Pécsi Közlöny, 1894. augusztus (2. évfolyam, 87-97. szám)
1894-08-02 / 87. szám
n levő útmutatás szerint egyszerű földműves emberek pontosan tudják vezetni. A községi hitelszövetkezeteknél a nyerészkedés vagy uzsoráskodás ki van zárva, mert az osztalék maximuma meg van állapítva, a tartaléktőke pedig, mint közgazdasági célra szolgáló vagyon, feloszlás esetében sem osztható a tagok közt fel, hanem a falu közös céljaira: iskola-, kisded óvodára stb. fordítandó. A községi hitelszövetkezetek hitele a központi hitelintézet közvetítésével ma 5 ,5 % és a hitel mérve a tagok által aláírt minden 25 fztos üzletrész után, mely 5 év alatt hetenkinti 10 krajcárral lesz törlesztve, átlag mintegy 75 frt., úgy hogy ha például egy községben 100 üzletrész lesz jegyezve és hetenkint 100 hatos befizetésére történik ígéret, akkor a községi szövetkezetnek már az első üzleti napon 7500 frt. hitele lehet. E szövetkezetek csak akkor fognak igazán áldásosan működni, ha a falu népét a nyomasztó adósságok alól már fölmentették, akkor fog csak beállni az együttes vásárlás és eladás nyújtotta előnyök élvezete, akkor fogják a szövetkezeti üzletrészek hasznai a közterhek egy részét az egyes polgárok helyett viselni. Hogy mily fontossága van a szövetkezésnek a mezőgazdaságban, azt mutatja a mieinknél sokkal jobb viszonyok közt élő németországi kisgazdáknak memoranduma, melyet ép mostanában nyújtottak át a porosz földmivelési miniszternek. Az emlékirat utal a mezőgazdaság csekély jövedelmezőségére és hangsúlyozza, hogy egyes vidékeken a földmivelés semmi haszonnal sem jár többé. Ennek folytán az ipari napszámok magassága csalogatóan hat a gazdákra, kik földecskéjükön túladnak, mely aztán mindinkább a tőke birtokába jut. Községi szövetkezetek vannak hivatva a földmíves osztályon segíteni s azért kérik a minisztertől a bejegyzett szövetkezetek anyagi és erkölcsi támogatását, különösen a gazdamit egy cseppet sem veszek rossz néven tőle. Mert ő gorombáskodik, én pedig fenntartom a tekintélyt és szerény ember hírében állok. Miska szúrós pillantásokat vetett Stefi bácsira, melyeknek ha foganatjuk lett volna, Stefi bácsi menten lefordult volna a székről. Eltolta maga elöl a tányért és a falak freskóit kezdte tanulmányozni. — Noöcsémuram, talán nem izük a sülttök? — Kezdi a beszédet Stefi bácsi, oly hangon, mintha csak azt mondaná, ha nem tetszik bikfic, állj odébb, mialatt gyíkszemeivel rám pislogatott, mint a szemérmes menyasszony a kancaóra. — Nem vagyok én malac, hogy tököt egyem, — mordul rája Miska. Az összehasonlítás nekem se volt ínyemre, de lapítottam. Nem tanácsos a húrt a tulságig feszíteni. — Pedig lássa, kedves öcsömuram, — vigasztalja gúnyos hangon Stefi bácsi, — ez valódi marosvásárhelyi tök. Drága pénzemben van. Valódi csemege, — és a mi boszuságunkra még egy darabot csúsztat a tányérjára. Ságok följavítására szükséges kamatnélküli hitel engedélyezését. Ajánlják továbbá a mezőgazdasági téli tanfolyamok nagyobb mérvű általánosítását. Nálunk ilyen tanfolyamok teljesen ismeretlenek, falusi kamaszaink a fonodákban töltik a hosszú téli estéket, nappal az istállókban üldögélnek, azon törve fejüket, hogy mikép üssék agyon az unalmas időt. Katolikus középpárt. Az idén az ország különféle vidékein tartott katolikus nagygyűlésekből kifolyólag felmerült egy katolikus párt megalakításának eszméje. E pártalakítás érdekében most Odescalchi László herceg, cs. és kir. kamarás, egy a nyitra-ujlaki esperes-kerület papságához irt levélben következőket mondja. . . . Az igazi konzervatív politika az, mely egy szent célért, kerülve mindent, ami meghasonlást szül, összegyűjt minden erőt, hogy felhasználja azt magasztos céljainak megvalósítására. A mi célunk pedig a haza és nemzetünk biztossága, az oltár szilárdsága és ezekből kifolyólag, mint legszilárdabb alapokból, a trón és korona magasztosságának intangibilitása. Az elvek kihirdetése azonban még nem elég. Szerveznünk kell az egész országban egy nagy és hatalmas pártot, mely kormányok alapjául szolgálhasson. Ne röstelje senki a fáradságot, menjen a nép közé, tanítva, felvilágosítva és buzdítva ; értesse meg a néppel minden arra hivatott, hogy az alkotmányos küzdelemben, a választásnál, az ő létérdekeiről van szó, hogy az nem mulatság, hanem komoly döntés a haza