Pécsi Hírlap, 1887. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1887-10-09 / 81. szám
I. évfolyam. Előfizetési árak: Etrész évre) ... 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 ., — „ Negyedévre . . . „ 50 „ Egy hóra . . . — „ 50 „ Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám, (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Pécs, 1887. október 9-én. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. 81-ik szám. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, kis-tér és Deák-utcza sarkán hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl; előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. A pécsi kereskedelmi és iparkamarának folyó évi október 6-iki közüléséből. Kamarai elnök Ráth Mátyás jelenti, miszerint a múlt közüléstől nyert megbízás értelmében megtette a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a kamara területén levő üzletemberek vasúti szállító levelei az illető felek kivonatára egy alkalmas szakember által átvizsgáltassanak, ki által is az esetleges túlfizetések visszatérítése közvetíttetni fog. A csomagokban árult czikkek mennyiségtartalmának helyes megjelöléséről szóló törvényjavaslatra a kamara a következő észrevételeket tette: terjesztessék ki a törvény ne csak a csomagokban, hanem a kötegekben és végekben árulni szokott czikkekre is, továbbá — mint az Németország majdnem minden tartományában elrendeltetett — kötelező legyen a mennyiségtartalom megjelölése a kereskedésekben előforduló dugaszolt, pecsételt, vignettával ellátott szeszes italokkal, olajjal stb. töltött palaczkoknál is ; a csomagok mindig a benfoglalt nettó mennyiség megjelölésével látandók el, tekintve, hogy a beragasztott és vignettázott csomagoknál a kereskedő nem tudja és nem is tudhatja, hogy az azokon följegyzett mennyiség a tartalomnak megfelel-e, ne a kereskedő, hanem a gyáros legyen büntethető, amiért is kívánatos volna, hogy ezen ügy nemzetközileg rendeztessék , illetve hogy legalább minden európai államban egy hasonló törvény alkottassák; minden birságnál hatékonyabb lenne az, ha az ezen törvénybe ütköző kihágások eseteiben hozott ítéletek közhírrré tétele is kimondatnék: az iparhatóságok ne alapos gyanú, hanem mindig csak az illető károsult fél följelentése folytán legyenek csak följogosítva az illető kereskedő üzletében levő illető árukat az iránt megvizsgálni, hogy a borítékra jegyzett mennyiség a benne levő tartalomnak megfelel e; s végül minthogy e törvény jelentőséget és kihatást tulajdonképen a javaslatban érintett miniszteri rendelet által fog nyerni, s minthogy a rendelet által igen sok árú nem lesz érintve, melyek egymástól nagyon eltérő és speciális intézkedéseket kívánnak, szükségesnek tartja a kamara, hogy e rendelet is előbb mint javaslat véleményezés végett közöltessék a kamarákkal. Azon miniszteri értesítés, mely szerint a vasúti szállítást igénybe vevő üzletfelek díjszabási és szállítási ügyekben kívánt felvilágosítások nyerése végett, ne a magyar államvasutak igazgatóságához, hanem a Budapesten, Aradon, Szabadkán, Kolozsvárott és Zágrábban fölállított üzletvezetőségek és a Nagyváradon, Eszéken, Szegeden, Losonczon, Miskolczon és Szolnokon fönálló forgalmi főnökségekhez forduljanak, mint amelynek feladata a külső szolgálat ellátása, egyes panaszok orvoslása és fölvilágositások, útbaigazítások megadása — a kamara területén levő czégekkel másolatban közöltetni s a hírlapokban is közzététetni rendeltetett. Kaposmérő somogymegyei községnek hitfelekezeti czélokra való jövedelmezés czéljából 2 országos vásár engedélyezése iránti folyamodását a kamara elvetendőnek véleményezte. Ipartanácsi tagokat megválasztattak: Pécsre Hartl Ferencz és Weidinger Ferencz. Baranyamegye törvk. ipartanácsába Kindl Ferencz, Meiszner Imre. Somogymegye törvk. ipartanácsába Kemény Samu, Eitner Antal. Tolna megye tervh. ipartanácsába Leopold Sándor és Schwartzkopf Géza. Tab, Zákány, Pátró, Bükkösd és Tamási községeknek, a mészáros iparnak a nevezett községekben az ipartörvény 55. §-a értelmében való korlátozása iránt beadott kérelmét, tekintve hogy az 53. §-ban fölemlített körülmények a mondott községekben fönforognak — a kamara teljesíthetőnek véleményezte. A dunaföldvári ipartestület alapszabályai jóváhagyandóknak véleményeztettek. A pécsi keresk. és iparkamara és a baranyamegyei gazdasági egyesület által 1888-ben rendezendő általános mű-, ipar-, termény- és állatkiállitás czéljaira a kamara 1000 frtot szavazott meg. A kassai keresk. és iparkamara titkára által indítványozott a hazai kamarák titkárai által szerkesztendő oly mű kiadását, mely a hazai ipar versenyképes s illetve a kereskedelmi forgalom számára dolgozó vállalatait ismertetné, a kamara helyesli és kijelenti, hogy a mű kiadási költségeihez az ez ügyben tartott titkári értekezleten megállapított arányban készséggel hozzájárul. A magyar kereskedelmi múzeum megkeresése folytán a kamara fölhívja a területén levő bortermelőket, hogy a keresk. múzeumba bormintákat küldjenek. Egyúttal kijelenti a kamara, hogy a keresk. múzeumot, mely a hazai ipar és kereskedelem emelésének életerős és jelentős tényezőjéül tekinthető, mindenkor készségesen fogja támogatni. A budapest-pécsi vasút által az 1888-ik évben szükségelt aczél, vas- és keményfa anyagok szállítása tárgyában kibocsájtott hirdetménynek az illető iparosok közt leendő terjesztése elrendeltetett. Az 1888-ik évi pécsi általános mű-, ipar-, termény- és álatkiállitás rendezési szabályzata. 