Pécsi Figyelő, 1899. július-szeptember (27. évfolyam, 147-223. szám)
1899-07-01 / 147. szám
a potok orvoslása végett, tévesnek tekinthető. Az osztrák kormány csupán arra szorítkozik, hogy a magyar kiegyezési törvénynek megfelelő rendeleteket a 14. §. alapján kibocsátja, szeptemberben aztán összehívja a Reichsrathot s előterjeszti a kiegyezési rendeleteket jóváhagyás végett, egyúttal új költségvetést is kér s végül napirendre tűzeti a delegáció megválasztását. Hogy mi történjék, ha az obstrukció megint lehetetlenné tenné ezeknek a feladatoknak a teljesítését, erre az esetre a kormány még nem talált kellő eljárási módot. Ebből teljesen világos az, hogy az osztrák kormánynak éppen arra az esetre nincsen kibontakozási terve, amely minden bizonynyal be fog következni. Mert az kétségtelen, hogy a német ellenzék nem fog letenni az obstrukcióról csak azért, hogy biztosíttatni engedje annak a kiegyezésnek állandóságát, amely ellen oly ekeseredett harcot folytatott eddig parlamentben, sajtóban, társadalomban. De maga a Thun-kormány sem igen fogja magát megerőltetni azon, hogy biztos révbe hozza azt a kiegyezést, amely ellen maga is oly határozott állást foglalt a Széll-kormánynyal folytatott küzdelemben s amelynek elfogadása mégis csak az ő vereségét jelentette. Sokkal valószínűbb, hogy maga Thun gróf úgy gondolkozik, hogy ha nem sikerült megbuktatni ezt a kiegyezést a Széllel vívott tusában, hát el hagyja bukni a Reichsrathban, de azt megmutatja, hogy nem lesz semmi abból, amit ő ellenzett. Akkor aztán papírkosárba dobhatjuk mi is a mi törvényünket s kezdődik majd a hecc előtrül. Mert hogy a különválás ebben az esetben sem fog bekövetkezni, azt Széll époly bölcsen tudja, mint Thun. Majd megpróbálják újra puhítani a magyarokat, előkerülnek megint a nagyhangú frázisok a nagyhatalmi állásról, a magyar súlypontról, a magyar áldozatkészségről, hogy a magyar holló kiejtse a szájából a törvénybe már beiktatott kiegyezés sajtját. Ha pedig ez nem sikerülne, ami azonban nem valószínű, akkor életbe lép Ausztriában a nyílt abszolutizmus s biztosítják a közösségre való tényleges viszonosságot az alkotmány fölforgatásával egyszerű hatalomszóval s ezt indokolni fogják azzal, hogy a közösséget a magyar törvény követeli s ennek Ausztriában másként eleget tenni nem lehet, mint az alkotmány tényleges megsértésével, császári parancsszóval. Ide fejlődik majd Deák Ferenc alkotmánybiztosító törvénye, hogy az abban kontemplált közösség fönntartásának nem Ausztria alkotmányossága, hanem alkotmányának eltörlése lesz az előföltétele. Milyen kedvező téma lesz ez kedves szövetségestársainknak a magyarok újabb szidalmazására, akiknek kedvéért elrabolják tőlük az alkotmányt. A magyar nemzet pedig majd örvendezhet, mert gazdasági önállóságának föláldozása, az Ausztriára nézve „nagyobb szükséget képező közösség“ fönntartása fejében" igy nyeri viszonzásul az osztrák népek fokozott gyűlöletét s azt mindenki beláthatja, hogy milyen nagy áldás a szövetkezés azzal, aki halálos ellenségünk. így fognak viszonyaink konszolidálódni; igy fognak teljesülni az ábrándképei azoknak, akik a kiegyezés biztos révbe való jutásában, sőt még gazdasági függetlenségünk elérésének lehetőségében is oly édes megnyugvással hisznek. * * Vármegyei közgyűlés: Baranyavármegye törvényhatósági bizottsága július hó 10-én (hétfőn) délelőtt 10 órakor évnegyedes rendes közgyűlést tart a vármegyeházán. A közgyűlés tárgysorozata a következő : I. Évnegyedes jelentés. 