Pécsi Figyelő, 1899. október-december (27. évfolyam, 224-298. szám)

1899-10-01 / 224. szám

1899 október 1. PÉCSI FIGYELŐ Napirend 1899. október 1-én és 2-án. Kaptár: vasárnap, okt. 1.— Róm. kath.: Rózsafüzér. — Prot.: Rémig. — Görög-kel.: (szept. 19.) Trofim. — Zsidó: Tischin 27. — Nap kél 6 óra 1 perckor; nyugszik 5 óra 37 perckor. — Hold kél 2 óra 56 perckor éjjel; nyugszik délután 4 óra 20 perckor. — Hétfő, okt. 2. — Róm. kath.: Leodegar. — Prot. : Leodegar. — Görög-kel.:­­szept. 20.) Eusz­­ták. — Zsidó : Tischin 28. — Nap kél 6 óra 3 perc­kor; nyugszik 6 óra 35 perckor. Hold kél 3 óra 58 perckor éjjel; nyugszik 4 óra 39 perckor délután. Időjárás. Kilátás a központi meteorológiai inté­zet jelzése szerint: enyhe idő, nyugaton csapadék várható. Örökimádás temploma hölgybizottságának ala­kuló ülése vasárnap d. e. 11 órakor a Kath. Körben. Budai kiisvárosi Kath. Kör rendkívüli közgyű­lése d. u. 4 órakor vasárnap. Szüreti ünnepély a Petőfi-vendéglőben vasár­nap este. Fegyelmi választmány a vármegyeházán hét­főn délután 3 órakor. Színház: vasárnap d. u. 3 órakor a »Szultán«, operett, este a »Gyerekasszony«, népszínmű. Hétfőn este »Bánk bán«, tragédia.­­ (Személyi hír.) A Duna apadása folytán szünőben van már a mohácsi árvíz veszedelem. Tormai Károly alispán, ki mint miniszterileg kiküldött biztos az árvízvédelmi munkálatok ellenőrzése végett Mohácson tar­tózkodott, ma reggel Mohácsról hazaérkezett. Dr. Fejérváry Imre báró főispán ma délután a 3 órai vonattal Budapestre utazott. Október 2-án fog visszatérni Pécsre.­­ (A püspök bérmaútja.) Hetyey Sámuel megyéspüspök holnap fejezi be a má­­gocsi esperesi kerületben bérmaútját, melyet hétfőn Kárászon kezdett meg s kedden Szász­váron, szerdán Köblényben, csütörtökön Bika- Zon, tegnap Mocsoládon és ma Mágocson foly­tatott, holnap pedig Magyarszéken fog befejezni. A megyéspüspök hétfőn hazajön Pécsre, hogy itthon kinyugodván a bérmaut fáradalmait, csütörtökön a dombóvári esperesi kerületben kezdje meg bérmautját. A megyéspüspököt bérmautjában mindenütt nagy ünnepies fogad­tatásban részesítették. A bikali bérmálási ün­nepségekről a következőkben számol be tudó­sítónk : Csütörtökön volt a bérmálás szentsé­gének feladása, mely alkalommal az egész község ünnepies mezbe öltözött. Két óriási díszkapu hirdette a szent ünnepet; az egyik díszkapu a templom előtti főtéren volt fel­állítva, a másik pedig a szászvári oldalon. Harangzúgás között s/19-kor érkezett meg a püspök Banny Gábor kanonok és Máthé Ödön főbíró kíséretében. Szilvásy Mihály esperes és Sipos István szertartó előresiettek, hogy a szent ünnepségekre az előintézkedéseket meg­tegyék. A püspök magyarnyelvű prédikációt mondott, mit annál is nagyobb örömmel kon­statálunk, mert tudvalevőleg a bikaliak német­­ajkúak voltak és a magyarosodás végre annyira előrehaladott állapotban van községükben, hogy a magyar prédikációt is megértik. A püspök csendes misét mondott és a mise után kez­detét vette a bérmálás. Bérmálás után a püs­pök examinálta a tanulókat és mindenütt ki­elégítő szép feleleteket kapott. A kis nebu­lók nem jöttek zavarba a nagy vendégek előtt, hanem szépen, nyugodtan feleltek a fel­adott kérdésekre. Az examinálás után