Pécsi Közlöny, 1894. december (2. évfolyam, 137-147. szám)

1894-12-02 / 137. szám

k az alispánt számon kérik, lévén a megye közönsége az úr, melynek a szolgálatában az alispán áll. Községeink anyagi viszo­nyait mindenki ismeri, hogyan lehetne ily szegénységben a községi pénzt azoknak a rendeleteknek, kiadványoknak stb beszer­zésére fordítani, melyeket az alispán úgyis hivatalból köteles megküldeni az elöljá­róságoknak. Ezeket a hivatalos iratokat elő­ször a »Pécsi Napló« útján, azután pedig­­ a szolgabirák utján kapnák meg az alis­pántól, tehát duplán, — persze dupla ár- t ért, mert a járási hivatalok közvetítésével szétküldött nyomtatványok és irományok is közpénzen készülnek, s ugyanezen köz­­­­­eménynek a Napló révén való kézhez vé­­­­tele hasonlóképen a közvagyon terhére­­ történnék. Mit csinálnának az elöljárók a­­ szolgabíró küldeményeivel, melyeket a Napló úgyis már a nyakukra hozott ? A­­ fölösleges dupla példányokat csak fidibusz­­­­nak használnák s a drága papirossal rá­gyújtanának a makrapipára. Hát ez nem megy ! Nem is egyébb itt a cél, mint fa­luhelyeken kiméréseket nyitni, a­hol a kormányt magasztaló Futtaki-libera­­lizmust ticeszámra ingyen mérik — a községek terhére. Hogy ez olyan könnyen nem fog menni, mint ahogy tervezve lett, arról még meg fog győződni az alispán úr. Az olyan községi számadásokról, me­lyekben a Pécsi Napló előfizetési díja sze­repel, tagadják meg a bizottsági tagok a jóváhagyást. Fizesse az újságot az abemnáló elöljáróság s ha ezt nem hajlandó tenni, keresse a pénzét az alispánon, ki a fölös­leges költekezésre az impulzust megadta. A Vatikán és a magyar kiállí­­ tás. A magyar kormány megkérte a Va­tikánt, engedné át a birtokában levő ma­gyar vonatkozású műkincseket az ezred­­évi kiállításra. Ez ügyben Nagyváradra az a hír érkezett, hogy Revertera gróf érte­sítése szerint a pápa kedvezően intézte el a magyar kormány kérését és így Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok és Cobor Béla dr. egyetemi tanár már a na­pokban elutaznak Rómába. Az útját tévesztett szubvenció. Szenzációs bűnügyi följelentésről suttog­nak Győr városában. A panaszos — egy ottani lap értesítése szerint — győri la­kos, de a följelentés a budapesti kir. ügyészségnél nyújtatott be, vagy fog be­­nyujtatni »ismeretlen tettes« ellen. A föl­jelentés országszerte föltünést fog kelteni, mert bizonyos szőrén-szállán eltűnt m­i­­niszterelnökségi szubven­­c­i­ó körül forog. A bírói nyomozás lesz hivatva kideríteni, hogy a szabadelvű esz­méket hány ezer forint áru »önzetlenség­gel« támogatták bizonyos szabadelvű la­pok és bizonyos szabadelvű urak. Dinamit-robbanás. Tegnapelőtt nagy durranás riasztotta meg a Kraut­­szak-féle ház lakóit: Virág­halmy Ferenc szabómester felesége ép a kály­hára rakta a szenet, mikor a kályha szét­durrant óriás dörgéssel. A robbanás okául a szén közt volt dinamitot sejtik, hogy az miként került oda, eddig ismeretlen. Az ijedségen kívül jelentékenyebb baj nem történt. A pécsi vasúti pályaudvar kiépí­tése céljából megejtett műszaki bejárásr­a vonatkozólag leérkezett a kereskedelmi miniszter leirata, melyben hallani sem akar arról, hogy az új épület a réginek, helyén emeltessék. A miniszter a várostól bizonyos arányú hozzájárulást kér a költségekhez, mibe azonban a város nem fog belemenni,­ ­ járt elől. Az ünnep napján reggel már 6 órakor ő méltósága csendes misét mon­dott a teljes díszben levő kápolnában, mely újból teljesen megtellett, habár a to­longás elkerülése végett korán, minden hir­detés nélkül volt is a sz. mise. Űrfelmu­­tatás után egy ifjú apáca tette le a foga­dalmat a bonyhádi zárda főnöknője ke­zébe. Majd a Mária-leánykák és az isko­lásfiuk egy részét áldoztatta meg a főpap, sz. mise után pedig az agg nagyprépost a gyóntató székbe ült és mányoki híveinek két óra hosszáig maga lett szolgálatára annak teljesítésében, mire őket tegnap buzdította. 