1. Alispán jelentése az elmúlt évnegyedről. II. 2. Belügyminiszter rendelete az esküdtbiróságokról szóló 1897. XXXIX. t.-c. értelmében alakítandó bizottsága 6 bizalmi férfinak megválasztása tárgyában. 3. Az állandó népnevelési bizottságba egy községi és öt felekezeti tanítónak 1899—1901. évekre leendő megválasztása. 4. A mohácsi és hegyháti já-A gyám ezután kezébe nyomott ötezer forintot. Gergely ellenkezett, de végre mit tehetett? Azt gondolta magában, hogy ha ez elfogy, majd csak kell adniok megint s elment feleségével Budapestre. Ott a Stefánia-út végén egy villát béreltek s az asszonynak felszállitott bútoraival elég kényelmesen és lakályosan rendezték be. És Gergely Ernő most már gondtalanul élhetett passzióinak. De meddig? Egy-két lóverseny, egy-két reggelig tartó kártyázás, egy-két bécsi kirándulás — az asszonynak pénzért kellett írnia, mit Ernő is komoly hangon sürgetett. És jött pénz, csakhogy nem több, mint ezer forint. Azt írta a gyám, hogy ez az utolsó, elvárja, hogy »Gergely úr állást foglal.« Gergely úr nem foglalt állást, hanem elverte nejével az ezer pengőt s azután irt újra egy levelet a pénzért. A levél igen goromba volt. A gyám nem találta érdemesnek, hogy válaszoljon. Ment egy még gorombább felszólítás, melyben már Ernő fenyegetődzött, hogy noha szereti a nejét, kénytelen lesz a faképnél hagyni s hazaküldeni, mert eltartani nem bírja . . . Jött újra ezer forint. És azután csakugyan nem küldtek, hacsak azt nem számítjuk, amit olykor-olykor az asszony elsején kapott. Gergelyt elfogta a keserűség s uj adósságokba merült, melyektől nem szabadulhatott. És beváltotta fenyegetését. Haza küldte az asszonyt. Mit is csinált volna itt a fővárosban vele ? Az asszony azonban szerette szép férjét s addig könyörgött anyjának, mig az megengedte, hogy Ernő lejöhessen a bányavárosba. Gergely szívesen szökött meg a hitelezői elől a feleségéhez. Ott azután mindene volt, csak pénze nem. De közelében volt a pénznek, csak ha egy része birtokában volna, mehetne újra fel Budapestre. Tudta, hogy anyósa az öreg almáriomban tartogatja a pénzt. Azt pedig oly könnyű felszakítani, nem Wertheim-szekrény az, egy kis nyomás és a zár enged. A zár engedett ... és két darab nagy értékű részvénynyel Budapest felé vette útját Gergely . . . Feleségét ott hagyta. És ez volt a baj. Az anyós feljelentette a vejét. Alig mulatott egy-két napig a fővárosban — elfogták. . . . Hiába vonták vissza a panaszt a tösvény anyós és a könnyelmű feleség, a betöréses lopás »hivatalból üldözendő cselekmény« s vajmi szigorúan bünteti a törvény! A könnyelmű, sülyedt embert három évi börtönbüntetésre ítélték ... Az asszony pedig kiábrándultan ott maradt anyjánál, hogy megindítsa második férje ellen a válópert. íme egy modern házasság! Természetesen harmadik férje nem akadt, de nem is kellett volna Jolánnak. 6. PÉCSI FIGYELŐ 1899. Julius 1. Jási mezőgazdasági bizottságok kiegészitése. 5. Honvédelmi — és 6. Földmivelésügyi miniszterek leirata a mezei munkával foglalkozó tartalékosok és póttartalékosoknak a nyári főmunka-idő alatt a fegyvergyakorlatra való behívás alóli fölmentése tárgyában. III. Állandó választmány jelentései. 7. Kereskedelemügyi miniszternek az 1899—1900. évi közúti költségvetés megállapítására vonatkozó rendelete, és a költségvetés keretében szükséges módosítások tárgyában. 