Pécsi Közlöny, 1895. január (3. évfolyam, 1-13. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1895. január 1. azt hitte, hogy minden nő Dulcineája trónjáért esedez az ő szive királyi palo­tájában. Láttam annyi papucshőst, tenger asz­­szonyi zsarnokságot. Láttam sok férfiút, kik boldogult legénykorukban a papucshősökből nagy gúnyt űztek, kik házasságuk tizedik esztendejében sem mertek még a kaszi­nóban sem hét órán túl maradni. Láttam férfiakat, kik hajdani legénykorukban csak bankett-tvre és váltó alá jegyezték neve­iket, most már — Uram bocsásd meg bű­nüket! — egy-egy könyvre is előfizetnek. Láttam szájhősöket, kiket feleségük hip­notizáló tekintete moccanni sem merő médiumokká sülyesztett. Az asszony szug­­gerálja a gondolatokat, a férj az akarat­lan médium, ki szóról-szóra, pontról-pontra teljesíti az asszony akaratát, melynek zsi­nórmértékétől egy fikarcnyira sem mer távozni. Ismertem üres, léha világfiakat, kik egyébről mint pezsgőről, vadászatról, szép asszonyokról s demi-monde-okról be­szélni sem tudtak, egyébként unalom ásí­­tozott fonnyadt ajkaikon, most meg a szegények kénytelenek kis békéjüket daj­kálni, míg a bájos mamácska a nőegyleti­­ választmányi ülésen szavalgat . . Láttam sok csalódást és kiábrándulást, oltárhoz­­ hurcolt áldozatot, kinek fejét égette a­­ menyasszonyi koszorú, váratlan, sokszor véres katasztrófákat, melyeknek borzal­maiból nem merek előhozakodni. Olyan pályát választottam tehát, me­lyen nem nősülhetek. Ezen a pályán új hit, új eszmények megváltoztatták néze­temet és kezdtem betegségemből kivet­kőzni. Annyi bájos családi idillt láttam, annyi nemes és nagy női szívet ismertem meg, hogy kezdtem megbocsátani azoknak, a kik végre is Himen láncainak keserves I rabigájába görnyesztették gondokkal terhes koponyájukat. Mert hát, ha unalmas a mulatság, ha megunjuk a vendéglői kosztot, blazirtak vagyunk, göthösek, kell, hogy­­ legyen, ki mulattasson és ápoljon bennünk­­ két férfiakat. Múlt napokban azonban majdnem­­ ismét hiba történt, gyógyulásom sehogy­­ sem akart előre­haladni. Hiába reméltem,­­ hogy végre valahára én is úgy gondolko­­­­zom, mint az a kopasz fiatal­ember, ki­­ sok keserű tapasztalat után minap beis­­■ merte, hogy mégis csak jó házasodni.­­ Mert hát tetszik tudni, m. t. H. és U.! ki mit eszik, azzá lesz. . . Annyira idegesek , és befolyásolhatók vagyunk, hogy a­mit ol­­l­vasunk, akképen gondolkozunk. A nyom­­­­tatott írás a pletyka erejével bír. Ez pe­dig nagy és veszedelmes faktor. . . A­­ »Pécsi Közlöny« lelke száradjon rajta,­­ miért elevenítette föl Szókratész és Xan­­­­tippe történetét ?