1) Az 1888-ik évi pécsi általános ipar-, termény- és állatkiállitás Pécs és Baranyamegye sz. kir. város törvényhatóságának pártfogása alatt Pécsett a városi tornatéren, az azon levő középületekben (a gyermekkerti helyiségekben, a színkörben), és a még építendő kiállítási csarnokban tartatik meg. — (Egészben 12,600 □ méter nagyságú terület bocsáttatik rendelkezésre.) 2) A kiállítás 1888. évi augusztus hó 12-től számítandó négy héten át vagyis 1888. szept. hó 9-ig tart. Az egyes időszaki kiállítások ideje külön szabályzatok által határoztatik meg. 3. Kiállíthatók : a) Baranya megyéből minden mezőgazdasági, borászati, erdészeti, bányászati és egyéb őstermelési termény, valamint állatok. b) Külföldről az a) pont alatt fölsorolt termények csak annyiban, amennyiben azok Magyarországon csak igen gyéren vagy épen nem fordulnak elő. A „Pécsi Hírlap“ tárczája. A palaczkfalvi antiszemiták. Palaczkfalva a Kárpátok magas bérczei által alkotott fensíkon fekszik. A sok közül leginkább arról nevezetes, hogy két héttel van elmaradva a világtól. Mikor a veres szilvát már javában ették az egész országban; Palaczkfalván még olyan zöld volt, hogy aki ránézett, menten hideglelést kapott. Úgy van most a kukoriczával. Mindenütt törik, haza hordják s estenden meghántják, aztán elteszik; Palaczkfalván pedig még csak most kezd lenni az úgynevezett „gyenge kukoricza“, ami akár sütve akár főve nem megvetendő csemege. Aki azonban azt hiszi, hogy ez a gyenge kukoricza 2 hét múlva megérik s a palaczkfalviak megtörik, meghántják, az szörnyen csalódik. Az a kukoricza nem ér rá megérni. Nem azért, mintha tolvajok találkozik ilyen mesterember is palaczkfalván) elébe vágnának a gazdának, fölmentvén őt a törés s búzahordás nagy munkájától, hanem azon egyszerű okból, mert a Poloni na Rúna — ez különben egy becsületes havas — egészen hóval van tele. Már ilyen jókor ? Meghiszem azt. Máskor korábban szokott előhírnöke lenni a télnek. De mivel az idén csak julius közepén hányta le magáról a hólepelt, hogy az ezredéves szokás meg ne zavartassák, kissé későbben — tehát nem szeptember elején — emlékeztette az emberiséget, hogy a föld is megkívánja a magáét s hosszú áldásos munkája után pihenni kiván. Ez a Polonina Rúna Palaczkfalva fölött mered az égnek. Ezzel, azt hiszem, meg van fejtve a rejtély, miért nem fog megérni a palaczkfalviak kukoriczája az idén. Különben ez az intermezzo máskor is meg szokott történni velük. Elfagyott lesz az egy szálig. Hanem azért nem ez képezi náluk a közbeszéd tárgyát. Eszük ágában sincs! Sőt ha egy tourista arra vetődnék — más ember gondolatban sem mer arra járni — bizonyára megütődnék ama szokatlan vigságon, mely a palaczkfalviaknál nem közönséges módon nyilvánult ezúttal. Az egész falu öregét-apraját együtt találjuk a kertek alatti tisztáson. Ez az egyetlen tér, melyen együtt lehet a falu népe s kitombolhatja magát kénye-kedvére. A tér közepén 10 bordónak beütve a feneke, mikből kalapjaikkal merik a férfiak a jól kis üstön főtt szilvapálinkát. Ilyen mennyei itókában nem vásott a foguk soha, lévén az ő megszokott házi italuk a komisz, bunda pálinka, más néven gersemicze. ! Méltó ihlettel isszák tehát férfiak, nők, gyermekek vegyesen. Ki tudja, lesz-e módjuk valaha ilyen mannában duskálkodni?! E szomorú s minden bizonnyal beteljesedő előérzetnek adott kifejezést a község érdemes bírája Mitróka Demeter uram, mikor hosszú köhécseléssel előkészített nagy tósztját elmondta: — Becsületes palaczkfalviak! Ez az első és utolsó alkalom, mikor torkig ihatjátok magatokat az isteni szilvaléből. Fogjátok tehát üstökön, nehogy elszaladjon! Elmondom! A falu egyetlen dudása, hallomásból-e, vagy ösztönből valami istentelen, kottára le nem irható accordból tuss-félét erőszakolt ki rozoga hangszeréből, mi óriási hatást idézett elő. De azért éljenzésben nem törtek ki. Nem tudják ők, hogy ez a szokás a nagy világban. A helyett tele merték kalapjaikat, összeütötték — kocczintást jelezve — s kellő óvatossággal, nehogy a drága ital futásnak eredjen s nagyot nyeltek. Nyeltek, még egyszer mondom, mivel Palaczkfalván nem szokás inni. Az olyanra, ki ezt esetleg feledésből megreszkirozza, nyomban „strófát“ szab az érdemes biró. Mikor két bordónak nyakára hágtak, az asszonynépség nem fért a bőrébe. Viszketett a talpa, mozgott a tenyere, félre csúszott a kontya, s örömárban úszott a szeme. Mikor pedig a palaczkfalvi asszonyoknál e tünetek jelentkeznek, nem szabadul meg tőlük