8 órakor az esperes-plébános tartott énekes sz. misét a plébánia­tem­plomban nagyszámú hívek jelenlétében, mialatt történt a felnőttek áldozása. Adná Isten, hogy ez ünnep, mely ezután minden évben meg fog tartatni, mindig ily nagy lelki haszonnal járjon. Annyi bizonyos, hogy a mai nap fényes tanúságot tett ar­ról, mily áldásos befolyással van a zárda intézménye a nép és különösen az ifjúság valláserkölcsi tökélyesbülésére, és ennél­fogva nemzedékek hálájára érdemes, ki ez intézményt megalapítja, mert a földi és örök boldogulás alapját veti meg, mely a vallás és a tiszta erkölcs. Ő méltósága, mielőtt búcsút vett a mányokiaktól, még a zárdában újabban általa emelt üveghá­zat és az ezer forint költséggel készített kényelmes ,­téli verandát tekintette meg és megelégedését nyilvánította. Cigány házasságok. Volni-Mihol­­jácról irja levelezőnk, hogy K­u­z­m­i­­­s .lószef esp. plébános csütörtökön délelőtt 15 p­ár cigányt esketett össze. A legidősebb vőlegény 80 éves, a meny­asszony 45. Le is fényképezte az érdekes csapatot Goldberger siklósi fotográfus. Várjon a többi fekete népség követni fogja-e a jó példát, vagy pedig megmarad a cigány-polgári házasságnál, nem tudni. Földomlás. Kövesden, Villány mel­lett, F­­­r­y­­ András lapáncsai és Mül­ler Antal magyarbólyi kőművesek egy pince kiboltozásával voltak elfoglalva. A laza földet gerendákkal megtámasztották s úgy végezték a kőburkolat falazását. Munkájuk közben egy óriási földtömb áll­ványostól együtt leszakadt s maga alá temette a kőműveseket. Mindketten nyom­ban szörnyet haltak ; Müller feje össze volt lapulva mint egy deszka. A holttes­­t­­eket nagynehezen kiásták és nagy rész­t rér mellett temették el. Hercegi kegyadomány. A dárdai­­ uradalom jelenlegi magas birtokosa,Schaum­­­­­burg-Lippe uralkodó herc­ege, György,­­ Néme­t-M­arok kát. hitközségét bő­kezű kegyúri adományban részesítette, amennyiben a nevezett község által a folyó évben emelt és Schultz Károly es­­peres-plébános által nemrégen ünnepé­­­­lyesen felavatott új és diszes iskolaház­­ építési költségeinek fedezéséhez 50­­ ko­­­­ronával hozzájárulni kegyeskedett. Ő fen­­e­ségének ezen nagylelkű, fejedelmi adomá­nyáért a legmélyebb hálás köszönetét sza­vazza a nyilvánosság terén is a n­é­m­e­t­­m­á­r­o k­i­r. kát. iskolaszék. Fütött muffok. A téli szezon leg­nagyobb újdonsága a fütött muff lesz. A muffot izzó szövetet tartalmazó patronok­kal fűtik, melyek körülbelül 2 órán át ég­nek. Tíz patron 12—15 krba kerül; a melegítő tok, melybe a patront teszik, 90 kr. Egy zsebmelegítő pedig 1 frt 20 krba kerül. Télen tehát divatba jön a kezek zsebre rakása. Az öröm határa. Férj (a tizen­­­­kettedik gyermek születésekor): Hogyan ír­­j­­am a jelentést: »egy egészséges fiúgyermek « születését van szerencsénk nagy öröm­­­­me­l jelenteni­, vagy csak egyszerűen «jelenteni« ? Feleség: Még ez egyszer azt írhatod : »nagy örömmel.« Alispáni törvénytár. Csakugyan igaz tehát, hogy Szily László alispán úr az­­ országos törvénytár mintájára külön tör­­­­vénytárt csinál magának a közköltségen.­­ Legalább az elöljáróságokat közrendeleti­­i­leg biztatta, hogy a hivatalos lappá alaku­­­í landó »Pécsi Napló« előfizetési diját a községek kontójára könyveljék el. Ehhez szó fér s a független gondolkodású me­gyebizottsági tagok közt kétségkívül lesz­nek olyanok, kik a decemberi közgyűlésen arra az eshetőségre is el vagyok készülve,­­ ha reményem ellenére csalatkoznám. Ha az újévi prezent csütörtököt mon­dana, akkor, akkor, igenis akkor előrántom a tartalék - tervemet. Lássuk csak! Az imént hallottam,­­ hogy Wallerstein megunta a lotto-gyűjtő- i­dét. (Nyilván meggazdagodott már !) Én a lottót átveszem s a város matrónái csak úgy tódulnak hozzám számokat rakni. Mint barátságos ember, eldiskurálgatok velök és nincs Pécsnek az a zuga, sem az a tyúk­­szem-utcája, ahol, ha valami történik, azt még ugyanaznap meg ne tudnám. Ösz­­szehordanak az én nénikéim minden hírt, például: melyik ház tetejére szállt a gólya, hol ragasztottak halotti cédulát a kapura, melyik részeg himpellér páholta el a fe­leségét és dobta ki éj idején a sötét ut­cára. Nekem a hallottakat csak papírra kell vetnem, a kéziratot a nyomdába kül­­­­denem, és k­é­s­z a­z újság. Riporter,­­ munkatárs , mind fölösleges luxus, csak­­ az férjen az újságpapirosra, a­mit napon- s kint bányáimtól megtudok. Lesz ennek a­­ dolognak még más kellemes oldala is ; mindegyik lutrikundsajtomat gyötörni fogja a kíváncsiság, hogy az ő elbeszélését miké­pen adta vissza a nyomdagép, vagyis, hogy mondókájának a fotográfiája jól vagy rosszul sikerült-e. Szóval, v­a­l­a­­menyien előfizetnek lapomra. Az utolsó népszámlálás adatai szerint 999 olyan nő van Pécsett, ki a 60-ik eszten­dőn túl jár ; ha leszámítom most a gazda­gokat és előkelőket, akik nem lutriznak, marad még mindig 666 olyan korosabb hölgy, akikre, volt lottókezelők állítása szerint, bizton számíthatok; vagyis épen annyi, amennyi új előfizetőt a régiek jan. 1-ére esetleg nem gyűjtenek. A jó néni­kék szorgalmasan tesznek majd a lutrira, Wekerle behúzza a bankot és ne­kem kifizeti a törvényes províziót. Ugy­e megcsíptelek, vitulus ? Bugyellárisom nevében foglyom vagy ! — Heuréka ! Line ab Adolf 1 | Pécsi Közlöny 1894. november 29.

Next