Pécsi Figyelő, 1901. július-szeptember (29. évfolyam, 149-224. szám)
1901-07-02 / 149. szám
1901. július 2. Tekintetes Tanár Úr! Miután sajnálatomra gyógyfürdőbe kellvén utaznom, nem vehetek személyesen részt tanférfiai hervadhatlan érdemeinek megkoszoruzásában, engedje meg Tekintetességed, hogy nyugdíjba vonulása alkalmából, amidőn a közjóra hatott nagymérvű, buzgó, következetes s eredményes működéséért e város közönsége nevében is a teljes elismerésnek, köszönet és hála érzetének adok őszinte kifejezést, igaz szívből kívánom, hogy a Mindenek alkotója mások javát, a város és haza művelődését előmozdító fáradalmaiért hosszantartó boldog nyugodalmat adjon Tekintetességednek, hogy ekként a napi hivatalos gondoktól szabadultan családja kedves körében magas tudása és közjóra törő lelkesedése, a tanügyi irodalomnak legyen még soká szentelhető. Fogadja Tekintetességed őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. Pécsett, 1901. junius 29 én Majorossy Imre, polgármester. A főgimnázium igazgatóságának üdvözlő levele az alábbi: Tekintetes Schultz Imre tanítóképző intézeti tanár urnak Helyben. Midőn igen tisztelt Kortárs Ur tanári munkásságának 30 éves jubileumát ünnepli, a ciszterci rend pécsi karh főgimnáziumának tanári kara is megragadja az alkalmat, hogy a tanítóképzés terén kifejtett, áldásokban gazdag munkásságnak ünneplése alkalmával őszinte szívvel üdvözölje. Mi, kik ugyanegy pályán működünk, szivünk egész belsejében átérezzük s méltányoljuk igen tisztelt Kortárs Úr 30 évi működését a tanítás és nevelés rögös, de eszményien szép pályáján s őszinte szivvel kivárjuk, hogy családja boldogitására s a hazai kath. tankönyvirodalom javára testi és szellemi épségben igen soká működjék. A ciszterci rend r. k. főgimnázium tanári kara nevében. Pécsett, 1901. jun 29. Dr. Vass Bértalán igazgató. Zalai Mihály tanárszéki jegyző. A személyes tisztelgők sorából felemlítjük Schulte Imre végzett negyedéves innítványait, kik szám szerint huszonegyen búcsúztak szeretett tanáruktól. Személyesen tisztelegtek még: Németh Jenő gazdasági tanár Rimaszombatról, Schandl Ferenc (Budapest), Seöreg István (Siófok), Éber Sándor képrajztanár (Kunfélegyházáról). A pécsi tanítóképezde III. osztályi növendékei is lakásán keresték fel az ünnepeltet, ki osztálytanáruk volt. Levélbeli s távirati üdvözléseket küldett Streicher József plébános, Zvonicsek Alajos, dárdai kér. esperes plébános, Segesdi Ferenc tolnaszántói kántortanitó, Sulyok János Bács topolyáról, Albert István, a Pécsi Figyelő Albert bácsija vaszari kántortanitó. Stampfl Károly udvari könyvkereskedő és kiadó Pozsonyból, Kalamár Gyula újpesti áll. iskolai rendes tanító, a magyar Pestalozzi belmunkatársa Újpestről. A szabadkai apácák vezetése alatt álló polg. és elemi leányiskola elöljárósága. (Az ünnepély.) A Schultz Imre képezdei tanár jubileumát rendező bizottság az ünnepély sorrendjében az Erzsébet sétateret tűzte ki a gyülekezés színhelyéül, s pompás, verőfényes nyári nappal kedveskedvén az idő, már jóval reggeli kilenc óra előtt a pécs és vidéki tanügyi világ számos tagja gyűlt egybe. Miután a sétatéren összegyűlt az ünneplők nagy serege, a belvárosi templomba vonultak, hol Schulte Károly n. mároki esperes plébános, a jubiláns bátyja mondta a misét s intonálta a »Te Deum«ot, melyet az összes jelenlevők áhítattal utána zengtek. Az egész templom úgyszólván teljesen megtelt ünneplő közönséggel, mi szintén annak tanujele, hogy mennyire sikerült a jubiláló képezdei tanárnak a pécsi közönség szeretetét s