Pécsi Figyelő, 1900. január-március (28. évfolyam, 1-71. szám)

1900-01-01 / 1. szám

1900. január 3. PÉCSI FIGYELŐ A kir. törvényszék felebbviteli tanácsához 1899-ben beérkezett 594 felebbezés (1898-ban 565). Az előző évről maradt elintézetlen da­rabokkal együtt elintézésre várt 1899-ben 788 felebbezett ügy, melyek közül elintézve lett 587. A folyó évre áthozatott 201. Felülvizs­gálat és felfolyamodás érkezett 1899-ben 218 (1898-ban 285). Elintézendő volt az 1898-ról maradt hátralékkal együtt 231. Elintéztetett 1899 ben 219 . — áthozatott a folyó évre 12. A pécsi m. kir. pénzügyigazgatósághoz az elmúlt 1899. évben 613­5 ügydarab érke­zett be, míg az előtte való 1898. évi ügyfor­galom csak 59546 ügydarab volt, tehát a múlt évben az ügydarabok száma 1759-cel szapo­rodott. Hogy az 1899. évben érkezett ügyda­rabok közül mennyi intéztetett el a múlt év folyamán, azt eddig még nem tudni, mert a m. kir. pénzügyminisztériumhoz felterjesztendő osztályonkénti részletes ügyforgalmi kimutatás, a munka nagy terjedelmét tekintve, csak né­hány nap múlva készül el. A pécsi ügyvédi kamara ügyforgalma a következő volt: Beligazgatási ügydarab érkezett 600 (1898-ban 507 volt). A fegyelmi iktatóba ér­kezett 658 ügydarab. (1898-ban 691 volt a fegyelmi ügydarabok száma.) Katonáék újéve. — Saját tudósitónktól. — Pécs, 1900. január 2. A közös hadsereg rendeleti közlönye, a bécsi »Verordnungsblatt« újévi számában közli a közös hadsereg tartalékában történt előlép­tetéseket. Sűrűn nyomott, épen 155 oldalt tesznek ki ez előléptetések, melyek közül a bennünket érdeklő előléptetéseket a követ­kezőkben közöljük: Tartalékos hadnagyokká kinevezted a 44-ik­ gyalogezrednél Schultz Ferenc, Ii Jenő, dr. Fischer Márton, Villy Károly, Vlaszathy Jenő, Heller Antal, Knapp Antal, Müllherr Ferenc, Schwarz Tivadar, Háhn József, Weiner Emil tiszthelyettesek. Tiszthelyettesekké kineveztettek: Gaál Elemér, Mihályffy Dénes egyéves önkéntesek. Kadétőrmesterekké kineveztettek: Zsolnay Gyula, Pollák Ede, Rába Emil (a póttartalék­ban), Németh Ernő, Tevely Elek, Stankovits Géza, Szaxer Károly, Szálkai Móric, Névy Zoltán, Schwarz Vilmos, Erhardt Henrik dr., Láncy Albert (áthelyezve a 32-ik gyalogezred­től), Schlott Vilmos (áthelyezve a 67-ik gya­logezredtől), Fodor Jenő (áthelyezve a 32-ik gyalogezredtől), Nagy Jenő, Kunfa József, Bo­­ross Zoltán (áthelyezve a 60-ik gyalogezred­hez), Csuha György (áthelyezve a 86-ik gya­logezredhez), Stégel Lajos (áthelyezve a 48-ik gyalogezredhez) tartalékos altisztek. A 44- ik gyalogezrednél a tartalékba át­helyeztettek : Melcsek Lajos, Bozó Pál, Simalya Vendel, alsószilvágyi Gaal József, segédorvos­­helyettesek. Továbbá Rosenzweig Adolf, Schwarz Ernő segédorvosok és Baintner Imre segédor­vos-helyettes. Az 52 ik gyalogezrednél Anderlik Béla, Ujvárosy Sándor, Doppler Egon, Scheirik Ti­vadar dr., Szántó Aladár, Hirsch Sándor dr., Schröfe Leo, Petz Frigyes, Stein Ferenc, Sugár Jenő tiszthelyettesek hadnagyok lettek. Tiszthelyettesek lettek: Foglein Vince, Fischer Mátyás, Singer Arthur, Szalai Ágoston, Here Alfréd, Papp Antal dr., Leskó Lajos, Husvéth Mihály, egyéves önkéntesek. Kadétőrmesterek lettek : Bürgner Albert, Brechtel Frigyes, Wache Vilmos, Patkós Va­lentin, Mauritz Gyula, Fenyves Sándor, Perényi András (áthelyezve a 83-ik gyalogezredhez), Kálmán Péter (áthelyezve a 38-ik gyalogezred­hez), Uszetty Ferenc, Hiller Gábor, Martin Já­nos, Goldmann Illés, Grosz Jakab, Stern Béla (áthelyezve a 86-ik gyalogezredhez,­ Hajgató Béla (áthelyezve a 83-ik gyalogezredhez,) Krausz