás tüze szikrázott. Hazament s márczius 28-ikán d. u. 5—6 óra közt bement saját istállójába e szavakkal: — Még­sem fizetem meg! — s a mestergeren­dára fölakasztotta magát. Nem is fizette meg. — (Hymen.) Pörges Henriettát eljegyezte Pécsett Kondor Béla tanár. — (A pécsi izr. hitközség tisztvise­lői) az elhalasztott tréfás estélyt i. é. ápril 7-ikén a már közölt változatlan műsorral tartják meg a Hattyú nagytermében. A rendező bizottság elhatá­rozta, hogy a tiszta jövedelem egy részét a Pécsett felállítandó Kossuth-szoborra fogja fordítani. A hely­árak ugyanazok, mint megállapították. Jegyek még kaphatók Engel Lajos és Wolf Miksa könyv- és pa­­pírkereskedőknél.­­ (A pécsi tűzoltó parancsnokság) a tűz jelzésére a következő utasítást adta: I. Belváros, II. Siklósi, III. Szigeti, IV. Kálvária, V. Budai kül­város, VI- Sátortábor, VII. Városon kívül, vagyis ha a belvárosban üt ki a tűz, akkor egyet konditanak, ha a siklósi külvárosban támad tűz, kettőt konditanak s így tovább. E szerint a konditás után meg lehet tudni, hogy melyik városrészben szállott a tetőre a vörös kakas.­­ (A kereskedelemügyi m. kir. mi­nisztérium) megküldte kamaránkhoz az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893: XXVIII. t.-cz. vég­rehajtása tárgyában a m. kir. belügyminisztériummal egyetértőleg megállapított s már a f. évi márczius 27 én hatályba lépett rendeletet. Miről az érdekelteket van szerencsénk azzal értesíteni, hogy az említett rendelet a kamara hivatalában d. e. 8—12 óra közt megtekinthető. Pécs 1894. márczius 27. A keresk. és iparkamara elnöksége, állásra le nem szállíthatók. Segédtanítóul csak ok­leveles tanítót vagy tanítóképezdét végzett egyént lehet alkalmazni. Önálló osztályvezető ta­nítónak ezentúl csak rendes tanító alkalmazható. Tanítói oklevelet két évi működés után meg nem szerző segédtanítók hatóságilag eltiltandók a tanítás­tól. A tanító és kántortanító nincs jogosítva arra, hogy segédet fogadjon fel a maga helyettesítésére.

Next