Pécsi Figyelő, 1899. január-március (27. évfolyam, 1-74. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1899. január 1. December huszonhatodika óta ismét szaporodott a kórházba szállított tífusz betegek száma tizenhéttel. A megbetegedettek : Bodonyi szül. Balatoni Kata, Bodonyi Hana, Schneider Edmund, Rác szül. Lakatos Anna, Vajtár Lajos, Lotharec Sándor, Vilhelm Mihály, Salk szül. Garner Viktória, Csuha János, Rozbont Ferenc, Ferenci Anna, Laki Anna, Martin Mari, Cserni Mátyás, Büki Róza, Báder Ferenc, Haberfeld István. Ezzel a kórházban ápolt tífusz betegek száma negyvenhatra emelkedett. PÉCSI FIGYELŐ 11 »hazug* és egyéb diszitő jelzőket, hogy bizony Horánszky szerint tőle nem elégtételt, csak megtorlást lehetett kívánni. Ez a párbajügy azután a párbajok tömegét szülte. Volt is kardcsattogás, pisztolylövés e héten elég vér is folyt, hanem azért a Bánffy többsége csak nem tudott érvényesülni. Pedig holmi névtelen plakátokat is megeresztettek a szélrózsa minden irányában, melyben szörnyen mosakodnak, hogy ők nem okai semminek, az obstruáló kisebbség az oka mindennek. És ezeket a plakátokat — különös véletlen — a pécsi hirdető oszlopokon, sőt még a városháza kapualjának falán is, olyan alacsonyan ragasztották le, közel a földhöz, hogy még egy első iskolás gyerek is csak térelve tudná elolvasni. Nesze nektek, derék manelukok ! íme, úgy tűnik ki, hogy csúszó-mászó mivoltotokat annyira ismerik a kormány ■sajtóirodájában, hogy az ilyen szabadelvű pampdetteket is úgy ragasztják, hogy csak hasonekve tudjátok elolvasni ! Különben pedig még mindig arról tanácskozott e héten is az országgyűlés, hogy mikora tűzzék ki az elnökválasztást. Ami ezt illeti, az nem is olyan sürgős, mint a kormánypárt elkeseredett hívei hanoztatják. Ott van az öreg Madarász bátyánk, idő olyan rendet csinálni, hogy holmi negyedrangú hivatalos lapok erről a rendről írván, oda lyukadnak ki, hogy Szilágyi nem volt pártatlan elnök. Hát persze, hogy nem volt olyan, mint Kardos Kálmán, hanem azért rendet, azt tudott csinálni. És az állapotok, azok e héten se javultak, csak rosszabbodtak. Hiába bizonyította be Apponyi Albert gróf, hogy a miniszterelnöknek többé nincs helye a parlamentben; hiába hangzott feléje a »7« vele!«, és hiába vagdosták a fejéhez, hogy hazudik — ő tűrte mindezt és büszkén jelentette ki, hogy nem engedi a kisebbség terrorizmusát a többség felett. Persze, nem azért költött három milliócskát a választásra, hogy most ezzel a többséggel a háta mögött ki ne próbáljon vinni mindent, ami a hatalom érdekében van és amit Bécsből diktálnak neki. Pedig, lám, a bécsiek most egészen nyugodtan vannak. A rajksztátot megint elnapolták , a kvóta tárgyalások és a kiegyezés dolgai pihennek s Bécs, a kedves császárváros, a hétköznapok unalmas sorát éli. Legfelebb, ha annak örül, hogy ide át nálunk minden abban a stádiumban van, hogy irigyelni valót mit sem talál többé nálunk. Hiszen már az is megtörténhetik, hogy a szolgabirócskák szuronyos csendőrökkel vétetik körül a beszámoló országgyűlési képviselő szónokló állványát, hogy ő a csillogó szuronyok között beszéljen az alkotmányos élet vívmányairól. E héten pedig ez történt meg Dunaszekcsőn, ahol a mohácsi kerület képviselőjének beszámolása alkalmára találta ki ezt a világrengető intézkedést a főszolgabíró. Jagits József azonban nem az az ember, — tudják ezt