harang­zúgás között fényes kíséretével átvonult a püspök a plébániába, hol fogadta a községi tisztelgőket, majd dr. Puchner Károlyné szül. Nitzky grófnő kegyurnőnél látogatást tett. A kegyurnő a püspök látogatását azonnal viszo­nozta. Az ebéd Ujváry Géza bikali plébános barátságos, vendégszerető házánál volt. Jelen voltak a püspök körében Hanny Gábor ka­nonok, Szilvásy Mihály szászvári esperes-plé­bános, Máthé Ödön főszolgabíró, dr. Rónaky Kálmán árvaszéki ülnök, Magyar Miklós zá­­vodi, Szekeres Ferenc kárászi, Halvax József­­ mágocsi, Rajczy János szalatnaki, Molnár József vaszari és Smeller József köblényi plé­bánosok, Magda Elek bikali jegyző, Magyar Rezső bikali és Kornfeld János nagyhajmási tanító.­­ (Tanfolyam a vincelérisko­lában.) A városi vincellériskolában holnap (vasárnap) nyílik meg az uj tanfolyam. A tan­folyamra az idén szép számban jelentkeztek a hallgatók s annak megnyitása holnap a szo­kásos ünnepségek között történik meg s meg­nyitásán a városi Tanács is képviselve lesz.­­ (Kitüntetés.) A király Tillmann Adolfnak, a magyar Általános Hitelban igaz­gatójának, a hazai pénz- és iparügyek előmoz­dítása körül szerzett érdemei elismeréséül a a harmadosztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta.­­ (Hímen táblája.) A pécsi állami anyakönyvvezetői hivatalnak házasulandók ki­hirdetési tábláján e héten a következő új je­gyespárok nevei olvashatók: Mangold János, rk., Pécs — Weber Gertrud, rk., Szajk ; Szemmelrock Fülöp, rk., Budapest — Noviics Ilona, rk., Pécs; Hegedűs József rk., Siklós — Dávid Ka­talin, rk., Pécs ; Lieber Ferenc, rk., Pécs — Friedl Ilona, rk., Pécs; Mocsáry Kálmán Győző János, rk., Pécs — Halászek Mária, rk., Pécs; Csordás Hegedűs István, rk., Pécs — Kreka Anna Mária, rk., Pécs; Reisz József, rk., Pécs — Geth Éva, rk., Pécs; Wochner András, rk., Árpád — Pek­er Anna, rk., Árpád; Kis Tóth János, ág. ev., Pécs — Petri Julianna, ev. ref., Nemeske.­­ (Adókönyvek kiigazítása.) A folyó évre érvényes állami adók és az ezek után járó községi és útadók előírása végleg befejeztetvén, a városi Tanács felhívja az adó­fizető polgárokat, hogy adókönyveiket kiigazit­­tassák. Ezért már mától kezdve 15 napig le­het jelentkezni a hivatalos órák alatt a városi adóhivatalban.­­ (A titokzatos lövés.) Knezevics Mihály csurgó-dülőbeli szőlőbirtokos, ma korán reggel kint járt a szőlejében. Mikor úgy hat óra tájban bement a présházába, alig tette be a présház ajtaját, egy lövés dördült el a nyo­mában. Szerencsére, a lövés az ajtót érte s a sörétek abban akadván fel, Knezevicsnek semmi baja nem lett. Mire kiment a présházból sen­■ * ir­ ttt ~izrrr-..rxrrj:-' -».'«iriiii' uijw mert végre megérkezett a fizetésemelések jóvá­hagyása. Igaz, hogy egy évet elvesztettek, mert csak a jövő évtől engedélyezte a minisz­ter, míg ők erre az évre is számítottak ; de hát jobb később, mint soha! Várt leány vá­rat nyer , mondja a közmondás s ha ez a vár kissé rozoga is, ha lőrések vannak is rajta, mindegy, azért csak vár az ! S azután meg úgy is van jól, hogy ne legyen öröm üröm nélkül, mert bizony akkor nagyon elbizakod­nánk, ha úgy teljesülnének a vágyaink egész­ben, a­hogy mi szeretnénk! Élvezni az örömöt üröm nélkül még