Pécsi Közlöny, 1894. szeptember (2. évfolyam, 98-110. szám)
1894-09-11 / 102. szám
: II. évfolyam. Pécs, 1894. szeptember 11. 102. szám. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre ... 6 írt. II Negyedévre. . 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre..........3 frt. I Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. Deák-utcza 15-ik szám. Gazdasági hanyatlásunk. Bámulatos rohamossággal bukik a magyar mezőgazda a lejtőn lefele. Van-e ember aki ezt tagadásba venné ? Dehogy van. Mit látunk mégis ? azt, hogy az illetékes körök ölbe rakott kezekkel nézik a kisbirtokos osztály pusztulását, vagyoni romlását. Valljuk meg őszintén, minden álszemérem nélkül, hogy e sajnálatos állapotnak a mi kis gazdáink és földmivelőink maguk az okozói. Hiába, mi tagadás benne, könnyelmű faj vagyunk. Könynyelmű nálunk ur és paraszt egyaránt, íme a kulcsa gazdasági hanyatlásunknak. Azzal szoktak előállani, hogy a közterhek magas volta okozza vagy legalább is elősegíti a birtokososztály hanyatlását, a másik és talán lényegesebb okot meg a gabonaárak szerfölötti alacsony voltában látják. Az előbbi ok valóban szánalmas kifogásként ötlik szembe, mert okszerű sőt, hangsúlyozom, takarékos gazdálkodás mellett képtelenség föltenni, hogy a gazda a közterheket vállaira súlyosan nehezedni érezné, annál kevesbb, hogy vagyoni romlását okozná. A második ok hangoztatásában már, elismerjük, sok igazság van. Ennek a megszüntetésére kell nekünk egy olyan vaskezű agrárpolitikus miniszter, amilyen zseniális boldog emlékezetű Barossunk volt a kereskedelmi politika terén. Ennek az agrárpolitikának legelső és legfőbb teendője legyen odahatni, hogy a kisbirtokos és földművesosztály ne legyen kénytelen akkor is túladni termékén, ha annak árai a minimumon állanak, másrészt, hogy a kivitel emelésére befolyását minden irányban érvényesítse. Míg ez meg nem történik, még takarékosság mellett is hiába várjuk gazdasági érdekeink javulását. De van még egy s talán mindennél fontosabb tényező ami a magyar gazdát megmentheti és ez, hogy tegye le könnyelműségét. Könnyű megérteni, hogy mit gondolok ez alatt. A meggondolatlan költe- kezést és adósságcsinálást. Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaró ér. Ezt a találó közmondást nem tudjuk megérteni. A kiadási tételek jóval meghaladják a bevételi tételeket, ennek fedezésére a termék már jó eleve, még mielőtt betakarítva jön, potom áron eladatik sőt arra előleg is vétetett; nem ritkán hallottam hogy egyes gazdának a jövőben szedendő több évi termése már nem az övé. Birtokának teherlapja meg épen megdöbbentő. Bizony szomorú állapot ez. Jöjjön ehhez, csak kissé kedvezőtlen annyagi helyzet mellett egy-két terméketlen esztendő, akkor a gazda hanyat-homlok bukik abba az örvénybe, melyet önkezével ásott meg magának. Be, más impressziókat vettem magamba csak legutóbbi külföldi utamon is. Az a szegény paraszt odakünn csekélyke földjének jövedelméből tisztességesen, igaz, hogy rendkívül szerényen megél, viseli csakúgy a közterheket mint mi és vagyoni viszonyai mégis a legrendezettebbek, amíg mi e tejjel-mézzel folyó ország birtokosai gazdasági tönk szélén állunk. Erre aztán joggal mondhatnék, hogy Árpád apánk örökére érdemetlenek vagyunk. Dr. Egri Dezső: Római hivatalos nyilatkozat. A mit lapunk kezdettől fogva lehetetlennek tartott, mintha a magyar kat. püspöki kar Rómából utasíttatott volna a meghátrálásra, az önmegadó tétlen politikára az egyházpolitikai ügyben, — arra nézve megjött a legilletékesebb cáfolat, a hivatalos pápai lap, az „Osservatore Romano“ hasábjain. Ez a döntő cáfolat következőképen szól: A Neue Freie Presse szept. 2-iki számában a Correspondence de Hongrie után egy magyarázatokkal ellátott utasításról ír, melyet állítólag a bíboros államtitkár őámja, úgy látszik, szóval közölt volna Vaszary kardinálissal, Magyarország prímásával, azon békés magatartásra vonatkozólag, melyet az Episkopátus kövessen látszólag ő felségével a császárral és királylyal, a valóságban pedig a magyar kormánynyal szemben azon egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyában, melyeket a magyar kormány védelmez s melyek eléggé ismeretesek. Amennyire ismeretesek nemlának, az államtitkárnak nézetei s a Szentszéknek ezen ügyre vonatkozó, több ízben a leghatározottabban tett kijelentései, fölösleges kijelenteni, hogy, amit a nevezett lap közöl, nem egyéb fantasztikus koholmánynál, melynek célja félrevezetni a közvéleményt, rossz szinben tüntetni föl a kát. ügy legbuzgóbb védelmezőit s ezáltal bizonytalanságot és tétlenséget idézni föl a kát. táborban. Ezen cáfolattal le vannak leplezve a kormánypárti lapoknak hetekig tartott üzelmei. A főrendiház elnöke legközelebb fog kineveztetni. Vay Miklós báró elnök halála után Szávy József első alelnök is bejelentette lemondását és csak a kormány sürgős kérésére maradt az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása alatt hivatalban. Akkor az volt a hír, hogy Csáky gróf visszalépett a vallásos közoktatásügyi miniszter veszi át a főrendiház elnökségét, de Csáky kijelentette, hogy ő nem veheti át az elnökséget mindaddig, míg az egyházpolitikai javaslatok sorsa,melyeknél ő érdekelt félnek tűnik fel, végleg el nem lesz intézve a főrendiházban. Ennélfogva a kormány Szávy József koronaőrrel tárgyalt, hogy vegye át az elnökséget és ezek a tárgyalások hallomás szerint kedvező eredményre vezettek úgy, hogy már az őszi ülésszak megkezdése előtt Szlávy elnökké neveztetik ki Egyidejűleg Károlyi Tibor gróf mostani második alelnök elsővé, Vay Béla báró főispán pedig másodalelnökké lép elő. A párisi gróf halála. Lajos Fülöp, a francia királyi ház feje, a párisi gróf, szept. 8-án 1 8 óra 40 perckor meghalt Buckinghamban, Angliában. A párisi gróf, orleansi Lajos Fülöp herceg, Ferdinánd chartresi hercegnek és Helena mecklenburg- schwerini hercegnőnek volt gyermeke. 1838. aug. 24 én született Párisban. Atyja egy kocsiból való szerencsétlen kiugrás következtében meghalván, a még gyermekherceg lett a trónörökös. Mikor nagyatyja, a száműzött Lajos Fülöp király, 1850 ben Angliában meghalt, az orleansi ház fejévé lett. 1884-ben pedig, gróf Chambord halálakor az egész francia Bourbon-ház főnöke lett, mivel a Bourbonok spanyol ága már a múlt században lemondott a francia trónra való igényéről. Egy fitestvére volt, a nála két évvel fiatalabb Róbert chartresi herceg. Már gyermekkorában megizlette a száműzetés kenyerét. Az 1848. februári forradalom után özvegy anyja Angliába költözködöt, a