Pécsi Közlöny, 1894. május (2. évfolyam, 52-60. szám)

1894-05-08 / 52. szám

1894. május 8. „PÉCSI KÖZLÖNY“ Színház. A citerás ismétlései és a „Fanchon asz­­szony leánya“ frivol szövegű és gyenge zenéjű operettje töltötték be nagy részben a műsort. Kaposi Józsa temperamentummal, forrásban 3 A gőzkomp Mohácson. A Mohács és a Margita-sziget között csavargőzössel való köz­lekedés a sok huza­vona után valahára e hó 10-én fog megnyílni. Miután a város által megrendelt új csavargőzös csak augusztus hó­ban készül el, a városi elüljáróság addig is az Első szab. Duna-gőzhajózási társaság egyik kisebb csavargőzösét bérelte ki. A szükséges kompok azonban újak s úgy ezek, mint a ki­kötéshez szükséges álló hajók a város tulaj­donai. Megzavart pásztorórák. A budai külvá­rosi temető gyengéd kezek gondozása alatt valóságos parkká fejlődött. A lombos fák és árnyas cserjék mögül egy-egy kényelmes pad hivogatóan integet a sétálók felé és nem hiába, mert a szerelmes párok régen méltányolják már e rejtett helyek „siri“ csendjét, idylli magányát, hol a sűrü bokor elfödi őket a csalfa emberek irigy szemei előtt. De hát romlott a világ, még a regényességnek is gyik­­lesével ront már neki. Vasárnap estefelé há­rom szál 52-es bakából álló őrjárat fölszegzett szurony­nyal cirkált a temetőben, durva mód kikergetve a szobacicásokkal enyelgő kolle­gáikat, mert a katonáéknak meg lett tiltva a temetőben való őgyel­gés. Vége tehát a pásztoróráknak ott a sírok között, melyekről a néma padok, ha beszélni tudnának, meg a sajtáros dámák, ha akarná­nak, annyi szépet regélhetnének. Mily hiú és múlandó minden a nap alatt! Katona-udvariasság. Beck báró tá­borszernagy, a hadsereg vezérkari főnöke, a leereszkedő nyájasságnak szép példáját adta. Az excellenciás úr épp most tartott szemleutat Boszniában. Mielőtt Bécsből elindult, a vezér­kari hivatal egyik szolgája, kinek leánya egy szerajevói divatáru-üzletben van alkalmazva, arra kérte a táborszernagyot, hogy a bosnyák fővárosban létekor tudakozódnék leányának sorsa és magaviselete felől. Br. Beck a napok­ban fordult meg Szerajevóban s mikor teen­dőit elvégezte, magához hivatta a hivatalszol­gának leányát és kikérdezte hogyléte iránt, azután pedig a munkaadónál informáltatta magát a boltos leány magaviselete felől, hogy a gondos apának referálhasson megbízatása eredményéről. Linder György bünpöre, Linder György bűnügyében a királyi ügyészség azt a vádindítványt tette, hogy a törvényszék Lin­dert a büntetőtörvénykönyv 318. szakaszának 2-ik pontjába ütköző és hivatalból üldözendő csalás büntette miatt helyezze vád alá. A budapesti büntetőtörvényszék szombaton tár­gyalta az ügyészség vádindítványát és azt elfogadta. A megokolás szerint Linder György, mint egy harmadik személy megbízottja vette fel Petrovics Geraszim volt szentendrei püspökhelyettestől az ötezer forintot. Linder­­nek másik bűnügyében, amelyet a torontáli telepesek indítottak ellene, mert hatszáz forin­tot csalt ki tőlük, hogy ügyüket a kormánynál elősegítse, még nem fejezték be a vizsgálatot s igy a két ügyet valószínüleg nem egy vég­tárgyaláson intézik el. Tűz és gyermekh­alál. Áldozó csütör­tökön délután, mint levelezőnk írja, Bachesz János , a­b­a­r­c­i telkes, családjával falusi szokás szerint a ház előtt csevegve töltötte az időt. Egyszerre az anyósa elkiáltja magát: Jézus Mária, a pajtánk ég­ erre Bachesz felug­rik, hogy a még csak fellobbanó tüzet eloltsa és 4 éves kis fia is utána fut. Nem sikerülvén az