Pécsi Közlöny, 1895. június (3. évfolyam, 63-74. szám)

1895-06-02 / 63. szám

1895. junius 2. „Pécsi Közlönyi­ gények a csók fogalmának kifejezésére szolgáló szavakban. Vajjon mi lehet ennek oka ? A komoly és nyers rómaiaknak há­rom szép szavuk is volt a csók megne­vezésére : osculum, suavium, basium. Utó­daik, az olaszok elengedték a két elsőt és megelégedtek a basium-mal, melyből a szájuk izének jobban megfelelő baccio-t csinálták. Hasonlóképen cselekedtek a forró vérű spanyolok, kik a basiumot beso-­k gyúrták. De sem az olaszoknak, sem pe­dig a spanyoloknak nem áll ezenkívül rendelkezésükre más szó, melylyel a csó­kot jelezhetnék. A portugálnál a latin basiumból bejo (olv. bezso) lett, azonban tartalék-kifeje­zésnek megmaradt itt az osculo is. A fran­cia szintén a basiumból formálta magának baiser-jét, s ez egyszersmind mindene ; más megfelelő szava nincs. Még a gazdag német nyelvnek sincs in puncto csak mi­vel kérkednie. Az egy Aft.ss-ból áll az egész szóbőség; vannak ugyan más kife­jezések is, mint a berni »mündsehi“, a graubündteni »busch«, az osztrák »busserl«, hanem ezeknek a közönséges tájszóknál nagyobb jelentőségük alig van és általános érvényüeknek el nem fogadhatók, mert a németek mindenütt meg sem értik. Ezek helyett általános használatú a Schmatz, csakhogy ezt mint természetes és hozzá: prózai hangutánzást az iroda­lom kapuőrei be nem bocsájtják. Az an­golok úgy jutottak külön nemzeti nyelvhez, hogy sorban kifosztották az idegen nyel­veket és az elrabolt zsákmányt saját szó­járásukba kebelezték be. A csók kifejezé­sére ők is a legnagyobb igénytelenséggel érték be; abszolúte semmijük sincsen, csak a németektől kölcsönbe vett kiss és smack (Schmatz-ból). Használják a »smick- s smack« kifejezést is, hanem ez már csó­­kolódzást jelent. A hollandinak meg van a németből eredt kus és még a zoen (olv. Sun). Egészen ellenkező kép tárul elénk, ha a szláv népek lexikonéba tekintünk. A szerelem és gyengédség különféle foko­zatainak kifejezésére a legváltozatosabb szavakkal épen a szlávoknál találkozunk. Hogy röviden végezzünk, Stullcs J. latin­­olasz-horvát szótárára utalunk, melyben osculum (csók) tizféleképen van illyr nyel­ven visszaadva, és pedig : ustca, rilla, ril­­lica, celca, ljubuc, celivanje, celovanje, ljubljenje, poljubljenje, kusces. L. Hire­k. Pécs, 1895. junius 1. Lapunk legközelebbi száma szer­dán jelenik meg. Pünkösd. Ezen szó a görög Pente­­costeból ered, mely ötvenet jelent, s azért választatott a mai ünnep nevéül, mivel ez a husvét után ötvenedik napra esik. A zsidók e napon ülték meg a sinai hegyen adott törvény kihirdetésének emlékezetét, az isteni bölcseség pedig szent végzései­nek teljesítésére mindig a legalkalmasabb időpontot választja. Mikor Jézus parancsá­hoz képest a tanítványok Jeruzsálemben tartózkodtak, és akkor szállt le hozzájuk a megígért szent Lélek, a­midőn a zsidók messze földről a fővárosban összegyűltek szokásos ünnepük megtartására. A szent Lélek betörté a tanitványokat a malaszt mindazon ajándékaival, melyek a hit hir­detésére, a téritői buzgalom termékenyí­tésére szükségesek És ezen férfiak, amint a szent Lelket vették, a bennök munkál­­kálkodó kegyelem által lelkesítve a nép közé mentek s első tanításukra a jelenlevő zsidók közül mintegy három ezeren tértek . Az egész aktus 6 percig tartott.Meg­­jegyzem, hogy az anyakönyvvezető előttem, mint a magyar igazságügyminiszter kikül­dötte előtt produkálta magát ; képzelhető, hogyha magára van és egy délelőtt 20 há­zasságkötést vezet be, még rövidebben végez. Berlinből kirándulást tettem Pots­­damba, hogy az ott székelő Oberpräsident­­nél, aki az anyakönyvi ügy felettes ható­sága, látogatást tegyek. Nem találtam ott­hon az excellenciás urat, hivatalában egy tanácsos úrhoz utasítottak, aki meglehe­tősen kicsinylőleg nyilatkozott az egész Standesamtról­­polgári házassági és anya­könyvi intézményről.­Körülbelül azt mondta: »Tehát önök azt akarják most behozni, amitől mi már szabadulni szeretnénk ? No hát tanulja meg, hogyan kell a dolgot — nem csinálni. Az egész intézmény felette komplikált és különösen egyszerűbb viszo­nyok mellett — amilyenek bizonyára önök­nél vannak — nagyobb zavarok nélkül keresztül nem vihető.