­­ Ezzel még csak elbán­­­­tam . . . Mert hát bizarr (nem akarom­­ mondani: bolond!) gusztusom lévén, néha napján egy kis­ filozófiával is foglalkozom... Ennek köszönhetem, hogy megnyugodtam. A bölcselet történetében azt olvastam, hogy Xantippe tulajdonképen (hát nem­­ tulajdonképen ?) jámbor, szelíd lelkű nő­­ vala, kiről csak mende-monda s pletyka keltette a hirt. Bocsásd meg bájos Xan­tippe, Szokratesznek hűséges oldalbordája az első hazugnak ezt a bűnét, melylyel­­ beleketlté emlékedet az utókor előtt! Lám én jó barátod vagyok s nem hiszem el, hogy te hárpia (harapni való­?) feleség voltát! . . . Bocsássatok meg az első ha­zugnak, ti házi sárkányok, kik mindennap vihart produkáltak esővel is, a nélkül, is, hogy titeket Xantippéknek csúfoltak ! „Pécsi Közlöny“ 3 H­­­ír­e­k. Pécs, 1894. dec. 31. Uj év. Az idő ismét egy távolság­­mutatóhoz ért végtelen nagy útjában. A lefolyt esztendő csak a második volt la­punk fennállása óta, de éveink duplán számítanak, mert háborús időben indul­tunk nehéz pályánkra és folytonos harc közt jutottunk el a mai napig. Az elmúlt év szomorú helyet foglal el századunk magyar történetében ; kellemes benne csak a vége, a­mennyiben ez egyúttal a radi­kális alapon álló Wekerle-kormánynak is a végét jelenti. A véletlen úgy akarta, hogy az emberi időbeosztás ez egyszer az ese­mények fordulatával összevágjon. Az új évvel új kormány is veszi kezdetét új emberekkel. Hogy azonban annyi megpró­báltatás és szenvedés, meddő tusa és az anyagi elszegényedés után fog-e egy jobb, egy boldogabb kor jönni, az attól függ, várjon az új kormány és az új emberek új rendszert és új elveket hoznak-e magukkal. Amíg a pszeudo-libe­­ralizmus tévhite dominál s a keresztény világrend ellen egyre tart az ármány, ad­dig áldott viszonyok iránt táplált minden reményünk — fájdalom — hiú marad. De mit tegyünk addig, mig az örök igazság magának ismét utat tör s az elmék a té­vedést belátják ? Gyülekeznünk, csoporto­sulnunk kell a szent kereszt lobogója alá , ápolnunk kell ama magasztos tanokat, melyekkel már egyszer a világ a Megváltó által évezredes tévelygéseiből az igaz ös­vényre visszavezéreltetett. Ha fellegek bo­rultak is most a látóhatárra, a kiderülés meg fog jönni s hogy ez minél előbb tör­ténjék, azon közreműködni szükséges va­lamennyiünknek, kik hitünket, reményün­ket még el nem veszitettük. Azért ellen­ségeinktől nem félve, bátran, csüggedés nélkül megyünk bele az uj év ismeretlen küzdelmeibe s midőn a jelen határkőnél, a mai fordulónál hálás köszönetet mon­dunk kedves munkatársainknak, előfize­tőinknek, lapunk nagyrabecsült barátainak az eddigi szíves támogatásért, kérjük egy­szersmind a jóakaratot és pártfogást a jö­vőben is részünkre változatlanul fentartani, mivel csakis ily módon tehetünk eleget komoly feladatainknak. Mélyen tisztelt ol­­l­vasó közönségünknek boldog újévet­­ kívánunk ! Istentiszteletek. Ma, dec. 31-én­­ esti 6 órakor a székesegyházban és a­­ plébánia templomokban megtartatik a szo­­­­kásos Szilveszter-esti hálaadó isteni tisztelet,­­ mely alkalommal a plébánia-templomokban­­ szónoklat is fog tartatni. Jan. 1­­2. és­­ 3-án lesz a székesegyházban az Oltári -­­ szentség imádása. E napokban naponkint 7 órakor a plébániai szent­mise a nép­­­­oltárnál tartatik meg ünnepélyesen és a­­ szent­mise elején kitétetik az Oltáriszent­­ség »Tantum ergo« éneklése mellett­, mely azután egész estig nyilvános imádásra kitéve marad. 