és a saját sorsa felett. E pártszervezés céljából elnökletem alatt megalakult a jövendő középpárt e vidékbeli állandó végrehajtó bizottsága, mely a nagytapolcsányi és a zsámbokréti kerületekre fog szorítkozni ténykedésével. Reméljük, hogy félretéve minden partikularisztikus féltékenykedést, a megye s talán az ország egyéb kerületeiben is fognak ehhez hasonló végrehajtó bizottságokat szervezni elvtársaink, mert a küzdelemnek nincs — No de vigasztalódjék, — teszi hozzá biztató hangon, — lesz még más is, abból jóllakhatik. Erre a nmás-ra már én is kiváncsi lettem. Kíváncsiságom nem lett sokáig függőben tartva, mert behoztak egy hatalmas tálszedret. A sötétpiros szeder láttára Miska felüvöltött, mint egy vadállat s haját kezdte tépdesni kétségbeesésében. Engem a guta környezett. Hja uramöcséim! — vigasztalt bennünket Stefi bácsi s két pofára ette a szedret, — borjut nem ölelhetek le a maguk kedvéért, különben is csodálom, hogy kifogásuk van, mikor ez valódi perzsiai szeder. Még a perzsa sah is evvel él. — Nem vagyok én réce, hogy szedret egyem, vagy perzsa sah görbe lábakkal s rossz gyomorral, — vágta ki dühösen a szót Miska, — hanem magyar ember, egészséges gyomorral. De kárbaveszett itt minden argumentáció. Stefi bácsi hajthatatlan maradt és ette tovább a szedret. Mikor már a tál fenekén kotorászott, behoztak valami párolgó, illatos italfélét, vége, mert az igazság örökkévaló és megmásithatlan és egy az összes alkotmányos faktorok közreműködése által létrehozott törvény megváltozott körülmények között ugyanazon törvényhozási faktorok által el is törölhető. „Sapientis est mutare consilium in melius.“ Ezt tartsuk szem előtt, erre a szent célra szervezkedjünk alkotmányos harcra a jövőben, ismerve politikai ellenfeleket, de ellenségeket nem ! . .. Az anarkista törvény. Az anarkista törvényt jul. 2- án végleg elfogadta a francia szenátus is. Ezzel asszekuválva lévén a respublika, a törvényhozás mindkét háza megkezdte nyári szünidejét. A törvény mindössze csak 6 §-ból áll ugyan, de ezekben kevés szóval, nagyon is sok van mondva. Lényeges tartalma ez . A törvényben felsorolt áthágások a fenyítő rendőri bíróságokhoz utaltatnak, ha ezen áthágások célja valamely anarkista propagandával összefüggő aktus. Fenyitő rendőri bíróság elé állittatik mindenki s 3 hónaptól 2 évig terjedő börtönnel és 100—2000 frank birsággal sujtatik, akire rábizonyul, hogy anarkista propaganda céljából kihívó modor, vagy tiltott cselekmények magasztalása által egy, vagy több embert arra izgatott, hogy lopást, agyonverést, rablást, gyújtogatást, vagy oly bűntényeket, melyek a büntető törvénykönyv szerint büntetendők, kövessenek el, avagy izgatást intéztek a katonasághoz, vagy tengerészeihez, hogy azokat katonai kötelességeiktől eltántorítsák s megtagadják az engedelmességet felebbvalóiktól, ha azok őket a törvények és a katonai rendeletek, vagy a köztársasági alkotmány védelmére vezénylik. A száműzetés, mint pótbüntetés, oly egyénekre róható ki, kik a jelen törvény alapján egy évnél nagyobb börtönbüntetésre ítéltettek és akik már előbb vagy három hónapnál magasabb börtönbüntetéssel sújtattak az említett szakaszokban felsorolt cselekmények miatt (visszaesők), vagy pedig fegyházra, valamely fenyítő intézetbe záratva, avagy három hónapnál hosszabb börtönre ítélve voltak közönséges bűntények miatt (rovott előéletűek). — Th e a ! — mondja jelentőségteljesen Stefi bácsi. Elnyúlt ábrázatunk kigömbölödik e szóra. Hála Istennek, bizonyosan jó erős oroszthea. Legalább valami élvezhető. Miska mohón hozzálátott az elköltéséhez. De jaj! Alig érintette ajkát a csésze, midőn keze tehetetlenül lehanyatlik, arcára halálsápadtság ül s szemei vastagon kidüllednek. — Barátom, a legfinomabb herbathea, — magyarázza rendithetlen flegmával Stefi bácsi, — a kárpátokból hozzattam drága s csufondárosan hozzáteszi: — Nagyon jót tesz a felizgatott idegeknek . .. így esett meg Stefi bácsinál az a hires vacsora. Másnap megköszönve a szives vendéglátást, lehorgasztott bus fejjel hagytuk el vendégszereplésünk dicstelen helyét. Már mesze jártunk és Stefi bácsi még mindig ott állott a kapuban, integetett felénk : — Kell-e még herbathea ?... Kirschanek Ödön pénzén. E „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1894. augusztus 2.