nagyrabecsülését magának kivívni Az énekkar az elm arcunkra borulunk* — kezdetű templomi énekkel kezdte a misét, melyhez az orgonakíséretet Stefán Péter dárdai kántortanító szolgáltatta, nem csekély zenei tudásának teljes érvényre juttatásával, míg a mise alatt Vieer Endre bányatelepi tanító szólót énekelt. Az ünneplő közönség a mise után (a „Pécsi Katholikus Körben”) gyűlt egybe, melynek nagy terme zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel, melynek legnagyobb részét, Schultz Imre barátain kívül a pécsi és vidéki tanítótestületek s egyesületek tanítónői s tanítói képezték, kik mindannyian részesei akartak lenni a harminc éves ernyedetlen munkásság méltó jutalmaként m megtartott ünnepélynek. Pontban tiz órakor nyitotta meg Schmidt Boldizsár, a jubileumrendező bizottság elnöke az ünnepélyt s azután megválasztották a küldöttséget, mely hivatva volt az ünnepeltet az ünneplő közönség körébe meghívni. A küldöttség tagjaul Bodonyi Nándor, Kése Ferenc és Bossics Sándor választtattak meg, kik kevéssel féltizenegy óra után karonfogva vezették Schulte Imre képezdei tanárt a közönség körébe, mely lelkes, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a jubilánst. Midőn az általános viharos és percekig tartott éljenzés csillapult, a jubileumrendező bizottság elnökének kérelme folytán Borsy György tanító felolvasta a fentebb közölt üdvözlő leveleket, melyek mindegyikét viharos éljenzéssel fogadta a közönség. Schmidt Boldizsár mondotta el ezután a maga a lendületes szónoki tehetségre valló modorában üdvözlő beszédét: »Tekintetes Tanár Úr! Szeretett barátunk ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A tanítóképzést és nemzeti kultúrát 30 éven át lankadatlan buzgalommal szolgált bajnoknak tiszteletére jöttünk össze, hogy a tisztelet, a szeretet és hála szép virágaiból koszorút fonjunk az érdemnek homlokára. Engem ért a megtisztelő bizalomnak kitüntetése, hogy sikerdús működésednek elismeréséül kartársaim nevében üdvözöljelek , hogy kifejezzem a tiszteletet, szeretetet és őszinte hálát mindazok nevében, kik tanári működésedet méltányolják és irodalmi munkásságodnak kiapadhatlan forrásából merítettek a magyar népnevelés egészséges fejlődése javára. Mélyen érzem e megtisztelő feladattal szemben elmémnek erőtlenségét, de a Te lelked örök füzéből lopva egy szikrát, szivembe erőt és bátorságot meritek kartársaim megtisztelő bizalmából, az önzetlen baráti szeretetnek lángoló hevéből és a mélyen tisztelt ünneplő közönségnek kegyes elnézéséből.« Ezután hosszan fejtegeti bokros érdemeit az ünnepeknek, ritka, buzgó és önfeláldozó működését a tanügy terén s Schultz Imre életrajzának bő ismertetése után felemlíti pedagógiai irodalmi tevékenységét, majd gyújtó hatású beszédét így fejezi be: »Mit szóljak még irodalmi működésedről ? Száznál többre megy tan- és olvasókönyveidnek száma, melyek széles e hazában hirdetik alapos tudásodat és vas szorgalmadat. Minden emlékednél hangosabban hirdetik nevedet és terjesztik a katholikus valláson nyugvó keresztény műveltséget. Irályod nemes kedélyről, fenkört gondolkodásról, finom pedagógiai megfigyelésről és nevelői tapintatról tesz tanúságot. Tanügyi folyóiratainkban megjelent és ezerre menő cikkelyeid az ismeretközlés mellett a tanítók ezreit buzdítják és lelkesítik nevelői feladatuk hazafias és vallásos teljesítésére. És a legnagyobb és legelőkelőbb kath. irodalmi társaság méltányolta érdemeidet, midőn rendes tagjainak sorába való megválasztásával tisztelt meg. És hány tanitóegylet tisztelte meg már