Pécsi Közlöny, 1894. július (2. évfolyam, 73-86. szám)

1894-07-03 / 74. szám

II. évfolyam. 74. szám. Pécs, 1894. julius 3. PÉCSI KÖZLÖM POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Egész évre ... 6 frt. Il Negyedévre. . 1 frt 50 kr.­­ A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay Félévre............3 frt. || Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák­ utcza 15-ik szám. ||tiflÉ£&ÉfeíÉ£ÉIÉflNflÍMll A magyar orvosok és termé­szetvizsgálók Pécsett. A fellobogózott város ünnepies szint mutat. Az élénk sürgés-forgás arra vall, hogy vendégek vannak a városban. Nem fejedelmi vendég az, kinek fogad­tatására készültünk, hanem a tudomá­nyok művelői, kik eszmecsere útján nemzetünk tudományos színvonalának emelését célozzák. »Ilyen bölcsek mozdítják elő, gr. Széchenyi István szavai szerint, a józan nemzeti közszellemet, ilyeneknek na­gyobb vagy kisebb száma, alkotja egy ország nagyobb vagy kisebb erejét... Közintelligencia, ez a valódi erő, ennél nagyobb hatalom nem létezik, s ezt a lehető legnagyobb fokban kifejleszteni, legszentebb hazafiai kötelességünk, mert ennél nagyobb jót nem tehetünk ha­zánknak.« Hogy a nagy hazafi az ész és szív harmonikus fejlesztésébe helyezte a tu­domány feladatát, az kitetszik nemcsak írott műveiből, hanem életéből is, mint­hogy vallási kötelmeinek gyakorlásában minden adott alkalommal jó példával járt elő honfitársainak. Az ily értelemben vett közművelt­ség teszi versenyképesekké a nemzete­ket. A magyar nemzetről még ellenségei is elismerik, hogy kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonokkal van megáldva a Teremtőtől. Már­pedig, valamint a ked­vező égalji és talajviszonyok rendkívül nagy tényezőt képeznek arra nézve, hogy a növény vagy gyümölcsfajok ked­vezően fejlődjenek és dúsan fizessék meg a költséget és fáradságot, Egy ha­sonlókép már nagy előnynek nevezhető, ha valamely nemzet kiváló képességgel bír a műveltség befogadása és elsajátí­tására. Ekkor csak az szükséges, hogy kitartó szorgalommal használja fel a nemzet istentől nyert tehetségeit a mű­veltségnek minél nagyobb fokú elsajá­títására. E mellett nem szabad megfeled­keznie arról sem, hogy a civilizáció összes vívmányai csak akkor válnak áldásosakká a nemzetre nézve, csak akkor válnak a nemzeti erősödés, a nemzeti emelkedés és nagyság ténye­zőivé , ha nem hanyagoljuk el azon erkölcsi tulajdonok egyidejű, párhuza­mos fejlesztését, melyek azt eszközük, hogy tudásunkat mind a magunk, mind a mások boldogítására használjuk. »Az ész maga nemcsak hogy boldoggá nem tesz, de még a boldogságra érdemessé sem« mondja dr. Eötvös József. Kívánjuk, hogy tudósaink műkö­dése minél áldásosabb legyen a hazára. A működésekre vonatkozó részleteket itt közöljük olvasóinkkal. A megérkezés. A vándorgyűlésre jött vendégeinket va­sárnap este szépszámú, intelligens közönség fogadta a pályaudvar perronján. Hivatalos üdvözlés nem volt ugyan, de annál melegebb, bensőbb volt a fogadtatás. A vendégek az ele­gendő számú hintókra ülve, hosszú kocsisor­ban indultak a város felé és már a bevonulás alkalmával megismerkedtek városunk legjele­sebb sajátlagosságával, a pécsi porral, mely a fogatok által fölkavarva, átláthatlanná tette a légkört. A tettyei forrás ugyanis megapadt, annak vizével öntözni nem lehet, a balokányi mocsár sötétzöld tartalma pedig nagy illatot terjeszt, evvel öntözni tehát nem szabad. A „Mátyás király“-nál véget­­ért a por, de nyom­ban felváltotta az irgalmas­ utca irgalmatlan döcögőssége.