Pécsi Közlöny, 1895. június (3. évfolyam, 63-74. szám)

1895-06-02 / 63. szám

1895. junius 2. Pécsi Közlöny reménye« cím alatt kiadta. A belügymi­niszter most közrendeletileg felhivta a hatóságokat, hogy a kérdéses munkát, mely mint gyakorlati segédeszközt a hatóságok előtt a szó teljes értelmében nélkülözhe­tetlen, melegen támogassák s lehetőleg a hivatalok számára szerezzék meg. A mi­niszter megemlíti, hogy a­­­közigazgatási szakirodalom pártolása és támogatása a közigazgatási hatóságoknak áll érdekében és kötelességében első­sorban. Furcsa! mintha viszont a közigazgatás jósága nem az államnak képezné első­sorban érdekét é s ebből folyólag kötelessége az, hogy az ilyen elvi jelentőségű határozatokat maga az állam adja ki, s lássa el velük a köz­­igazgatási hatóságokat ? De hát a minisz­ternek könnyebb a buzdítás! Vasúti tervek című minapi közle­ményünk érdemére vonatkozólag a szeg­­zárd-báttaszéki és a báttaszék-mohács­­baranyavári h. é. vasutak engedélyese. Leopold Lajos vasúti vállalkozó nyilatko­zatot tesz közzé, melyből átveszszük a kö­­vetkezőket:Az eszme,hogy a Báttaszéktől­ Mo­­hácsig építendő vasút ne Sátoristya-Maiss- Udvar Főherceglak irányában Baranyavár- Monostorig, hanem Kölked, Dályok, Izsép, Sepse, Herceg-Szőllős felé, Dárdáig vezet­tessék, — nem itl az engedélyes előtt. Foglalkoztam evvel az eszmével, de a ren­delkezésemre álló adatok nem alkalmasak arra, hogy ez időben annak megvalósítá­sára lehetne gondolni. Viszont osztozko­dom a cikkíró úr azon nézetében, hogy Kölked, Dályok, Bodolya, Dárda vidékeinek érdekei elég fontosak, hogy az ember azokra is figyelemmel legyen. Ez okból utasítani is fogom technikusaimat, kik a felvételi munkálatokat már legközelebb megkezdeni fogják, hogy tanulmányozzák ezt a vidéket is, hogy azon esetre, ha a Mohácstól folytatandó vasutat nem is lehetne a dárdai irányban vezetni,­­ hogy nem lenne-e lehetséges és­ érdemes egy szárnyvonal létesítéséhez külön érdekelt­ségnek megalakítása ? Ezen a téren szí­vesen fogom látni a t. cikkíró úr közre­működését is, mint egyáltalában minden­kinek támogatását, ki érdeklődik ezen nagy fontosságú vasúti vonal megvalósítása iránt, mely hivatva lesz egy nagy vidék szomorú közgazdasági állapotának új éle­tet teremteni. A slendrián áldozata. Múlt szá­munkban jelentettük, hogy egy kocsis az országúton lebukott a szekérről és legott szörnyet halt. Mint a vizsgálat kiderítette, a szerencsétlenségnek az indóház-utca elején levő szabályozatlan vízfolyás az oka, melyben a kocsi akkorát zökkent, hogy a rárakott bőröket összetartó kötél fölnyilt, az­ egész szállítmány széthullott s a kocsis a lovak alá esett.A szomorú előzmény után módot fog most találni a városi ha­tóság ama vízfolyásnak áthidalására. Tűz Mohácson. A mohácsi gyujto­­gatók ismét folytatják gaztetteiket. F. hó 29-én éjjel­­ felgyújtották Papp Sándor házát, mely csakhamar porrá égett. A lángok átcsaptak Vince Pálné és Bátai Sándor szomszédos házaira is, a­melyek szintén elhamvadtak, még mielőtt a tűz­oltók megérkeztek. A kár jelentékeny. A lakosságot ez újabb gyújtogatás rendkívül megfélemlítette. A­ki csak teheti, cserép­pel fedi a házát. Újabban is száz nádfe­­delű házat láttak el cserép-tetőzettel. A sétatérről, Pécs városának neveze­tességei közé tartozik az ő sétatere. A helyi sajtó egyik alapos észrevételének kö­szönhetjük, hogy a középső fasort