oltás, gazdasági eszközei mentéséhez fogott, a kis fiú pedig látván a lángok terjedését, megrémülve az ott fekvő szalma közé bújt. Az apa tovább folytatván mentési munkáját, fiacskája elrejtőzését nem vette észre, csak mikor már az egész épület elham­vadt és a pernye eltakarításához fogott, találta meg alatta fiacskája megszenesedett holttestét. Pritz - Hegedűs -Ugrósdi-Bar­­rois-féle csalás és okiratha­­misitás. (Bűnügyi végtárgyalás Első nap.) A megyei árvaszéknél előfordult s nagy szenzációt keltett csalási ügy tegnap végre tárgyalás alé került a pécsi kir. törvényszéknél. A bíróság 9 óra után vonult a terembe. Elnök: Ciglányi Béla, szavazóbírák : Gö­­b­e­l Gyula és K­o­s­z­é­r János ; jegyző : dr. Berzsenyi Jenő. Közvádló : Z­s­o­l­n­a­y György. Vádlottak : Pritz József pécsvá­­radi jegyző; Hegedűs Károly megyei köz­gyám, azelőtt községi jegyző Somogy megyé­ben ; U­g­r­ó­s­d­i Adolf dijnok, azelőtt szeder­kényi jegyző ; B­a­r­r­o­i­s Ödön írnok, azelőtt villányi jegyző. Mindhárom utóbbi elmozditta­­tott a jegyzőségtől, illetve Barrois lemondásra kényszerittetett. — Védők : P­r­e­i­n­i­n­g­e­r Ferenc (Pritzó), Jilly Alajos (Hegedűsé), E­r­d­ő­s­s­y Lajos (Ugrósdió), dr. Lieber György (Barroisó). A vád: Rothmuth János nevére valamikor régen 630 frt lett a gyámpénztárba befizetve. A gyermek — miután szülei meg­haltak — felnőtt a­nélkül, hogy örökségéről tudomása lett volna. Pritz, miután az ösz­­szeg már 1837 frára nőtt, rábeszélt egy Wo­l­­m­u­t­h nevű embert, kinek a pénzhez semmi köze, hogy vegye föl az összeget. Wolmuth azon hiszemben, hogy valami rokonától ma­radt rá a pénz, lépre ment és Pritzet megha­talmazta az örökség fölvételére. Most évi de­cember 23-án Pritz az árvaszéknél tényleg föl­vett 1837 frtot és 70 frt, s ebből 25 frtot adott Wolmuthnak, 800 frtot Hegedűsnek és 20 frtot Ugrósdinak , s a többit megtartotta magának. Pritz, Hegedűs és Ugrósdi jól tud­ták, hogy a pénz Wolmuthot meg nem illeti, de hát hamis okmányokkal manipuláltak s igy vitték keresztül a dolgot. Ugrósdit a bünré­­szesség terheli, mert a csalás lehetőségét elő­segítette. Amint ez a turpisság kitudódott, vizsgá­lat indult meg az árvaszéknél, és ime kiderült egy másik eset, mely az előbbihez — mint egyik tyúktojás a másikhoz— nagyon hasonlít. A kihallgatás. A törvényszék előbb a második ügyet vette tárgyalás alá, mi­ért is Pritzet kivezették. Hefner József püspökbogádi lakos a következőképen adja elő a dolgot: Barrois őt magához hivatta, mert öröksége van az ár­vatárban. Miután neki volt már valami ilyes ügye, fölkereste Barroist, ki őt Hegedűshöz vezette. Hegedűs helyett azonban más, a sze­­mélyleirás szerint Ugrósdi, fogadta és csak azután, másnap beszélt Hegedűssel. Ez aztán fölvilágosította őt, hogy Hefner Jánosnak öröksége van, mely bizonyára őt, Hefner J­ó­­zsefet illeti. Barrois irt egy bizonyítványt, mely szerint ez a két Hefner egy és ugyanazon sze­mély, s ezt Hegedűs adta át a dupla nevű Hefnernek, hogy vigye Szabolcsra és írassa alá. Hefner vagy 40 év előtt csakugyan lakott Szabolcson s két elöljáró alá is írta a bizonyít­ványt, de Moróc Lajos jegyző ezt nem tette. Mikor a pénzt fölvette, a felét Hegedűsnek adta, ki azt mondta neki, hogy megszolgált érte, de még négyen is osztozkod­nak rajta. A megye károsodása e manipuláció foly­tán 512 frt 50 krt tesz ki. Barrois grábóci születésű, 48 éves, nős, 7 gyermek atyja. Tisztára akarja magát mosni, de nem igen sikerül neki. A hamis személyazonossági