Pécsi Figyelő, 1898. április-június (26. évfolyam, 74-146. szám)
1898-04-01 / 74. szám
e telyében, akik gyanúsak előtte arról a rettenetes bűnről, hogy engedély nélkül hírlapkaucióra pénzt gyűjtöttek? Mert ez is legújabb szabadságaink közé tartozik, hogy pénzt gyűjteni csak hatósági engedélylyel szabad. Igaz, hogy törvényünk csak az olyan gyűjtést tiltja, amely valamely bíróilag elítélt bűnösre kirótt bírság fedezését célozza, de hát mit korlátozza a szabadelvű magyar kormányt a törvény? A belügyminiszternek feltétlen joga van rendeleteket kibocsátani — mondta tegnap Bánffy — mért ne tilthatná meg tehát ő azt, amit a törvény megenged? Hát a rendőri kényszerfotografálás ugyan kit zseniroz? De vannak a kákán is csomót kereső emberek, akik ahelyett, hogy megköszönnék, ha a rendőrség teljesen díjtalanul lefotografáltatja őket, még lármát csapnak érte és személyes szabadságuk megtámadásáról panaszkodnak. Méltán rótta meg tehát tegnap Bánffy az interpelláló Kossuth Ferencet, hogy in-terpellációja nem volt indokolt, mert Magyarországon, a szabadelvűség klasszikus hazájában, minden jog és szabadság érintetlen, kivéve amelyeket elkoboznak, de ezt még mindig meg lehet indokolni a közrend védelmével. Nem is igaz, hogy az amerikai konzul Magyarországot rendőrállamnak mondotta , de ha mondotta volna is, Percel Dezső szerint nem illenék ebből tőkét csinálni. Hogyne, hiszen akár mondotta az a konzul, akár nem, a külföld mégis csak rájöhetne, hogy a rendőrállam Magyarországon csakugyan létezik. Oroszország sem csinál mást, mint bíróságon kívül közigazgatási úton üldözi azokat, akiket a saját felfogása szerint a közrend ellenségeinek tart. A rendőrállam éppen úgy a közrend érdekében cselekszik, mint a jogállam, csak a közrend fogalma tér el egymástól a kettőben. A jogállamban az a közrend, ha mindenkinek joga és szabadsága feltétlenül érvényesülhet még a hatósági túlkapásokkal szemben is; a rendőrállamban pedig a hatalom feltétlen éligazán érdemes volna regényt írni erről a történetről, melyet a hétköznap ad az íróember tollára. Az örök rejtélyről lészen szó ebben a történetkében, arról a kiismerhetetlen talányról, akinek asszony a neve, s arról a végtelenségről híres valamiről, amit az emberek » asszonyi hiúság« néven ismernek. Volt, van és lesz ez örökkön örökké. Az aszszonyi hiúság már a paradicsomban kezdődött volna, ha Éva anyánknak társnője akad. Bizonyosan a mentői kecsesebb és parányibb fügefa levelek használatában nyilvánult volna ez. Manapság, hogy az asszonynép elszaporodott, a hiúság neme is megsokasodott. Az asszonyi hiúságok egyikéről szól ez a történetke is. Történt ugyanis, hogy a százados úr (a nevét és a történet színhelyét elhallgatjuk) valami szolgálati szabálytalanságot követett el, amiért lefokozták. Az ilyesmi könnyen megesik a katonáéknál. Igaz ugyan, hogy a volt százados, miután a vétsége nem súlyos természetű, visszakapja rövid idő múlva rangját, de . . És most következik a történet. A százados úr felesége gyönyörű menyecske, mikor megtudta, hogy a férjét lefokozták, elhagyta. Elhagyta azért, mert igy indokolta tettét: — Én a századoshoz mentem