« Casselban a kormányelnök lelkes híve a Standesamtnak. Húsz évvel ezelőtt ő szervezte az anyakönyvvezetést Sziléziá­ban egy vegyes nyelvű kerületben és meg­­vallja, hogy kivált eleinte nagyon aggódtak ők is, de a felügyelő hatóság — úgymond — komolyan vette a dolgot, egy-két eszten­­deig folyton utaztunk és vezettük és oktat­tuk az embereket, míg belejöttek. Erről aztán még aznap délután sze­mélyesen meggyőződtem. Délben kocsira ültem és Cassel környékén három hesseni falu Standesamtját megnéztem. Nagyot néz­tek a falusi elöljárók, midőn a Regierungs­präsident dekrétumát felmutattam. Azt hit­ték, hogy a porosz kormány küldött ki revízióra és egyik arra is kért, hogy csak ne rójam őt meg nagyon jelentésemben. Még egy pohár sörrel is megkínált, melyet azonban, mint megvesztegethetetlen porosz Beamter kereken visszautasítottam. Hát bizony elég primitív ez a paraszt anyakönyvvezetés Poroszországban is. Az emberek tudnak ugyan írni és olvasni és a nyelvet is értik, de ennél többet alig tudnak. A törvényt és utasításokat csak félig értik, némelyik sehogy sem. Az anya­­könyvekben van elég hibás kiigazítás és törlés. A lap szélén a helyesbítéseket nem íratják alá a felekkel. Azt ő nekik senki se mondta, hogy ezt úgy kell tenni. Reví­zió náluk emberemlékezet óta nem volt. Heiligenrode falu 1085 lakossal, hoz­zátartozik Sandershausen 1000 lakossal. Az anyakönyvvezető közönséges paraszt, kit a mezőről hivattam haza. A községnek nincs külön háza, a polgármester (biró) saját házában engedett át egy szobát a hivatal részére, melyben azonban ő is lakik. Abban a szekrényben, ahol az anya­könyvet őrzi, saját fehérneműit is tartja. A polgármester úr maga végzi el az anyakönyvvezetést, de persze nem veszi a dolgot oly szigorúan, így például az utolsó bejegyzés nem volt keresztülvive a másodpéldányban. Azzal mentette ki ma­gát, hogy tegnap este későn jelentették be ezt a szülési esetet és ő a munkától már nagyon fáradt volt, azért nem írta be az esetet mindjárt a másodpéldányba. Azt azonban nem indokolta meg, miért nem írta be a másnapon délutáni öt óráig, ami­kor nála voltam. Az anyakönyvvezető iskolába nem járt, de írni olvasni saját szorgalmából tanult meg. A közkatonaságig vitte és Sedan óta, a sok lövöldözéstől, nagyot hall. A múlt évben 79 születési, 46 halálozási és 13 házasságkötési esete volt. Iktató könyvet nem vezet. Heiligenrodeban láttam, hogy milyen lenne az anyakönyv a mi falvainkban, ha ott a paraszt­bírónál intelligensebb anya­könyvvezetőket nem alkalmaznánk. Az észleltek eredményét összegezve, arra az eredményre jutunk, hogy az ál­lami anyakönyvi ügynek modern alapokon való olyan szervezése, hogy az az állami jogrend és közigazgatás minden igényeinek megfeleljen, nem csekély dolog. Sokkal ne­hezebb azt jól megcsinálni, mint például a telekkönyvet vagy a katasztert. És mégis, míg az utóbbi intézményekre milliókat költünk, az anyakönyvi ügyre sajnáljuk a százezreket. Az anyaköny vezetése a fővárosban és egyáltalában minden nagyobb városban, mely a 20.000 lélekszámot meghaladja, egy oly anyakönyvi hivatal szervezését igényli, amely kizárólag anyakönyvi teendőkkel foglalkozik. A költségkérdés itt irányadó nem lehet. Ami pedig az anyakönyvi ügynek első szervezését az egész országban illeti az, hogy eleinte sok lesz a zavar és fenaka­­dás, el ne kedvetlenítsen benünket. Az első években a felügyeletnek egy percig sem szabad szünetelnie. Be kell járni a kerületeket, oktatni és útbaigazí­tani kell a tájékozatlanokat, büntetni kell a rosszakaratot és a vétkes hanyagságot. A kormánynak különösen a nemzetiségi vi­dékekre kell megkettőztetett figyelmet for­dítani. Nem létezik Európában ország, ahol az új intézményt épen a nemzetiségi és felekezeti viszonyokra való tekintettel oly nehéz volt életbeléptetni, mint minálunk.« Eddig a jelentés. — Mindaz, amit Sztehló Kornél a tapasztalatairól levon, a felügyelet foko­zott szigora, az intelligencia megkövetelése, a költségeknek nem kímélése stb. ez mind a polgári anyakönyvi és polg. házassági intézmény ellen szól. Annyit látunk már előre, hogy óriási új teher viselésére le­hetünk elkészülve, de olyan jó anyaköny­veink, amilyenek eddig ingyen voltak, a sok költség dacára sem lesznek soha. Ha már Németországban gyarlók az állapotok mint a közigazgatás mellett, nálunk még sokkalta rosszabbak fognak bekövetkezni.

Next