Ábrahám (áthelyezve a 6-ik gyalogez­redhez), tartalékos altisztek. Az 52-ik gyalogezrednél a tartalékba át­helyeztettek Ratkovics Károly, Márkly Ferenc, Bader Sámuel, Hip István, segédorvoshelyette­­sek. Továbbá Lager János tiszthelyettes, Pauna Márk segédorvos­ vényére, a­mely az ember testi és lelki ter­mészetének mindkét sphaerájában csodálatos módon szigorúan érvényre emelkedik. Ebben keresendő az oka annak, hogy én a psycholo­­giában és physiologiában tett tanulmányozá­saim alapján indíttatva érzem magamat e kérdéshez hozzászólani, felhasználván a hason­­nemű, német fejtegetésekből vett anyagot. Miképen az értelmi tünemények az agy­velő működésének módjában találják kútforrá­sukat és a miképen minden gondolkozás, ér­zés és törekvés csak az agyvelő titokteli mű­ködése által válik lehetségessé ; amint a látás, hallás, érzés stb. csak az erre rendelt érzéki szervek működése által történhetik meg ; amint egyáltalában minden physiologiai ténynek meg­van a lelki jelentősége , úgy kell, hogy minden psychicai végbemenet nyomokat hagyjon a physiologiai sphaerában és ilyen módon a physiologiai tényekkel szemben a viszonossági jogot gyakorolja. A gondolatok , érzületek­ és törekvéseknek anyagtalan mozgásai megegyez­nek első­sorban egészen határozott, de mind­eddig még nem elegendően kikutatott és azért még fel nem ismert töme­si mozgásokkal és átváltozott átalakulásokkal (metamorphozischen Umgestaltungen) az agyvelőben; innét terjed­nek el a psychicai befolyások az idegek vezető közegeiben egészen a physiologiai sphaerák legkülsőbb határáig, a­hol azok, ha elég erő­sek, nyilvánulnak és azután érzékeink által észrevételnek. A szenvek, szenvedélyek és in­dulatok a testi szervezetben mély és erős nyomokat vésnek, oly­annyira erősek, hogy azoknak képlési alakításai a test külsején, leginkább az arcban hasonlítanak a képjeles­­iráshoz ; azoknak ingadozásai csodálatos erővel áthatják az agyvelőt és az idegeket, a vért és az izomállagot. A szentirás azt mondja : »És Kain fö­lötte megharaguvék és beesek az ő orcája«. És mondá az Úr neki: »Miért haragudtál meg és orcád miért esett be?« — Hogy a harag, gyűlölet és irigység befolyása következtében az arc beesik, ez általánosan elismert tény. Hogyha magunkat gyakran engedjük át a ha­ragnak, úgy a harag befolyásának nyomai láthatóvá lesznek csaknem az egész testen: a szájnak állása, a homlok ráncai, a dagadozó erek, az öklelő szemek, a görcsös kezek és még sok más physiologiai abnormitás meg­bélyegezi a rossz szellemet, a daemont, a­mely bennünk dúl, mint a harag szelleme. Ez az arcban oly erős s rettentő kifejezésre jut, hogy a bölcsőben fekvő csecsemő is bi­zonyossággal sejtve és érezve, fedezi fel a rossz szellemet, mely a psychicai belsőben olyannyira dühöng, hogy az félelméből aka­ratlanul is sírni kezd. A bizonyítékok hosszú sorozatát lehetne itt felemlíteni, melyek világosan beigazolják, s hogy minden lelki ténynek van physiologiai jelentősége; ámde én csak néhány esetre aka­rok ráutalni. 1899-1900. — Saját tudósítónktól. — Pécs, 1900. jan. 2. Mintha a tél közepén tavasz jött volna a vén földre, úgy léptünk át az 1899-ik év­ből az 1900-dikba. Nem volt a karácsonyi hidegből már semmi; a hó is elolvadt vég­kép s bizony locspocsos idő volt a kettős ün­nepen. A nap is sütött és enyhe szél jött le a hegyekről s az ember sokszor azt hitte, hogy ibolyák illatát hozza magával. Az idei Szilveszter vasárnapra esvén, valóságos népáradat járt egész nap az utcá­kon. Az 6 évet bezáró templomi ájtatosságok sora délután 5 órakor