bizonyítványt s­z­ö­v­es­ség­b­ő­l 25 írt. Ígérete után írta le Hegedűs fogalmazványa alapján és Heffnert is csupán barátságból vezetgette föl a megyeházára. Elnök kérdésére kijelenti, hogy szívességé­ért a szép ígéretnél egyebet nem kapott. E­l­­n­ö­k : Hegedűs vallomása szerint ön 20 frtot kapott borítékban, 10 frtot pedig Ugrósdi által. Barrois ezt tagadja. Ugrósdi Adolf szliácsi születésű, 63 éves, nős, 3 gyermek atyja. Semmit sem akar tudni a csalásról. Elnök: Miért járt Moróc somogyi jegyzőnél ? U­gró­s­d­i: Csak látoga­tóban voltam nála s előhoztam, hogy vannak örökségek, melyeket az örökös nem keres, például a Hefner-féle. Elnök: De ön azt atálta Morócnak, hogy álljon kompániába a pénzek fölvétele végett; van már kompánia, még árvaszéki ülnök is. Ugrósdi tagad. Elnök: Tudja-e miért áll itt mint vádlott. Ugrósdi: hallgat. Elnök: Ha rendben volna a dolga, tudna felelni. Ugrósdi meg­marad a mellett, hogy küldetés nélkül járt a somogyi jegyzőnél. Mikor az elnök fejére olvassa további vallomását, mely szerint Moróccal közölte Hegedűs haditervét, Ugrósdi zavarba jön, vállát vonogatja s aztán azt mondja, hogy az örökségek kiutalványozása volt tervben. Zs­ol­­n­ay : Igen, de Hegedűs zsebjére s hogy ön is kapjon belőle. Ugrósdi: Nem emlékezem erre. Ezután beismeri, hogy a Wolmuth ügy­ben 23 forintot kapott, de a Hefner-féle pénz­ből nem látott semmit. Elnök: A Wolmuth­­ügyben 50 forintot kapott, a Hecher-félében pedig 30 frtot. Hegedűs Károly Nagy-Dobszán szü­letett, 44 éves, nős, 3 gyermek atyja. Az ügy ódiumát Feld­­-re akarja hárí­­­­tani, de oly színben, mintha a kimúlt ülnök jóhi­­szemben járt volna el. Az elnök, de az ügyész is tiltakozott oly személynek gyanúba vonása­­ ellen, ki itt nem védekezhetik. Most Ugrósdit és Barroist igyekszik terhelni, mintha ezek hozták volna Hefnert ő hozzá. A vizsgálóbíró előtt tett töredelmes vallomását visszavonja azon indokolással, hogy akkor betegsége miatt nem is tudta, mit beszél. Különben minden Hegedűstől indult ki, a hamis okmányokat is­­ ő szerkesztette. Bevallja, hogy Hefner 200 írtot adott neki, mire figyelmeztette, hogy neki az egész összeg fele jár, ezt meg is kapta. Hivatkozik, hogy utólag, mikor rájött a téve­désre, jelentést tett az árvaszéknek. S­e­y László tanú szerint Hegedűs csak­ugyan tett jelentést, de csak akkor, mikor a Pritz-féle ügy már napfényre került és a vizs­gálatot Hegedűs ellen megindították. A mai nap legérdekesebb része Moróc Lajos ny. somogyi jegyző vallomása. Ebből megtudjuk, hogy Hegedűs mint egy Don Jouan a gazdag menyasszonyokra, úgy ve­tette ki hálóját a falusi jegyzőkre, hogy eze­ket tervének megnyerje. Előbb Ugrósdi jelent meg Morócnál s a közvetítő szerepét játszotta, de visszautasittatott. Erre Hegedűs maga ment ki Somogyra és­­ visszautasittatott. Ez alka­lommal Hegedűs Földire úgy hivatkozott, mint ki az ügynek meg van nyerve. Ugrósdi C­u­p­y Ede patacsi jegyzőnek is tett ajánlatot valami Nagy Antal ismeretlen egyén örök­sége ügyében. Mikor Cupy azt felelte, hogy Nagy nevű embert nem ismer, Ugrósdi azt mondta : mindegy, csak hasonnevű legyen. Felolvassák ezután J­á­s­e­k Alajos hi­­mesházi jegyző írásbeli vallomását, melyből kitűnik, hogy őt Hegedűs valami Réder Miklós kinyomozására kérte föl, kinek 700 írtja van az árvazárban, de ő nem is válaszolt. Kihallgatták még a falusi elöljárókat. Ezek előadása szerint Heffner úgy nyilatko­zott előttük, hogy „nem ő keresi a pénzt, hanem a pénz keresi őt.“ .

Next