a vármegye urai jól a megyei közgyűlésekről is — aki eltűrné azt, ami nem helyes. Szépen, finom modorban, azzal a biztos eleganciával, ahogy ő szokott beszélni, megmondta a főszolgabírónak az övét és aztán következett a Brückwärtskoncentrirung. Hja, vannak kardok, finom acélpengék, melyek jobban vágnak, mint bármely nehéz lovassági kard! Talán a csendőröket akarta a főbíró úr dresszírozni arra az alkalomra, ha január elsején túl a törvénynélküli állapotban az adóknak karhatalommal való behajtásáról lenne szó. Bizony-bizony volt pedig valamikor idő, midőn maguk a vármegye urai adták ki a jelszót, hogy nem fizetünk és ők voltak az elsők, kik a törvénytelen állapotok ellen állást foglaltak. Most máskép van. A kormánynak hivatalos voksok tömegével bizalmat szavaznak és buzdítják, hogy csak menjen bele a törvénynélküli állapotba, — ők mellette lesznek ! Ha pedig a hivatalos hatalom összetart, ha a vármegyék, az alkotmány bástyái is a kormány törvénytelenségét pártolják — akkor Hírek. Pécs, 1898. dec. 31. Színházi hét. A színház hetének legfontosabb kérdése mi lehetett volna más, mint.Kinek mit hozott a krisztkindli ? Társulatunknak a gyengéd nemhez tartozó tagjai sokkal nagyobb kedveltségnek, az erős nemű tagjai pedig sokkal kiterjedtebb kaláber-társaságnak örvendenek, semhogy egy kurta rovat keretében mind fel lehetne sorolni a krisztkindlibe kapott ajándékokat. Hát csak egyes — teljesen hiteles forrásból szerzett — ajándékok mineműségéről ejtünk pár szót. íme : Szekula Sárikának rekedtséget hozott a krisztkindli, azért el is maradt a »Baba“ előadása a hét végére, amikor annál jobban tapsolták a legkedvesebb — babát. Örley Flórának meghozta a Lili —naplóját és a sok sikerhez egy újat. Szohner Olgának — tűzkárt hozott. Ugyanis míg ő a karácsonyi ünnepeket szüleinél töltötte, a lakása ajtaján levő levélszekrényt valaki felgyújtotta. A levélszekrény tele volt levelekkel s állítólag az ismeretlen tettes azért gyújtotta fel, hogy a sok szerelmi vallomás ne juthasson az imádottja kezeihez. Delli Lajos is kapott krisztkindlit. Egy 3 ötezer forintos csalás. — Saját tudósítónktól. — Pécs, dec. 31. Kitűnő fogást tett a napokban a főherceglaki csendőrség. Letartóztatott egy csalóbandát, melynek épen tizenkilenc tagja volt s mely tizennégy embert csalt meg, csaknem ötezer forint erejéig megkárosítván a befont embereket. A csalóbandának tagjai a legkülönbözőbb vidékekről verődtek össze. Volt köztük eszéki, beremendi, budapesti, nagykozár, zombori, ósziváci, mohácsi, dályoki, kácsfalui, baáni, hercegmároki, baranyamonostori, bellyei, kiskőszegi és izsépi lakos s rendszerint kettenhárman összebeszélve vitték népre a tudatlan népet és követték el csalásaikat. Működésük szintere Baranyának sokácoktól lakott része volt s izsépi, dályoki, hercegmároki és mohácsi jómódú, de tudatlan polgárokat csaltak lépre vakmerő fondorlataikkal. Hamis, de forgalomba hozható, tehát jól sikerültnek és fel nem ismerhetőnek állított pénzt ígértek a tudatlan népnek. Még pedig háromszoros összeget a jó pénzért s ahogy felléptek, mikor budapesti bűntársukat gazdag urnák és a hamis bankók készítőjének mutatták, aki Pesten már palotákat építtetett az ügyesen forgalomba hozott hamis pénzekből és ahogy ezt a segédtársak igazolták, ez hatott a népre és engedte magát befonni tekintélyes összegek errejéig a csalók által. Jó