kezdődött a székesegy­házban tartott ünnepies »Te Deum«-mal, a­melyet Hetyey Sámuel megyéspüspök pontifi­kált fényes segédlettel. A »Te Deum« után Schlick jezsuita páter tartott egyházi beszédet, mely nagy hatást tett a hívekre. A plébánia templomokban este 6 órakor volt az évzáró hála­adás s ezek után a nép hazatért, hogy csak­hamar meginduljon a Szilveszteresti népván­dorlás. És az egész este késő éjfélig tömve vol­tak a kávéházak s a Vigadóból és a Scholtz­­sörcsarnokból a közönség egy része kiszorult az ott tartott Szilveszter-estélyekről. A „Pécsi Polgári Baloskor“ a Vigadó­ban rendezte a szokásos Szilveszter estélyét. Tekintettel a hanyatló század alkonyára és a kezdődő század születésére az idén különös fény­nyel,nagy szakértelemmel és túl nagy buzgósággal olyan valamit akart produkálni, a­milyen még Pécsett nem volt. Fáradozásuk nem bizonyult hiábavalónak, mert a nagy számban megjelent közönség mindvégig igen jól mulatott, a sok kacagtató, humoros egyveleg folyton jó kedv­ben tartotta őket s jó kedvvel fogadhatták az uj század hajnalhasadását. A Vigadó terme szokatlanul élénk volt, pezsgő vidám élet ural­kodott mindenütt. Az estély programmját a daloskor nyi­totta meg Huber Károly honfidalával. A gyö­nyörű énekszám után a kuruc dalok követ­keztek. Valóságos tapsorkán keletkezett, ezzel jutalmazták a derék közreműködőket. Ezután Holländer Viktor kedves dialógja következett »Találka« címmel. Az előadókat Vasata An­­nuskát és Bottlik Imrét zajosan megtapsolták. Óriási hatása volt a Sang-Hai-Nang-King cs. és kir. udvari énektársaság díszfelvonulásának Csing-Ling-Jan-Csi udvari karnagy személyes vezetése alatt. A daloskör tagjai a termeken keresztül vonultak fel a pódiumra remek japáni és chinai kosztümökben, a­melyeket a daloskör számára Tiszay Dezső színigazgató volt szíves használatra átengedni. A megtestesült japáni és chinai alakokat óriási derültséggel és zajos ovációval fogadta a közönség. Hosszabb szünet után »Szer a fogfájás ellen« címmel Krón Lajos művét mutatták be sikerült előadásban. Előadták Móritz Anna, Horváth György és Brunauer Ernő. Ki nem tudná azt, hogy egészséges, erős emberek, akiket a balsors kemény csapása érintett, búbánat és aggodalmak következtében rövid idő alatt csontvázzá lesoványodtak és elenyésztek, mint az árnykép. A mélységbe esett és innét kiszabadulni nem tudó zerge­vadász csak egy éjjelen át küzködött a ha­lállal ; reggel, midőn kiszabadították, akkor fekete haja egészen megőszült vala. Ez volt a hatása az elszenvedett gyötrelemnek, a ha­lálos aggodalomnak. A rendkívüli psychicai események nyomokat hagynak még oly szer­vekben is, a­melyekről azt véljük, hogy éle­tünkre egészen közömbösek. Az érzékekkel észrevehető lelki nyomat a szervézeti sphaerában nagyon ritkán a jellege, lenyomata hasonnemű vagy hasonnevű kép­ződményeknek ; az majdnem mindig csak kü­lönböző, sőt többféle nyomok nagy számából fejlődik ; olyan alkat az, a­melyben a gondol­kodás, érzés és törekvés minden cselekedetei hosszú időtartam alatt érvényre jutottak. Az egymásután következő lelki képződmények kü­­lönféleségei miatt, a­mely képződmények ren­desen csak egy futólagos pillanatig lebegnek az öntudatban, folytonosan megváltoznak az egyes nyomok és azért csak azon képződmé­nyek nyerhetnek a szervézeti sphaerában észre­vehető, jellemző jelleget, a­melyek leggyak­rabban ismétlődnek, visszatérnek, vagy olyanok, a­melyek igen mélyen bevésődnek ; mindaz­­által valamennyi más lelki képződmény is hagy nyomjeleket, de annak legtöbbjei oly finom .

Next