nőül, nem pedig a hadnagyhoz. Hiába mondották nem társnői is: — Hiszen aranyom, téged azért nem fokozhatnak le, te megtallatod a rangodat. A menyecske hallani sem akart uráról, a szegény lefokozott századosról. Ki is jelentette, hogy addig nem tér vissza hozzá, amíg a rangját nem nyeri vissza. Igen ám, de a férj, akit nagyon elkeserített az asszony hiúsága, bár nagyon szereti is, kijelentette, hogy ezután már nem is kell neki a menyecske. Erősebb az önérzete, mint a szerelem. Az asszonynak pedig a hiúsága nagyobb annál. E kettőnek az összeütközéséből előáll a dráveztetett. Hasonló volt hadifegyelme, hasonló felszerelése. Még a vezényszó is csaknem ugyanaz volt, csakhogy természetesen magyarul hangzott. Az egyenruha vereszsinóros, kávébarna atillából, szűk kéknadrágból és bakancsból állott; a csákón az ország címere diszlett, a hornyát fekete szíj tartotta. A közlegények 8 pkr., a tizedesek 16 pkr., az őrmesterek pedig 24 pengőkrajcár napizsoldot húztak. A tisztek fizetése a következő volt: hadnagy 30 pírt, főhadnagy 40 pírt, százados 80 pírt, őrnagy és zászlóaljparancsnok 130 pengőforint havonkint. A zászlóaljak élére, az első szervezés alkalmával, őrnagyok állíttattak. Az első tíz zászlóalj, toborzási helye szerint, a következő volt: 1- ik zászlóalj Pesten. Parancsnokoló őrnagy : gróf Lázár György. 2- ik zászlóalj Pesten. Őrnagya : Cserey I. 3- ik zászlóalj Szegeden. Őrnagya : Damjanich János. 4- ik zászlóalj Pozsonyban. Őrnagya : Szászy János. 5- ik zászlóalj Győrött. Őrnagya Horváth Dániel. 6- ik zászlóalj Veszprémben. Őrnagya : Szabó Zsigmond. 7- ik zászlóalj Szombathelyen. Parancsnokoló őrnagy : Petők Antal, mai bonyodalom, melyből a kibonyolitás válópör, következik. Íme a századvégi társadalomnak eg története, melynek mintájára nemsokára a téiek is következni fognak, így például ez is. Pogácsa Marcsa szerelmes Prófunt Pét bakakáplárba. Nagyon boldogok mind a ketten mig nem Prófunt Pétert, mivel az őrállások elszunyókált, lefokozzák. Pogácsa Marcsa a faképnél hagyja Prófunt Péter közlegényt. — Én a káplár szeretője voltam, nem pedig a közlegényé — jelenti ki majd a tenyeres-talpas hölgy, aki nyáron repedt és félre nem hágható cipellőket visel. Igaz ugyan, hogy ebből drámai magot nehéz lenne kihalászni, de az összeütközés ez esetben is megvan. Válópor nem lesz belőle, csak olyan szétvárakozás, ami a bakaéletben annyiszor megesik a regiment elhelyezése nélkül is. Pogácsa Marcsa új káplár után néz, mert annál alább nem adja, Prófunt Péter közlegény meg uj szeretőt keres s ha mást nem is, de mégis talál valami ragyavert ábrázatu leányzóra, aki kövér libacombokkal édesiti meg az elkeseredett katona szomorú életét . . . De kérdés, hogy a századosné kap-e megint századost ? Hírek. Pécs, 1898. március 31. Asszonyi hiúság, járt másnap, március 17-én megindult az önkénytes ujoncozás. A hadfogadó hely a ferencvárosi tehén utcában volt, de a verbunkosok csalogató zene mellett ismételten bejárták az egész fővárost. A toborzást a nemzeti múzeumnál kezdték meg. A márciusi napok ez emlékezetes helyét már a reggeli órákban elözönlötte az egyetemi hallgatóság. Elsőnek