8 órakor a népoltárnál csendes, 9 órakor a főoltárnál ünnepé­lyes szentmise, 11 órakor ismét a nép­oltárnál csendes szt. mise tartatik. Dél­után 3 órakor vecsernye, 5 órakor pedig litánia, melynek végén az Oltáriszentség »Genitori« éneklése mellett visszahelyez­tetik. Napközben az Oltáriszentség előtt folyton egy áldozópap és 2 növendékpap ; végzik az imádást, kik óránkint felvál- I tatnak. — Utolsó nap délután 5 órakor s a litánia alatt ünnepélyes »Te Deum­- i mai véget ér a háromnapi ájtatosság. —­­ Holnap, Kis-Karácsony ünnepén 9 órakor­­ a székesegyházban ünnepélyes szent­mise­­ fog szolgáltatni, melyet Troll Ferenc­­­v. püspök, nagyprépost fog végezni. A­­ hitszónoklatot Spies János apátkano­­s­nok tartja.­­ Hitehagyott pap. Hama­r Ká­­­­roly pécsegyházmegyei áldozópap, volt a pécsi hitoktató s utóbb Mosgóra áthelye­­­­zett segédlelkész, a napokban — anélkül , hogy erről eddigi felettes hatóságát érte­­l­sitette volna papi ruhájától megvált­­ és dec. 29-én két tanú kíséretében­­ bejelentette az ev. ref. vallásra való átté­­­rési szándékát a pécs-belv. plébániahiva­­­­­alban. Egyik laptársunknak ezen lépés­e okairól hozott hírére megjegyezzük,­­ hogy az igazi indokkal az informált körök­­ teljesen tisztában vannak; az pedig, hogy­­ őt ezen lépésre a mosgói segédlelkészi­­ állásra való áthelyeztetése késztette volna,­­ már csak azért sem fogadható el, mert papi körökben Hamar K. ezen lépését már hónapok előtt sejtették, egy hónap­­ óta pedig ebbeli elhatározása közbeszéd tárgyát képezte, tehát már akkor, midőn áthelyeztetéséről még szó sem volt. Ügyvéd vád alatt. A kir. ítélő­tábla dr. Székely Ede pécsi ügyvédet zsarolás miatt vád alá helyezte. Excellenciás főispán, ő felsége a­­ király dec. 10-én kelt legfelsőbb kézirata­­i­val gr. Széchényi Sándornak, Tolnamegye­i főispánjának, a titkos tanácsosi méltósá­­­­got díjmentesen adományozni méltóztatott. Himen Kiskéri Tóth Győző m. k.­­ postatiszt Bpesten, tartalékos h.-h.­főhad­­i­nagy, eljegyezte Fiedler Hermin kis- i asszonyt Pécsről. Esküvőjük jan. 7-én dél-­­ előtt lesz a székesegyházban. — Hegyi­­ Jenő volt pécsi hirlapiró, a Győri Hírlap­­ főmunkatársa, jegyet váltott Knap­p­­ Lujza kisasszonynyal, Knapp Emánuel győri­­ kereskedő leányával. Fiatal tolvajok ügyében volt a­­ múlt hó 28-án végtárgyalás. Jordán­­ István 14 éves csavargó és az általa el­­­­csábított társa , M­e­r­g­­­a­n­c András­­ egy idő óta egészen rendszeresen űzték a­­ tolvajlást. 19 helyen tettek előre be nem­­ jelentett látogatást, melynek kézzelfogható­­ eredményét 14 egyénnek adták el, kik kö­zül nyolcat el is ítélt a törvényszék. A I végtárgyaláson a törvényszék G­ő b­e 1 ! Kálmán túszéki bíró elnöklete alatt Jor­­­­dánia 9 havi, fiatalabb, de nem kevésbbé­­ romlott pajtására 6 hónapi fogházbüntetést­­ szabott. 500 frt-ot nyert a jótékonycélú­­ állami sorsjáték legutóbbi húzásán Szűcs­­ István, pécsi honvéd szakaszvezető, így ő­­ neki ütött be legjobban bajtársai közül a­­ karácsony, Pécs választói. Dec. 28-án délután 1­3 órakor ülést tartott a központi választ­

Next