Pécsi Közlöny, 1895. május (3. évfolyam, 50-62. szám)
1895-05-02 / 50. szám
■ Liedemann Vilmos: I. százados kezelőtisztté : Hikker Károly ; főorvossá ugyanitt dr. Domsics Mihály eddigi segédorvos. Hangverseny: Lamborg 0. ének-, szavaló- és zongorahumorista ma, május 2-án este 8 órakor tartja második és utolsó előadását a Hattyú-teremben. Jegyek Valentin könyv- és zeneműkereskedésében kaphatók. — A Pécsi Polg. Daloskor máj. 15-én, vasárnapon a Vigadóban alapszabályszerű dalestélyt rendez. — A csütörtöki rendes katonazene a sétatéren ma délután 2/40-kor kezdődik és az őszig hetenkint meg lesz tartva. Gróf Zichy expedíciója. Ápr. 30-án , reggel a 7 óra 15 p. vonattal indult útnak az ázsiai expedíció. — Néhány képviselő, a rokonok és jó barátok jelentek meg a keleti pályaudvaron, hogy elbúcsúzzanak a társaság tagjaitól. — Még aznap Lembergbe mentek a kereskedelmi miniszter által részükre átengedett külön kocsiban. Halálozás: Heindlhofer Józsefné szül. Stirling Matild, a városház tőszomszédságában levő Heindlhofer-féle ház tulajdonosának neje, éveken át tartott súlyos kedélybetegség után életének 34. évében meghalt, Budapesten. Holttestét Pécsre hozták és itt május 2-án d. u. 5 órakor szentelik be a budai külv. temető kápolnájában, ahonnan azután a családi sírboltba helyezik. Az elhunyt egy fiút hagyott hátra. Férje Fiuméban lakik. Megjegyezzük, hogy a ház megvétele iránt, melyben Hirtzy vendéglője van, a város alkudozásban áll Heindelhoferre), ki 65 ezer frtot kér érte. A Felsőeöri Francsics József tolnamegyei bizottsági tag és földbirtokos 67. évében hosszas betegség után Budapesten jobblétre szenderült. Temetése Dombóvárott történt f. hó 1-én délután 5 órakor. Két fia és két leánya, valamint 5 unokája siratja elhunytét. A miniszter köszönete. A vallásos közoktatásügyi m. kir. miniszter a pécsi takarékpénztárnak azon nagylelkűségéért, melylyel a helybeli főreáliskola ifjúsági segélyegylete alaptőkéjének gyarapítására s e tanintézet tanulóinak jutalmazására eddigelé összesen 2253 forintot adományozott, elismerő köszönetét nyilvánította. Katonai kinevezések. A közös hadseregben kineveztetett még dr. Lukas Lőrinc, a rokkantak házának orvosa Nagyszombatban, I. oszt. főtörzsorvossá és a pécsi helyőrség orvosfőnökévé. Prohászka Ferenc, az élelmezési raktár főnöke, hivataltiszt Pécsett, ugyanide élelmezési gondnokká. Vörös újság. »Asztalosok szaklapja« címmel jelent meg a fővárosban egy szélső szociáldemokrata újság, melyet a nagyobb gyárosoknak és iparosoknak is megküldött a névtelenség jótékony homályába burkolt szerkesztő. A pécsi eseményekkel hasábszámra foglalkozik ; ugyancsak kijut a kemény kifakadásokból a »Pécsi Napló«-nak is. Van benne egy érdekes rovat, egy lexikon, mely a lázító iratokban előfordulni szokott idegen szók és szitkok értelmét magyarázza, természetesen a szerkesztő saját szája ize szerint. A lap vérveres betűkkel van nyomva. A Dunántúli Dalosszövetség alapszabályait a m. kir. belügyminiszter i. é. 34,580. szám alatt jóváhagyta. A legkisebb köztársaság kétségkívül Cavolara sziget, mely körülbelül 12 kilométernyire fekszik Szardiniától. Ez a csöpp föld 2 kilométer széles és mindössze 55 lakost számlál. 1836-ban Károly Albert király, hogy megszabaduljon tőle, odaajándékozta a szigetet a Bartoleoni családnak s ennek feje I. Pál király néven el is foglalta a közönséges nádszékből álló trónt, amelyen 1882. év május 30-ig békésen uralkodott. Semmiféle külpolitikába nem avatkozott bele és úgy tekintette birodalmát, mintha egészen külön földtekén léteznék, hisz úgyis tenger övezte mindenfelől. Könnyen megmagyarázható okból, mert hát civillistája nem volt, sőt több tekintélyt sem élvezett akármelyik falusi birónál, halálos ágyán meghagyta övéinek, hogy egyikök se fogadja el a királyi méltóságot, így aztán pályázó hiányában köztársasággá lett a kis sziget, hol 6 évenkint választanak elnököt! Minthogy a felnőtt férfiak száma alig több egy tucatnál, a nők is kaptak szavazati jogot. Cavolara függetlenségét az olasz kormány 1886-ban újólag elismerte. Baranya megyében a legkisebb falu is nagyobb, mint ez az önálló állam. Betört fej. Ma reggel a Nepomukutcában egy nagy vértócsa csődületet okozott , a kiváncsiak kombináltak, a legtöbben rendőrök és szocialisták harcáról beszéltek. Utána