önmagát, midőn tiszteletbeli tagjai közé sorolt ? ! Az egyháznak és a hazának egyenlően hű fia és buzgó apostola, a tudománynak alapos művelője a jó tanitó. Azért méltán megillet az elismerés koszorúja. Hozzátok fordulok, kedves kortársak és kérdem: van e szivetekben szerelem virága? Oh fonjatok, fonjatok koszorút az érdemnek homlokára ! Gyűljön meg szivetekben a szeretet lángja, hand lobogjon magasan, fényesen ; vegye körül ünnepelt barátunkat az öröm glóriájával és hirdesse széles e hazában, hogy él a magyar tanítóban a szeretet és hála, mely a vulkán erejével tör elő, midőn a nemzeti kultúra előharcosai magasan lobogtatják az idealizmus zászlaját, melyen fényes hetükkel ragyog : »E jelben fogsz győzni !* Igen, élő hittel Istenben, lángoló honszerelemmel szivünkben, csüggedést nem ismerő munkássággal erőssé, ragygyá és hatalmassá teszszük édes hazánkat és a magyar nemzetet, mire Isten segítsen és a te példád követése vezéreljen !« E beszéd egy díszes kiállítású példányát az összes jelenlevők aláírásával átnyújtották az ünnepeknek. Ennek befejeztével Schmidt Boldizsár felkérte Bodonyi Nándort, az általa ez alkalomra írt és lapunk tárcarovatában közölt ódájának elszavalására, mit gyakran szakítottak félbe a közönség lelkes tapsai. A szavalat után Schultz Ferenc elérzékenyedve ölelte keblére s csókolta meg az óda szerzőjét, mely valóban megkapó jelenet könyeket varázsolt a hallgatóság szemeibe. Ezután a sásdvidéki tanitóegylet nevében Uj János rövid, de tartalmas szavakban fejezte ki üdvözletét. Ugyancsak a sásdvidéki tanítótestület nevében Kulcsár József, mocsoládi tanító lendületes és humoros költeményében méltatta a jubiláns érdemeit. A baranyavári esperesi kerület tanítóegylete nevében ünnepi szónoklatot Jung Ferenc kis-kőszegi tanító mondott, ki főleg a fölötti örömének adott kifejezést, hogy a jubiláns azon a vidékin kezdette dicséret teljes pályáját. Leovdy Alajos, pécsváradi tanító, a pécsváradvidéki tanítótestület nevében szólalt fel s magyaros érzületének hamisilatlan kifejezésével üdvözölte Schultz Imrét, mint kitűnő s jeles tanférfiút. A tamási kerület tanitóegylete képviseletében Faust Lajos bőgyészi tanító, a siklós vidéki tanitóegylet nevében Müller Imre német-mároki, a kiskunfélegyházi tanitóképezde lad egyetem. A XVI. század vége felé Gresham Tamás kezdte meg ott a felnőttek oktatását. Eszméit Dell Vilmos 1650-ben újra fölkarolta és meg is valósította. Ma már Angliában az University Extendon már közszükséglet, nálunk ma még embryo. Wlassics miniszter a szabad egyetem szabályzatát már kidolgozotta s az intézmény nemsokára valósulni fog. Egyebekben professzorok, kis és nagy diákok vakációzni indulnak. A vizsgák már lefolytak és a modern világ rendje szerint most nemcsak érett urfiak, de érett kisasszonyok is banketteznek a sikerült érettségi után. Bevett ősi szokás, hogy mikor a fiúgyerek leteszi a matúrát, szülői engedelemmel először megy lumpolni, ezen a napon szabad hajnalig kimaradni a legjobb házból való, leginkább dédelgetett mama kedvencének is és szemet hunynak, ha reggel fütyörészve, gyűrött gallérral, egy kicsit tegnapi hangulatban tér haza. A bankettező érett kisasszonyok természetesen nem lumpolnak. Ez már náluk nem jár vele a matúrával ! — Ezzel nekik még egy kicsit várni kell. Várni ama bizonyos fátyol és övig, amikor Schil*T szerint elmúlik a varázs, igen, igen, mit dem Gürtel, mit dem Schleier, reisst der holde Wahn entzwei! No, egy két farsang és majd ők is leteSzik a matúrát 99 álot naov lobVAio PÉCSI FIGYELŐ 3