pénzt adtak nekik és várták érte a háromszoros összeget hamis pénzben. De bizony hiába várták s mikor a banda egy-egy tagja elébük került s kérdőre vonták őket, hogy mi-kor jönnek már a hamis pénzzel, még ők fenyegették a befont embereket, hogy jó lesz s hallgatniok, mert különben feljelentik őket s a börtönbe jutnak. Ilykop egy év óta űzték csalásaikat s csak egy esztendő után merték megtenni ellenük a károsok a feljelentést, mire a csendőrség az ügyesen vezetett nyomozás során a csalóbandának mind a tizenkilenc tagját kinyomozta. A lelketlen emberek által elkövetett csalások a következők: A múlt év decemberében Szobcsanin Gyúró izsépi lakostól 170 forintot csaltak ki azzal, hogy Budapestről háromszoros hamis pénzt küldenek neki érte cserébe. Ez volt az első jól sikerült csalásuk s azután elkövették sorban a többit, amint következik : Lucacsev Ivó izsépi lakostól ez év júniusában 500 frtot és augusztus hóban ismét 500 frtot csaltak ki. Ugyancsak Izsépen Kerevics Mikát 200 frt erejéig fonták be. Izsépről átlátogattak Dályokra és ott Matievics Miótól 550 forintot, Percsin Mandától 150 frtot, Kovacsev Jaksától 140 frtot csaltak ki. Ivanovics Miót szintén két ízben csapták be, először 80 forint s másodszor már 320 forint erejéig. Továbbá Bánics Vinko dályoki lakostól 200 forintot, Kollár Vinkótól ugyancsak Dályokon 340 forintot, Jelics Sztipótól 70 forintot, Ivicsin Vinkótól 250 forintot csaltak ki. Kovacsev Ska dályoki lakost szintén két ízben csapták be, először száz és másodszor 35 forint erejéig. Majd átrándultak Hercegmárokra is. Ott csak egy embert tudtak lépre csalni, Filakov Mátét, de attól aztán ki is csaltak negyven forint hijján ezer pengőt. Végre Mohácson is szerencsét akartak próbálni. Koszity Andria adott is nekik 100 forintot az őszszel, de mikor még most is hiába várta érte cserébe a háromszáz forint hamis pénzt, feljelentette őket a csendőrségnél. És ekkor nyomozták ki a banda viselt dolgait s megállapították, hogy a csaló szövetkezet tagjai a következők voltak : Süllős János, eszéki, — Deszancsis György beremendi, — Pollák Mór, budapesti, — Sztankovics András, nagykozári, — Polity Gergely és Miloszavlyevics Dusán, zombori, — Kalentics György, ósziváci, — Benics Mika, mohácsi, — Mihajlics Jocó, Benics Vinko, Kollár Vinko, Jednasics Ádám, dályoki, — Szmaics Vászó, kácsfalui, — Popovics Gyokó, baáni, — Jockovics Lázó, hercegmároki, — Fischer Hermann, bar.-monostori, — Kollár István hellyei, — Kovacsics Márián, kiskőszegi és Petrovics Gyúró, izsépi lakosok voltak. A csalóbanda tagjai közül Pollák Mór, Kovacsics Márion és Kollár István, neszét vevén a reájuk háramló alapos gyanúnak, megszöktek az elfogatás elől s még eddig nem is tudták őket kézrekeriteni. Kovacsics Ádám, Fischer Hermann, Jockovics Lázó, Kollár Vinkó és Petrovics Gyúra, mint beismerésben levő bűntársak, feljelentettek a bíróságnak. A többi tizenegy tagját a csalóbandának letartóztatták és — Süllős János kivételével, akit az eszéki fogházba kisértek be — átadták őket a mohácsi királyi járásbíróságnak. Érdekes, hogy az összesen 4715 forintot tevő kicsalt pénzösszegből egy krajcárt sem találtak meg a csalóknál, mert azok — amint egy-egy esetben pénzre tettek szert, azonnal megosztozkodtak rajta és elérték az így öszszecsalt sok pénzt, amit most a léprement hiszékeny károsultak sirathatnak — hiába!