Így szerencsésen szállásaikra érve, később a nemzeti kaszinó helyiségeiben ismer­kedési estélyre jöttek össze. A vándorgyűlés­nek eddig megjelent tagjai, a pécsieket nem számítva, ezek : Chyzer Kornél min. tan., La­­kics Ferenc számtanácsos, Szalkay Gyula ál­lamtitkár, Gerlóczy Zsigmond főorvos, Bors Lajos orvos, Prochnov József főorvos, Lendl Adolf műegyetemi tanár, Glück Ignác t. széki orvos, Kreud­e István műszerész, Siklósy Gyula egyetemi tanársegéd és Kaiser Károly belügy­miniszteri orvos — valamennyien Budapestről. — Hanusz István főreálisk. igazg. Kecskemét­ről, Jellasich Károly orvos Dárdáról, Glancer Gyula bányamérnök Szabolcsról, Slézinger Dávid orvos Pécsváradról, Thomán Dávid főorvos Homonnáról és Rüll János orvos Mohácsról. Cséri János, orvos ; Molnár Nán­dor, gyógyszerész ; Mohr Mihály, orvos ; Szte­­rényi Hugó, tanár ; Morelli Károly, orvos; Béla Pál, orvos; Schächter Miksa, orvos; Hegedűs János, főtörzsorvos ; Temesvári Re­zső, nőorvos ; Hegedűs Béla, mérnök ; Entz Géza, műegyetemi tanár ; Feleki Hugó, műtő­orvos ; Zwillinger Hugó, gégeorvos ; Lichten­berg Kornél, fülorvos ; Verebélyi, egyete­mi tanár; Dulácskay Géza, főorvos; Barbás Jó­zsef, főorvos ; Szenes Zsigmond, kórh. orvos ; Justus Jakab, tanársegéd ; Feuer Náthán, egyet. m. tanár ; Kuthy Dezső, orvos ; Grósz Gyula, gyermekorvos; Batizfalvi Samu, egyet, m. tanár; Grósz Emil, egyet, tanársegéd ; Grúber Sándor, orvos ; Donáth Gyula, egyet, m. tanár — valamennyien Budapestről. — Boskovics Mór, orvos Báttaszékről; Rozsnyay Mátyás, gyógyszerész Aradról ; Bécsi Gedeon, kórház-igazg. Temesvárról; Reinfeld Károly, orvos Eszékről; Szilágyi Károly, gyógyszerész, Pelsőcről; Bartha János, főorvos Kolozsvárról. A megnyitó közgyűlés. Tegnap reggeli 10 órára volt hirdetve a városunkban időző orvosok és természettudó­sok XXVII. vándorgyűlésének ünnepélyes megnyitása a tornacsarnokban. Úgy fél tíz óra felé már jöttek a tudósok, 10 órára meg már egészen megtelt a terem. A hallgatóság sorai­ban ott láttuk Rózsa Bertalan tábornokot, Dob­­szay kanonokot, Littke József iparkamarai elnököt stb. Kardos Kálmán főispán el­foglalva elnöki székét, magas lendületű és köl­tői szépségekben gazdag beszéddel nyitja meg a közgyűlést. Visszatekint a tudomány 50 év előtti állapotjára, kifejti, mily óriási befolyás­sal bírnak a vándorgyűlések a tudomány előre­­vitelére ; nemcsak a tudományosságot terjesz­tik, hanem megbecsü­lhetetlen szolgálatot tesz­nek a magyarosodás­nak is. Riadó éljenzés kö­vette a főispán szavait, melynek elmúltával Á­g­h dr. felolvassa dr. Dulánszky Nán­dor püspök ő exolájának levelét, melyben ki­maradását menti ki egészségi állapota miatt; egyszersmind 2000 koronát ajánl fel tetszés­szerinti célra. Elnöklő főispán úr köszönetet szavaztat érte, élénk éljenzés közt; egy bizott­ságot indítványoz, élén Ghyzer Kornél mi­niszteri tanácsossal, az adomány megköszöné­­sére. Majd A­i­d­i­n­g­e­r kir. tanácsos, polgár­­mester üdvözli a gyűlést Pécs városa nevében. Köszönetét fejezi ki az illetékes köröknek azért, hogy a vándorgyűlés helyéül Pécs szab. kir. várost választották. Majd ügyesen áttér a természettudományok feladatára, céljára; a városban észrevehető haladást jórészben az ezelőtt itt félszázaddal megtartott vándorgyű­lésnek tulajdonítja. Az egybegyűlteknek fel­ajánlja végül a város közönsége nevében az „Emléknapok“-at. Még egyszer üdvözli a tudó­sokat. (Éljenzés.) S­a k­i­­­s központi választmányi titkár a választmány belső ügyeivel foglalkozik. A brassói és pécsi vándorgyűlések közt elmúlt 2 évi időközben történtekről számol be. Be­széde végén kiemeli a gyűlések fontosságát és szükségességét. Ágh Timót dr. biz. titkár felolvassa az üdvözlő iratokat. A vándorgyűlésen a Magyar Tud. Akadémia és a Magyar Természettudo­mányi Társulat E­n­z Géza dr . a „Matema­tikai és Fizikai Társulat“ D­o­b­s­z­a­y kano­nok és M­a­k­a­y főreális­ tanár képviseleté­ben vesz részt. Azonkívül üdvözli a gyűlést és részt vesz benne a Geológiai Társulat, a Bihar megyei Orvos- Gyógy­szerész-Természet­

Next