egy Brandl Károly nevezetű jogász csapott fel. Ez az idegennevű, de magyarszívű lelkes ifjú volt tehát az első honvéd. Brandl után azután következtek a többiek : a jurátusok, mérnökök, orvosnövendékek, kispapok stb. A tantermek néhány nap alatt kiürültek, az egyetem kapuit be kellett csukni. Május végén már zászló alatt állott a szükséges kétezer ember. Hasonló fényes sikerrel zajlott le a toborzás a vidéken is. Szeged a vitéz 3-ik zászlóaljat, Kassa pedig a híressé vált 9-ik zászlóaljat adta. Mindkettő a magyar színét virágát foglalta magában. Ez a két zászlóalj szolgált keretéül a veressipkásoknak, ezeknek a mithosszerű alakoknak, akiknek rettenthetlen hősiessége, mint valami csodás legenda ma is ott él a regélő nép ajkán. A nyugalmazott tisztek közül szintén számosan léptek a nemzetőrségbe. Az ekként összetoborzott nemzetőrség egészen a rendes sorkatonaság mintájára szer pécsi figyelő ményesülését tekintik közrendnek, az egyéni jogok és szabadságok kímélésével: ha lehet, azok eltiprásával is, ha kell. Ebben a tekintetben a magyar kormány egy után halad Oroszországgal. Napirend 1898. április 1-án. Kaptár: péntek, ápril 1. — Rom. kath.: Fájdalm. Szűz. — Prot.: Hugó. — Görög-kel. : (márc. 20.) Szabbas. — Zsidó : Nisan 9. — Nap kél 5 óra 23 perckor; nyugszik 6 óra 13 perckor. — Hold két délben; nyugszik 2 óra 44 perckor éjjel. Időjárás : hőmérséklet 9 Celsius fok meleg, légnyomás 754. — Kilátás : a központi meteorológiai intézet jelzése szerint változó felhőzet, enyhe idő, helyenkint csapadék várható. Színház: Náday Ilonka vendégfelléptével »Varázsgyürü« , operett. _ — (A püspök legújabb adomá nya.) Hetyey Sámuel, megyés püspök, legújabban 300 forintot küldött a pécsi szent Vince-egyletnek, hogy azt az egylet szegényei javára fordítsa. — (Iskolaszék! ülés). A városi iskolaszék holnap (pénteken) délután 3 órakor a városháza közgyűlési termében, Majorossy Imre, polgármester, elnöklete alatt ülést tart. (Önkéntesek bankettje). A pécsi önkéntesek tegnap este sikerült bankettre gyűltek össze az önkéntesi iskola befejeztének 8- ik zászlóalj Pécsett, őrnagya : Vitalis Ferenc. 9- ik zászlóalj Kassán. Őrnagy: Vitalis Sándor. 10- ik zászlóalj Debrecenben. Őrnagya: Szemere Pál. E csapatok eleintén, — megkülönböztetésül a helyi szolgálatra alakult polgárőrségektől — »rendes nemzetőrségének neveztettek. De ez a csaknem egyforma elnevez gyakori összetévesztésre szolgált alkalmul. M megfelelőbb gyűjtőnevet kerestek tehát az magyar sereg számára. E fölött aztán a lapokban is élénk eszmecsere indult meg. Egyi ezt, a másik azt ajánlotta, de egyik indítvány sem volt jó. Kiss Károly, akadémiai tag szintén hozzászólt a kérdéshez. Kisfaludy Károly az »Élet korai« című költeményéből: »Nem csügged a honvéd, tisztjét teljesíti«, sort idézve, azt ajánlotta, hogy neveztessékel "a rendes nemzetőr: »honvéd«-nek, az új nemzeti hadsereg pedig »honvédségének. Úgyis azért alakíttatott, hogy a hont védje. Az eszme tetszett : helyeselte a közvélemény, elfogadta a kormány, s a névcsere csakhamar megtörtént, így születtek az 1848—49-iki honvédek, a magyar dicsőség ez örökkön élő félistenei.