járván a dolognak megtudtuk, hogy egy a szeszből sokat magába szedett munkás orrának vére folydogált ott, pirosra festve május elsején az utca kövezetét. Megtörtént az ilyesmi már május elseje és ünneplő munkás nélkül is. A széttört sátán. Mikor az ördögöt az égből letaszították, a földre pottyant és darabokra tört. Feje Spanyolországba esett, ez az oka, hogy a spanyolok olyan büszkék. Kezei Törökországba hulltak, azért annyira kapzsik a törökök. Szíve Olaszországba gurult, ez okozza, hogy az olaszok olyan szerelmesek. Gyomra Németországnak jutott, ez fejti meg a németek falánkságát. Lábai Franciaországban maradtak, azóta szaladnak úgy a franciák a dicsőség után. Vállai pedig Magyarországba estek, ez teszi lehetővé, hogy a magyar ember annyi adóterhet képes elviselni. A jegyző borravalója, Lányi Antal orofi jegyzőt a pénzügyminisztérium 10 frt jutalomban részesítette azért, mert az állami adók behajtása körül érdemeket szerzett. A nevezett jegyző e jutalmat visszautasította, megjegyezvén, hogy ő kocsijának szokott ilyen jutalmat osztogatni és ha már a nagyméltóságú minisztérium nagyobb összeget nem adhat, vagy adni nem akar, úgy fejezze ki elismerését más módon, például oklevélben, de ne ily borravalóval, mely csak sérti a jegyzői kar tekintélyét. Bakter és tanító. Bozsolik Ferenc decsi tanító az előadás után rossz magaviseletéért az iskolában marasztalta Petrócky János községi őr gyermekét, s ezért az apa hatalmas fütykössel felfegyverkezve a tanító lakásába rontott, éktelen káromkodást vitt végbe és a tanítót leütéssel fenyegette. A hatalmas csapást a tanító szerencsésen kikerülte és támadóját kilökte. Erre Petrócki ismét a szobába akart törni, melyet a tanító felesége előtte hirtelen bezárt. A durva támadó ellen az inzultált tanító megtette a bűnvádi feljelentést. Hajók közlekedése. A mohácspécsi vasút igazgatósága a következő sorok közzétételére kérte föl lapunkat: Van szerencsénk értesíteni, hogy i. é. május hó 1-től kezdve Budapest-Mohács-Orsova között a személyszállító hajók következőkép közlekednek : Budapestről- Mohács-Orsovára, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Indul Budapestről este 10 órakor. Csatlakozik Mohácson az 5—1705. sz. vonathoz, mely Pécsre 11 óra 18 perckor délelőtt érkezik, továbbá az 1804—4. sz. vonathoz, mely Pécsről reggel 5 óra 35 perckor indul és Mohácsra reggel 8 órakor érkezik, II. Orsova- Mohács-Budapest között. Indul Mohácsról minden pénteken, vasárnapon és kedden este 7 óra 15 perckor. Csatlakozik Mohácson az 1806—6. sz. vonathoz, mely Pécsről délután 4 óra 20 perczkor indul és a 11 —1803. sz. vonathoz, mely Pécsre éjjel 11 óra 02 perckor érkezik. III. Budapestről Mohácsra : Indul Budapestről naponta este 10 órakor, csatlakozik Mohácson az 5—1805. sz. vonathoz, mely Pécsre délelőtt 11 óra 18 perckor érkezik. Kedden, csütörtökön és szombaton ezen hajó menetrendje a Budapest- Mohács-Orsovai hajó menetrendjével egybeesik úgy, hogy ezen napokon is csak egy személyszállító hajó közlekedik Budapestről Mohácsra, IV. Mohácsról Budapestre. Indul Mohácsról naponta este 7 óra 15 perckor, csatlakozik Mohácson az 1806-6. sz. vonathoz, mely Pécsről délután 40 perckor indul. Pénteken, vasárnapon és kedden ezen hajó menetrendje az Orsova-Mohács-Budapest hajó menetrendjével egybeesik, úgy hogy ezen napokon is csak egy személyszállító hajó közlekedik Mohácsról Budapestre. Budapest, 1895. ápril 29-én. Az üzletigazgatóság. Játék halálos véggel. Paák, tolnavármegyei község határában fekvő homokba a napokban kiment három iskolásleány : Steiner Borbála, Müller Krisztina és Streicher Mariska s ásni kezdtek. De alig fogtak hozzá, a fejük fölött kinyúló part egyszerre leomlott s maga alá temette a gyermekeket. Az arra járók észrevették a szerencsétlenséget és azonnal hozzáláttak kiszabadításukhoz. Steiner Borbálának azonban már csak holttestét húzhatták ki, s társai is életveszélyes sérüléseket szenvedtek. Megkínzott bakák. A budapesti üllői úti Mária Terézia-kaszárnyában az 52. pécsi ezred 7-ik századának kapitánya a napokban valamiért megharagudott századára és azért — mint a fővárosi lapok jelentik — az előirt időnél jóval hosszabb ideig gyakoroltatta a bakákat futólépésben. A számos tartalékos közül egy Albrecht 3 „Pécsi Közlöny“ 1895. május 2.