feltöl­­tötték és egyelőre­­ járhatatlanná tették. Az idei szezonra esett a sétatérnek meg­­nagyobbítása is. Arról nem szólunk, hogy a növekmény mind a szépség formáira, mind a gyakorlati haszonvehetőségre nézve kigúnyolja a részarányosságot és a közön­ség sétáló kedvét. Hallgatással mellőzzük az útépítés tervszerűségétől elütő kocsiút­­nak a sétatér felől való csatornázási ízléses deszkaburkolatát, mely a rómaik csatorna­építését is megszégyeníti, nem akarjuk részletesen bemutatni a­ nagyprépost háza felé emelt lépcsőzetet ízléstelen oldalfalai­val, mely alkalmatos arra, hogy az alulról vágtató lovak neki menjenek ; nem szólunk sokat az Iskola-utcától a Káptalan-utcára fölvezető »országút« gyalogjárójáról, mely a kocsi-út olyatén kiszélesítését eszközölte, hogy a gyalogjáró nem a köz szélén, ha­nem inkább közepén maradt — úgy lát­szik — a Szeifric-féle kert védelmére. De erős megrovásnak vetjük alá ama furcsa útépítést, mely eltűri, vagy akként építi az utat a XIX. században, hogy a vár­plébánia házának konyhájából kifolyó ,ve­­gyülékes viz" az országút kellő közepére történő be­csörgedezésben gyönyörködtesse az arra járó­kelőket. Halálos ellenségek. Ritter Miklós és Stocker János vékányi németek ki nem állhatták egymást, ártott egyike a másik­nak a mivel csak tudott. Stocker állítólag tönkretette Rittert, ki neki adósa volt, de viszont Ritter betört Stockernak pincéjébe s a hordók dugóit kivervén, a bort elfo­lyatta. Máskor Stockernak présházát fel­gyújtotta úgy, hogy az földig leégett; rá­adásul ugyancsak Stockernak másik prés­házát dinamittal megrongálta. A pécsi törvényszék a gonosz Rittert 4 évi fegy­­házra és 60 frt mellékbüntetésre ítélte, de az elítéltet, minthogy felebbezett, egyelőre szabadlábon hagyta. Erre Stocker megijedt s kérte a törvényszéket, hogy inkább őt csukják el addigra, míg Ritter szabadon van, mert különben a megrögzött ellenség most már életére fog törni, miután vagyo­nát vandál módon elpusztította. A választók összeírása az egész országban most történik. Elvtársainkat figyelmeztetjük az 1875. évi VI. t.-c. 25. §-ra, amely szerint a választókat összeíró küldöttségek ülései nyilvánosak. Menjenek el tehát az összeíró küldöttségek üléseire, hogy tanúi legyenek az összeírásnak. Ha pedig jogaikban sértve érzik magukat, tegyék meg a törvényben körülményesen körülírt lépéseket, hogy a lajstromba fel­vétessenek, illetőleg azok, kik nem oda­valók, abból kihagyassanak. A trieszti általános biztosító­társa­­saság (Assikurazioni Generali) f. évi május hó 11-én tartott 63-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1894. évi mérlegek. A zárszámadási jelentéséből látjuk, hogy a társaság életbiztositási dijtartaléka 1894. év december hó 31-én 43,200,401 frt 59 krra emelke­dett, mig kár- és nyeremény részesülési tartalékok címén 1.083,976 frt 46 kr. vezettetett új számlára elő 1894. december 31-én érvényben volt életbiz­tositási tőke összegek 169.929,626 frt 03 krra emelkedtek; az életbiztositási ágban az év folya­mán bevett dijak 7.074,156 frt 18 krt tettek. A tűz-és szállitmány-biztosítási ágak­ban a dij és illeték bevétel 9 819,270 frt 01 kr. volt, a miből 2.778,822 frt 4­ kr. mint díjtartalék és 602,9­5 frt 68 kr. mint kártartalék lett minden tehertől menten a jövő évre átvitelezve. Az 1884. december hó 31-én érvényben volt biztosításokért a jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege 30.541,700 frt 64 krra emelkedett. Károkért az 1894-ik évben 9.737,614 frt 48 krt. fizetett ki. Ehhez hozzáadva az előbbi évek­ben teljesített kifizetéseket, a társaság alapítása óta károk fejében 272.189,320 frt 99 krnyi igen te­kintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 51.009.119 frt 86 kr. esik, melyet a társaság 158.254 káresetben fizetett. Az értékpapírok árfolyam-ingadozása fede­zésére alakított tartalék 1,190.544 frt 33 krral 1,091.467 frt 11 krral gyarapíttatott, úgy, hogy az 1891. december 31-én 2,282 011 frt 44 krt tett ki, dacára annak, hogy a kisorsolás alá eső és a névértékükön beváltható papírok csakis névérté­kükön vetettek fel a mérlegbe, míg a nyereség tartalék alapszabályszerű mérvében, a részvény­­tőke fele összegében, vagyis 2.625 000 írtban, a kétes követelések tartaléka 80.000 írttal változat­lanul fentartatott. A társaság biztosíték alapjai az idei átuta­lások folytán 54.990.003 frt 34 krról 58.071.673 frt 84 krra emelkedtek és következőképen vannak elhelyezve 1. Ingatlanok és jelzálog köve­telések .......................... 7.886,069 frt 48 kr. 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök . . . 4.388,122 frt 25 kr. 3. Letéteményezett állampapí­rokra adott kölcsönök . 52,314 frt 51 kr. 4. Értékpapírok................... 39,020,240 frt .59 kr. 5. Tárca­váltók............... 284,735 frt 02 kr. 6. Folyó­számlák (Adósok a hitelezők követeléseinek levonásával)................... 1,244.297 frt 40 kr. 7. Készpénz az intézet pénz­táraiban a bankoknál . 1,520.894 frt 59 kr 8. A részvényesek biztosított adó levelei................__31675.000frt^^kr. O. é. 58,971,673 frt 48 kr. Ezeből több mint 15 millió magyar ér­­tékekre osuika Az elért 818,536 frt 92 krnyi tiszta nyere­ményből a társaság osztalékul részvényenként 120 frtot aranyban vagyis 300 frankot fizet. A közgyűlés az eszközölt új választásoknál az igazgató­tanács magyar tagjait Hegedűs Sán­dort és dr. Jókai Mórt egyhangúlag ismét megválasztotta. Tanügy. A mohácsvidéki r. k. tanitó­­egylet i. é. május 30-án tartotta Német- Bólyban ez évi rendes közgyűlését, mely szép számú résztvevő tag jelenlétében folyt le. »Veni Sancte« után Virág Ferenc »A naimi ifjú feltámasztásáról«, Klein Dezső­­ a magyar írvaolvasásból tartott előadást.­­ Ezután levonult az egész közönség a kat.­­ ifj. egylet nagy termébe, hol a programm többi pontjait tárgyalták. Az egész gyűlés azon benyomást tette ránk, hogy a tár­gyak sokasága azok alapos megvitatását lehetetlenné teszi. Nagyon is helyén volna egy őszi közgyűlés. A gyűlést követő közös ebéden Prantner Ferenc himesházi espe­resnek a tanítókra mondott felköszöntője után Virág Ferenc állt fel és miután ta­pasztalati tényekből (Néptanoda, Tanügy, Réztolli kötete stb.) kimutatta az egyházi és világi tanférfiak közt levő, őszinteségre épen nem valló agyarkodást, felhívta a tanférfiakat, hogy legyenek egyek úgy az iskolában, mint künn az élet mezején. Ne dobják el a kereszténység isteni elveit, hogy liberálisoknak látszassanak. Beszél­tek még : Seregh­ László, ki az egylet zászlótartóját, Boda elnököt, s ez, ki had­seregét köszöntötte. A legközelebbi közö­s gyűlés helyéül ismét Német-Bóly lett ki­­­­szemelve. 5 Felelős szerkesztő: L­INC­ZB ADOLF. Kiadó-tulajdonos : RÉZBÁNYAY JÁNOS. Lie. nyomda (Madarász Béla) Pécsett, 1895.

Next