a színész se tudja. Pedig kell-e nagyobb öröm egy színésznek mintha száz forint van a zse­bében. Hát az utcákon e héten egyik nap élénk feltűnést keltett egy fiatal színész. A külseje ugyan nem adott semmi okot arra, hogy meg­bámulják, hanem az a gyorsaság, melylyel az utcákon végigsietett, méltán okozott feltűnést. Lépteit csak olyankor lassította meg, mikor val­ami üzlet közelébe ért. Ott betért és ud­variasan fordult az üzlettulajdonoshoz. — Kedves uram, nem váltana fel egy százast ? — Szívesen. A fiatal színész nyugodt előkelőséggel nyúlt tárcájáért és oly mozdulattal, melylyel mint színpadi herceg milliókat ad, hogy elve­szett gyermekét visszakapja, dobta oda a pénzt és tette zsebre a felváltott összeget, melynek egy részét ezüstben kérte. Az üzletből gyors lépteket a Royal-kávéházba vitte az útja. Ott letelepedett egy népes asztalhoz és panasz­kodott : — Borzasztó ! — A foga fáj ? — kérdezte részvéttel egy ismerőse. — Dehogy. Hanem a zsebemet húzza ez a sok ezüst. Nincs véletlenül egy százasa? — Tessék? Az egész társaság figyelme feléje terelő­dött és a csodálkozás tetőpontra hágott, mi­kor tényleg be is váltott egy százast a fizető pincérnél. Aztán nem is időzött tovább. Sietve távozott és feltűnést keltő gyorsasággal haladt végig az utcán. Lépteit csak olyankor lassí­totta meg, mikor valami üzlet közelébe ért. Ott betért, nyugodt előkelőséggel nyúlt tárcá­jáért és olyan mozdulattal, melylyel mint szín­padi herceg stb. stb. szólt oda az üzlettulaj­donoshoz : — Kérem uram, nem váltana fel egy százast ? Azonban most már nem akadt olyanra, a­ki felváltaná a százast s neki nem vált többé örömére, hogy a sok ezüst forintost valamelyik kávéházban­­ visszaváltsa. S végre is adós maradt a pikkoló árával a »Bedő«-ben, mert nem volt felváltva százasa. Hát ez ugyan ideális állapot, de nem praktikus. Annyi a haszna, mint az idealisták újságjának, mely furcsa kis újság. Például, ha valaki igy mutatná be magát: 3 — Spárga Nép. János vagyok, a Laplace elmélet kétségbe vonója. Vagy például, ha valaki azt nyomtatná a vizitkártyáira: dr. SAV JÁCINT, m. kir. szkeptikus. Ilyenekhez hasonlóan tűnik föl most, hogy a magyar idealisták Selmecbányán újságot ala­pítottak Idealista címmel. Milyen jó, ha az em­bernek nincs egyéb dolga, minthogy idealista legyen ! És ennél is mennyivel jobb, ha az em­bert nem az élet körülményei és tapasztalatai teszik ideálistává vagy realistává, opti- vagy pesszimistává, hanem egyszerűen az, hogy le­fizeti az évi hat forint tagdíjat, beiratkozik a Magyar Idealisták Egyesületébe és előfizet az ideálistá­ra, a magyar idealisták lapjára. És hogy az ideálistaság se olyan cím, a­melyet mindenki megkap, a­ki rózsaszínű és arany­keretes cvikkeren nézi a világot, mutatja az idealista újságnak egy verse, a­mely alá ez van aláírva: Goldberger Miklós, magyar idealista. Oszlopa az újságnak — de lehetne is más ? — Bodnár Zsigmond, a magyar Brunne­­tiére, a­ki a legutóbbi számban is megírja a szép, jó és igaznak hanyatlását Krisztus előtt 41- től napjainkig. Mert Bodnár Zsigmond lesz az utolsó idealista, ha már mindenkit az önző vágyak rontanak el. Még az is érdekes e lap­ban, hogy a redakciója máskép van szervezve.

Next