8. Kisfalud és Bodolya községeknek a főherceglak-batinai törvényhatósági közút iránya megváltoztatása iránti kérvénye, és ennek kapcsán 9. ezen közút kiépítetlen szakaszából a hg.-márok-kisfaludi kiépítésére vonatkozó tervek helyszíni bejárásának, v úgy 10. a bellye-batinai törvényhatósági közút kiépítetlen szakasza helyszíni szemléjének eredménye. 11. Kereskedelemügyi miniszternek a községi közmunkáról alkotott szabályrendeletre vonatkozó rendelete. 12. Az eszék - kiskőszegi és hercegszőllős - monostori h. é. keskenyvágányu vasút létesítéséhez hozzájárulás megszavazása iránti kérvény. 13. A vm. gyámpénztárnak a főpénztártól történt különválasztása alkalmából fölmerült beruházási költségeknek a gyámpénztári tartalékalapból leendő fedezése tárgyában. 14. A siklósi járási főszolgablró hivatalos helyiségeinek bérletére nézve tett alispáni jelentés tárgyában. 15. Vármegyei árvaszéknek uj alszámvevői és 16. uj .segédkönyvvivői állások rendszeresítése iránt tett előterjesztései tárgyában. 17. A véméndi közbirtokosság szervezési szabályzata tárgyában. 18. A könyvvivői személyzet jutalmazása iránti kérvény. 19. Szepes vármegye alispánjának átirata a községi és közjegyzők nyugdíjigényére nézve a törvényhatóságok közötti viszonosság megállapítása tárgyában. 20. Vármegyei tiszti nyugdijválasztmány előterjesztése néhai Matievits (Sztiplek) József volt vármegyei irodahuszár özvegyének kegydijban részesítés iránti kérvénye tárgyában. 21. Hosszú-Hetény község képvis. testületének a bírói fizetés felemelése tárgyában hozott s megfelebbezett határozata. 22. Marss község képvis. testületének pénztárosi állás rendszeresítése tárgyában hozott határozata. 23. Bubregh János s társai útnyitás iránti kérelme tárgyában Dunaszekcső község képv. testülete által hozott s megfelebbezett határozat. 2. Hosszú-Hetény községnek a pénztárnoki fizetés rendezése tárgyában hozott és megfelbezett képviselőtestületi határozata. 25. Bor község képvis. testületének korcsmaház bér adása tárgyában hozott határozata. 26. Szerencs község képvis. testületének pénztári állás felállítása tárgyában hozott határoz. 27. Mohács nagyközség adásvételi jogügyi év tárgyában hozott képvis. testületi határozat. 28. Vörösmarty község szervezési szabályrendelet módosítása tárgyában hozott képviselőtestületi határozata. 29. Baranya-Sellye község adásvételi jogügylet kötése tárgyában hozott képviselőtestületi határozata. 30. Vasas község képviselő testületének a bábafizetés rendezése tárgyában hozott határozata. 31. Gsászta község képvis. testületének ingatlan vétele tárgyában hozott határozata. 32. Vókány község képvis. testületének kisajátítási szerződés jóváhagyása tárgyában hozott határozata. 33. Gyűdi körjegyzőség községei által a Viszlón és Gyűdön felállítandó postahivatal fentartási költségeinek viselése tárgy-ban hozott képvis. testületi határozat.’ Kassa község képvis. testületének kez az építése tárgyában hozott határozata. 35. Dráva- Szabolcs község képvis. testületének községi követelések leírása tárgyában hozott határozata. 36. Rác-Tőttős s a szomszédos községek iparosainak kérelme a németbólyi ipartestület leendő beosztás iránt. 37. Bisse község 1893—1896. évi febr. hó végéig terjedő megnehezményezett bírói számadása. 38. Karancs község képvis. testületének bika-istálló építése tárgyában hozott határozata: 39. Mágocs község képvistestületének szerv, sza-