Pécsi Közlöny, 1895. május (3. évfolyam, 50-62. szám)

1895-05-02 / 50. szám

■ Liedemann Vilmos: I.­­ százados kezelő­tisztté : Hikker Károly ; főorvossá ugyanitt dr. Domsics Mihály eddigi segédorvos. Hangverseny: Lamborg 0. ének-, szavaló- és zongorahumorista ma, május 2-án este 8 órakor tartja második és utolsó előadását a Hattyú-teremben. Jegyek Va­lentin könyv- és zeneműkereskedésében kaphatók. — A Pécsi Polg. Daloskor máj. 15-én, vasárnapon a Vigadóban alapszabály­­szerű dalestélyt rend­ez. — A csütörtöki rendes katonazene a sétatéren ma délután 2/40-kor kezdődik és az őszig hetenkint meg lesz tartva. Gróf Zichy expedíciója. Ápr. 30-án , reggel a 7 óra 15 p. vonattal indult útnak az ázsiai expedíció. — Néhány képviselő, a rokonok és jó barátok jelentek meg a keleti pályaudvaron, hogy elbúcsúzzanak a társaság tagjaitól. — Még aznap Lem­­bergbe mentek a kereskedelmi miniszter által részükre átengedett külön kocsiban. Halálozás: Heindlhofer Józsefné szül. Stirling Matild, a városház tőszom­szédságában levő Heindlhofer-féle ház tu­lajdonosának neje, éveken át­ tartott súlyos kedélybetegség után életének 34. évében meghalt, Budapesten. Holttestét Pécsre hoz­ták és itt május 2-án d. u. 5 órakor szen­telik be a budai külv. temető kápolnájá­ban, a­honnan azután a családi sírboltba helyezik. Az elhunyt egy fiút hagyott hátra. Férje Fiuméban lakik. Megjegyezzük, hogy a ház megvétele iránt, melyben Hirtzy vendéglője van, a város alkudozásban áll Heindelhoferre), ki 65 ezer frtot kér érte. A Felsőeöri Francsics József tolnamegyei bizottsági tag és földbirtokos 67. évében hosszas betegség után Budapesten jobb­létre szenderült. Temetése Dombóvárott történt f. hó 1-én délután 5 órakor. Két fia és két leánya, valamint 5 unokája si­ratja elhunytét. A miniszter köszönete. A vallás­os közoktatásügyi m. kir. miniszter a pé­csi takarékpénztárnak azon nagylelkűségé­ért, melylyel a helybeli főreáliskola ifjúsági segélyegylete alaptőkéjének gyarapítására s e tanintézet tanulóinak jutalmazására eddigelé összesen 2253 forintot adományo­zott, elismerő köszönetét nyilvánította. Katonai kinevezések. A közös hadseregben kineveztetett még dr. Lukas Lőrinc, a rokkantak házának orvosa Nagyszombatban, I. oszt. főtörzsorvossá és a pécsi helyőrség orvosfőnökévé. Pro­­hászka Ferenc, az élelmezési raktár fő­nöke, hivataltiszt Pécsett, ugyanide élel­mezési gondnokká. Vörös újság. »Asztalosok szaklapja« címmel jelent meg a fővárosban egy szélső szociáldemokrata újság, melyet a nagyobb gyárosoknak és iparosoknak is megküldött a névtelenség jótékony homályába burkolt szerkesztő. A pécsi eseményekkel hasáb­számra foglalkozik ; ugyancsak kijut a ke­mény kifakadásokból a »Pécsi Napló«-nak is. Van benne egy érdekes rovat, egy lexikon, mely a lázító iratokban előfor­dulni szokott idegen szók és szitkok értel­mét magyarázza, természetesen a szer­kesztő saját szája ize szerint. A lap vér­veres betűkkel van nyomva. A Dunántúli Dalosszövetség alapszabályait a m. kir. belügyminiszter i. é. 34,580. szám alatt jóváhagyta. A legkisebb köztársaság kétség­kívül Cavolara sziget, mely körülbelül 12 kilométernyire fekszik Szardiniától. Ez a csöpp föld 2 kilométer széles és mindössze 55 lakost számlál. 1836-ban Károly Albert király, hogy megszabaduljon tőle, odaaján­dékozta a szigetet a Bartoleoni családnak s ennek feje I. Pál király néven el is fog­lalta a közönséges nádszékből álló trónt, a­melyen 1882. év május 30-ig békésen uralkodott. Semmiféle külpolitikába nem avatkozott bele és úgy tekintette birodal­mát, mintha egészen külön földtekén létez­nék, hisz úgyis tenger övezte mindenfelől. Könnyen megmagyarázható okból, mert hát civillistája nem volt, sőt több tekin­télyt sem élvezett akármelyik falusi biró­­nál, halálos ágyán meghagyta övéinek, hogy egyikök se fogadja el a királyi mél­tóságot, így aztán pályázó hiányában köz­társasággá lett a kis sziget, hol 6 éven­­kint választanak elnököt! Minthogy a fel­nőtt férfiak száma alig több egy tuc­atnál, a nők is kaptak szavazati jogot. Cavolara függetlenségét az olasz kormány 1886-ban újólag elismerte. Baranya megyében a leg­kisebb falu is nagyobb, mint ez az önálló állam. Betört fej. Ma reggel a Nepomuk­­utcában egy nagy vértócsa csődületet oko­zott , a kiváncsiak kombináltak, a legtöb­ben rendőrök és szocialisták harcáról be­széltek. Utána járván a dolognak megtud­tuk, hogy egy a szeszből sokat magába szedett munkás orrának vére folydogált ott, pirosra festve május elsején az utca kövezetét. Megtörtént az ilyesmi már má­jus elseje és ünneplő munkás nélkül is. A széttört sátán. Mikor az ördö­göt az égből letaszították, a földre pot­­­tyant és darabokra tört. Feje Spanyolor­szágba esett, ez az oka, hogy a spanyo­lok olyan büszkék. Kezei Törökországba hulltak, azért annyira kapzsik a törökök. Szíve Olaszországba gurult, ez okozza, hogy az olaszok olyan szerelmesek. Gyomra Németországnak juto­tt, ez fejti meg a né­metek falánkságát. Lábai Franciaország­ban maradtak, azóta szaladnak úgy a fran­ciák a dicsőség után. Vállai pedig Ma­gyarországba estek, ez teszi lehetővé, hogy a magyar ember annyi adóterhet képes elviselni. A jegyző borravalója, Lányi An­tal orofi jegyzőt a pénzügyminisztérium 10 frt jutalomban részesítette azért, mert az állami adók behajtása körül érdemeket szerzett. A nevezett jegyző e jutalmat visszautasította, megjegyezvén, hogy ő kocsijának szokott ilyen jutalmat oszto­gatni és ha már a nagyméltóságú minisz­térium nagyobb összeget nem adhat, vagy adni nem akar, úgy fejezze ki elismerését más módon, például oklevélben, de ne ily borravalóval, mely csak sérti a jegy­zői kar tekintélyét. Bakter és tanító. Bozsolik Ferenc decsi tanító az előadás után rossz maga­viseletéért az iskolában marasztalta Pet­­rócky János községi őr gyermekét, s ezért az apa hatalmas fütykössel felfegyverkezve a tanító lakásába rontott, éktelen károm­kodást vitt végbe és a tanítót leütéssel fenyegette. A hatalmas csapást a tanító szerencsésen kikerülte és támadóját ki­lökte. Erre Petrócki ismét a szobába akart törni, melyet a tanító felesége előtte hir­telen bezárt. A durva támadó ellen az inzultált tanító megtette a bűnvádi fel­jelentést. Hajók közlekedése. A mohács­pécsi vasút igazgatósága a következő sorok közzétételére kérte föl lapunkat: Van szerencsénk értesíteni, hogy i. é. má­jus hó 1-től kezdve Budapest-Mohács-Or­­sova között a személyszállító hajók követ­kezőkép közlekednek :­ Budapestről- Mohács-Orsovára, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Indul Budapest­ről este 10 órakor. Csatlakozik Mohácson az 5—1705. sz. vonathoz, mely Pécsre 11 óra 18 perckor délelőtt érkezik, továbbá az 1804—4. sz. vonathoz, mely Pécsről reggel 5 óra 35 perckor indul és Mohácsra reggel 8 órakor érkezik, II. Orsova- Mohác­s-B­u­d­a­p­e­s­t között. Indul Mo­hácsról minden pénteken, vasárnapon és kedden este 7 óra 15 perckor. Csatlakozik Mohácson az 1806—6. sz. vonathoz, mely Pécsről délután 4 óra 20 perczkor indul és a 11 —1803. sz. vonathoz, mely Pécsre éjjel 11 óra 02 perckor érkezik. III. B­u­­dapes­trő­l­ M­o­h­á­c­s­r­a : Indul Buda­pestről naponta este 10 órakor, csatlako­zik Mohácson az 5—1805. sz. vonathoz, mely Pécsre délelőtt 11 óra 18 perckor érkezik. Kedden, csütörtökön és szomba­ton ezen hajó menetrendje a Budapest- Mohács-Orsovai hajó menetrendjével egy­beesik úgy, hogy ezen napokon is csak egy személyszállító hajó közlekedik Buda­pestről Mohácsra, IV. Mohácsró­l­ B­u­­dapestre. Indul Mohácsról naponta este 7 óra 15 perckor, csatlakozik Mohá­cson az 1806-6. sz. vonathoz, mely Pécsről délután 40 perckor indul. Pénteken, vasár­napon és kedden ezen hajó menetrendje az Orsova-Mohács-Budapest hajó menet­rendjével egybeesik, úgy hogy ezen na­pokon is csak egy személyszállító hajó közle­kedik Mohácsról Budapestre. Budapest, 1895. ápril 29-én. Az üzletigazgatóság. Játék halálos véggel. Paák­, tol­navármegyei község határában fekvő ho­mokba a napokban kiment három isko­lásleány : Steiner Borbála, Müller Krisztina és Streicher Mariska s ásni kezdtek. De alig fogtak hozzá, a fejük fölött kinyúló part egyszerre leomlott s maga alá temette a gyermekeket. Az arra járók észrevették a szerencsétlenséget és azonnal hozzálát­tak kiszabadításukhoz. Steiner Borbálának azonban már csak holttestét húzhatták ki, s társai is életveszélyes sérüléseket szen­vedtek. Megkínzott bakák. A budapesti üllői­ úti Mária Terézia-kaszárnyában az 52. pécsi ezred 7-ik századának kapitánya a napokban valamiért megharagudott szá­zadára és azért — mint a fővárosi lapok jelentik — az előirt időnél jóval hosszabb ideig gyakoroltatta a bakákat futólépésben. A számos tartalékos közül egy Albrecht 3 „Pécsi Közlöny“ 1895. május 2.

Next